Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1954. június 29. - Mellékletek
Diakóniai osztály
volna deficittel az esztendőt, a Vöröshadsereg úti és a piliscsabai. Mindegyiknél 3.3.000 forint adó, illetőleg Sztk tartozás állott fenn. Ezt a 6.000,- forintot a két egyházkerület az 1953. évi szeretetintézmények offertóriuma terhére megelőlegezte. Az 1952-ben a szeretetintézmények offertóriuma 23.000,- Ft volt. A diakóniai munkának mint az egyház szerves tartozékának, valamint a keresztyén élet megnyilatkozásának cselekvő formája, igen kismértékben volt nyilvánvaló a gyülekezetekben és híveink előtt. Meg kellett még küzdeni azzal a kétellyel is, hogy egyáltalán vannak-e és működnek-e szeretetintézmények. Ez az esztendő a létfenntartási küzdelemnek és az általános elismertetésnek az esztendeje volt. A szeretetintézmények Gondnokságának az első esztendőben legfőbb feladata az volt, hogy megérjen, megmaradjon és megismerjék. Az 1953.-as esztendő áttekintése a VIII. t. c. alapján. Az 1953-as esztendő diakóniai munkája már a készülő zsinati törvény figyelemevételével indult meg. Az egyházi főhatóság már az év elején a Gondnokság alá rendelte az összes gyülekezeti otthonokat, viszont az 1952ben gondozott 10 otthonnak elkészített költségvetése is nyilvánvalóvá tette azt a tényt, hogy az egyes otthonok ellátmányai egedül nem bírja el a fenntartást. Ezért mindjárt az év elején felvetődött az a terv, hogy az összes otthonokat, mind az egyetemes egyház tulajdonában lévőket, mind a gyülekezetieket közös szervbe: a Diakóniai Osztályba csoportosítja. Minden otthon mögé támogató szervet létesít, valamint a Diakóniai Osztály kibővítésével a hívek egyéni adakozását is fokozzuk. Ez a terv a VIII. t.c.nek szellemében alakult ki, és így a diakóniai munka már nem egyesületek és kiválasztott egyének munkája, hanem elsősorban gyülekezeti munka és a gyülekezeti tagok keresztyén életének tartozéka. A VIII. t.c.-nek a figyelembevételével az ügyvivő végigjárta az összes egyházmegyét, illetőleg az egyházmegyék lelkészértekezleteit. Ezeken az összejöveteleken ismertette a készülő zsinati törvényt és felkérte az eges egyházmegyéket a területükön lévő szeretetintézmények támogatására. Ugyanekkor tovább folyt az 1952-ben megindított diakóniai körlevél. A diakóniai osztály legnagyobb részt egyéni adakozókat keresett fel ezzel a levéllel. Kihagyta azokat a gyülekezeteket, amelyek az egyházmegyéjük területén lévő intézményeknek a támogatását vállalták. Az egyházmegyei támogatásnak a megindulása 1953. április 1-t5ől számítódik. Ugyanettől az időponttól a diakóniai osztály a csekklapon hozzá nagyobb mértékben befutó adományokból havi rendszeres támogatásban részesítette, belső adomány címén, a következő otthonokat: a piliscsabai öregotthont, a hüvösvölgyi öregotthont, az albertirsai öregotthont, a gyenesi öregotthont és a szarvasi árvaházat. Összesen öt otthont. Az Osztály magára vállalta két életjáradéknak a havi megfizetését is, név szerint özv. Szüte Gábornéét és Walkovszky Kláráét. Az otthonok támogatása és a két életjáradék havonta összesen 3.600,- Ft jelent. A zsinatig, tehát az év I. negyedében 13 egyházmegyei értekezletet látogatott meg az ügyvivő. Ezenkívül végiglátogatta az 1952-ben átvett 10 otthont, valamint a törvény értelmében az Osztályhoz kapcsolt többi gyülekezeti otthont is. A látogatások és utazások kibővültek. 1953-ban szükségessé vált a gyülekezetek meglátogatása is a diakóniai szolgálat és az iránta való felelősség érdekében. Diakóniai napokat, estéket, igehirdetéssel egybekapcsolt ünnepélyeket tartott az Osztály munkásgárdája: Pécsett, Dombóváron, Szekszárdon, Tengelicen, Bonyhádon két ízben, Csepelen két
