Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Erdély (Farkas Gejza)

87 változásokat vagy változtatásokat itt mindenütt nem constatálhatjuk, annak egyszerű oka az, mert itten nincsenek duplumaink ; egyes esetekben azonban midőn pl. a változtatás által a költői forma szét van rombolva, a szöveg eredeti alakjának módosítását kettős példány nélkül is biztosan meg lehet állapítani. Igy pl. bizonyos az, hogy a 9. és 10 Zsoltárnak eredeti szövegét nem bírjuk; bizonyos, hogy a két Zsoltár egy költemény, egynemű részeinek kelté szakításából keletkezett. A görög fordításban a két rész most is együtt van; az alkalmasint a mienkétől eltérő szöveget követett; az együvé tartozás nyomai világosan felismerhetők a héber szöveg jelen alakjában is; a két költemény eredeti alakját ugyanis alphabetice rendezett distichonok képezték. Pukánszky Béla, theol. tanár. Üdvöz légy szép Erdély. Hazám ékessége, erdős bérczeiddel, termő sikjaiddal, virágos völgyeiddel ! Te kis tündér ország — hazám szemefénye! . . . Néped nagyobb része vérünkből szakadt vér, mely névre, nyelvre, viseletre, erkölcsökre, szokásokra egy az anyaország népével, melynek szive velünk érez, értünk dobog! Olyan vagy, mint a kárpáti tengerszem, mely az anyatengertől elszakadva, mégis annak minden mozdulatát megérzi, dagad, mikor a tenger árad és elfogy — mikor a tenger apadóban. Egy anyának két szülöttje . . . Balsors és ádáz végzeten egy időre ugyan elszakittattak egymástól, de az idő meghozta minden igaz hazafi vágyának teljesedését. Az 1848-iki nagy események egyik kiváló gyümölcse a két testvér ország egygyé olvadása. Azt mondják hogy a hegyek elválasztják a népeket, s 48-ig ez állítás igaz volt a két ország népére vonatkozólag is; de azóta nem választó vonal küztünk a Királyhágó — hanem összekötő kapocs, melynek minden sziklája egy márványtábla, melyre ezer éves szenvedésünk van bevésve ; s melynek minden fája — fakadása, minden lombja suttogása bűvös hangokon édes titkokat hirdet. Feltámad még a magyar dicsősége, egygyé lesz a két testvér nép ! Mert hát az az egység meg van ugyan a törvényben, meg van a mi sziveinkben is ; de a gyakorlatban még mindég nem értük azt el. Annak az árnyéknak, mely közibünk sok századon át tolakodott, igen makacs természete van, nem lehet egy lehelettel eltávolítani, s a minket elválasztó szikla, csak lassan — darabonként pattog le és mállik szét. . . Balsorsunk közös volt — sa mult századokban balsorsnál egyébről szó nem lehet, együtt szenvedtünk, s könnyeinknek árja egy mederbe folyt össze: de a könnyek két külön természetű jegeccé jegecedtek, s az intézmények melyek a könyáztatta mezők ingatag talajában fejlődtek egymástól igen elütök — hogy ne mondjuk ellenkezők lettek. Hosszú idők vétkét, mulasztását — csapásait egy legyintéssel megszüntetni, helyre hozni avagy egy kanál — még oly hathatós gyógyszerrel is meggyógyítani nem lehet. — — Az új esztendő meghozta nekünk is kedves ajándékát — az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvét. A benne foglaltakat ugyan annak idején a hírlapokból olvastuk, s arról meg — a mit e jknyv Erdélyre vonatkozó pontja tartalmaz, már az egyetemes gyűlés előtt értesültünk : de végérvényre a gyűlés határozatai csak most emelkedtek, mikor annak jegyzőkönyve megszerkesztve, hitelesítve s köztudomásra hozva van. S e jknyv 7-én pontja — vonatkozással a más 1886-iki egyet. gy. jkönyvére, a val. közokt. ministeriumnak — az Erdélyben alakult magyar esperességnek hazai evang. egyházunkhoz való csatlakozásának jóváhagyását tartalmazza. A gyűlés pedig e ministeri leiratnak a 11 erdélyrészi egyházközségnek a tiszai egyházkerülethez való csatlakozást megerősítő részét tudomásul veszi. Ezzel a bekebelezési aktus teljesen s végleg be van fejezve. Tizenegy egyház, magában véve csekélység s alig bír jelentőséggel, e kis testület habár egy esperességnek is viselje nevét, az erdélyrészi ev. egyháznak alig számba vehető töredékét képezi. Mégis mi e csatlakozásnak igen nagy fontosságot tulajdonítunk. Ez a kézszorítás, melyet a hazai ev. egyház az erdélyrészi uj esperességnek nyújt, egy lépés még pedig az első nehéz lépés az egység felé. Meg van törve a jég, omladozik a szikla. Hazánk alkotmányos szabadságának napja leolvasztott egy kis tömböt belőle s az a magyar anyaország anyaegyházának ölébe gurult. Itt van annak igazi helye ! Lapunk több izben s behatóan foglalkozott erdélyrészi atyánkfiai ügyével, mely immár a mi ügyünk lett. Felhangzott jajjaik nem hangzottak el füleink mellett. Együtt éreztük fájdalmukat s vágyaik a mi vágyaink voltak. S most e vágyak részben teljesedtek. Őszintén érzett tiszta érzelmeinket kellene visszafojtanunk, ha nem adnánk kifejezést e helyen is a feletti örömünknek, hogy testvéreinket kebelünkre szoríthatjuk, s hogy a kézszorítás alatt a két kéz összeforrt — örökre. Innen az ország egyik végéből küldjük a testvéri szeretet melegével üdvözletünket — hozzátok Testvérek ott a kárpátok havas lábainál. De mulasztás is lenne részünkről, mint hazai ev. egyházunk — bár szerény de egyetlen — organuma részéről, ha ez alkalmat meg nem ragadnók arra nézve, hogy a fentjelzett kapcsot feszesebbé, a megkötött szövetséget bensőbbé fejlesszük! Vannak — kiknek az aktus fáj, s ez azon egyházi testület melynek úgyszólván testéből kimetszetett egy rész, — az erdélyi ev. egyház egyeteme. Nem is mulasztottak el a jó szász atyafiak minden