Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

m hanem örömre és belső megelégedésre. Egyházunknak végeredményben is belső életerejét bizonyítja az a körülmény, hogy százados, sok viharral dacolt tölgye annyi, erőtől duzzadó friss hajtást nevel. Az ezek szerint örvendetesnek mondható emelkedő létszám másfelől nem csekély gondot jelent a hallgatók anyagi segélyezése tekintetében. Az aggságoskodó tanítványnak, Fülöpnek kérdése nem egyszer csengett a fülünkben: „Kétszáz pénz áru kenyér nem elég ezeknek, ha mindenik csak kicsinyt venne is abból" s bizony, sokszor nem volt íöbb a birtokunkban, mint a bibliabeli öt árpakenyér és két halacska. De abban láthattuk éppen a bibliai csodák valóságát és folytatását, hogy Isten kegyelme nyitott utat és módot a legnagyobb hiánynak és nélkülözésnek megszüntetésére. Hálával kell itt gondolnunk az egyetemes evangélikus egyházra, Sopron szab. kir. városra, a soproni ev. gyülekezetre, a Gusztáv Adolf-Egyletre, kik tetemes pénzbeli segéllyel, a népjóléti és közoktatásügyi miniszter urak Ő nagyméltóságaira, kik egyetemünk közvetítésével ruhasegélylyel, evang. egyháztársadalmunkra, melynek tagjai természetbeli és pénzbeli adomány nyal siettek a szükség enyhítésére. Mindé segélyek révén a legnehezebb időkön átsegítettük ínségben lévő és segélyre érdemes hallgatóinkat. ,,Ében ézer", mindeddig segítségül volt nékünk az Úr! A helybeli evang. nőegylet vezetőinek és tagjainak szíves közreműködésével sikerült egy népes szeretetvendégségre összegyűjteni hallgatóinkat, valamint a soproni evang. gyülekezet tagjait, amely családias meleg estének emléke sokáig ott élt fiaink szívében. Az e célra természetbeli és pénzbeli adományokkal segítségünkre jövő gyülekezeti tagoknak e helyen is hálás köszönetet mondok. Ifjúságunk életének jellemzésére térve át, megemlíthetem, hogy kegyelettel adózott az aradi vértanuk emlékének, lelkesedéssel a márciusi ifjak szellemének és a hitvalló ősök példáján felbuzduló szent hevülettel ünnepelte meg október 31-ének, valamint a speyeri birodalmi gyűlésnek és Luther két kátéja megjelenésének évfordulóit. Hallgatóink irodalmi szárnypróbálgatásának jeleként megindult az elmúlt év folyamán az „Emmaus felé" című, hallgatóink által szerkesztett és kiadott theológus ifjúsági lap, amelyben sok igyekezet, sok törekvés öltött látható formát. Kívánatos csak az lenne, hogy ifjúságunk eme időszaki lapja hű kifejezője legyen annak a szellemi munkának, amelynek végzésére mindnyájan egyaránt elhivattak. Tanulmányi tekintetben a tett megszigorítások dacára is hallgatóinknak túlnyomó többsége megfelelt a követelményeknek. Nehézséget okoz azonban főként az újonnan jövő, elsőéves hallgatóinknál a humanisztikus gimnáziumok számának sajná latos megfogyatkozása révén a görög nyelvi ismeretnek hiánya. E tekintetben a kultuszminiszter úr Ő nagyméltósága által megígért görögnyelvű tanfolyamoknak intézményes megszervezése és segítése volna sürgősen szükséges. Fegyelmi szempontból hallgatóink megfeleltek azon követelményeknek, amelyeket számukra a lelkészi pálya nem annyira külső, mint inkább belső kényszer alapján előír. Egy esetben kellett szigorúbb intézkedést igénybevenni s eltávolítani egy olyan megtévedt fiatalembert, ki lelkében, távol a theológusideától, idegen világ szomorú képviselője volt társai között. Egészségügyi szempontból is, Istennek legyen hála, nagyobb veszedelmek elkerülték ifjúságunkat. Az ideiglenes elhelyezettségünkben való túlzsúfoltság néha fenyegetett ugyan, főleg a légzőszervek megbetegedésének a veszélyével, nagyobb bajoknak azonban itt is sikerült szanatóriumba, ill. kórházba való utalással elejét venni. Hittudományi karunk körén belül is sikerült a nagymélt. VKM. által alapított s az Országos Ösztöndíjtanács által javaslatba hozott bel- és külföldi ösztöndíjakból néhány helyet biztosítani. Az elmúlt év folyamán Wiczián Dezső és Balázs Béla volt hallgatóink a berlini Collegium Hungaricumban folytatták tanulmányaikat, belföldi kutató ösztöndíjat pedig Viszkok Lajos volt hallgatónk kapott. Ezen ösztöndíjas helyek lehetővé tették az ösztöndíj birtokában levő, volt hallgatóinknak, hogy választott szaktárgyaiknak minél behatóbb tanulmányozásában merüljenek el. E stipendiumokért úgy a jelölő Ösztöndíjosztó bizottságnak, mint az adományozó VKM.-nek e helyen is leghálásabb köszönetemet fejezem ki. A hittudományi kar összetételében annyiban történt változás, hogy az évek hosszú során át hűséges munkával a kar egyhangú bizalmát kiérdemelt Lie. dr. Karner Károly egyetemi magántanár a karnak egyhangú előterjesztésére a Kormányzó Ö főméltósága által folyó évi június 27-én nv. rk. tanárrá neveztetett ki s a jelen tanévben már e minőségben kezdi meg működését. Működésére e helyről Isten áldását és megsegítő kegyelmét kérem, őszinte sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy karunk nesztora, egy emberöltőn át hűséggel és eredménnyel dolgozó tagja. Payr Sándor dr. egyet. ny. r. tanár, egészségi okokból a mult tanév végén szabadságoltatását kérte, melyet a legfelsőbb he Íven engedélyeztek is neki. Amikor azon reményünknek és óhajunknak adok kifejezést, hogy szabadsága letelte után új erővel állhat közénk a szent munka végzésére, a pihenés idejére erőt és egészséget kívánunk neki Istentől. A professzorok irodalmi működésére nézve megemlíthetem, hogy az a theol. szakfolyóiratok, valamint egyházi lapok hasábjain az elmúlt tanévben is a kar vala-