Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Nekrologok - Klein Ernő Sámuel
•303 nyelvi ismereteinél s talmudi jártasságánál fogva mondhatni páratlan exegetikai apparatussal bírt. Azonban nem theologiai irodalmi működésének külterjessége az, a mi emlékezetét ránk protestáns evangéliumi theologusokra feledhetlenné teszi, hanem annak szelleme. Az a szellem, mely a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain összegyűjté legjobbjainkat autonomiánk védelmére; a mely folyton azt hirdette, polémiákban úgy mint egyéb czikkekben, hogy a protestantizmus és a modern állam feladata rokon és nem ellentétes; hogy a protestantizmus jövőjének záloga nem a dogmatizmus sánczai mögött való elzárkozottságban, hanem a vallás-erkölcsi élet emelésében van ; hogy a szabad tudományos kutatás terén az evangéliumon alapuló protestantizmusnak minden árnyalata, bármely nevet viseljen is — békében találkozik ; s végül hogy a magyar protestantizmus legszebb gyümölcse, a melynek megérlelését siettetnie kell — a nemzeti élettel s a tudománnyal szerves összefüggésben álló theologiai irodalom leend. Ez a szellem és ezen eszmék teszik Ballagi nevét a magyar protestantizmus történetében halhatatlanná ; s a mily őszinte tisztelettel tekintünk tel hozzá mi, kiknek kora annyi szép Ígéret betöltésével adós maradt, ép oly gyönyörrel fog időzni az ő alakjánál egyházunk történetének megírója. Ez a szellem vezette őt az iskolaügy körül kifejtett fáradozásaiban is, a hol sokszor a felekezeti iskolák emelésén munkálva a felekezet vezető emberei ellen kellett küzdenie. Hatásának titka az eszményért való lelkesedni és lelkesítni tudásában van. Egyéniségébe mélyen engedett pillantani Lessingből vett, gyakran ismételt idézete : Ha az Ur egyik kezében tartva a tiszta igazságot, s a másikban a törhetlen lelkesedést az örök igazság iránt, választást engedne nekem, leborulnék előtte s így szólanék hozzá : Atyám, add nekem a vágyat az igazság után, a tiszta igazság csak neked való. Ezen ideális lelkesedésit, csaknem lázasan agitáló, a kedély és képzelet ereje alatt álló egyénisége teszi érthetővé, egyrészt bogy alig van tér, a melyen mások az övéhez hasonló sőt kiválóbb alkotásokat nem hagytak volna maguk után, s másrészt, bogy számos nemes kezdemény, eszme és vállalat az ő lelkes agitatiója nélkül egyenesen semmivé lett volna. Bizonyosan nem véletlen, hanem az ő egyéniségében gyökerező, bogy irodalmi vállalatai közül a Protestáns Naptár és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap a harminczadik évfolyamot immár messze túlhaladták. Az ő élete ritka felemelő példája annak, miként emelkedik fel a szellemi és erkölcsi czélu a társadalom legalsóbb rétegéből, legyőzve legyőzhetlennek látszó akadályt. A testileg gyenge szervezetű zsidó fiúcska, a ki éveken keresztül kegyelem kenyér hulladékán koplalt, elérve az emberi élet bibliai határát, élte alkonyán a fővárosban maga több nagy épületet emelt; s a ki egykor a budai hajóhídon egyetlen könyve árán mehetett át, az most tekintélyes vagyon ura, a Franklin társulatnak egyik fő embere s húszezer kötetnyi ritka becsű könyvtár tulajdonosa volt. A polytechnikum egykori növendékét, kit tanárai elfogultságból minden tárgyból megbuktattak, a tudományos akadémia már mint huszonöt éves ifjút tagjai közé választotta. S az eszményért való lelkesedése és munkakedve a törékeny te3t daczára is — megmaradt mind végig, boldog és szerencsés családi körben verőfényes aggkort szerezve számára. Legyen emléke áldott és élő közöttünk ! * Az Úrnak egy hű és buzgó szolgája hunyt el Birdán aug. 16-án, Klein Ernő Sámuel volt felkai és bártfai lelkész úr személyében. Es mivel az elhunyt megérdemli, hogy emlékezete köztünk éljen, legyen szabad e lap hasábjain belül legalább röviden, visszapillantást vetni hosszú és rögös életpályájára. Klein Ernő Sámuel született Felkán (Szepesmegyében) 1810. márczius 26-án. Apjai Klein Sámuel felkai lelkész maga készítette elő tehetséges fiát a tudományos pályára, ki ezután a késmárki lyceumban valamint a lipcsei egyetemen fejezte be tanulmányait. Hazájába visszatérve, az eperjesi gyülekezet által lett segédlelkészül meghiva, mely minőségben 3 évet 1832—35-ig eltöltött. 1835-ben apja elhalálozván a hálás felkai gyülekezet őt választotta meg lelkészének. Felkán áldásosán működött 1849-ig. De mivel mint jó hazafi a szabadságharcz kitörésekor maga buzdította híveit, bogy fegyvert fogjanak drága hazájuk érdekében — a szabadságharcz után halálra ítéltetett, mely Ítélet aztán nagy nehezen börtönbüntetésre lett megváltoztatva. Öt évig sínylődött a josephstadti börtönben, és midőn végre 1854 - ben kegyelmet nyert nemcsak bogy hivatalát, de nejét is kénytelen volt siratni, mivel az utóbbi fogsága alatt a nagy bánat következtében elhalálozott. Hogy szegény árváit eltarthassa és felnevelhesse több évig nevelősködött, mig végre a bártfai német ev. gyülekezet által lelkészül meghivatott. E szerény kis egyházban nagy buzgósággal működött környezve hívei szeretete által. Itt irta meg, az akkor feltűnést keltő 5 kötetetes történelmi müvét „Geschichte von Ungarn," melyet nagy szerénysége folytán csak mint Feszler müve átdolgozása, folytatása és kibővítéseként adott ki, mely azonban a valóságban teljesen önálló értékes mü. Bártfán ülte meg a megboldogult 1882-ben 50 éves lelkészi jubileumát és a szeretet és hálának bő mértékben élvezett nyilvánulásai, legalább némileg kárpótolhatták sok szenvedéseiért. 1882-ben visszavonult leánya Grumáz Gerőné családi körébe és itt nagyon rövid betegség után csendesen elhunyt. Temetése 1891. augusztus 17-én volt és mivel a szomszéd evangelikus lelkészek a megjelenésen akadályozva voltak, a helybeli ev. lelkészen Binder Jenőn a helybeli román és a skúlyai református lelkész Nagy Bertalan adták meg neki — nagy közönség jelenlétében — a végtisztességet. Nem mulaszthatom el Nagy Bertalan reform, lelkész urnák a ki a sírkertben egy megható imát elmondani szives volt — e helyen is hálámnak kifejezést adni. Az elhunyt, sokat hányatott és sokat szenvedett testvérünket pedig Isten nyugasztalja. Legyen neki az idegen föld könnyű ! Áldás poraira ! Binder Jenő birdai ev. lelkész.
