Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1902. október 1

34 65—67. rendelet 11. §-a értelmében kötelezett offertoriumot beszolgáltassák, — semmi foganatja sem lett. Kérünk tehát e mulasztással szemben megfelelő intézkedést. 4. Nyugdíjra jogosult állomás van: lelkészi 674, theol. tanári 13, kántori 10, vallástanítói 13, püspöki alkalmazott 6; összesen 716. Ellátási díjat élvez 30 özvegy 26 árvával és 2 szülőtlen árva. Ezek évi díja 14.560 koronát tesz. Kegydíjat élvez 6 nyugalomba vonult lelkész, nevezetesen: 1. Kiss Lajos bobai 420 K,~2. Ritter Károly somorjai 600 K, 3. Alexy János poltási 800 K, 4. Pántyik János resiczai 480 K, 5. Linberger István késmárki 800 K, 6. Hafenscher Károly sárvári 600 K. 5. A f. 1902. évi járulék-számlákon előiratott: a) Egyetemes közalap járulékául 48.096 kor. — fill. b) Egyetemes theol. akadémia járulékául . . 2.868 „ 80 „ c) Dunáninneni egyházkerület „ . . 17.169 „ 68 „ d) Dunántúli „ . . 16.218 „ 24 „ e) Bányai ., . . 18.748 „ 16 „ /) Tiszai „ . . 21.384 „ 04 „ összesen . . 124.484 kor. 92 fill. Az előírt összegben hátralék: theologiai akadémiánál 100 K, dunáninneni 1505 04 K, dunántúli 402 56 K, bányai 599*36 K, tiszai 2947 16 K; összesen 5554*12 K. A hátralékok behajtása czéljából a bizottság újból felkéri a püspököket, hogy a szabályrendeletben (31. §) előírt intézkedést megtegyék. E jelentést a közgyűlés tudomásul veszi ; az offertoriumot be nem szolgáltató arad-békési és horvát-szlavon egyházmegyék mulasztására vonatkozólag pedig felhívja a bányai egyházkerület püspökét, hogy utalással az egyetemes nyugdíjintézeti szabályrendelet 11. §-ának 2-ik pontjában minden egyes egyházközséget kötelező rendelkezésre, kötelezze a nevezett két egyházmegye esperesét arra, hogy a jövő évi egyetemes közgyűlés elé terjesztendő nyilatkozatukban igazolják: vájjon az egyetemes nyugdíjintézetre évenkint köteles templomi offertorium egyházmegyéjük minden egyes egyházközségében szokott módon ki lett-e hirdetve s ennek mi lett az eredménye? 66. (G.) Tárgyaltatott a nyugdíj intézeti bizottság javaslatával kapcsolatosan a dunáninneni egyházkerület azon felterjesztése, mely a m. é. egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 113. pontja szerint, a nyugdíjintézeti szabályrendelet 16. § d) pontjának oly módosítását óhajtja, hogy azon lelkésztanítók, a kik az országos tanítói nyugdíjintézetbe is felvétettek, megtarthassák az egyetemes nyugdíjintézetben bírt tagsági jogosultságukat. A közgyűlés elfogadván a nyugdíj intézeti bizottságnak erre vonatkozó javaslatát, kimondja, hogy a nyugdíjintézeti szabályrendelet 16. § d) pontját nem módosítja; hozzájárul azonban annak esetenkint való olyan értelmezéséhez, hogy a ki az egyetemes nyugdíjintézetbe ennek megalapításakor vétetett fel tagul, ámbár már előzőleg nyugdíj-jogosultságot nyert az országos tanítói nyugdíjintézetben is, — az olyan lelkésztanitó nem veszíti el egyetemes nyugdíjintézeti nyugdíj-igényét. Ámde ennek nyugdíjképessége az országos tanítói nyugdíjintézet szabványaitól függetlenül lesz az egyetemes nyugdíj intézeti szabályrendelet szerint megállapítandó, s az országos tanítói nyugdíjintézet részéről netán előbb történt nyugdíjaztatása semmiféle joghatálylyal sem bír az egyetemes nyugdíjintézet által önállóan mérlegelendő nyugdíjképességének elismerésére. 67. (G.) Olvastatott az egyetemes theol. akadémiai tanári karnak Pozsonyban 1902. évi január 13-án tartott értekezletéből kelt felterjesztése az iránt, hogy az 1899. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 15. pontjában foglalt határozata, mely a theol. tanárok részére biztosított magasabb nyugdíj ellenszolgáltatásaképen megkívánt évi járulékokat az akadémiai nyugdíjalap kamatjövedelméből rendeli fizetni, — függesztessék fel és helyeztessék hatályon kívül; másrészt pedig, hogy a szabad rendelkezési jog az akadémiai nyugdíjalap, mint a tanárok tulajdona felett a tanárok részére addig is, míg nyugdíjigényük az Alkotmány 196. §-ának megfelelően, az állami nyugdíjintézettel egyenlő módon, a teljes fizetés erejéig biztosíttatnék, — épségben tartassék. Ennek folytán meghallgattatott az egyetemes nyugdíjintézeti bizottságnak 1902. évi márczius 20-iki üléséből kelt következő véleménye: A tanári kar az egyetemes nyugdíjintézettel szemben panaszát és elégedetlenségét s az állami nyugdíjintézet mintája szerint, a teljes fizetésnek megfelelő