Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-04 / 45. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909. valódi apostol működött, hanem a reá bizott társadalmi és közügyekben is áldásos tevékenységet fejtett ki. Eljövetelekor a nagykárolyi egyházközség adósságokkal volt megterhelve, buzgólkodása folytán elmenetelekor már tőkepénze volt. Mint ifjúkora óta az egyházi és világi ének szenvedélyes kedvelője, felülemelkedve a felekezetiség korlátain, belépett tagnak az ottani piarista szerzet fiatalabb tagjaiból, leginkább paptanárokból álló férfi énekkarba s mint ilyen eljárt a reggeli ünnepélyesebb misékre a többi tagokkal énekelni s ezen zenei szabadelvűség viszonzásáúl ők részt vettek az ev. egyház által rendezett hangversenyeken. E fraternizálásnak, melynek a múlt század hatvanas éveiben új életre ébredező szellem csak kedvezett, nem maradt el úgy anyagi, mint erkölcsi haszna. Miklernek rendesen vegyes vallású templomi hallgatósága volt. Más felekezetűek is szívesen hallgatták a ,,szív mélyéből szóló szép szavú lutheránus papot." Az 1868. évi közoktatási törvény értelmében felállított tanfelügyelői intézmény életbeléptetésekor megalakult vármegyei iskolatanácsba a megyei gyűléseken tett szakavatott tanügyi felszólalásaiból már jól ismert Mikler lelkészt jegyzőnek választották meg, mely minőségében üdvös tevékenységet fejtett ki a tanügy terén. Az 1870. évi nagyobb szabású országos népszámlálás »alkalmával Szatmármegye népszámlálási kimutatását Mikler maga állította össze oly sikerrel, hogy az összeírás intézésével megbízott vármegyei főjegyző ezért III. oszt. Vaskorona renddel lett Ó Felsége által kitüntetve, a mű végrehajtója, Mikler pedig megyegyűlési jegyzőkönyvi elismerésben és szerény anyagi jutalomban részesült. Egy időben a hegyaljai egyházmegye egyik jegyzője is volt. Időközben serdülni kezdő nagyobb számú gyermekeinek protestáns szellemben való s anyagilag minél könnyebb neveltetése céljából az 1873. évi júl. hóban a nagykőrösi ref. főgymnasiumban megüresedett német nyelv s irodalomtörténeti és természetrajzi tanszék elnyeréseért pályázott. Megválasztották s állását u. a. évi november 1-én foglalta el. 1875-ben a pályázati feltételek értelmében tantárgyaiból az egyetemen tanári oklevelet szerzett. Mint a természetrajz tanára, gazdasági tudósító volt a földművelési mínisteríumnál. A filoxéra veszedelmes fellépése idején felkutatta a nagykőrösi határban levő szőlőket s a homokos talajra való hivatkozással szakszerűen indokolta a konstatált eseteket. Egyébként teljes odaadással főgymn. rendes és többleti óráin kívül a tanítóképzőben természetrajzot, a leányneveidében éneket tanított s privátórákkal }s úgy el volt foglalva, hogy kora reggeltől késő estig nem volt pihenője, csak hogy nagyszámú családja iránt eleget tehessen családfői kötelességének. Mindamellett a dalegyletnek folytonosan buzgó tagja ,s egy ideig karnagya volt. A köztisztelettől és szeretettől környezett tanártól a nagykőrösi ref. egyházközség érzékenyen búcsúzott el, midőn a beszterczebányai három nyelvű ev. egyházközség mindhárom nyelven megtartott kitűnő próbaszónoklata alapján az 1887. márc. 27-iki közgyűlésén rendes lelkészévé választotta meg. Itt is mindjárt hivatalnokoskodása kezdetén kedvező alkalma nyílt rendes hivatali teendőin kivül egyéb tekintetben is apostoli buzgóságának bebizonyítására. A beszterczebányai egyház által fenntartott algymnasiumot megfelelő épület hiánya miatt ugyanis a bezáratás, illetve megszüntetés veszélye fenyegette. Már kétszeri megintést kapott az egyházközség emiatt a kormánytól anélkül, hogy az épület hiányán bármi csekély részben is segített volna, mert ezt a pénzhiány nem engedte meg. Az 1888. évi március havi közgyűlés e tekintetben a legrosszabb auspiciumok közt ült össze. Már szinte előre érezte mindenki, hogy a közgyűlés határozata nem lesz más, mint be sem várva a bezáratással egyértelmű harmadik megintést, kijelenteni, hogy pénzhiány miatt az egyházközség képtelen megfelelni a törvényes követelményeknek, minél fogva a gymnasiumot beszüntetni kénytelen. Ily hangulatban folyt a tanácskozás, midőn Mikler lelkész perhorreskálva a beszterczebányai egyházhoz nem méltó resignációt, mielőtt az egyház minden lehető útat és módot megkísérelt volna a már 350 éves gymnasium megmentése végett, — bizva a hívek áldozatkészségében, azt indítványozta, hogy nevezzen ki a közgyűlés bizottságot, mely az új gymn. épület emelése végett adományokat gyűjtsön. A közgyűlés az indítványt elfogadta s a bizottságot az indítványozó lelkész elnöklése mellett megválasztotta. A Mikler által megírt s az intézet történetét is magában foglaló „Kérelemre", mely 1000 példányban küldetett szét, rövidesen 2000 frt. gyűlt be, helyben pedig a bizottsági tagokkal együtt hangyaszorgalommal gyűjtött, járt házról-házra, felkeresve az ev. híveket. Áz igy lehetségessé vált és megkezdett építkezés 1895-ben befejeztetett s a 40,000 korona értékű teljesen új gymnasiumi épület u. azon évben rendeltetésének át is adatott. Dacára annak, hogy nagyszámú családja ellátása végett hivatalos teendőin kivül is súlyosan meg volt terhelve s beszterczebányai sok irodai teendővel is járó lelkészi állomása mellett 18 éven keresztül heti 8 órában a gymnasiumban a vallástant tanította, Mikler az irodalom terén is szép tevékenységet fejtett ki. Irt több szép alkalmi ódát s több prózai dolgozata ís megjelent a lapokban. Feltűnést keltett egy hoszszabb, lengyelből eszközölt műfordítása: „A hazaáruló bűnhődése", a „Tanító mint orvos" cimű németből fordított s illusztrált műve pedig, melyet Nagykőrösön Losonczy László tanártársával együtt adott ki, nagy elterjedettségnek örvendett. 1907-ben a templom felszentelésének 100 éves jubileumára az egyház megbízásából igen érdekesen írta meg „a beszterczebányai ev. templomépítés történetét", mely az egyházközség költségén maqyar—német és tót kiadásban jelent meg. Kiadásra vár egy nagyobb műfordítása, melyből részletek már több lapban láttak napvilágot s egy része a „Kisfaludy társaság" ülésén is felolvastatott: a „Gudrun", mely az 1705. négysoros nibelungi versszakból álló középkori német népeposz első magyar fordítása. Rz evangeliom veszedelmei.*) Levél a Szerkesztőhöz. I. Összetéve izmos kezünk Szebb jövőért lelkendezünk; Emlegetjük dicső multunk, Melyből keveset tanultunk ! Koboz. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Becses lapjának f. évi 42-ik számában névtelenül „El az autonomiatól"