Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-22 / 51-52. szám

2 2005. december 22. Szerkeszti: GÁSPÁR ÉVA Közérdekű közlemény Tájékoztatjuk a Tisztelt Ügyfeleket, hogy Esztergomban, a Polgármesteri Hivatalban a hivatal karácsonyi ünnepek alatti leállása miatt a december 2l-e és december 30-a közötti munkanapokon ügyfélfogadást csak az okmányiroda, a népesség-nyilvántartás és az anyakönyvvezető tart. Egyéb halaszthatatlan ügyben - a rendes ügyfélfogadási időben - a Városháza portásához fordulhatnak, aki felveszi a kapcsolatot az ügyeletes munkatársakkal. Kérjük szíves megértésüket! Dr. Szolnoki Imre aljegyző Tárlatról-tárlatra A Sugár Galériában (Babits Mihály Altalános Iskola) „Egy bemutatkozó tárlat..." címmel Simon M. Veronika Munkácsyés Krúdy-emlékérmes festőművész tárlata várja az érdeklődőket. * A Féja Géza Közösségi Házban működő Selyemfonal képzőművész kör kiállítása január 17-éig tekinthető meg hétköznapként 9-19 óra között. * A Párkányi Városi Galériában az Esztergom-környéki hajómalmokról és a molnárok életéről szóló „Maloméria"-kiállítás december végéig fogadja látogatóit. * A Párkányi Városi Múzeumban a „155 éves párkányi vasútállomás történetéről szóló kiállítás" február végéig nézhető meg. * A Keresztény Múzeumban a III. esztergomi művésztelep alkotóinak munkáiból rendezett tárlat január 1-jéig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 11-15 óra között. Gyógyszertári ügyelet December 22.: Szent Anna December 23-25.: Szent István Dec. 26.: Kerschbaumayer December 27.: Piros December 28.: Kolos December 29.: Szent Anna December 30.: Szent István Dec. 31.: Kerschbaumayer Hatvan éve foglalta el székét Volt egyszer egy polgármester... Nagyrabecsülésem jeléül szobrot állítanék neki valahol ott, abban a szűkebb pátriájában, ahonnan elindult. Hívei is onnan voltak, nem tagadta meg őket soha, s őt sem tagadták meg holtában sem. Egyszerű, puritán ember volt, s talán ebből táplálkozott egész életvitele. Hallgattak rá az emberek, és hittek a szavának. Kapuja mindig nyitva állt azok előtt, akiknek vigaszra, vagy éppen tanácsra volt szükségük... Közelmúltunk - az elmúlt félévszázad - viharos, ellenmondásos időszakára esett működése. A hatalom félreállította, és nem tévedek, ha úgy érzem: végülis a háttérből erkölcsileg ő került ki győztesen... Gondolom, e rövid jellemzésből kiderül, kiről van szó, de ha mégsem, kissé kiszínezve és körülírva, elmesélek egy rövid történetet, amit én is úgy hallottam valakitől, akivel az megesett. Igaz, régvolt, de az a puritán ember, akiről a történet szól, nekünk mindmáig példakép maradt... Meleg nyári este volt, a vacsoracsillag is már előtűnt az égen. Örzse néni mélyen a vödrök fölé hajolva egy hosszú nyelű fakanállal a disznók vacsoráját kavargatta. Forró volt, várni kellett, így nem adhatta az állatok elé... Teendőjével úgy el volt foglalva, hogy észre sem vette, amikor a kapualjba befordult Józsi, a több gyerekes szegény ember. Mikor belépett a kapun megtorpant mint mindig, ahányszor csak betette valahová a lábát. Tudta ugyan, hogy itt kutya nincs, mástól meg nem kell tartania... De mind afféle szegény ember megszokta már az óvatosságot. Körülnézett, s mikor meglátta az udvaron foglalatoskodó asszonyt felbátorodott, megnyújtotta lépteit, és megállt mögötte. - Adjon Isten jó estét - köszönt az emberünk visszafogottan, hogy az asszony meg ne riadjon a hangjától. Örzse néni, mintha álmából ébredt volna, felkapta a fejét. - A Pistát keresem! - mondta a jövevény egyhelyben tipródva, mint akinek parázs van a talpa alatt. Az idős asszony egyik kezével marokra fogta köténye csücskét, és befűzte a kötőjébe. Sovány, barázdált arcán valami furcsa, ritkán látott vonás tükröződött. - Talán a polgármester urat keresed? Az ember hirtelen azt sem tudta, hogy mit válaszoljon. Zavarában a vállát vonogatta, hátra csapta kezét, és gyámoltalanul elmosolyogta magát. - Nem ismer meg Örzse néni? Voltam én már itt máskor is... Tavaly napszámba is... nem emlékszik? Meg hát iskolatársak voltunk a ... Az asszony miután felegyenesedett, összeráncolta homlokát, és jobban szemügyre vette az előtte toporgó erős, nagy embert - Tudom én, hogy ki vagy, hogyne ismernélek, de neked se törne le a nyelved, ha... - A mondandóját már nem tudta befejezni, mert az udvar másik oldalán az ajtóban megjelent a polgármester. Valakit éppen kikísért, s mikor meglátta Józsit, barátian magához intette. És miután a vendég elköszönt, Józsit a polgármester bekísérte a lakásba. Leültette a nagy kerek asztalhoz, ő is leült vele szembe és koccintottak egymás egészségére. Mosolyogva a vendégre nézett: - Téged is megregulázott a mama... igaz? Ne vedd ám tőle zokon. Nem tartom helyesnek amit csinál, de próbálom megérteni. O még abból a világból való, amiben a tekitély, és a rang Isten után mindenekfelett állt. O a polgármesterséget rangnak tekinti, én szolgálatnak... ugye szónokiasan hangzik, amit mondtam... ne haragudj érte... Visszatérve a mamára: talán mindenét odaadta volna, hogy tekintélyes embert csináljon belőlem, és a maga eszközével még most is azon munkálkodik... De beszéljünk másról, mi járatban vagy Józsikám? Sikerült az ügyedet elintézni, amiről múltkor beszéltünk. Tudsz róla? - Igen, tudok róla, azt jöttem megköszönni. - Ne bolondozz..., de azért jól esik, hogy eszedbe jutottam. Szívesen látlak máskor is. Besötétedett már, mikor Józsi elköszönt a polgármestertől. Langyos fuvallat érződött a Duna fe- lől. A kapuban összefutott Örzse nénivel, aki éppen akkor ért haza: napszámost keresett a holnapi krumlikapáláshoz. - Isten vele néném - adott utat az asszonynak, ő meg gyorsan kifordult az utcára. - Veled is fiam - köszönt vissza az asszony, de még utána szólt a távozó embernek: - Aztán nem kell ám megharagudnod, azon amit mondtam! Józsi talán ezt már nem is hallotta. De, ha hallotta is, elfelejtette... Mielőtt az asszony belépett volna a kapun, felnézett az ablakra. A polgármester még ébren volt. Halkan fordította rá a kulcsot, hogy véletlenül se zavarja. Szirmai Károly Kertvárosi hírek Góman Gusztáv, az esztergomi CKÖ elnöke tájékoztatott arról, hogy december 3-án Dorogon, a József Attila Művelődési Házban rendezte meg a dorogi CKŐ a körzeti roma Ki mit tud ? vetélkedőt, melyen négy kategóriában több mint kétszáz 6-16 év közötti fiatal mutatta meg tudását. A megmérettetésre Tatabányáról, Oroszlányból, Nyergesújfalúból, Dömösről, Pilismarótról Esztergomból, Kertvárosból és természetesen Dorogról érkeztek roma fiatalok. Este lett mire a zsűri kihirdette az eredményt. A dorogi Crazy dance megnyerte a diszkó-, modern- és klasszikus-tánc kategóriát. Cigánytáncban a legjobbnak az esztergomi Lakatos Dániel, Lakatos János és Horváth József bizonyult. A csoportos cigánytáncban a kertvárosi Loli Jag együttes vitte el az első helyet. A versben és prózában Horváth Henrietta és Horváth Henrik diadalmaskodtak, ők esztergomiak. Góman Gusztáv elmondta, jól szervezett, pergő műsorokat produkáltak a fiatalok, fegyelmezetten, alapos tudással léptek a közönség és a zsűri elé. * December 10-én a Féja Géza Közösségi Házban tartotta évzáró összejövetelét a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség (MANESZ) Komárom-Esztergom Megyei szervezete. Pusztai Ede, a Szövetség Esztergom-Dorog térségi vezetőjének üdvözlő szavai után a Tatabányán élő dr. Király Benő megyei elnök, a Szövetség országos elnökségének tagja emlékezett a 60 évvel ezelőtt megalakult hadseregre, amelynek ő is alapító tagja volt. A háborúban hadnagyként szolgált a Székely Hadosztály hegyi határvadász századánál. Elmondta: 45 évig nem volt téma a katonai ellenállás, nem tudtak szerveződni, megalakulni. Csak a Németh Miklós vezette kormány ideje alatt ismerték el őket, mint katonákat, nemzeti ellenállóknak. Az idő múlásával egyre kevesebben vannak. A megyeszékhelyen és környékén már csak heten élnek. A megyéből 39 katona volt tagja az 1944-ben megalakult hadseregnek. Ma már csak 9-en vannak az élők sorában. E napon 11 órakor megszólalt Kertváros templomának harangja, emlékezve a nemzeti ellenállás egykori áldozataira és az azóta elhunytakra. A jelen lévők egy perces néma felállással is tisztelegtek volt bajtársaik emlékének. Majd a megyei elnök okleveleket adott át a bajtársaknak, a segítőknek, a támogatóknak. Az összejövetel baráti beszélgetéssel és vendéglátással zárult, a megmaradt ételt, italt pedig a Dorogi Idősek Otthonába juttatták el. A találkozó végén átmentek Dorogra, a temetőbe, ahol megkoszorúzták Schmidt Sándor emléktábláját (sírja ismeretlen), valamint Stenger Ferenc és Galambos Attila volt ellenállók sírját. * Közelmúltban derült ki, hogy hamis „Magyar Vöröskereszt Esztergom Kertvárosi Alapszervezet" feliratú kör és fejbélyegző került „forgalomba". Félő, hogy ebben az ünnepek előtti időszakban visszaélésekre használják fel. Amikor ez kiderült, a megyei vöröskeresztes titkár a rendőrségen feljelentést tett. A vöröskeresztes szervezet közli, hogy a hamis bélyegzők használata jogszerűtlen. Az ezekkel jelentkező személyekhez semmiféle kapcsolatuk nincs, cselekedeteikért semmiféle felelősséget nem vállal a szervezet. * December elsején életbe lépett az a rendelkezés, amely szerint a lejárt határidejű, fel nem használt gyógyszereket a patikák szervezetten visszagyűjtik. A kertvárosi patikában Tátrai Noémi gyógyszerészt a tapasztaltakról kérdeztem. A vezetőnő elmondta: a gyűjtőt nem a fogadótérben helyezték el. Ezzel azt akarják megakadályozni, hogy a visszahozott gyógyszerek közé nem odavaló anyagok is bekerüljenek. A leadni kívánt gyógyszereket a személyzet veszi át, és ők dobják a gyűjtőbe. * Az elmúlt héten tovább folytatódott és a napokban befejeződött a közvilágítás korszerűsítése Kertváros területén. A fenti fotó az utolsó szakasz munkálata helyszínén - a 117es úton, közel a vasúti átjáróhoz - készült. Ezen a szakaszon - a körforgalomtól a Grante üzem melletti autóbusz megállóig - sárga fénnyel világítanak a lámpatestek. * A Polgármesteri Hivatal Kertvárosi Kirendeltsége - a karácsonyi ünnepek alatti leállás miatt - ügyfélfogadást december 2 l-e és december 30-a közötti időben nem tart. Sürgős ügyeket a Széchenyi téri Hivatalban lehet intézni az okmányirodában, a népesség-nyilvántartásnál és az anyakönywezetőnél. Egyéb halaszthatatlan ügyekben - a rendes ügyfélfogadási időben - a kertvárosiak is a Városháza portásához fordulhatnak, aki felveszi a kapcsolatot az ügyeletes munkatársakkal. Ünnepek előtti napokban végigjártam a városrész temetőjét. A gondnok jóvoltából a temetőn is látszik, hogy a szeretet ünnepe közeledik. A terület - a novemberi temetőjárás után - kitakarítva, tisztán várja a látogatókat. A lakosságtól kapott virághagymákat a gondnok felszedte, fagymentes helyen telelteti. A ravatalozó épület bejárati ajtajának két oldalán fenyőfát „szobrozott" össze dr. Nyelipovics Jurij, a gondnok. Nagy Tibor Megint kevesebben lettünk. Megint elment egy ember, aki sokunknak fog hiányozni. Élment egy barát, aki nélkül üresebb lett az életünk, üresebb lett a város. Bogárdi János 35 éven keresztül volt a Hell József szakközépiskola szakoktatója. Tanári diplorpája nem volt, mégis min4enki „Tanár Úr"-nak szólította. Tanár Úrnak, mert szakmai felkészültsége, segítőkészsége, empátiája ezt követelte meg az általa oktatott sok száz diáktól. Amikor az iskola végleg bezárta kapuit, felajánlották neki, hogy a nyugdíjba vonulásig hátralévő kis idejét töltse el a Bottyán János szakközépiskolában, de ő ezt nem vállalta. „Ennyi év után nem tudnék már újabb munkahelyen megszokni" - mondta. Es mi, akik ismertük őt, tudtuk, hogy valóban így van. Az emberi értékeket ^z utolsók egyikeként magában hordozó Úriember volt, akiMegint elment egy Ember... nek erkölcsi, ideológiai és világnézeti meggyőződését még mi, barátai sem tudtuk viccelődésben is komoly vitáink során soha megingatni. Olyam ember volt, akinek szerény lakásába mindig jó volt egy percre betérni, megpihenni, megbeszélni a közös hétköznapi terveinket, a horgászatokat, a teniszcsatákat vagy egy úszást a párkányi uszodában. Jó volt vele lenni, mert jelenlétével egy pillanatnyi nyugalmat kapott az ember az ő megfontoltságából, nyugodt bölcsességéből. Másfél hét leforgása alatt végzett vele a betegség. Utolsó napjaiban a kórházi ágyon fekve már érezte, nagy a baj. Hiába biztattuk, hogy tavasszal várnak ránk a Kerek-tó halai, addigra úgyis rendbe jön, hiszen két hete még semmi baja nem yolt láttam rajta, nem hitt benne igazán. És ezúttal az imáink sem segítettek neki. Akkor sem, ha tudom, többen, több vallás Istenéhez könyörögtünk érte. Nélküle ismét szegényebb lett Esztergom. Nem látjuk őt többé kedélyesen végigsétálni a Kis-Duna-parton, ahol minden ismerősével váltott néhány barátságos szót. Nem hallhatjuk többé terveit a lakásfelújításról, imádott három gyermeke megsegítéséről, a jövő tavaszra és nyárra maga elé tűzött feladatairól. Mi, akik ismertük, szerettük és talán barátai lehettünk, még keressük őt magunk körül, mert hiányzik. Hiányzik már mo^t, és hiányozni fog mindig közülünk. Ég veled, János, ég veled, Kis Bogesz! Bogárdi János 62 éves volt... K. A. M.