Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-11-03 / 45. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 464 ismerését fejezte ki az egyház krónikájának, a családkönyvnek és a lelkészek életrajzának fáradhatatlan összeállításáért. Köszönetét fejezte ki a püspök az egyház nőtagjainak is, kik a templom felszentelésének emlékére gyűjtés útján eziist borkancsót szereztek be. Másnap megtartatott a cananica visitatio; az istentiszteletet a helyi lelkész végezte, János jelenései 3, 19—20 részéből tartott szent beszédet. Ezután a püspök tartotta visitationalis beszédét először magyar nyelven Máté 10, 31—32. részei alapján, azután pedig tótul kapcsolatban a lelkész beszédével a hívek vallásosságát s hitbuzgóságát kiemelve. Ezután felolvastattak a jegyzőkönyvi határozatok s főpásztori áldással fejeztetett be az istentisztelet. Október 15-én felviradt a vár-vavárt nap. Nemcsak a helybeli hívek, hanem a vidék evangelikus, sőt katholikus hívei is eljöttek, hogy részt vegyenek az egyház ezen örömnapján. 9 órakor kezdődött az istentisztelet ; a templom nagy udvara telve volt összegyűlt néppel. A menet a paplakból indult meg, élén a püspök a lelkészek közt; a lelkészek mindenike a szent edények közül egyet-egyet, a bibliát s az agendát vitt a templomba. A templom kapuja előtt megálltak. Az egyház gondnoka üdvözölte a püspököt, kérve, hogy szentelje fel a templomot az Istennek dicsőségére s a hívek üdvére. Ezután a püspök a zsoltáríró eme szavaival : „Nyissátok meg nekem az igazságnak kapuit, hogy azokon bemenvén dicsérjem az Urat" átadja a gondnoknak a kulcsot, ki azt kinyitván belépett. Követte a lelkészi kar az oltárhoz, a melyre a szent edényeket s könyveket letették. A püspök s a papság az oltár előtt letérdelt s a püspök nejsvetejH kezdetű éneket intonalta. A liturgiát Fuchs János egyházmegyei főjegyző végezte. A harmadik ének alatt a püspök Haendel Vilmos esperes s Fuchs János főjegyző kíséretében az oltár elé ment s megtartotta felszentelő beszédét. Először magyarul Róm. 1. 16. alapján fejtegette, hogy ne szégyeljünk vallást tenni a Krisztusról s legyünk buzgó látogatói az ő szent házának. Azután János jelenései 21, 3, alapján tótul fejtegette az Isten háza látogatásának fontosságát, felhívja a híveket, hogy abban, a mi maradandó, a Szentírásban keressék életük boldogságát. Ezután Hajdú Lajos lelkész 66. Zsoltár 8—31 verse alapján lelkes beszédet mondott. Beszédében visszaemlékszik az egyház múltjára, élénk szavakkal ecsetelte nehéz küzdelmeit s felhívta a híveket, hogy apáik hitéhez maradjanak meg továbbra is híven. Ezután Haendel Vilmos főesperes szolgáltatta ki az Úr szent vacsoráját a püspöknek, a lelkészeknek, a felügyelőknek es tanítóknak. Ezután következett az őskeresztyén egyháznak ama gyönyörű könyörgése, melyet az ősz püspök a segédkező főesperes és főjegyző az oltár előtt a jelenlevő 6 pap az oltár körül állva énekelt: „ Confirma deus hoc opus. 1 1 Áldás után oszlott a lélekemelő istentisztetről az áhítatos hívők tömege. Dr. Sztankay Aba, báthi presbyter s a Bagyanbacsófalvi egyházak felügyelője. 1 1 E tudósítást kissé megkésve kaptuk. Azonban alaposságáért, tanulságos voltáért — azt hiszsziik — olvasóink elnézik a késedelmet. A báthi egyház múltja érdekes például szolgálhat többi gyülekezeteinknek s teljesen igazolja a közlés részletességét. A tudósító hittestvérnek hálás köszönetünket fejezzük ki. SzerJc. Kettős tanítói jubileum. Ritka szép és lélekemelő ünneplések között adta meg a győri ág. hitv. evang. egyházközség két kitartó és eredményes munkában eltöltött hosszú, nemes élet jutalmát mult hó 22-én vasárnap délelőtt, midőn az evangelikus templomban összesereglett hívei a nevezett egyházközségnek ünnepelték Fadgyas Fáinak, az evang. iskola nyugalomba vonult igazgató-tanítójának és Cserhalmi István, ugyanazon iskola ezidőszerinti igazgató-tanítójának a tanügy terén eltöltött szolgálatuk 45, illetve 42 éves jubileumát. Negyvenöt év a tanügy szolgálatában 45 évi martirság, melyet megjutalmazni nincs ékesen szóló nyelv. Negyvenöt éves önfeláldozó munkásságnak illő jutalma csak a siker lehet. Ritka tanügyi férfiúnak adja meg Isten azt, hogy hosszú, küzdelmes negyvenkét év életerejének élvezetében hagyja meg a munkást annál az oltárnál, melynek tűzét a fiatal kor lelkesültségével élesztette. Ez a hely kevés arra, hogy az illető tanügyi munkások életét a maga egészében megrajzolhassuk. Elég az, hogy Fadgyas Pál és Cserhalmi I. ünneplése a mi könnyen jubiláló korunkban jogosult, komoly, igaz erkölcsi alapú volt. Réthei Fadgyas Pál született 1838. január 31. N.-Baráthon Győrmegyében, hol édes atyja, János, evang. lelkész volt. 1848-ban mint tíz éves fiú a kőszegi ev. kis gymnásiumba került, hol két év alatt a német nyelvet teljesen elsajátította. 1850—1858. a soproni evang. főgymnasiumban és theologiai és bölcsészeti tanfolyamban, 1858-ban a jénai egyetemen tanult s 1859. Sövényházán a Purgly-családnál nevelői állást foglalt el, honnét 1860-ban Győrré hívatott meg küldöttség által, először népiskolai — mert a gymnasium szünetelt — tanítóul, azután 1861-ben a nagy történelmi alak: Haubner Máté győri lelkész és dunántúli evang. püspök mellé segédlelkészül felszenteltetett s 1862-ben a gymnasiumban rendes tanárrá választatott. 1877-ben igazgatónak választották, 1884. évben pedig a gymnasium megszűnésekor népiskolai igazgató lett. 23 éves koráig 3 gyülekezetbe lelkésznek hívták meg, s a soproni gymnásiumban a vallás és latin nyelv helyettes tanárává megválasztatott. A győrvidéki tanítóegyesületnek kezdettől fogva rendes, utóbb tiszteletbeli tagja volt — 28 évig volt hitoktató a győri állami tanítónőképző-intézetben ; több ideig választott birája a magyarországi ág. hitv. ev. legfőbb törvényszéknek, a tanári testület tagjai közül. Cserhalmi István győri fiú, 1843. október hó 5-én született, 1860-ban a soproni ev. tanítóképző-intézetbe lépett. A rendes tanfolyam sikeres bevégeztével 1863-ban felsőbb népiskolára képesítő oklevelet nyert. 1864-ben a néhai jeles képzőintézeti igazgató, Pálfy Józsefnek meleg ajánlata folytán nevezett intézetben segédtanítóul alkalmazták. 1865-ben Sövényházán a Purgly-csáládnál nevelő volt, honnét ez év végével a neves Péterfy Sándor helyére a győri ág. hitv. evang. egyház tanítóul hívta s azóta itt működik. A 68-as években a gyülekezet algymnasiumában, valamint a Vargyasné-Petz Vilma felsőbb leányiskolájában is huzamosabb ideig működött. A győrvidéki tanítók-egyletének keletkezése óta munkás tagja s húsz éven át jegyzője is volt. Az egylet által kitűzött pályakérdések: „Mit tegyen a tanító, hogy a családi nevelés a tanító működésének segítségére legyen" és: „Hogyan vétethetik eleje a vallásbeli türelmetlenségnek, ha az iskolai növendékek között észlelhető volna", továbbá: „A jellemképzés a népiskolában" — sikerült megfejtéseért, — pályadijat nyert s ezen értekezései az egyleti Értesítőben jelentek meg. Munkája: A győri evang. egyház története. Győr, 1885-, mely utóbbi az evang. templom százéves jubileuma alkalmával látott napvilágot. Cserhalmi ez évben érte meg szolgálati
