Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Lőcse

Tbizoiíság a kormányhoz kérvényt fog felterjeszteni, a melyben az ág. hitv. ev. lelkészek számára az államosítás azon esetben kérelmeztetik, ha a kormány beleegyezik, hogy : I. az eddigi autonómia csonkittatlanul a szabad választással együtt fenntartatik, azon kivétellel, hogy a jelölési jog az államra száll át. II. ha a lelkészi fizetés minimuma ezer frtban állapittatik meg. III. ha a korpótlékról és a lelkészek nyugdij ázásáról megfelelőleg gondoskodva lesz stb. Végül az autonómiáról még az van megjegyezve, hogy az szép szó ; de eddigelé sem a nép, sem a szegény lelkészek nem élvezték az autonómiának üdvösségét, csak ürügyül szolgált a gazdagabb és magasabb rangú lelkészek érdekének." Bizony keserű a nyomor s mi vagyunk az utolsók, a kik az ág. hitv. ev. papoktól az apostoli szegénysége^ a maga szószerinti értelmében megköveteljük. Éljenek ők is úgy, a mint műveltségükhöz s a kor változott viszonyaihoz képest élniök kell, de ne akarjanak judás-pénzen megélni A legszegényebb egyház is el tudja tartani papját, ha őszinte tanácsadóját, lelki atyját és az isten szolgáját látja benne. De hogy a papot ilyennek ismerjék el hivei, ahhoz hithűség, tántorithatlan vallásos buzgalom s fáradhatlan egyházi tevékenység kell. Az a pap, a ki megélhetése biztosításáért az államhoz folyamodik, nem bizik hiveiben, sem önmagában, sem hivatásában, az helyesebben cselekszik, ha otthagyja pályáját s más foglalkozást keres. Mert mikor önmagát az államnak kinálja, nálánál sokkal becsesebb kincset, az egyházát adja el a világi hatalomnak Az emiitett körlevél újabb bizonyítéka a kerék lefelé fordulásának, de szeretjük hinni, hogy az csak néhány pályát tévesztett s kishitű papnak a mesterműve, a mely sem aláíróira nem fog szert tenni, sem az államot nem fogja vajmi nagyon megindítani s az ág. hitv. ev. papok maradnak azok a független férfiak, a kik voltak, sőt kiküzdik azt a függetlenséget, a melylyel ők s velük együtt egyházuk csak öt év előtt is bírt. A fenti körlevél megcselekvőinek pedig ajánljuk, hogy a kormány kegyeit ne papi minőségükben, hanem hivataluktól való megválásuk után hajhásszák." MagúnK részéről azt hiszszük, hogy nincs is, nem is lesz ilyen körlevél! f Lőcse für d aÍ

rjaÍM Wß ^íahrEfm g ^J

6 e ut s c il au 1897. 28. 1. A lőcsei ev. egyház a kassai mellett a felvidéki protestantismusnak egyik mintaegyháza s régi klasszikus helyéhez és hivatásához hiven máig is prot. vallásos buzgóság és életerő lüktet annak összes tagjaiban. Lelkésze Dianiska András, felügyelője dr. Nagy Árpád, örök jóltevője az áldozatkészségéről országosan ismert Herr mann Gusztáv, ki már 20,000 frt alapítványt tett az egyháznak. Filiája Burgerhof, a hol 2 évvel azelőtt egy külföldi superint. jelenlétében avatták föl az új templomot, s máig is a lelkész széleskörű ismeretsége és összeköttetései folytán egyik legjobban segélyezett magyarországi egyháza a német Gusztáv Adolf egyesületnek. A lőcsei iskolák jóhirüek. s a diakonissaügy is népszerűvé vált, amennyiben már 2 nővér áll annak szolgálatában. A jelentés részletesen föltünteti az egyház és iskoláinak vagyoni állapotát, a jótékonyság gazdag rovatát s a mult évi anyakönyvi adatokat. Szül. 37 gyermek, meghalt 39 személy, confirmáltatott 20 gyermek, az úrvacsorában részesült 1060 communikáns. Az istentisztelet nyelve német, s több izben magyar és tót. A vallástanitást Lőcse iskoláiban a lelkész és Ratzenberge r F. káplán végzi. Az egyháznak igen buzgó presbyteriuma van. A hivek úgy látszik, egyházi adót nem fizetnek. A lélekszám nincs kitéve, (sz.) Magyar állam, Milyen nehéz „jó katholikusnak" is, jó magyarnak is lenni : mutatja a M. A. egyik vezérczikke, melyben ilyen nyilatkozatok olvashatók: „Nekünk katholikus magyaroknak a hazaszeretet nemcsak törvényes kötelezettség, hanem a szivnek olthatatlan vágya; mi az egyházat is hazánknak tekintjük, de azért élénk érzettel birunk a modern állam és népélet minden szükségletei iránt; .... mi azt jól tudjuk, hogy a katholikus igazság nem lehet nemzeti, de miért ne lehetne nemzeti jellegünket az egyházban is kifejezésre juttatni? . . . Nem kell, sőt nem is szabad megtagadni nemzeti sajátságainkat, mert az isten országát kell, hogy minden nemzetben terjeszszük, még pedig annak jellege és természete szerint." (Pedig csak mostanában tiltotta meg a pápa, hogy a magyar g. katholikusok magyarul tarthassanak istenitiszteletet!) „A magyar nemzetnek legfőbb érdeke, ker. katholikus nevünk becsülete s a kereszténység ereje egyformán megkívánják, hogy az apostolok, sz. Péter példáján felbuzdulva úgy az elméleti tudományokban, mint a praktikus életben megvalósítsuk a katholicismus ideálját, mely a haladás, a szabadság felé való lankadatlan törekvés! A kereszténység ilyformán egyenes ellentéte a ma uralkodó liberalismusnak azért is, mert ez utóbbi egészen kivetkőzteti a magyar nemzetet természetéből, eredeti jellegéből . . . . E gyászos liberalismust végre hatalmasan sújtotta a syllabus, mely azt az élet minden viszonyaiban elvetette és elitélte." (A syllabus 80-dik pontja tévedésnek mondja azt gondolni, hogy „a római pápa kibékülhet, összeférhet, tartozik kibékülni s összeférni.a haladással, a szabadelvüséggel s az új polgárosodással " ! Mégis ideálja a katholicismusnak a haladás?! Hogy illenek ezek össze?) Alkotmány, A spanyol ministerelnök meggyilkolása alkalmából az anarchistákról ir. „Csodálatos vakság kell ahhoz, hogy be ne lássák, miszerint a korrupt, magasabb tekintélyt nem ismerő,