Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - Svajczi levelek

118 tam a tekintetes járásbiró úrnak Korponán 1891. évi febr. 27-én alázatos szolgája Machovich Izidor róm. kath. esperes-plébános." „Főtisztelendő esperes-plébános úr! Folyó évi február 27-én 65. szám alatt hozzám intézett hivatalos felhívására, melyben Árpád és Zoltán örökbe fogadott fiaimat a róm. kath. vallás részére biztosítani buzgólkodik, s keresztleveleiket követeli, — van szerencsém teljes tisztelettel következó'en válaszolni : Nem tartozom azok sötét táborába, kik szánandó vallási elfogultságban szenvednek, a vallások közt válogatni, s azokban a szószékről hirdetett felebaráti szeretet kigúnyolására gyűlölséget szítani szoktak ; miután egész multam igazolja, hogy amint nem tudtam vakbuzgó lenni saját vallásomban, ugy nem tanúsítottam soha gyűlöletet a róm. kath. vallás és annak igen tisztelt egyházférfiai iránt: s hogy gyermekeimet mégis az ágostai evangyelmi vallásban oktattatom és neveltetem, ennek egészen más indoka, vagyis igen természetes és nagyon is törvényes alapja van. Természetes alapja azért, hogyha én gyermektelen házas ember lévén, Árpád és Zoltán természetes fiaimat családi nevemnek és magyar nemességemnek rájok való átruházásával törvényesen örökbe fogadtam és őket mint atyjuk saját gyermekeimnek elismertem : koránsem lehetett szándékomban egy katholikus családi vonalat alapítani s ezáltal azon protestáns családot, melynek nevét viselem, nemcsak magamtól, de szegény gyermekeimtől is örökre elidegeníteni. Sőt még a művelt világ, a felvilágosodottan gondolkozó katholikusok is megbotránkoznának, ha én mint protestáns apa nevezett örökbefogadott fiaimat, az őseimtől örökölt vallástól hűtlenül elpártolva, saját véres verejtékem árán katholikusoknak neveltetném. „Kein Verhältniss schwächt die Rechte der Natur." Törvényes alapja pedig azért, mert a főtisztelendőséged által a jelen esetre fonákul alkalmazott 1868 évi 53. t.-cz. 16. §-a szerint : örökbe fogadott és általam elismert gyermekeim törvényes gyermekekkel egyenlő szabály, tehát a hivatkozott t.-cz. 12. §-a alá esnek, vagyis atyjuknak vallását követik. De hogy is tudott főtisztelendőséged ezen törvényczikkből ellenem olyatén szakaszt kiolvasni, mely minden helyes ok nélkül belém kötött hivatalos föllépését jogosultnak igazolhatná, ha csak olyformán nem, hogy „pervertit vim legis, eique aliam planeque contrariam affingit." Faluhelyen, ahol a mundus amat tenebras-féle világ uralkodik, ilyetén kísérletek aligha okoznának nagyobb feltűnést ; egy városban azonban, ahol mégis csak műveltebb polgárság, ujabbkori eszméktől áthatott értelmiség lakik, az egyház érdekében, világos törvény ellenére s a felvilágosodott elmék szégyenére kifejtett térítgetési túlbuzgóság csak általános visszatetszést, s a felekezetek közt eddig nem ismert egyenetlenséget szülhet, a mitől az ég óvjon minket. Igen sajnálom, hogy főtisztelendőséged be sem várva jelen válaszomat Breznyik János kir. tanácsos és selmeczi evang. lyczeumi igazgató úr ő nagyságának parancsoló módban sürgősen meghagyni méltóztatott, hogy szegény fiacskáimat a lélekvándorlás útjára terelje s három nap alatt a róm. kath. vallásbani hitoktatásra utasítsa : másrészt pedig szerfelett örvendek, hogy a fentisztelt igazgató úr adott válaszában családi ügyemet a törvény fegyverével védelmezve ugyancsak fejen ütötte nem annyira a szeget, mint a zsákból kibújt szögletességet, mi által egész családomat méltán megérdemelt hálára kötelezte. Fájdalmasan vettem, hogy főtisztelendőséged a régtől fennállott baráti viszonyt s a vallásfelekezetek közti jó egyetértést megúnva, térítgetési vágyakat burkoló álokoskodását, s ezzel az én érzékeny családi ügyemet közszemlére kiállítani nem átallotta ; miután azonban én abbeli elhatározásommal, hogy fiaimat őseim vallásában protestánsoknak akarom és fogom is fölnevelni, az általam mindig nagy tiszteletben tartott róm. kath. szentegyház hitelveibe épen nem ütköző törvényes alapon állok], mint méltatlanul megtámadott és a küzdtérre kihívott fél, kénytelen voltam a felém dobott keztyűt fölvenni s jelen soraimmal értésére adni, miként gondolkozom én, és mennyire téved főtisztelendőséged, midőn azon balhitben él, mintha az idézett 1868. évi 53. t.-czikkel ellenkezőleg egy katholikus apa protestánsoknak, a protestáns apa pedig katholikusoknak tartoznék fiait fölnevelni. Azon hivatalos felhívásának tehát, hogy fiaim keresztleveleit kiszolgáltassam, törvényes alapja nem lévén, erészbeni kivánatának teljesítésére magamat kötelezve nem érzem. Ezzel maradtam Korponán márczius 26-ikán 1891. Főtisztelendő esperes-plebános úrnak alázatos szolgája Libertíni József kir. járásbiró. K I l F 11 Svajczi levelek. (I.) Svajczba, a vallások szabad hazájába érkezve alkalmam nyilt számos vallásfelekezettel közelebbről is megismerkedni. Ezek közül mindenek előtt s főleg a „Heilsarmee" vonta magára figyelmemet ugy sajátságos külső megjelenése s berendezése, mint azon rendkívüli eredmény által, melyet rövid időn elért. Gondolom, hogy mindenkit, — ki csak némileg is figyelemmel kiséri az egyházi élet egészének fejlődését, — a XIX. sz. ezen sajátságos jelensége érdekelni fog; anynyival is inkább, mert az egész egyházi élet képét csakis akkor láthatjuk szemeink előtt, ha azon az idő folyamán különböző alakban feltünedező s elenyésző kisebb-nagyobb felekezeteket figyelmünkre érdemesítjük. S e figyelmet meg is érdemlik. Hisz egy-egy ily felekezet rendesen valami igaz mozzanatot is rejt magában, keletkezésének legbensőbb oka rendesen az egyházi élet valamely terének elhanyagolása : ezért egy felkiáltó jel az, mely az egyház szemeit a hiányra irányítja. S ha az egyház megértve a jelt, a hiányt magától megszünteti, maga a felekezet is idővel, amint keletkezett, ugy el is enyészik; hiszen csakis az állhat meg, mi Istentől van ! Ilyen a „Heilsarmee," mely a belmissio elhanyagolásának s a sok tekintetben beteges, nyomorúságos társadalmi viszonyoknak következménye. De mielőtt keletkezésének okaira s történelmére áttérnék, külső megjelenésének képét, istentiszteletének leírását adom, hogy a t. olvasóban lehetőleg azon benyomást idézzem elő, melyet a Heilsarmee istentiszteletének szemlélője első alkalommal nyer. Szép vasárnap délután volt; néhány társammal a külvárosba menve távolról trombita hang s vidám dal ütötte meg fülemet — mit eddig az ascetikus Bázelben még nem hallottam s ép ezért nem kis csodálkozással kérdeztem, mi az ? Felelet : a Heilsarmee istentisztelete. Bementünk. A házon nagy vér-piros lobogó lengett e felirattal „Blut und Feuer;" az ajtó felett rikító betűkkel „Willkommen;" az ajtó mellett feketébe öltözött leány (Hallelujah-Mädchen) állott, kezünkbe nyomta a „Kriegsruf" (a