Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Czikkek - A közvélemény (Dixi)
Tizenegyedik évfolyam , 2, szám- Pozsony, 1893. évi Január 14-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kn. félévre . . 6 * 1 negyedévre . 3 „ Egy szám ára: V 24 flr. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Felelős szerkesztő s kiadó : T 3rt S Z T HT IÉ KT S Z J£L FERENCZ. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A közvélemény. (Díxi) — Középiskolai oktatásunk néhány kérdéséről, (a— s.) — Nekrolog. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. A közvélemény. Vegyük le a kalapot! A föld egyik legnagyobb hatalmasságával állunk szemben. Hatalmasabb a királyoknál, a hadseregeknél, majdnem oly hatalom, mint a pénz. Egyeseket, bármily nagyra emelkedtek is, játszva sodor a semmiségbe, nemzetek s országok vele s általa nagyokká lehetnek, de belbékéjöknek felzavarásával rommá változtathatja a legszebb ígérettel biztató közéletet is. Gyakran nem tudjuk, honnét jő, hol fakad. Mint egy hatalmas légáramlat hatja át a lelkeket, mozgásba hozza a legtávolabb álló társadalmi köröket; ország és földrész hol várva és reménykedve, hol rettegve tekint föl e hatalmas bálványra és térdre esik, hogy imádja őt. Gyakran csinálják ; iskola és szószék, színház és tánczterem, a falusi kupaktanács s a nagyvárosok bölcs atyái sokszor tudatlanul is, szolgálatába szegődnek; de leghatalmasabb terjesztője korunkban az élénk közlekedés és kivált a napi sajtó. Az érdekek ügyes képviselői nagy mesterek a közvélemény felébresztésében, kedvező hangolásában, s bizony a legigazabb és legszentebb ügy is csak akkor remélhet előmenetelt és sikert, ha a közvélemény hatalmas karjaira veszi s kiemeli azt a semmiség homályából. Ezzel a nagy hatalommal igyekszik szövetkezni hazai életünk minden számbavehető tényezője, különösen a legújabban felvetett egyházpolitikai kérdések által érintett állam és egyházak. A parlamenti körökben ép úgy, mint a társadalmi élet minden osztályában, a hatalmas püspöki székekből ép úgy, mint a falusi egyszerű plébániából megindult a munka, hogy az ellentétes érdekek harczában kiki a maga részére hódítsa e diadalt biztosító szövetségest. Mi, evangélikusok, elveink tisztaságában, ügyünknek igazságában bízva, elhanyagoljuk ezt a nagy hatalmat és csak akkor ocsudunk fel dermesztő álmunkból, midőn már az ügyesebb ellenfél elfoglalta előlünk a harcztért, s legfeljebb panaszolkodunk a közvélemény ingatagságára, megbízhatlanságára, s ritkán vesszük észre azt, hogy ellenfeleink diadalmának a mi tétlenségünk volt legfőbb oka. Távol legyen tőlem, azt kivánni, hogy elveink feláldozásának árán igyekezzünk részünkre nyerni a közvéleményt. Azt sem óhajtom, hogy minden áron, még talán hazánk békességének árán is, magunkra fordítsuk a közfigyelmet s bizony a rozsnyói püspök, a pozsonyi róm. kath. lelkész és társaiknak babérait sem irigylem; de óhajtanám azt, hogy legalább számot tegyünk, s a közvélemény megalakulására az evangyéliomi egyház igazságához, méltóságához és szellemi gazdagságához mért befolyást gyakoroljunk. E helyzetben érezheti az evangelikus ember legfájdalmasabban, hogy az a lazaság, visszavonás, szervezetlenség, melynek átka nyom, mennyire megbénítja egyházunk erejét, midőn mi is a többiekkel együtt oda leszünk állítva a nagy kérdések megoldásának színterére. Az általános közvélemény egyes körök közvéleményéből alakul; de kérdem : van-e nálunk oly hatalmas közvélemény vagy közmegegyezés, mely egygyé forrasztja az egyháznak minden tagját, megnyilvánulásában ugy léphetne föl, mint evangyéliomi egyházunk közvéleménye, melyet tisztelni tartoznék mind a benne jelentkező igazság, mind az azt képviselők összetartó erejénél fogva mindenki. A róm. katholikus egyháznak óriási ereje épen abban van, hogy a csalatkozhatlanság jellegével felruházott római pápa szavára indul és halad a hivőknek nagy serege, s még a más meggyőződésű is meghajlik a nagy hatalom súlya alatt s magába olvasztja őt a tömeg vonzó ereje. Mink az egyéni szabadság birtokában nem bírjuk a krisztusi életelv hatalmát oly magasra emelni, hogy ez előtt^meghódoljunk mindannyian s egységében mi is egyeknek érezzük magunkat; nálunk a különvéleményüek
