Evangélikus Egyház és Iskola 1887.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Körmöczbánya (R. K.)
93 III. Kéressék különös áldás a különféle nemzetek körében kifejtett oly törekvésekre, melyek a postahivatalok vasárnapi nyugalmát czélozzák. A postai munka egyik legrégibb és legkiterjedtebb alakja a vasárnap megszentségtelenítésének. Alig lehet fogalmunk arról, mennyire megy a levelek és újságok átvétele és rendezése, bélyegezése és kézbesítéséből álló munka, melyet vasárnap kell végezni; vagy azon egykének számáról, kik a postahivatalokban, vasútnál vagy más, postával és vasúttal összeköttetésben álló szállításoknál vannak alkalmazva. Vétek terheli minden ország keresztyéneit, kik legnagyobb erőfeszítéssel és leghathatósabb kérvényezéssel nem törekszenek arra, hogy ezen annyira elharapódzott vasárnapi megszentségtelenítésnek gyorsan vége vettessék. Olvasd: Nehemiás 13, 15—22; Luk. 4, 16—20; Ezékiel 20, 12—24; János Jelenései 1, 10—20. IV. Zárassék be minden részegítő ital árusítására szolgáló hely és minden bolt, bárhol legyen az nyitva, az Úrnak napján és a polgári tekintélyek szerezzenek érvényt létező vasár napszentelési törvényeknek. Nagy városok némely negyedében és sok országban annyi a nyitott bolt, hogy alig lehet az Ur napjára ismerni. Erős italok nyitott árusító helyei nagyban előmozdítják az iszákosságot, mert az Ur napján szabad munkások közül sokan azokban töltik idejöket, a helyett hogy az Urat szolgálnák. Folytonos ima szükséges ahoz, hogy ezen és más alakja és bajnak elenyészszék, hogy a vasárnapi nyugalom a szentelés előmozdítását czélzó egyesületek törekvéseikben mindinkább elősegíttessenek és hogy sok lélek a Szentlélek áldása folytán téríttessék Krisztushoz, elhárulván ekként azon akadályok, melyek nagy mértékben hátráltatják az embereket az igazság ismeretére való jutásban. Olvasd: Róm. 13, 1—6; Ámos 8, 4—10; Efez. 6, 1—9; 92 Zsoltár. Kiadta: A „Vas ár napszentelési imatársaság" Nagybritaniában, mely a keresztyénség majdnem minden részéből megnyert képviselőkből áll. Tisztelettel felkéretnek a lelkészek, hogy a veendő fentebbi felhívást oszszák szét hiveik közt s a templomban f. é. ápril 10—17-ig tartsanak a fentebbi tárgyakra s így a vasárnapszentelésre vonatkozó imákat, felolvasva egyúttal a fentebbiekből egy-egy szentirási mondatot. A hivek viszont felhivatnak, hogy házaiknál, házi istentisztelet alkalmával, hasonló módon imádkozzanak a vasárnap megszenteléseért, a vasárnaprontásnak megszűnéséért. Láng Adolf, ev. főesperes, a fenti társaság bizottsági tagja. Czelder Márton, ev. ref. lelkész, a fenti társaság bizottsági tagja. llifiil, Körmöczbánya — 1887. Márczius 14. Nagytiszteieta Szerkesztő Ur! A számvizsgálás alkalmával szerzett tapasztalat alapján s az e napokban szétküldött pénztárosi jelentés nyomán kivánom e lap tisztelt olvasóit értesíteni a bányakerületi özvegy-árvaintézet állapotáról. Magoknak a tagoknak ujat nem mondok, mert kezükben van a pénztárosi jelentés ; de csak örüljenek velünk a testvérkerületek is az intézet örvendetes gyarapodása felett ! Az intézet bevétele volt az 1886-iki évben : 1) tagdijakból 1997 frt 10 kr. (az előbbi évhez képest + 321 frt 65 kr.) ; 2) önkéntes adományokból 42 frt 94 kr. ; 3) felmentvényi dijakból 585 frt ; 4) államsegélyből 600 frt ; 5) kamatokból 4040 frt 45 kr ; összesen 7265 frt 49 kr. Kiadás: 1) Segélydijakra özvegyeknek és árváknak, 26 félnek, 1015 frt 56 kr. (tavalyhoz képest + 103 frt 98 kr); 2) kezelés, nyomda, iroda stb. 71 frt, összesen 1086 frt 56 kr. Felesleg 6178 frt 93 kr, melyet az 1885 végén 51343 frt 80 krban kimutatott vagyonhoz hozzá adva kitesz a vagyon 1886 végén 57522 frt 73 krt. Ki ne örülne ezen 12 éves eredménynek 6 frtnyi évi tagdijunk mellett?! Boldog érzettel pihenhet e kedvencén ft s nagys. püspökünk szeme, ki azt létesítette; benső örömmel zárhatja le a mindenkori mérleget nagyt. s nagys. pénztárosunk, Breznyik János úr, kinek nem csekély érdeme van e nem várt eredmény körül, s megelégedetten vesszük kezünkbe mi tagok is minden évben a pénztáros évi jelentését, hisz mindenkor legalább 6000 frtnyi gyarapodást jelez a lelkészek, tanárok és tanítók özvegyeinek és árváinak sorsát enyhiteni hivatott semmiből teremtett tőkében, mely 12 év alatt megközelítette a 60 ezer forintot. Örömmel constatáltuk, hogy a hátrálékos tagok száma sokkal kisebb a szokottnál s hogy a 221 tag, 39-nek kivételével, f. é. diját már beküldte. Ez ugyan nem valami különös erény, hisz a beküldés határnapja jan. 31-ike ; de még sem szokott úgy lenni. A mi elszomorit az, hogy az önkéntes adományok ismét csak 42 frt 94 krt jövedelmeztek, mert megint csak 9 egyház lelkésze (a fazekasvarsándi, temesvári, b.-csabai, körmöczi, k.-palojtai, budapesti tót és német és a beszterczebányai) illetőleg tanítója (Csarejs György B.-Csabán, ki tanítványai körében gyűjtött 3 frt 10 krt) emlékezett meg intézetünkről ; pedig 215 egyházunk s körülbelül 500 iskolánk van! A segély, mely az utolsó három évben 45 frt. volt, 50 frtra emeltetett az alapszabályok értelmében. Igaz, csekélység az a mostani idő szükségeivel szemben; de tekintetbe véve, hogy vannak özvegyeink, kik, a mint azt a pénztáros úr évi jelentésében kiszámítja, egy évi befizetett tagdíj után ezen csekélységekből is már 270 frtot kaptak; tekintetbe véve, hogy azon eljárás mellett, melyet alapszabályaink majd az intézet fenállásának 17—18-ik évében engednek meg, egyegy segélyzendőre az évi jövedelemből már 220 ft jutna : nagyon is meg lehetünk elégedve az eredmény nyel s bízvást kérdezhetjük : mely biztosító intézet nyújt feleinek 6 ftnyi évi befizetés mellett ennyit? : í Csudálkozni kell az intézet ily örvendetes gyarapodása mellett a felett, hogy vannak egyházi alkalmazottak, kik nem lépnek be, mások, kik azt csak kényszerítve teszik, s hogy vannak tagok, kik kötelességüket az intézet irányában
