Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A bács-szerémi esperességből

286 evangélikusok, érzelemben, szóban és cselekedetben egy­aránt; mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha sike­rül apáink hitbuzgóságát a mai nemzedék szivében is lángra kelteni, ha sikerül a mai nemzedéket is oda vin­nünk, hogy ez is meggyőződésből vallja magst az ágost. hitv. ev. egyház hivének, akkor egyházunk oltára meg lesz rakva áldozati adományokkal is, akkor jöhet nazare­nismus, socialismus, felekezetnélküliség, stb. rajtunk a po­kolnak kapui sem vehetnek diadalt. Egyben azonban, sze­rény nézetem szerint, tévedtünk, abban t. i. hogy hitval­lási iratainkat nem ismertettük a kellő mértékben sem a confirmatiói oktatás alkalmával, sem a szószéken, sem egyebütt. A jövendőben azért szükség lesz erre nagyobb súlyt fektetnünk, mert csak igy reményelhetjük, hogy hiveink igazán ág. hitv. evangélikusok lesznek. Ily elveket követve nem tartom jogosnak azt a vá­dat, melyet ellenünk, papok ellen, több oldalról emelnek, mely szerint mi előttünk legfőbb czél volna a fizetés­javitás. Az igaz, hogy a mai fizetésjavításos korban, a melyben az országgyűlési képviselőktől az utolsó napidí­jasig minden hivatalnok, sőt még a napszámos ember is fizetésjavításban részesült, mi is tettünk valamit fizetéseink felemelése czéljából, hiszen zsinatunk megállapította a 800 frtnyi minimumot, de azt hiszem sok, nagyon sok éveken át kell még nekünk a mult században megállapított hivá­nyok mellett szolgálnunk. Nem, nem áll hát még a mi szolgálatunk oly rosszul, hogy a fizetésemelésekre való törekvés mellett minden egyébbről megfeledkeztünk volna. Nekünk legfőbb czélunk : lángra kelteni a szivekben azt az élő hitet, a mely által az ember megigazul Isten előtt. És bizony bizony azt tartanok szolgálatunk, fái'adozásunk legszebb jutalmának, ha látnók, hogy a hitnek lángja, melyet mi az Úr oltáránál élesztgetünk, ég, lobog biveink szivében is, a palota lakójának szivében úgy, mint a kunyhó lakójának szivében. De már is hosszúra nyúlt ezen kitérésem, sietek azért vissza megkezdett tudósításom folytatásához. Az esperesi jelentésből kiemelendőknek tartom mtg a követ­kezőket. Nemes-Pátró a mult évben iskolát épített, Iharos­Berény pedig iskolát és tanítói lakot, Path leány-gyüleke­zet orgonát vett. Egyházmegyénk több gyülekezetében a hivek, gyülekezeti pénztáruk javára közmunkával végzett aratás és kaszálás által 6—700 frtot szereztek. Személyi változás annyiban fordult elő, a mennyiben H á i d t Bá­lint p.-szt.-királyi tanító nyugalomba vonult és helyébe Záborszky Kálmán választatott meg, továbbá Bors Gry» 1' g y iharos-berényi segédlelkész nevelő lett Fajszon és helyére jött segédlelkészi, majd pedig helyettesi minő­ségben Borbély Gyula büki s.-lelkész. Az esperesi jelentés után gyors egymásutánban tár­gyaltak a gyűlés tárgyai. Az iskolavizsgálók jelentése iskoláink kedvező állapotáról tett bizonyságot. A körlel­készek jelentése, illetve ajánlása folytán a 80 frtos Zse­dényi-ösztöndíjra ajánltatnak : Csatáry Kálmán p.-szt.­péteri, Miklar Győző légrádi és Fuchs Pál barcsi tanítók. Nagyobb vitát keltett a ker. gyűlés által elrendelt osztálykönyvnek kérdése. De a gyűlés szigorúan elrendelte az osztály könyvnek minden iskolában leendő alkalmazását. Gyűlés utáta barátságos közebéd volt a nagy ven­déglőben. Isten áldja egyházmegyénket, áldja egész ev. egy­házunkat. Mesterházi Sándor. Hazafiság a bács szerémi esperességben. A hazai sajtó gyakran hoz hirt, hol az egyik, hol a másik ev. esperesség vagy egyes egyház, sőt egyes lelkészek vagy tanítók haza­fiatlan, hogy ne mondjam pánszláv voltáról. S valahány­szor ilyeneket olvasunk, bizonyára minden igaz hazafi csak sajnálja, hogy a nyilvánosságba egyházunkról ily feltevé­sek, hirek, események közöltetnek. Eddig mindig távol tartottam magamat az ilyenekbe való beavatkozástól, de a mind sűrűbben olvasható egyes események, a szavahihető közlemények, sőt a kezeim közt lévő bizonyítékok utóvégre arról győztek meg, hogy hazánk testén rágódó külömböző nemzetiségi férgek kiirtására a nyilvánosságnál egyéb esz­köz nem marad fen. Az ez évi május havában Budapesten tartott bánya­kerületi ág. h. ev. közgyűlésen egy nógrádi testvér a bé­kési és bácsmegyei esperességeket általánosságban pánszlá­vizmussal vádolta. E vád elhangzása után nyomban fel­állott e két esperesség egyházi elnöksége s visszautasí­totta ezt. Ez helyén való is volt, kiváltképen ha a vád alap­talan. Én részemiől a békési esperességben ösmerek tótokat, kik a tót nyelvhez való túlságos ragaszkodás s egyedül üdvözítő volta miatt gyanúban állanak, de panszlávokat nem. De a bács-szerémi esperességben mások a viszonyok, mások a nézetek. Bácsmegye az országnak különleges me­gyéje s olyannak Ítélem az esperességet is. Nem akarok szólni a szerémi egyházakról, mert tudva lévő, hogy azok Zágráb felé kacsintanak és el akarnak tőlünk szakadni. Sokat nem fogunk velők veszíteni ; ha kell, hadd menjenek. De már a bácsmegyei egyházak kell, hogy más megítélés alá essenek. A bácsmegyei egyházak annak alsó részében csopor­tosulnak, még pedig vannak tót és német egyházak. S miután közelükben és környékükön magyar községek nin­csenek, hanem leginkább csak szerbek, nem igen csudál­kozunk azon, hogy a magyarosodás nem igen terjed ben­nök, legföljebb csak is néhány a budapest-zimonyi vasút­vonal mentében fekvő egyházban. Ámde miként Ítéljük meg egy papnak az esperességi közgyűlésen kifejtett abbeli nézetét, a mely ugyan — bizonyára óvatosságból — az esperességi jegyzőkönyvbe határozatként nem került bele, — hogy az esperességi közgyűlések tárgyalásainál nagyobb tér engedendő meg mind a német, mind a tót nyelvnek? Mit mondjunk arra, midőn az egyik hírhedt egyházba papot hoznak a még hírhedtebb kerületből, a kinek hazafiságáért jót kell állania az esperesség felügyelőjének — rokonának, — ki hivatalos leveleit ékes tót nyelven irja, kiről tudva van, hogy a Bácskában töltött 7—8 év alatt magyarul nem is akart beszélni? Mit szóljunk, a midőn az egyik lelkész vagy latin vagy tót nyelven irja hivatalos leveleit, — csak magyarul nem, midőn a hazafias érzelmű tót atya­fiakat szinte üldözik, rágalmazzák s mintegy előre jelzik már, hogy az olyan ne számítson hivatalra a Bács­kában ? Ezen állapotok, hogy helyesek-e, ítélje meg mindenki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom