Evangélikus Egyház és Iskola 1886.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A protestáns lelkészek és a tudomány mívelése (Weber Samu)

__Negyedi

k évfolyam. 16. szám. Pozsony, 1886. évi április 17. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — ki. —Négyhasábos petit sorként felevre . . 3 „ — „ Szerkesztő- a kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., negyedevre .1,50, többször közölve 5 kr. Egy szám ára : 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő s kiadó : . Bélyegdíj : külön 30 kr. y T RSZ T""Sr;É 3ST S Z ŒSL^xT F E B E N C Z. Tartalom : A protestáns lelkészek és a tudomány mívelése. (Weber Samu.) — Községi bizonyítványok és még valami. (Guggenberger.) — Könyvismertetés. (H.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. A protestáns lelkészek éi a tudomány mívelése. Egy budapesti napilap állítása alkalmából, miszerint a protestáns lelkészek ma már nem oly buzgó apostolai a tudománynak, mint azt hajdan lehetett tapasztalni, többféle felfogással, érveléssel és válaszszal is találkoztunk e lapok hasábjain. — Ki lett mutatva, hogy lelkészeink közül most is többen, sokan hű ápolói a tudománynak, — és ki akarná azt kétségbe vonni? Másrészről hivatkozás történt az iskolára és a templomra, hol a lelkész, mint oktató és vezető legszebb és legfontosabb kötelességét teljesíti és áldást hoz, mely fénylőbb a tudomány csillagánál, és ki nem adna igazat az ily érvelésnek is? De azzal tulajdonképen, egyenesen még nem feleltünk meg arra a kérdésre : többet tettek-e csakugyan a prot. lelkészek a múlt időben a tudomány érdekében, mint a jelenben? És arra minden hímezés és hámozás nélkül igennel kell felelnünk, melv igen azonban nem vád, se nem szemrehányás, hanem egy tagadhatlan tény konstatálása akar lenni, melyért nem a jelen lelkészeit, — de megváltozott viszonyait kell okolni. A hitjavítás után élénk szellemi élet pezsgett a lelkészek között. Alapos készültségüknél fogva a héber és a görög nyelvet annyira birták, hogy az idézeteket az eredeti nyelven használhatták. — A latin nyelv birtokában pedig Cicero és Livius sem voltak előbbre, prot. lelkész- és tanár-elődeinknél. Ha csak „Klein

's Lebensumstande und Schriften evangel. Prediger" czimű 1789-ben megjelent 2

1) vaskos kötetben lapozgatunk, akkor csakhamar meggyőződhetünk arról, hogy" azok a kötetek ezer meg ezer irat czimét r-N ]) A harmadik kötetet az érdemes szerző előtalált irataiból Fabó András „Monumenta Evangelicorum A. C. ^ in I^nngariae" czím alatt 1873-ban adta ki. tartalmazzák, melyek szerkesztői a lelkészek és tanárok valának, — kik akkor egyenlő kiképeztetésben részesültek. A tudományok némely ágazatainak nemcsak folytonos mivelői, de úttörői valának, kik általános elismerésben részesültek és mint elsőrangú csillagok fénylettek. Ilyen p. o. a két Buchholtz György lelkésztanár, kik a történet és természettudomány fejlesztői voltak a 18-dik század elején. Ugyanakkor a szepesiglói születésű Schwartz Gottfried a theologia tudora a történetben tűnt ki és Pray, Kollár, Katona és más híres történet-mivelői vei hasonlítható össze. — 1770. körül Mauksch nagy-száloki lelkész a természeti tudományokban tündöklött. Fröhlich Dávid, készmárki tanár tudományossága Leibnitz-éval hasonlíttatott össze és a protestánsoknak nem igen kedvező III. Ferdinándtól birodalmi mathematikussá neveztetett ki és fizettetett. — Augusztini Keresztély szintén késmárki tanár különösen a természetanban annyira kitűnt, hogy őt II. Ferdinánd nemességgel, aranylánczczal és ezüst mosdó-medenczével ab Hortis praedicatum-mal ajándékozta meg. A három Genersich-testvér : Keresztély, János és Samu mint lelkészek és tanárok a füvészet, neveléstan és történet terén még e század elején kitűntek és sok érdemekben tündöklöttek. Azóta a prot. lelkészek mint a tudomány zászlóvivői és fejlesztői mindinkább háttérbe szoríttattak azon körülmények miatt, melyek többé nem kedveztek a tudományos életnek. Melyik volt tehát ezen kedvező talaj, melyből a tudomány virága a prot. lelkészek és lehet mondani a tanárok között is oly szépen fejlődött? A tudománynak egy nyelve volt, a latin; azt értette minden tudományos ember nem csak bel-, hanem külföldön is; ki azon a nyelven írt, annak a szellemi terméke nem szorult csak kis körre, hanem közkincse volt az egész mívelt és tudományos világnak, miáltal természetesen elterjedése is tetemesen elő-