Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-13 / 28-29. szám

2006. szeptember 14. Esztergom és Vidéke 3 150 éve született Kőrösy László (1856 - 1918) Visszaemlékezés 2. Tanári pályájáról (...) 1879-ben herceg Odescalchi Gyula, Tisza Kálmán sógorának budapesti és nyitraszerdahelyi kastélyaiban végeztem feledhetetlen emlékű házitanári szolgálatomat. Gyulai Pál egyetemi tanárnak, és a Fővárosi Lapok szerkesztőjének, Vadnai Károlynak az ajánlatára voltam szerencsés ilyen kedvező állásba jutni. Tanítványom Irma hercegnő volt, aki éppen akkor végezte be tanulmányait esztétikai és világtörténeti óráival. Ma báró Edelsheim Lipót boldog élettársa. Midőn e nagy jelentőségű másfél év múlva hazaérkeztem a Tisza és Teleki grófok, a Beniczky bárók és Degenfeld grófnők előkelő nemzetségének nemes társaságából, éppen akkor megüresedett az esztergomi reáliskolában egy képesítésemnek megfelelő tanári állás. Akkor dőlt ki fiatalsága legszebb korában dr. Szmatanay József tanár. Szülőházam átellenében lakott dr. Feichtinger Sándor, a város egyik legérdemesebb kultúrférfia. Az ő ajánlatára foglaltam el a katedrát. De egyúttal édes szüleim örömére is. Hiszen öt esztendeig távolodtam el tőlük. 1881-ben kezdtem meg hivatásomat; dr. Feichtinger Sándor főorvos, egyúttal a reáliskola igazgatója, avatott fel állásomba. Az akkori kollégák közül ma már csak dr. Nemcsák János és Kaan János lovag élnek megérdemelt nyugalomban. Az előbbi kiváló polyhistor, az utóbbi ritka tehetségű rajztanár volt. Sőt az előbbi egy ideig magánórákon franciára is tanított, a kedves „Kaan papa" még gimnazista koromban éveken keresztül rajztanárom volt. így lett a hálás tanítvány jó kollégája régi kedves tanárainak. Rövid idő múlva szülővárosom pályázat mellőzésével rendes tanárnak választott meg. És így történt, hogy tizenegy évig maradtam az esztergomi reáliskola kötelékében. Innen kerültem 1892-ben a budapesti V kerületi állami főreáliskolához, ahol folytattam és bevégeztem tanári pályámat. Szerettem az iskolát. Kedveltem tanítványaimat. Becsültem kollégáimat. Sok jóravaló reálistám emelkedett ki városunkban, mint a modern ipar és kereskedés fejlesztője. A haladás ezen kiváló képviselői állandóan élnek kedves emlékeimben. (Folytatjuk) (EVID, 1911. április 16.) Szerkesztői megjegyzés A legutóbbi számunkban közölt fotón a Frey-házat mutattuk be úgy, mint amelyben Kőrösy született. Erre az adott alapot, hogy a plébániai anyakönyvben a szülők lakcímét 349-es számmal jegyezték be, és ez Pifkó Péter kutatásai szerint - a mai Széchenyi tér 12. számú épülettel azonosítható. A Visszaemlékezésben szereplő egyik mondat viszont kétséget ébreszt: „Szülőházam átellenében lakott dr. Feichtinger Sándor..." E neves helyi személyiség pedig 1847-1907 között a Lőrinc utca 15. számú házban élt, előbb lakóként, majd tulajdonosaként is. Kucsera Vencel - Kőrösy apja - sokat költözött családjával. Lakcímeik - a meglévő adóösszeírásokból összeállítható - listája: Kossuth Lajos u. 21. (1852), Széchenyi tér 18. (1860), Lőrinc u. 10. (1867) és Lőrinc u. 8. (1871-75). Lehet, hogy Kőrösy nem emlékezett korábbi lakásaikra ? (így tehát igazi szülőházára sem?) Csak a Lőrinc utcaiakra, amelyek közül a 10. számú épület valóban éppen szemben állt Feichtinger lakásával. Akármi is legyen a magyarázat, ezeknek a házaknak ugyanaz a sors jutott: immár régen lebontották mindhármat. (Az adóösszeírások folyószámait 1905-ig, a mai értelemben vett házszámozás bevezetéséig használták a királyi városban. Az adatok összegyűjtéséért és időszerű azonosításukért Pifkó Péternek tartozunk köszönettel.) N.T. Könyvespolc A lélekelemző József Attila Bár a nyár, a kánikula nem olvasásra ösztönöz, hanem a strandok irányába, néha egy hűsítő zápor idején üdítőleg hathat egy jó könyv. Olyan, mint például Valachi Anna „Irgalom édesanyám" című József Attiláról szóló tanulmány-kötete. A szerző a lélekelemző költőt mutatja be. Mert József Attila köztudottan olyan költő volt, aki nagy filozófiai és pszichológiai műveltséggel "gazdálkodott". Miközben ő maga pszichiátriai beteg volt, verseivel, tanulmányaival másokat gyógyított. Valachi Anna oknyomozó filológus. Több mint két évtizede kutatja a József Attilával kapcsolatos legendák, félreértések mögött rejlő igazságot. Különösen a korábban tabunak számító témák - a költő párttagságának, pszichoanalitikus kezelésének, „betegségének" és halálának motívumai, részletei izgatják. De a mesterekhez, a riválisokhoz és a női nemhez való ambivalens kapcsolatainak föltárását is fontosnak tartja. Nem csupán József Attiláról, de a vele kapcsolatba kerülő írótársakról, elsősorban a „szívbéli vetélytárs" Illyés Gyuláról, továbbá Babits Mihályról, Móricz Zsigmondról is egyfajta sajátos, pszichológiai elemzést kapunk. Dezső László Megjelent a 164 éves esztergomi tanítóképzés testnevelőinek biográfiája (lm) Városunk oktatástörténetének kiemelkedő értéke a tanítóképzés, mely a korábbi ferences és bencés középiskolák után 1842. november 3-án kezdte meg működését a szenttamási alapítványi iskolában. Ennek egyik fontos tantárgyának oktatásáról, annak történetéről adott ki könyvet a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola 2006-ban. A könyv szerzője dr. Magyar György testnevelő, kiadója dr. Gaál Endre főigazgató. A keménykötésű könyv 115 oldalon tartalmazza a történéseket a kezdetektől napjainkig, 75 oldalon szöveges feldolgozásban, majd 40 oldalon dokumentumokkal és fényképekkel illusztrálva. A tanítóképzés kezdeti nagy alakjáról, Majer István igazgató-tanárról ma a Várhegyre vezető utca elnevezésével is találkozhatunk. Kezdetekben „testi nevelésrűl", „népneveléstanról", „testi és szellemi neveléstanról" olvashatunk a tantárgyak között. 1870-72-ben volt az első tornatermük a Simor János utcában, és sporttelepük a Saskertben. A kezdeti évek után nemcsak fiúk voltak a tanulók között, hanem lányok is, akik magántanulók lehettek. Számukra az önálló tanítóképzés 1922ben indult az Esztergom-vízivárosi Érseki Nőnevelő és Tanítóképző Intézetben. A tanítóképzősök első sportegyesületüket, az Eötvös Sportkört 1925-ben alapították meg birkózó, vívó, torna, úszó, céllövő szakosztályokkal. A 164 éves tanítóCéhki állítás - közönség nélkül? (-ffy) Rendkívül szerény érdeklődés kísérte az Esztergomi Művészek Céhe július 7-ei kiállításának megnyitóját a Bajor Ágost Művelődési Ház galériájában. Pedig a meghívókat kipostázták a címzetteknek, de a címzettek mégis gyér számban jelentek meg. A művészközösség tagjai még viszonylag teljes létszámban voltak ott - bár közben közülük egyes alkotók a szőgyéni nemzetközi művésztelepen tartózkodtak. (Az alkotótáborból viszont más, cseh művészekjelentek meg itt.) A szűk kis helyiségben így szépen elfértek a megjelentek, akik számára (és a kamerának) Bánhidy László tanár kommentálta a kiállítást. Megnyitójában kitért a művészek felelősségére a kultúra jelenkori kép válsága korában, ugyanakkor elégedetten állapította meg: az esztergomi művészek csoportja példaadó a kör közösségi szelleme és a magasan tartott színvonal miatt. Az általa kiemelt művészek részben valami újjal léptek (volna) most a közönség elé. Barcsai Tibor sivár tájat ábrázoló képén űrkomphoz hasonlatos járművek jelentek meg (az anakronizmushoz csak annyit: az afrikai barlangfestményeken is találtak hasonló ábrázolásokat), Mudrák Attila panoráma-felvételén a túlpartról vetül elénk a Bazilika gyönyörű látképe. Funk Péter kályhaajtóval ellátott páncélszekrénye (mely belül egy doboz gyufát őriz) most is meghökkentő voltával hat - akár, ha Haraszty István szelleme kísértene itt! A művelődési ház igazgatója szerint a nagy meleg tartotta távol a megnyitótól az érdeklődőket. Ha így érezték a meghívottak, a tárlat a nyár folyamán még megtekintésre vár. (A kulcsot a portán őrzik!) Érdemes betérni a hűvösebb napokon, mert magát fosztja meg az élménytől, aki nem látja a nyári kiállítás anyagát. képzés fénypontja volt városunkban, hogy 1929-ben átadták új épületüket, mely ma is otthonuk. A nehéz idők közé tartozik, hogy 1948-ban jött az államosítás, mely együtt járt a női és fiúképzés összevonásával is, 1949-től egy intézményben. Dr. Magyar György tollából származó könyvet, a szerző munkásságából eredően a testnevelőkre irányul. Megtudhatjuk, hogy a kezdetektől 24 férfi, és 11 nő fáradozott a fiatalság erkölcsi és fizikai nevelésén. Ok valamennyien életrajzukkal együtt, fényképekkel megtalálhatók a könyvecskében. A mai generáció még emlékszik a két kiemelkedő személyiségre, Mészáros Ferencre, aki Érsekújvárból került a Duna jobb oldalára, és 27 évig tanított a képzől)r. Magyar György ben, közben a kenyérmezői középiskolában is. A nők között az esztergomi Szabados Jolán vezeti a sort 31 évi szolgálatával. Mindketten köztiszteletben álló pedagógusok voltak. De Korányi József egykori honvéd hadnagy munkássága is érdekfeszítő, aki Aulich honvéd tábornoknál is szolgált. A Kis-Dunán a hajós egylet székházánál „Dunafürdőt" működtetett, úszást tanított, de mestere volt a vívásnak, a tornának, a korcsolyázásnak is. Király László testnevelő nevét a képzősökön kívül az evezősportban is jól ismerik, hiszen országos bajnok volt. Ajánljuk hát olvasmányul dr. Magyar György biográfiáját, hozzájuthatnak a tanár úrnál és a képző könyvtárában. / / / AZ ESZTERGOMI TANÍTÓKÉPZÉS TESTNEVELŐ & g IMI M VITÉZ JAN0S ROM. KAT. TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLA ESZTERGOM A Dunakanyar tájai A Nemzetközi Duna Napon - június 29-én - szép számú, lelkes, baráti közönség körében nyílt meg a Vízügyi Múzeumban Andráskó István tárlata. A tízéves évfordulóhoz híven Duna-kanyar a címe - és valóban: szűkebb tájhazánk minden lehetséges szépségét, panorámáját, titkos zegzugait, hajdan volt jellegzetességeit és kapcsolódó pontjait elénk tárja. A „víz-vonalon" - értsd: vonzalom - tovább haladva kiállító művészünk szinte „meglesi" folyamunk életét, nyugalmát, de az árvizeket is! Megfesti a parton mindig is helyükön maradó régi-szép építményeinket: városunkat, a Bazilikát, a dömösi hajóállomást, a Salamon-tornyot, a visegrádi várat. Gazdag színskálával, a fények játékával örökíti meg a napszak-hangulatokat (a Reggeli Duna, Borús „színek, Maróti reggel, Reggeli Esztergom) és az évszakváltozásokat (Őszi Visegrád, Első hó, Március, Szamárhegy májusban, Májusi délután, Tavaszi Dunapart, Téli kis Duna). Örvendetes tény, hogy Andráskó Mester ecsetjére került a búbánati tó is. Példát mutat általa az ifjabb és mindeddig e témával késlekedő művész-társaknak: érdeklődést kelthet a messze földön is híres festői völgyünk iránt! Az idősebb nemzedéket pedig bizonyára szíven üti az Áldozatok című festmény jelképes üzenete: nekünk valamikor egyet jelentett Nagymarossal a tájba illő gyönyörű fasor, amely - végül is oka-fogyottan - az el nem készült vízlépcső ártatlan áldozatává vált! (Legalább újraültetnék!) A kiállítást Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező nyitotta meg - ugyancsak „mester-mivoltában". Szívből-szeretettel, a művész személyiségére, a kiállított képekre és a művészettörténet nagyjaira hivatkozva értékelt, mondván: egyes festők „idős korukra jobbak, mint fiatalon". Méltatta, hogy kiállító művészünk „hű önmagához, nem térítették el ideologikus utak" és divatok, számunkra „ismerősek a pillanatok, a hangulatok és jó a megörökítésük: a felhőjáték, a színváltozások, a visszatükröződések, a fény-kontrasztok, az ég és a víz változóan kék színei". „Folyóba hulló égi kék" - fogalmazta meg egykor Jeszenyin. A kellemes kezdő- és záró-hangulatot Saint-Saens- és Bartók-dallamok biztosították Kolozsvári Barnabásné és Szendi Ágnes előadásában. A tárlatot az érdeklődők augusztus 14-éig tekinthetik meg. Horváth Gáborné dr.