Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - VI. Adományok - Barcza Újfalu
gyar Béke-Egyesület elnökségéről, mivé) meggyőződött arról, hogy ő református ember lévén, az ő elnöksége riasztja vissza a kath. klémst az egyesület támogatásától. Mi nem akartunk erről a levélről tudomást venni. Hiszen ha elfogadjuk valóságnak, a mit ez a levél mond, akkor közviszo nyainknak egy rettenetes képe tárul elénk : visszaesés a felekezet-közi helyzetben, legalább is a Mária Terézia idejéig. Megújul az a kor. a mikor a róm. kath. egyház nemcsak kedvezőbb közjogi állását használja ki teljes mértékben a protestánsok ellen, hanem nagy vagyoni erejével, melyet hol aktive, hol passzive alkalmaz, igyekszik meggátolni a protestánsok társadalmi szereplését is, még ha azok olyan kivételes nagyságok is, aminővel az Isten Jókai Mórban áldotta meg ezt a nemzetet. S volt még egy más okunk is, a miért Jókai levelét nem közöltük. A nagy költő sohasem volt felekezeti ember. Lehet benne hiba, lehet benne esély, de egyháza ügyeinek intézésében soha sem vett részt Nem tagja még a budapesti presbitériumnak sem, nemhogy az önkormányzat felsőbb fokain, a hol pedig a munkára való je lentkezését mindig koszorú várta, csak egyszer is mutatta volna magát. Es ime ugyanez a Jókai Mór most egyszerre feljajdul, hogy ő református. Feljajdul azért, mert megszúrták ott és azért, hogy ő református. Nem akartunk hát ezekről a dolgokról tudomást venni. De kényszerit rá a Ma gyar Állam. Ez a katholikus felekezeti újság ugyanis dicséretreméltó őszinteséggel bevallja, hogy a Jókai Mór elnöksége a béke-egyesületnél csakugyan hiba, mert Jókai Mór protestáns is, de szabadkőmives is. A mit tehát Jókai Mór irt, az igaz, a ki csak nézi, nem tartja valószínűnek, de úgy van. Alkotmány. „Nem az tartja vissza a katholikus főpapokat és független nagybirtokosokat a békeegyesülettói mert Jókai református, hanem az, hogy az egész mozgalom — szabadkőműves manőver. Ha béke kell a világnak : ott van Krisztus Jézus oktatása; ha ezt minden harmadik ember követné egy csapásra készen lenne az örök béke. De holmi szabadkőműves mesterkedésre a katholikus főpapok nem adják magukat ós pénzöket eszközül. De Jókainak abban sincs igaza, hogy református volta miatt kell neki levonnia a konzekvencziákat. Hiszen ha a katholikusok valaha igazában akarták volna, a református vallás máig se lenne bevett felekezet, autonómiája se volna és Tisza sem csinálhatta volna meg a református hegemóniát." (Akarni akarták azok, kérjük szeretettel, attól kezdve, mikor kimondták, hogy „comburantur," a bécsi, nikolsburgi linczi, stb. békekötéseket megelőző harczokban, az eperjesi, pozsonyi törvényszékek buzgó működésében a szentszövetség idején, a 6 heti oktatás és reversalisok, vegyes házasságok, concordatum mind ezen akarás eszközei voltak ; de hát nem sikerült. Ha csak akararaiukon múlnék : ma megszüntetnék nemcsak az autonómiáját, hanem a felekezeti bevett voltát, sőt a lételét is a protestánsoknak 1 És mi ezt jol tudjuk a történelemből is.) Sárospataki lapok. „Mit igazol a Jókai levele? Azt a mit mi mindig igazságként hirdettünk, tudniillik, hogy a hivatalos r. kath. egyház s o h a s e m 1 e h e t magyar nemzeti jellegű s hogy a vallásfelekezeti békességet sohasem ápolhatja, hanem szitani kell az ellentétet ember és ember, hazafi és hazafi között, hogy a zavarosból győztesként kerüljön ki a p a p i s m u s, a hierarchia, a mely természetellenes jogoknak a táplálója s élvezője. — Hát vájjon nem ezt igazolja e a Jókai esete? . . . íme egy általános emberi, közhasznú czélú egyesület munkál, kodik csendesen, zajtalanul, talán még a hivatalos r. kath. egyház jobb érzésű tagjai által is legalább elvben helyeselt, méltányolt irányban : s mert az elnök véletlenül protestáns: ellenségeivé lesznek a nemes,^humánus ügynek, mert úgy gondolkoznak, hogy az ilyen vezető nem illetékes az állás betöltésére 1 — Ugyan mit várhat az emberiség az ilyen godolkozású s érzületű egyénektől ? . . . Semmit mást, mint zsarnokságot, a mely járomba kényszeríti a lelket is, a testet is, — a mely a vércseppektől sem irtózik, — a máglyák tüzének lánglobogásában gyönyörködik s a gályarabok jajszava az isteni gyönyör füleiknek 1 — Ugyan mit várhat ettől a hivatalos egyháztól, a melytől jól megkülönböztetendők a szabadelvű r. kath. egyének, a kiknek lelkét a papismus mérge, a hierarchia betegsége nem rontá, nem gyöngité meg; mit várhat egy nemzet, mit éppen ez a mi sok fajú, sok vallástelekezetű magyar nemzetünk, a melynek szüksége van minden egyes fiára, hogy egymást támogatva, egymást erősítve: erősítsék e hazát?! . . . Semmit mást, mint harczot, testvér háborút, üldözést az apa és fiú, testvér és testvér között ad maiorem Dei glóriám I — S vallásos szempontból vájjon nem az bizonyúl e be a Jókai esetében, hogy az ultramontanismus soha, de soha sem mond le a „coge intrare" elvről?! Hogy ez ellenkezik a Jézus vallás-erkölcsi elveivel. — ellenkezik a humanismussal, — ellenkezik a nemzeti érzéssel, hazafiúi kötelességgel : napnál fényesebb igazság !... Ámde az igazságot megcsúfolni : nem ultramontán teimészét-e? —A keztyűt, a melyet elénkbe dobott a felpuffaszkodott ultramontanismus : fel kell vennünk s a béke érdekében talpra kell álJanunk, mert most már itt az idő, hogy ezt kiáltsuk : eddig s ne további — A magyar kormány szabadelvűségétól elvárjuk, hogy a béke, a khaza, az emberiség ügyét velünk fogja védelmezni!"
