Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Beszterczebányán (Egy „ev. testvér”)

363 Egyúttal megválasztatik Bendl Henrik a pesti egyház pénztárnoka egyetemes gyámintézeti pénztárnokul, tisztdíja 100 frtban állapittatik meg. Felkérendőnek határoztatott az e. gyűlés, hogy az állampapírokban fekvő 64 ezer tőkét ellenőrzésre, őrizete alá felvenni és a folyó pénztár kezelését is elvállalni szíveskedjék. VI. Olvastatott a budapesti nőegylet átirata, mely egylet évenként 2—4-ig gyülekezetet lát el szent edényekkel, tudatván, hogy 54 frtot bocsát szabad rendelkezésre. Elismerőleg tudomásúl szolgál. Ugyan e pont kapcsán említésbe hozza nt. elnök úr, az Atzendorfer-féle nagy hagyományt, melyet a bécsi Kirchenrath kezel, mely alapítvány felerészben a magyarországi, felerészben az ausztriai hitsorsosoknak szól. — 32 ezer frt. az alapítvány s mégis csak 300 frt. jut évenkint Magyarországra kamat fejében. Megbízatott az elnökség, hogy Bécsből ez ügyben érdemleges választ szerezni szíveskedjék. Ugyanitt kimondatott, hogy a mai egyházi beszéd az oltári imával együtt eddigi szokás szerint kinyomattassék s ingyen példányokban szétküldettessék. VII. Liptó-Szt.-Miklós 1889-re s Nyiregyház 1890-re hívta meg az e. e. e. gyámintézeti gyűlést. VIII. Indítvány tétetett a központból, hogy a báró Baldácsy-alapítvány azon segély kiosztásánál, mely a gyülekezetek gyámolítására fordíttatik, engedjék meg a kerületek, hogy a kerületi gyámintézeti elnökségek is befolyhassanak; továbbá, hogy a bányai kerület kéressék fel, miszerint kerületi gyűléseit korábban tartani szíveskedjék, h°gy így a

z egyet, gyámintézeti gyűlés ügyeit már az egyet. egyh. gyűlésre felterjeszthesse. Az indítványokat a gyűlés magáévá tette, és egyúttal kisebb vita folytán kimondta, hogy takarékossági szempontból a gyámintézeti közlöny ezentúl még csak egy évig tartandó fenn. IX. A jegyzőkönyv hitelesítésével báró Prónay Dezső világi s nagyt. Zelenka Pál egyh. elnökök bízattak meg. Ezek után a gyűlés szokásos imával Isten nevében befejeztetett. Délután 1 órakor volt a Scholtz-féle sörcsarnok tágas helyiségében a közebéd, melyen Pécs város Baranya-megye alispánjától kezdve számos kitűnő tisztviselője vett részt. Az első felköszöntőt báró Prónay Dezső világi n. elnök mondta ő Felségére és a királyi házra, melyet felállva hallgatott a társaság végig. Uutána Zelenka egyházi elnök a gyámintézetre, Jeskó Lajos pécsi lelkész az elnökségre emelt poharat. Bognár, Sárkány, Baltik, Gryurátz, Nádosy, Sántha, Pâmer s egyebek mondtak még sikerült toasztokat az alispánra, városi és megyei tisztviselőkre, Skultétyre, Nádosyra, Bauer esperesre. — Táviratilag köszöntettek dr. Criegern és dr. Pank superintendensek Németországban. Kiváló volt mindenesetre Bartosságh Imre, megyei főjegyző pohárköszöntője, mely nem személynek, hanem elvnek szólt. A felvilágosodottság magas fokán álló kath. egyén meg van győződve, hogy a szellemi haladást akadályozni lehet, de visszatartani nem. Az ev. egyház képviselőire, mint a tudományosság mintaképeire, a nagy reformátorok emlékére s a leendő reformátorok munkájára üríti poharát ! Csaknem kár, hogy ez volt az utolsó pohárköszöntő, de úgy látszik, ez volt méltó befejezése a bankettnek, s a magyarhoni e. e. e. gyámintézet pécsi közgyűlésének ! A szeretett és felvilágosodottság szelleme vezérelje további utján, hogy mindenütt hódítva járhasson egyházunk és hazánk felvirágoztatására s Isten dicsőségére! Döröcskei. Beszterczebányán. Ezen becses lap hasábjain ismételve volt már megemlítve, hogy városunkban éppen úgy, mint a mult századokban, mainap is az ellenséges táborbeliek fondorkodnak evang. intézeteink ellen. A múlt században a jezsuiták nyíltan és erőszakkal dolgoztak azon, hogy evang. gymnasiumunktól vonassék el a városi segély és hogy benne felsőbb tanulmányok ne űzessenek: most titkon és csellel, egyesek rábeszélésével, ugyancsak ezen két irányban működnek az egyenruhátlan jezsuiták, hogy az intézetet tönkretegyék. Hogy mennyire igaz volt ezen állítás, ellenfeleink magok szolgáltatták a legjobb bizonyítékot rá az által, hogy támadásukat intézetünk ellen a mult előtti héten egy budapesti napilapban nyíltan, de névtelenül megújították. A „Pesti Hirlap" szeptember hó 8-án kelt számában ugyanis megjelent a lap „saját levelezőjétől" egy czikk, melyben sem több, sem kevesebb nem mondatik, minthogy „az hazafiasabb", ha a beszterczebányai evang, egyház egy „minta-elemi iskolát" állít, és a gymnasiumot egyszerűen beszünteti, minthogy ennek fentartása által a felekezeti jelleg nélküli polgáriskolát lehetetlenné teszi. Mielőtt a czikk gymnasiumunkat illető részére átmennék, kénytelen vagyok, néhány évvel hátrább menni, hogy ezen „felekezet nélküli" urak — mert a felekezetnélküliség álczája alatt agitálnak az evangélikusok közt — működését ugyancsak a polgári iskola körül jellemezzük. Folyó évtized első éveiben szemét szúrta egynehány „felekezet nélküli" rirnak evang. egyházunk virágzó felsőbb elemi leányiskolája, melyet nagy számban más hitfelekezetbeli növendékek is látogattak és — tegyük hozzá — ma is látogatnak. Talán épen ezen körülmény bántotta említett urak hitfelekezet nélküli érzületét, arra indítván őket, hogy hadjáratot indítsanak az iskola ellen. De miképen kezdjék meg a dolgot? — Egyet gondoltak és — meg volt a genialis találmány! Egy csapásra két legyet; szöget szöggel. Ha már a leányiskola ellen indulnak, miért kerüljék az algymnasiumot? Fogták magokat és rábírták a várost, hogy kérelmezzen a ministeriumnál állami felsőbb leányiskolát. Levándorolt Budapestre a városi deputatió és nagy alázattal hozta elő kérelmét, rámutatván a képzelt nagy szükségre, mely őket alázatos kérelmük előterjesztésére kényszeríti. A miniszter, boldogult Trefort úr, mint mindig, most is a kulturális törekvések túlságos nagy barátjának bizonyult be. Azt mondta a küldöttségnek, hogy nagy örömmel enged kérelmüknek, de csak azon feltétel alatt, ha a város a leányiskolával párhuzamosan polgári iskolát állít fel. A deputatió elképedt, de a miniszter kívánta — meglett. Igy került városunkba egyszerre állami felsőbb leányiskola és a polgári iskola. Dörzsölték is örömükben kezeiket a felekezet nélküli urak azon reményben, hogy az evang. leányiskola és az algymnasium nem sokára tanulók nélkül maradván — sorvadásban meghalnak. Azonban mi történt ? Az evang. intézetek fennállanak,