Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajts Bálint. Értesítőink az 1902–3. tanévről

kérje fői hozzájárulásra. Az állam szokott adni, ha keveset is, 8 heti óráért 200 frtot. A valiástauárok végezzenek itt-ott funktiót is, hogy ki ne jöjjenek a gyakorlatból ós hogy egy­házi jellegöket annál jobban kitüntessék. Ilyen helyen annál szükségesebb volna a val lástanárt állandósítani, mert itt az ifjúság keresz­tyén szelleme még inkább van veszélyeztetve, mint felekezeti iskolában. Azután a segédlelkészek az ilyen állást csak átmenetinek tartják, a helyet gyakran változtatják és ez mind a vallástanítás hát­rányára van ott, hol 16—18 óra egész embert kiván. Az egyházi éneklést, hol erre a vallástanár nem képes, egy tanitó, vagy orgonista tanitsa, leg alább 1 órában hetenként templom után, vagy va­sárnap délután. De ki fizesse azt is? A templom­látogatást is jobban kellene ellenőrizni, hogy ifjú ságunkat ne kath. templomba vigyék, vagy sehová. A tanköuyvek mizériáját nem tartom oly nagy­nak. Ügyes tanár a rossz könyvet is jól hasz­nálhatja kihagyásokkal, pótlással. Csak ne tanul­junk annyit a biblia felett ós oly keveset a bibliá­ból 1 Kár a biblia ismertetésénél kritikai kérdése­ket is tárgyalni. Ilyennel többet rontunk, mint a mennyit építünk. Különben a legfontosabb az egész vallástanitásnál a tanár vagy tanitó keresztyén lel­külete ós példaadása. Tehát vigyázzunk szavainkra, tetteinkre és legyünk a világ igaz sava I. Tim. 3 és Titus 1 szerint Mozogjunk mi, ha az egyház késlekedik. Peri­culum in mora I A kegyelem Istene pedig segítsen ezt az ügyet is rendezni az ó országa dicsősé­gére, egyházunk erósitósóre és javára 1 Értesítőink az 1902—3. tanévről. Ismerteti : Hajts Bálint. (Folytatás.) Eperjes, collegium. Közli: Csengey Gusztáv. Az értesitö első lapjain Mi ko la János theol. hallgató közli „A Collegiumi Magyar Társaság történeté*-t 1827—1860-ig. A lefolyt tanév — mint többi intézeteinknél, úgy az eperjesieknél is — ós ezeknél különösen — azt a nemzeti lelke­sedést tükrözi vissza, mely két névhez — II. Rákóczy Ferencz ós Kossuth Lajos nevéhez fűződve, ennek a lelkes iskolai évnek kiválóan nemzeti jelleget ad Az eperjesi igazgatónak tanév­megnyitó beszéde mellett közli az értesítő dr. Schmidt Gyula coll. felügyelőnek a szépia 19-iki ünnepélyt megnyitó beszédét. Lelkesen ün­nepelte a collegium az aradi vértanúk emlékét okt. 6-án, a reformáció emlékét, Ritka szép ünne­pély folyt le november 30-ikán: a collegiumi (most fógymnasiutni) Magyar Társaság fennállása 75-ik évfordúlójának ünneplése. Március 15-ét különös fénynyel s nagy lelkesedéssel ünnepelte a coll. ifjúság Két, rövid időn egymásra következő gyász­eset zavarta meg a nagy nemzeti emlékek támasz­totta lelkes hangulatot. Május 19 ón halt meg Mórey Aurél, a collegiumnak hosszú időn át helyettes felügyelője, április 11-én pedig Sarud y Vilmos jogakad. tanár temetése ment végbe. Utóbbiról különösen mély sajnálattal emlékezik meg az értesitó, mint a kinek: „ . . . a túlfeszí­tett szellemi munka megrongálta idegzetét, rossz­akaratú rágalmak megzavarták lelkének egyen­súlyát, feldúlták családi életének békéjét, boldog­ságát. A meghasonlott lélek indulatos rohamai oly éles összeütközésbe sodorták a társadalomban^ hogy azok következtében már állása is tarthatat­lanná vált. A halál, mit maga idézett elő, meg­váltotta szenvedéseitől . . Bizonyára maradandó emlékű lesz a colle­gium történetében ápril 29 és 30-a, mint a mely napokon „a magyar prot. theologusok konferen­ciája" folyt le Eperjesen A tanitókópző intézet május 3-án Rákóczy— hangversenyt tartott Kisszebenben és május 12-én, azon a napon, melyen 200 évvel ezelőtt az első­kuruc proklamátió megjeleut, ment végbe a colle­gium Rákóczy ünnepélye. Különösen meleg örömmel emeli ki az érte­sítő azt a jelentékeny fejlődést, a melyet a jog­akadémia a lefolyt tanévben feimutatni képes. Efc a fejlődés szinte páratlanúl áll az akadémia tör­ténetében. Eltekintve attól, hogy a hallgatóság száma­eddig soha el nem ért magas fokra emelkedetw (elérte a 240 et), mindenekelőtt nagy örömmel emlékszik meg áz értesitó Sárosmegye hazafiam közönségének azon határozatáról, a melyet az 1902 dec. lö-iki közgyűlésén hozott és a melyv a pénzalapok gyarapítására vonatkozó lépések so­rában elsőrangú fontossággal bír. Tudom hogy e lapoknak rendelkezésemre álló hasábjait túlságos mértéiben veszem igénybe, de mint tanúiság, lelkesítő példa, hadd álljon itt mégis a jelzett határozat: „Tekintve, hogy a vármegye közönsége 1878. évi június hó 13-ikán hozott határozatával a Des­se wffy Arisztid szobor alap jövedelmének áten­gedése kapcsán eredetileg azt célozta, hogy a vár­megye dicső vértanújának emlékezete az által örö kittessék meg, hogy egy, nevéről elnevezett tan­szék a jogakadémián e jövedelem átengedésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom