Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Bács-szerémi egyházi szabályrendeletek

403 A vallástanítással tanítani és nevelni kell. Itt a nevelés fontosabb a tanításnál. A szívre, kedélyre és a gyermek lelki tulajdonaira érzőleg kell hatni. Csak így ve&zi hasznát a gyermek a vallási ismereteknek az életben. Igen jól esett e lapban „Vallástanítás és ev. közszellem" czímíi első czikket olvasni, melyben a czikkező lelkész űr alaposan felmutatta a vallástanítással foglalkozóknak azon kellékeket, melyekkel a vallásoktatónak, nevelőnek bírnia kell. Ilyen dolgokat és hangokat jól esik különösen nekünk ev. tanítóknak hallani, ha azok egyházi elöljáróinktól, a lelkész uraktól erednek. Nehéz, sőt lehetetlenség a vallást elemi ev. iskoláinkban ügy tanítani, hogy annak a gyermek lelki hasznát vehesse az életben. Nehéz nekünk felekezeti tanítóknak, mert két úrnak kell szolgálni : az államnak és egyháznak. Nehéz különösen a mostani korban, melyben már túl is kell erőltetni a gyermek elméjét holmi technikai, mechanikai és Isten tudja hányféle kulturdolgokkal. Reáliák, kertészet, méhészet, selyemtenyésztés, szalmakalap- és kosárfonás mesterség és más iparűzés, ezt mind sürgeti a kormány iskoláinkban. Nehéz különösen nekünk tót és német vidéken működő tanítóknak a vallást alaposan tanítani, mert nálunk a tanítás nem egy, de két nyelven történik. Bejön a királyi tanfelügyelő, a miniszteri iskolalátogató, a ki esetleg katholikus, sőt van sok zsidó is, azzal iskoláinkba, hogy mit tudnak a gyermekek a magyar nyelvből, tanítja-e a tanító a reáliákat is magyarul és ha nem elégséges eredményt lát, szegény lutheránus tanító a közigazgatási bizottság elé kerül és a mi legszomorúbb, hazafiatlansággal, panszlavismussal vádolják. Igen, már oda jutottunk, hogy mind az a tanító a felvidéken pánszláv, a ki a vallásoktatásra nagyobb sólyt fektet, mint más tantárgyakra. Egyöntetű tanítás ma már lehetetlen dolog, mert vagy egygyel brillírozni és mást elhanyagolni kell. Sőt én merem azt is állítani, hogy a magyar nyelv szép eredménynyel való tanítása, egyes kultur egyesületek pénzbeli jutalmazása nem lehet jó befolyással lutheránus tanítókra és iskolákra. A törvény, ha törvény, akkor morális kötelességünk azt megtartani és teljesíteni 5 de pénzzel fizetett vetélkedési tanítás nem lutheránus, de zsidó tanítóknak való. A felekezeti tanítónak undorodni kell az ilyen üzérkedéstől. Nekünk példányképünk Krisztus urunk, nem a materialismus. Ismerek ev. tanítókat, a kik képesek ugyan a társadalom minden tényezőit tanításukkal kielégíteni, de a rájuk bizott gyermekek testi-lelki nyomorékok. Nem azért helyeslem és pártolom a gömöri lelkész úrnak e lapban közölt tanácsait és állításait a vallástanítást illetőleg, hogy magamról és általában az ev. tanítói karról lerázzam a vallástanítási kötelességünket, de azért osztom a czikkező lelkész úr véleményét, mert tapasztalatból, a mi természetes is, tudom, hogy a lelkész a vallástanításra hivatottabb és minden tekintetben képesebb, mint a tanító. Volt sok panasz e lapbau is, hogy nem vagyunk eléggé vallásosak, nem járunk elől jó példával. No és ha ezen panasz alapos, keresni kell az orvoslást. Voltak esetek és vannak is, a hol a hívek figyelmeztették a lelkészt hibáira, melyek sértik az ő hivatalát, hát piruljon az a tanító is, ha esetleg tanítványa megütközik az ő erkölcstelenségén, vallástalanságán, de ezt csak úgy éri el az egyház, ha lelkészek által, a kik mint theologusok hivatottabbak a vallás oktatására, taníttatják ikoláinkban a vallást. Hiszen az a tanító nagyon fogyatékos vallási ismeretekkel lép pályájára. Felekezeti képzőből kikerült még a hogy úgy, de az állami képzőkben bizony mostohán bánnak a vallástauítással. Egy bejáró lelkész hetenként egy vagy két órán át bizony nem képes még csak a tananyagot elvégezni, nem hogy még a tanítási módszerrel foglalkoznék. Ezen szegénységnek árnyoldalait, látjuk és érezzük aztán iskoláinkban és látjuk a vallásos életben. Hányszor megesett a vizsgánál, hogy a gyermek szajkó módjára elmondta a tananyagot, de ha megkérdezte a lelkész, hogy érted te ezt, akkor állt és bámult, tanítója pirult és evidens dolog, hogy itt tekintélyről szó sem lehet. Az iskolának is a jellege és tekintélye apad, mert az iskolának a jellegét nem a megnevezés, de értelmes tanítás adja meg. Korunk romlottsága egyedül a vallástanítás elhanyagolásának szüleménye. Valaki azt lobbantja szememre, hogy azelőtt is a tanítók tanították a vallást. Igen, de azok többnyire theologusok voltak, különösen az anyaegyházi tanítók. Az állami elemi iskolákban az ev. gyermek vallástanításáról szólni kényes dolog volna. Darázsfészekbe szúrnám ujjam. Az ilyen iskolákból kikerült hivek valódi egyházi anarchisták lesznek, mert azok vagy egészen nem részesülnek a vallásoktatásban, vagy csak az állami tanítótól részben nyernek oktatást. Sok a teendő, de nem törődünk vele. Vannak a lelkészi karból példás lelkesülők, de ezeket holmi frázisokkal megczáfolják. Köszönettel tartozunk a gömöri czikkező úrnak, hogy belátja, hogy addig, még egymásnak 'terheit nem fogjuk hordani, s a vallástanítást közösen fel nem karoljuk, minden törekvésünk egyházunkra nézve eredménytelen. ^ T. : Burian János. Szabályrendelet A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye ügyrendjéről. 1. §• Rendes közgyűlés minden naptári év második felében tartandó; rendkívüli közgyűlés a szükséghez képest bármikor hívható össze (Zs. t. 91. §.) A rendes közgyűlés legalább tizenöt, a rendkívüli legalább nyolcz nappal megelőzőleg hivandó össze.