Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Bohus Károly. Megeksessük-e azon vegyes párokat stb.

•183 vezetheti a lelkészt arra, hogy mennyire le kell szállani az előadásnak a magaslatról érthetőség, egyszerűség tekintetében; s igy lesz predikátiónk nem ugyan extemporizálás, sem nem pórias, de egyszerűen népies. Minden lelkész legjobban ismeri hiveinek lelki szükségleteit, a bajokat, a hibákat ; ezeknek kielégitósóre, illetve orvoslására a legjobb kész predikátiók sem elégségesek, hanem csak azon egyszerű és vallásos meggyőződésből folyó beszédek, melyeket a lelkész saját gyülekezete számára gondos figyelemmel készit. Nem hanyagoljuk el a többi functiókat sem. Sót nem csak annyit teszünk, mit felemiit b. czikkében. Kissé többet. De ezekről majd máskor számolok be. Még az a bajunk, hogy időnap előtt ki kell beszélnünk a tüdőnket. Ha úgy az én falusi egyházamba vezette volna életsorsa a nagytiszteletű urat, megtudta volna mi az : lelkésznek, tanítónak, kántornak (később orgonistának) lenni egy személyben. Három év alatt a sok éneklés, beszéd és tanításban hangom minden érczességét elveszítette. Ha a díványon heverésznénk : ez nem történhetett volna. Egyházunk gyöngeségét, elerőtlenedését ne a papok lelketlenségében, hanem más okokban tessék keresni. Az egyházpolitikai törvényeket nem nli kerestük, nem mi csináltuk. Azt a modern szabadelvűség hozta meg kedves ajándékképen, adván az anyakönyvvezető jegyzőknek hatalmat a lelkészek tekintélye csorbítására, hozván a községre egy súlyos adónemet. Mert hát ezen anyakönyvi hivatal ellátása is igen sokba kerül a községnek. A lelkésznek pedig biz annyi a baja, gondja (legalább itt falun) híveivel, mert ügyeiket a jegyző úr előtt csak az ő utánjárásukkal lehet lebonyolítani. Már látjuk és tudjuk a statistikai adatokból, hogy az egyházpolitikai törvények legjobban bennünket sújtanak, nem csak soknyelvüségünknél fogva, hanem mivel legszórványosabban vagyunk az ország legtöbb részeiben. Hogy igy a szórványokban élő evang. hivőkkel mennyi rengeteg gondja van a lelkésznek, azt elkép7elni is alig lehet. Olyan szépen bánunk velük, annyira dédelgetjük őket és mégis' másfelé szeretnek kacsingatni. Confirmálni csak úgy lehet gyermekeiket, ha magamhoz veszem s itt teljesen dijmentesen élelmezve tanítgatom őket hitünk igazságaira. A legtöbb eltagadja hitét is, azonban nem akarván adózni a lakóhelyén levő lelkésznek, ez később megsúgja, hogy ott is lakik egy „tót." (Itt ez a mi tisztességes nevünk) Először felkeresem a juhocskát, azután egy kis egyházi adó kivetéssel is megtiszteljük. No már ezt nem szeretik. Legalább fele azzal fenyegetődzik, hogy azonnal elhagyja vallását. Az 1891—3-ban tartott egyetemes zsinatunk az ev. ref. testvérek zstnatával egyezőleg megerősítette a kéri ós nagy-gerezsdi szerződóst, mely a két protestáns testvér felekezet viszonosságáról szól. Azonban itt nálunk az ev. ref. testvérek ilyesmiről nem tudnak. De nem folytatom ez ügyet. Lesz idő ós alkalom, midőn ezen nehéz ós tarthatatlan helyzetünket egy memorandumban a mieink előtt feltárhatom. Bizony ennek sem egészen okai az ev. lelkészek I Az igaz, hogy ezen úgynevezett belső ügyeinknek megbeszélésére sem értekezleteken, sem gyűléseken nem jut idő. Törvényeket gyártunk évtizedek óta, csak legyen azután a ki végrehajtsa ós minden pontjában kövesse. A másik ok híveinknek szegénysége, nagy megterheltetése. Az állam végtelen megnehezítette a megélhetést. Megadóztatott már úgyszólván, minden élelmiszert, túlcsigázta a közvetett adókat, igen nagy terhet rakott vállára a községeknek a polgári anyakönyvi hivatallal. Kis községünkben 60% a községi pótadó, pedig iskolákra, kultúrczélokra soh'sem adott egy krajczárt sem. Útunk rosz, sokszor járhatatlan. A Túr folyó eddig minden évben árvízzel borította határunkat és mégis a Tisza és Szamos töltésekre meg van adóztatva. Ettől a magas kormány sem mentett fel; két óv előtti folyamodványunk ott hever. Az adózásra csak egy példát hozok fel K. P. hívemnek 3 frt 94 kr. a földadója (Vs-ad rész a beltelek) s fizet adójában = 29 frt 36 krt. Valljuk meg, az egyházi teher is nagy. Nálunk egy valamire való gazdának (házzal és telekkel bir) összes egyházi adója 26—30 frtra megy, a legszegényebb 4 frt körül fizet (az anyaegyházban.) Úgy-e drága vallás ez? 1 Nem hivalkodom ezzel, mint méltóztatik mondani, hanem a gyakorlati életből merítem ez adatokat, melyek bizonyára még ismeretlenek Nagytiszteletűséged előtt. A lelkészek szegénységére, nagy küzdelmeire már alig merek hivatkozni. Úgy is tetszik mondani, hogy mindig csak azt hozzuk elő. De mégis