Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Selmecbánya

Combé s bizonyára, kinek miniszterelnöki állása meg is rendült. A „Veiité Frmgais" cimű lap pedig „Fenyeget-e szakadás minket" rómavédó célzattal azt süti ki s fejtegeti, hogy a Rómától való függetlenség utáni törekvés csak álarcz

v álarcba a felállítandó császárság iránti hódolatnak, íme, látjuk, hogy köztársaságellenességget vádoltatnak u'tramontánok, liberálisok egyaránt; ez azon sajátságos kavarodás, melyet a szocialisták tüze még vallósá^os forrásba hoz. — Szinte megnyugtató a katholikus kougreszszuson elhangzott montalemberti eme higgaditabb szózat: ^Szabad egyház szabad államban" az én ideálom, a baj csak az, (s ez nagy baj) hoçy a türelmetlen róm katholiKus nem akarja az állam szabadságát, a következetlen szabad gondolkodó katholikus pedig nem engedi, hogy szabad legyen az egyház." Renan Ernő felállítandó szobra miatt is egyre tart a háború a kötött s kötetle:i elmék között. A szoborpárt azonban egyre erősödik. Ezredesek, tengernagyok, praefekiusok, képviselők sorakoznak Renan emlékének tisztelói sorába, a „Temps* pedig „Renan Ernó aranykönyve" cim alatt közzé tesz véleményeket a nevezetes tudósról, melyekből egyet-kettőt mi is itt leírunk. Igy pld. Clemenceau Renanban csodálja a gondolat emberét, s a francia nyelv kitűnő mesterét; Réville Albert szemében a hitrombolónak hirdetett Renan a vallási érzés felépítője; Sully Prudhomme bámulatra méltónak mondja Renannak a kétségben való fenségét; Jaurès szerint is „nem a kételkedő, de az égő hitnek tu lományos és igazságos embere," Monod Gábriel véleménye szerint pedig „az igaz és szép önzetlen szolgája" Renan. Az érsekével daczoló belmonteti hós, Besséde abbé tovább folytatja kitartással megkezdett muakáját. A „Le Chrétien Français„ hozza az arczképét is, hogy lássuk azt az erős homlokot, mely szembeszáll a széllel. Az abbé nem is féli Utazik, cselekszik és beszól. 12 szabad előadást tartott Dél-Franciaországban az utóbbi idők ben ; mindig s mindenütt zsúfolásig megtelt a terem hallgatósággal. Megnyerte ügyének a szabadgondolkodókat ós a szociálistákat is. Agenben az előadásnál Trabonneau czocialista pártvezér elnökölt. Mind ez jel, jele annak, — úgymond Bour rier — hogy Besséde vállalkozása a jövő vallását mozgatja. Agenben ily cim alatt tartott Besséde előadást: „A belmonteti összeütközés ós az érsekek zsarnoksága." A beszéd veleje a szeren esetlenség művének nevezett Concordat eltörlése volt. Az ageni jegyző néhány kérdést is intézett —francia szokás szerint — az abbéhez, a íő kér. dés az volt: „Miként gondolja a Concordatot pótolni: Felelet (tüzesen adva) ez volt: „1789-ben lerontották a Bastillet, ma le kell rombolni a kongregatiók s a püspökök Bastillejót; az egyház íérjen vissza a régi rendhez és élethez ; a papokat válassza a nép, a püspököket válasszák a papák." Az ageni mellett igen nevezetes volt a párisi nyilvános előadás is, a melyet nagy várakozás előzött meg, de fényes vala a siker is. Sok nép és illusztris hillgatók (volt miniszterek, tudások) jelenléte mellett a „tudós társaság" házában Sóailles, sorbone-i egyetemi tanár elólülóse alatt beszólt abbénk hévvel, ülvén Réveilland képviselő ós Bourrier András, a „Le Cnretien Francais" directora között. A szónokot itt is kérdezői interpellál, ták egy ós más ügyben, az egyik kérdezőnek Besséde ezt mondta: „ha az érsekek az ó működésének ellene vannak, a katholicizmus legnemesebb szellemei vele vannak." Örülhet Bourrier is mindezeknek; az ó magvetése kél ki mindezekben 1 800 Rómával szakított volt róm kath. pap neve olvasható Bourrier lisztáján 1895. óta! A lisztán elől van az ő neve. A szellemi s vallási vállalat lapját a „Le Chrétien Français"-t nein hiába nyomtatjak f Ujabban is érdekes ügyet olvashatunk benne. Bourriert tudniillik megtámadta, vagyis felszólította a német „Germania" cimű ultramontán lap s a felszólítást ismételte több mint 200 újság, hogy nevezze meg nevén azon 800 papot. A bizonyára fontos felszólítás dolgában Bourrier a „Le Chretien Français" 1908 január 15-iki számában igy nyilatkozik: Sem kelepcébe jutni, sem árulást elkövetni nem akartam., de hogy az ügy dülóre jusson s az igazság kiderüljön, szívesen választott bíró elé viszem a 800 pap kórdósét. E biró pedig legyen Mgr. Turinaz, Nangy érseke, ki a határszélen van, e kérdésekkel foglalkozik s egyik legnagyobb ellensége vállalkozásunknak, kit elleneink nem gyanúsíthatnak. . . . Turinaz azonban nem nyilatkozott, vissza nem hatott s a mit tett és mondott, Róma nem hozza napfényre" Igy BourrierI Nem fognak ki rajta! S ezen okos és vasembert valami „papocska* legújabban a római katholikus anyaszentegyházba visszahozni, visszavezérelni, visszacsalogatni iparkodik ; levélben ezeket irván neki: „Az Ön neve Bourrier András, azelőtt Bourrier abbé, — nem szebb-e az utóbbi? „Tu es sacerdos in aeternum" nem szól Önhöz? Az apostoli kollégiumban két bűnös volt: Júdás és Péter; Ha Júdás bűnbánólag Jézus lábai elé veti magát, ma ő is szent-Júdáa volna ! ... Oh drága, de szerencsétlen testvérem, gondoljon szent Ágostonra I Térjen meg ön is, s akkor megtalálja a békességet, mely a bánbánatban, az Istenben s a jó hitvallásban van Üdvözítőnk tudja, hogy tévelygünk, ezért rendelte a bűnbánat szentségét. Térjen azért Ön is a Jézu& Krisztus egyházába I Ön nélkül is lesz és van elég szerencsétlen pap mindig e világon I Lássa, űzik, üldözik az anyaszentegyházat I Ne legyen Ön is Saul, legyen Paul (Pá!) s boruljon az. egyház ke-