Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1939. november 10

14 4-5. Az egyetemes felügyelő jelentésével kapcsolatban először Smid István rozsnyói espereslelkész szólal fel. Köszönetét fejezi ki a hazatért egyházközségek, intézetek, intézmények és egyházi alkalmazottak, valamint az azok képviseletében az egyetemes közgyűlésen megjelent kiküldöttek nevében a testvérszeretet melegéért, amely az egyetemes felügyelő üdvözletéből és az egyetemes közgyűlés annak nyomán támadt megnyilatkozásából féléjük áradt. Különösen hálás a rendkívüli körültekintésért és gondosságért, amely az egyetemes felügyelő jelentésében idevonatkozólag" foglaltak szerint a hazatért nyugdíjasok, özvegyek és árvák ügyét illetőleg megnyilvánul. Megvallja, hogy ezeknek sorsát illetőleg nyugtalanságot hozott magával, de teljesen megnyugodva tér haza és megviszi a hírt az érdekelteknek, hogy bízzanak, mert ügyük jó kézben van és kedvező elintézést igér. Utána I>r. Deák János, a hittudományi kar dékánja emelkedik szólásra és az egyetemes közgyűlés összes tagjainak egyhangú helyeslésétől kísérve, kifejezésre juttatja a meleg rokonérzést és a féltő aggódást, amellyel a finn testvérnép nehéz küzdelmeit történelmének válságos óráiban a magyar evangélikus egyház egész hívőserege kíséri. Ima száll érte minden evangélikus lélekből az egek Urához, hogy óvja és áldja meg őt kegyelmének gazdagsága szerint. Javasolja : hozza ezt az egyetemes közgyűlés átiratban a testvérnép egyházi vezetőségének tudomására. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő mindenre kiterjedő figyelemről és nagy munkateljesítményről bizonyságot tevő évi jelentését köszönettel fogadja, abban bejelentett összes intézkedéseit jóváhagyólag tudomásul veszi, javaslatait határozaterőre emeli s az általa kifejezett üdvözletekhez és részvétnyilatkozatokhoz csatlakozik. Egyben elhatározza az egyetemes közgyűlés, hogy a finn testvérnép egyházi vezetőségét nemzeti történelmének nehéz napjaiban egyházunk meleg együttérzéséről átiratban értesíti s rokonérzéséről biztosítja az ugyancsak súlyos időket élő észt nép egyházi vezetőségét is. 5. (Sz.) D. Kapi Béla püspök, egyházi elnök az E. T. II. cikkének 82. §-a alapján az egyházegyetem lelki munkájáról a következő jelentést terjeszti be : A mult esztendőben előterjesztett jelentésemben megállapítottam az egyház lelkimunkájában irányadó alapelveket. Nem indulhatunk ki másból, mint az evangélikus egyház lényegéből s lelkimunkaprogramunkat abban kell felismernünk, hogy evangélikus egyházunk igazán egyház és igazán evangélikus legyen. Ez a program-megjelölés ma is érvényben áll. A világpolitikai helyzetben beállott változás azonban még nagyobb hangsúlyt ad ama követelésnek, hogy evangélikus egyházunknak erőteljes lelki irányban kell munkálkodnia. A közelmúlt világpolitikai eseménye esetleg az egyháztörténet új fejezetét nyitja meg. Az történt ugyanis, hogy a nagy Németbirodalom szövetségesi viszonyra lépett az Oroszbirodalommal. Ez a szövetségkötés azzal az ünnepélyes kijelentéssel történt, hogy a két állam tiszteletben tartja egymás világnézetét. Általában egyéni dolog az, hogy mit értünk a meggyőződések tiszteletben tartása alatt. Méginkább kérdéses ez politikai síkban. Egészen problematikus pedig világpolitikai viszonylatban. Számolni kell tehát azzal, hogy az egyházellenes orosz bolsevizmus és az egyházi szempontból aggodalmakat ébresztő német nemzeti szocializmus találkozása a keresztyénségre vonatkozólag súlyos következményekkel fog járni. Mindkét országban azt tapasztaljuk, hogy a totális állam felszívja a keresztyén egyházak munka- és feladatkörét éspedig azokat is, melyek teljesítéséről az egyház, saját lényegére való tekintetből, semmiképpen sem mondhat le. Az egyház, ha lényegéhez hű akar lenni, nem engedheti templomfalak közé zárni munkáját. Már a próféta is megérezte, hogy a templom oltáránál az élet forrásvize buggyan fel, mely végigfolyik a templom hajóján, áttöri annak bezárt kapuját, kiárad az ország mezőségére, mellette életfák növekszenek, melyek mindennap új és szebb gyümölcsöt hoznak. Az igazi egyház nemcsak a templomban munkálkodik. Igényt tart az egyház társadalmára, az ifjúságra, a szociális életre. Különösen közel fekszik szívéhez a jövendő nemzedékért elvégzendő munka éspedig annál inkább, mert az ifjúságot a lélek örökkévaló igénye szerint Istennel, nem csupán az emberi társadalommal és nemzettel való kapcsolatban látja. Az egyház érzi leghívebben az ifjúság lelkét és örökkévaló életérdekeit. Nem mondhat le tehát azon jogáról, hogy az igazi szociális szeretet és irgalmasság munkáját végezze. Nagy eredményeket érhet el az állam életében a szociális irányzat, de igazi szociális lelket egyedül Isten lelke adhat. Kaiserswerthet, Bethelt csak Krisztus lelke tud teremteni és fenntartani ! Ezeket az igazságokat a kialakult világhelyzet szólaltatja meg bennünk. Mert a helyes értelmezésű egyházpolitika nemcsak a holnap szükségletével vet számot, hogy azután gyors sietséggel eleget tegyen kötelezettségeinek. Az igazi egyházpolitika messze előre tekint. Számol az erőtényezőkkel, az erőátcsoportosítással, a külső adottságokkal és lehetőségekkel. Előkészíti az egyházat arra, hogy változott időben teljesítse Istentől rendelt szolgálatát, hogy fegyverzetten, felkészülten, időváltozások között is megállja helyét. A világtörténelem magyar nemzeti vonatkozásban is megmutatta azt az igazságot, hogy a szellemi áramlatok évtizedes időközbevetéssel hozzánk is megérkeznek. A világtörténelem országútja mellett élő nép vagyunk. Számolnunk kell szellemáramlatokkal, melyek ellen vámsorompóval, határőrséggel, külső fegyverekkel védekezni nem lehet.