Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kerületek új beosztása (Schleiffer Károly)

2 alapvetés, bizonyára az esperességekben, a kerületekben, sőt az egyetemen is tért fog hódítani ezen általános egyházépítési törekvés, mely legbiztosabb záloga egész evangyéliomi egyházunk fölvirágzásának és erejének, leghatásosabb védelme a vele szemben álló külső ellenség ellen. S ki tagadhatná, hogy ezen szellemi, vallásos benső megerősödésre van kivált szükségünk; az anyagi erő, bármily kívánatosnak látszassék is, nélküle csak igazán „zengő érez és pengő czimbalom." Hogy az egyházpolitikai reformok sok tekintetben károsak lesznek egyházunk beléletére, azt elismeri minden gondolkodó fej ; csakhogy e káros hatásnak az oka nem magukban a reformokban van, hanem inkább egyházunk anyagi s még inkább hitbeli szegénységében. Ne altassuk magunkat ! egyházunk a hitvallók és vértanuk egyháza; szenvedések között nőtt nagyra és az üldözések tüzében bizonyítá be az evangyéliom által megszentelt isteni erejét. Mindaddig, míg életelvéhez hű marad s míg az valóban életelve és életereje, a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak rajta, de a mint életelvével szakított, a mint hfítelen lesz eredetéhez és önmagához, az anyagilag és szervezetileg hatalmas papizmus egyrészről, a különböző szekták másrészről magukkal ragadják az egyes elemeket és mert szétporlott alapja, romba fog dőlni a hiten és Krisztus szeretetén épült alkotmány. Akarjunk és tudjunk azon testnek igaz és hü tagjai lenni, melynek feje Jézus Krisztus, s ha egyesül is újra a pápa hatalma a világ hatalmával, mint az a reformáczió korában történt: „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országot."- (Lukács 12, 32.) Csakhogy azoknak, a kikre az Úr az ő nyáját bizta, szintén mélyen kell leikökbe vésni s folyton szem előtt tartani az apostolnak amaz intését, melyet 1 Péter 5, 2—4.-ben olvasunk. Mert hát tény az, hogy a nép papjában látja a hirdetett igének személyesítését, papján át nézi és becsüli vallását és egyházát. S valljuk meg, e tekintetben erős és igaz a nép logikája. Hogy a vallás-szabadságot zászlajára irt törvényhozás rendőri körfallal egy egyházat sem fog védeni, az természetes; de hát csak az érdemes az életre, ki saját lábán tud megállani, ki maga képes önmagát fentartani. Ki másra szorul, szolgája az annak, az Önállóság és szabadságnak nagy ára van, melyet meg kell fizetnie mindenkinek, ki önálló akar lenni s ez : a hü kötelességteljesítés s a buzgó áldozatkészség. Nem hagyhatom említés nélkül a mult év eseményei közül amaz örvendetes tényt, hogy a törvényhozás 150000 frttal felemelte a protestáns egyházak dotáczióját. A magyar államnak tanúsított szolgálat és szükségleteink arányában igaz, hogy ez az összeg csekély ; de egyrészről elismerést fejez ki, másrészről jogot biztosít. Elismerést azon egyházak iránt, melyek nagy áldozattal szolgálták és szolgálják a hazai közmivelődés szent ügyét, melyek hűséges ragaszkodásukkal növelték a haza erejét, sőt gyakran a szabadságért való küzdelemben kedvező fordulatot idéztek elő hazánk alkotmányos életében; de biztosítása annak a jognak is, hogy jóllehet az 1848. XX. t.-cz. igéretét még most az állam be nem válthatta, az állami támogatásra protestáns egyházaink jogát méltányolja. Vannak egyházunk életében még más jelenségek is, melyekről azonban most, e helyütt szólani sem időszerűnek sem czélszerűnek nem tartom. Abban a jó bizodalomban élek, hogy a kölcsönös jóakarat, engesztelékenység be fogja gyógyítani azt a sebet, melyek az indulatok heve ütött. Adja Isten, úgy legyen ! Az Úrnak kegyelme legyen és maradjon mi velünk mindnyájunkkal! Trsztyénszky. Kiindulok én is Glauf P. által közölt bizottsági jegyzőkönyvből : a tradicziók kímélendők ; a kerületek területre, lélek-, lelkészszámra nézve domborítandók ki; az egyesek hozzák meg a közérdeknek a követelt áldozatot. Pozsony megyétől semminemű áldozat sem kéretik; megadatik neki azon kecsegtető kilátás, hogy az ő szava a jövő dunáninneni kerületben nem leszen szó a sivatagban. Mégis sokan közülünk nem csatlakoznak az egyetemes bizottság által javasolt tervezethez. Magam sem látom abban sem a tradicziót megkímélve, sem a közlekedést könnyítve, sem a területet, a lélek-, lelkész-számot lehetőleg kiegyenlítve. Igaz, a tradiczióhoz annyiban kíván ragaszkodni, a mennyiben a kerületek eddigi elnevezését fenntartva a bányait még egy a hegyekben levő egyházmegyével megtoldja. Én a tradicziót inkább abban látom, hogy a püspökségek négyes száma fenntartassák; az ország pedig a mai viszonyokhoz képest 4 püspökségre osztassék. A szűkebb Magyarország (t. i. Erdély kivételével) négy püspökségének mindegyikébe be kellene osztani 242000 lelket, 163 lelkészt, 12 vármegyébe úgy, hogy a kerületbeli esperességek érintkezése túlságos nehéz ne legyen. A kerületeket tehát így osztanám be : 1) Dunántúlt érintetlenül hagynám, maradna abban 230000 lélek, 169 lelkész 11 vármegyében. 2) A bányakerületből „alföldi'-t alkotnék, ha ez a bányáktól Bars, Hont, Zólyomtól elesnék, valamint a tervezett békés-aradi egyházmegyétől, még mindig maradna 300000 lelke 160 lelkészszel 9 megyében. A mint a zsinati törvények Szarvason, Orosházán foganatosíttatnak, a lelkészek száma még egynehánynyal több lesz. 3) A t i s z a i kerület, mely a békés-aradi esperességgel és a liptói 9 egyházzal bővíttetnék, számlálna 215500 lelket és 169 lelkészt 16 megyében. 4) A dunáninneni elveszti a 9 liptói egy-