Esztergom és Vidéke, 2006
2006-08-03 / 32-33. szám
4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14. Kovács József alkotása Rádió gu-gu, internet za-za Teljes teltház fogadta a Piccolo színház társulatát múlt hét pénteken a Várszínházban. A csordultig megtelt nézőtér publikuma musicalrészleteket várt, s azokat meg is kapta a Miklós Tibor nevével fémjelzett előadás során. De kezdjük az elején. Miklós Tibor, a nagysikerű Musical! című könyv írója vállalta fel a ceremóniamesteri teendőket, és meg is kezdődött a Musical A-W-ig címet viselő, közel két órás, reprezentatív, ám nem mindig kielégítő válogatás, olyan musical dalok magyar átirataival, mint az Alul semmi, a Jézus Krisztus Szupersztár, az ABBA dalokból álló Mamma Mia, vagy a Queen szerzeményekből összeálló We will rock you. Az énekesek között is akadtak nagy nevek, mint Makray Pál, vagy a musical műfajának magyar nagyasszonya, Nagy Anikó, ám a fiatalok is sokan „felvették a kesztyűt", s kiválóan „muzsikáltak". A lehengerlő élmény lehetősége tehát a levegőben lógott, ám sajnos ott is maradt. Ennek elsődleges oka talán az, hogy a társulat - egyébként dicséretes módon - olyan, a szélesebb közönség számára mind dallamilag, mind szövegileg ismeretlenebb musicalekből is szép számmal énekelt dalokat, mint például a Rentből, vagy a Sakk című - egyébiránt az ABBA két férfitagjának tollából származó hidegháborús műből. Azonban le kell szögezni, hogy jól választották meg az első „felvonás" és a záró műsorszám zenei anyagát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy összességében mindenkiben jó benyomás maradjon meg az estéről. Az első, közel egy órás blokk végén egy gigantikus, a Mamma Mia-ból kiemelt ABBA válogatást élvezhettünk, míg a zárószám a szintén mindenki által jól ismert Queen együttes számainak magyar változataiból állt össze. Volt itt Mamma Mia, Köszönöm a zenét, Rádió gu-gu, média bla-bla és internet za-za. A két kiemelkedő dalcsokor koreográfiája is magas színvonalú volt, ami Fincza Erika nevét dicséri. A közel két órás „musical-történeti" összeállítás sok újdonságot nem hozott ugyan, ám néhány új nevet így is megjegyezhetünk, mint Zentai Andrásét, aki Fredy Mercury hangját „imitálta" remekül, s biztos vagyok abban is, hogy Bozsik Patrikkai, Kovács Lottival, Miklós Eponinnal és Naszvagyi Tamással is találkozunk még a világot jelentő deszkákon. B.G. Sziámi-koncert a Vár falai közt Kovács József népi iparművész fafaragó g yűjte mé nyes kiállítása (P.) A királyi városrész déli határán, a Szegfű utcában tetszetős házat épített a Hephaistos Kft., mely szolgáltatásain kívül (díszítő kovácsoltvas termékek, vasipari anyagok, könyvelés) teret ad kiállításoknak is. A Hephaistos Galériában erre a célra két szinten közel 200 négyzetméter alapterület és a hozzá tartozó falfelület hasznosítható. A földszinten a házigazda, Horváth György iparművész, kovácsmester a családi dinasztia egykor használt eszközeit is bemutatja. A ház még nincs is teljesen kész, de a falai közé fogadott városi tárlatok sorában most, július 28-án már az ötödik nyílt meg. Felvidéki népviseletek babákon Július 26-án „Felvidéki népviseletek babákon" címmel nyílt kiállítás a párkányi Városi Múzeumban. A rekkenő meleg ellenére aránylag sokan voltak kíváncsiak a hozzávetőleg 500 népviseltbe öltöztetett babagyűjtemény ünnepélyes megnyitójára. A tárlatot a már csaknem tízéves kollekció életre hívója, mindenese, a búcsi származású Szobiné Kerekes Eszter mutatta be az egybegyűlteknek. Elmondása szerint 1997-ben születtek meg az első népviseletbe öltöztetett babák az úgynevezett beíratási program velejárójaként. A magyarnyelvű iskolákban fogytak a gyermekek és a Pedagógus Szövetség kezdeményezésére indult el a később szárba szökkenő, mára hatalmas fává terebélyesedő, értékeket óvó nemes mozgalom. Az volt a nem titkolt cél, hogy az iskolaköteles sorba lépő gyermekek jobban megismerjék őseink népviseletét, és ezzel közelebb hozza szívükhöz a magyar iskolát. 1998. március 15-én Révkomáromban volt a mérföldkőnek számító első kiállítás összesen 63 babával, amelyek kilenc család öltözetén mutatták be a népviseletet. Kezdettől fogva egy családon belül hét személyen keresztül - szülők, nagyszülők, fiú- és lánygyermek valamint egy csecsemő - tekinthető meg a régi öltözködési stílus. Ez a babagyűjtemény Csallóköztől Bodrogszerdahelyig 11 nagy tájegység, 21 képviseleti csoport, 41 település régi, zömmel ünneplő népviseletét öleli fel. Az ünnepek alkalmával viselt öltözékeken (például lakodalom, vagy keresztelő alkalmával) köztudottan dominál a fekete és a fehér szín, de egy-egy életkép kapcsán és tájegységektől függően találkozunk pirossal és a zölddel is. A révkomáromi tárlatot követően a gyűjtemény elindult hosszú véget nem érő vándorútjára. Eddig 170 helyen állították ki a szívet, lelket gyönyörködtető ünneplő népviseletbe öltöztetett figurákat. 2000-ben például a magyar kormány hathatós támogatásával a hannoveri világkiállításon naponta 30-35 ezer ember, csodálhatta meg ezt az egyedi kiállítást. Három héten át augusztus 18-áig mi is megtekinthetjük a párkányi Városi Múzeumban. * * * Az ünnepélyes megnyitó kapcsán bemutatták Szobiné Kerekes Eszter „Felvidéki népviseletek babákon" című kötetet is, amely négy nyelven - magyarul, szlovákul, németül és angolul színpompás fotókkal illusztrálva mutatja be a felvidéki népviseletet. A könyv ára 490 korona. Oravetz Ferenc (sms) A hazánkban húsz esztendeje népszerű Sziámi együttes fellépésére került sor július 26-án az Esztergomi Várszínház műsorán, a lemezbemutató koncertek között. A most előadott, tizenhat dalból álló album előzetesét (amely hét számot tartalmazott) tavaly már kiadták Müller Péter Sziámi szövegíró-énekes akkor megjelent dalszövegkönyve mellékleteként. Ezt a kisebb lemezt elismeréssel fogadta a kritika. A „Fogjad már meg!" című album idei, teljes anyaga szintén sikeres lett: mint azt a várszínházi estén bejelentették a jelek szerint hamarosan aranylemez válik belőle. A magas színvonalú előadás bár csak félházat vonzott - viszont minden korosztályból a harmincasoktól a hatvanasokig -, a sokféle hatást ötvöző, jól ismert Sziámi-zene magával ragadta a közönséget. A dalok szövegeit (egy kivétellel) most is Müller Péter írta, aki a színházi összekötőszövegekről is gondoskodott. A közhangulatot vagy generációs kérdéseket tükröző versek kedvező visszhangra, (meg) értő fülekre találtak a publikum soraiban, annak ellenére, hogy a színház műsorfüzetében nem tüntették fel a lemez közízlésre vonatkozó figyelmeztetését. Aki azonban jegyet váltott a Számi együttes produkciójára, az vélhetően ismerte Müller gondolkodásmódját, ízlésvilágát, vagyis tudta, mire számíthat. Aki az utolsó júliusi szerda estén a Sziámit választotta, nem csalódott tehát. De nem csalódtak a színházi műsor összeállítói sem, mert örömmel nyugtázhatták, hogy számíthatnak a zenei underground műfajt kedvelőkre. A siker azt jelezte, hogy a zenés esték között egy ilyen műsorra ugyancsak szükség lehet. Ezt méltán tekinthetjük életmű-kiállításnak is, hiszen Kovács József július 20-án töltötte be 75. életévét. A megnyitót ennek megfelelően a közönség igen nagy érdeklődése és a Városi Zenede szólistáinak szép műsora - Papp Csilla (hegedű), Mogyorós Andor (cselló), Reményi László (trombita) és Reményi Károly (zongora) - ünnepi hangulatúvá emelték. Nem kevésbé az elhangzott felköszöntők (fotónkon), amelyekhez lapunk is tisztelettel csatlakozik. Adassék számára tehetségét és alkotóerejét még sok-sok évig kitartóan szolgáló egészség! Alkotói pályafutását eddig is több cikkben követtük; legutóbb 70. életévének tavaszán - életútját is részletesen bemutattuk (EVID, 2001. március 13.). Dr. Kovács József a zalai dombvidék egyik aprófalvában, Kútfejen született; családja 1937-ben költözött - akkor még csak két évre - Esztergomba. József már 14 évesen dolgozott, 1950-től pedig szorgalmasan tanult, majd megszerzett tudását és diplomáit hasznosította. Többek között Kesztölc és Dorog tanácselnökeként vívott ki magának köztiszteletet. 1988ban jogtanácsosként vonult nyugdíjba. Azóta csak a fafaragásnak él - és 1985-től ismét városunkban. Majdnem 60 esztendeje, kamaszgyerekként kötött életre szóló barátságot a fával - mint az ember tárgyformáló, díszítő és szoboralkotó „ihletének" egyaránt sokat ígérő és engedelmesen megfelelő anyaggal. Művei ma már - a kiállítások, az ismerősök és azok vendégei révén - Japánig és Fokvárosig is eljutottak; a nagyobb méretűekből néhányat „szűkebb hazájában": Dorogon és Esztergomban köztéren is felállítottak. 1993-ban nyerte el a népi iparművész címet, tanfolyamokat, mesterkurzust vezetett; hosszú évekig elnöke volt a Megyei Népművészeti Egyesületnek, alelnöke az országos egyesületnek is. A kiállítást Simon Tibor, középiskolai tanár ajánlotta figyelmünkbe: „Alkotásaiban a népművészet öntudatlan és személytelen elemei szerves egységet alkotnak a személyisége és önálló gondolatai tudatos kifejezésére törekvő alkotóművésszel. (...) És ebben a népművészet hagyományos formavilága, a felhasznált díszítőelemek nem korlátai, hanem eszközei a szabadságnak. (...) Egyszerre van jelen tehát ezen a tárlaton a tiszta népművészet, a stilizáció, és a népművészeti motívumokból tovább építkező faszobrászat művészi igénye. A kiállítás elrendezése logikus, harmonikusan vezeti a tekintetet. (...) Az egyik oldalon két étkezőgarnitúra; körülöttük a teret népi használati eszközök töltik meg: a különféle tartóktól a szuszékon keresztül a csobolyóig, a mézeskalács-nyomó dúctól a csigatészta-formázóig. (...) A tiszta dunántúli motívumok mellett egyéni mívességre is törekszik, szívesen kísérletezik. Csontfaragásokat is bemutat, amelyek bizonyítják, hogy az ékírásos díszítésnek, az áttöréseknek is mestere. (...) A terem másik oldalán domborművei, kisplasztikái és szobor-kompozíciói láthatók. A népi, az irodalmi és a vallási tematikájú alkotások szemléletesen mutatják azt az elhagyva is folytatott utat, amelyet a közösségi népművész a faszobrászat - mint egyéni művészet - felé megtett." A Hephaistos Galériában - a városi egyéb civil kiállítóhelyekhez képest - sokkal nagyobb térrel és természetes megvilágítással találkozhatunk. Ehhez hasonló Esztergomban csak az egyházi kiállítótermekben fogad bennünket. Lapunk is ajánlja, hogy erről minél többen személyesen győződjenek meg! A Galéria alkotói tárlatvezetésre is lehetőséget kínál, kérve, hogy az érdeklődők egyeztessenek időpontot a 06-20-975-8860 telefonszámon. Kovács József jubileumi kiállítása augusztus 22éig tekinthető meg, munkanapokon 9-16 óra között. Reflexiók (1.) (Folytatás az előző számból) Gertrudis tragédiája A tragikus sorsú Meráni Gertrúd királynét a feltárt leletek alapján (a kutatók többségének egyetértésével) a pilisszentkereszti Cisztercita kolostorban temették el. De halála nem 1212-ben volt, hanem 1213. szeptember 28-án. Míg a fentiekben a kutatói egyetértés többségi a gyilkosság helyszíne azonban már vitatott. Egyes kutatók szerint a gyilkosságot nem a Pilisben és nem az esztergomi várban, hanem a Gerecsében vagy a Vértesben követték el. Jelenlegi feltételezések közül a Bajót környéki erdők helyszíne a leglogikusabb és elfogadhatóbb, hiszen a királyi udvar több udvarhölgye is Magyarországra érkezését követően, de később is hosszasan itt tartózkodott, közöttük Bánk felesége Melinda is. A fentiektől függetlenül talán örök kutatási téma marad a gyilkosság helyszínének bizonytalanságán kívül a gyilkos személye Péter (Petrus) comes, vagy Bánk, és az indíték is (a régi Imre párt összecsapása az Endre szimpatizánsokkal, a hatalmat féltő nagyurak bosszúja az idegenekkel szemben, de lehetséges egyszerűen a féltékenység is), nem csökkentve ezzel Katona József drámájának értékét. Városunkhoz és az eseményhez, mármint a gyilkossághoz kapcsolódik I. János esztergomi érsek kétértelműén, ravaszul megfogalmazott levele: „a királynét megölni nem kell félnetek..." Ilcsik Ferenc
