Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-22 / 51-52. szám

2005. december 22. eszterasofl) 6s vip^fre 9 Sok helyszín és gazdag leletanyag az idei régészeti feltárásokon Interjú dr. Horváth István régésszel, a Balasssa Bálint Múzeum igazgatójával Az ősz folyamán (a szeptember 29-ei számban) már beszámoltunk a Szé­chenyi téri, Szent Lőrinc templomot feltáró ásatásokról, akkor Lázár Sa­rolta régész nyilatkozott az eredményekről, a leletekről. Városunkban ezidőben több régészeti feltárás zajlott, de az idei év egyébként is sok mun­kát adott a Balassa Múzeum szakemberei számára. Ezúttal a helytörté­neti múzeum igazgatóját, dr. Horváth István régészt faggattuk a többi helyszín laikusok számára kevéssé látványos, de ugyancsak jelentős leleteiről. - Hol kezdődött az év az Önök szempontjából a tavasz folyamán ? - Az év elején kisebb megelőző feltárást végeztünk a Rimay János utcában egy régészetileg védett te­rületen, ahol három, Arpád-kgri sütőkemence, továbbá kelta és Ar­pád-kori gödör került elő. Később kövekezett a mozi helyén folyta­tott megelőző feltárás - itt a pincét is elbontották az alapozási mun­kák során. A legkorábbi leletek ezen a helyszínen kelta és római kori kerámiatöredékek voltak,"de az Árpád-kortól kezdve a török ko­rig minden időszakból kerültek elő emlékek. A legérdekesebb l§let itt egy kút volt, amelyet az Árpád­korban kezdtek használni, s ben­ne egy teljes épségben maradt 14-15. századi kancsót találtunk, de a középkor későbbi szakaszai­ból szintén rengeteg kerámia-lelet került a felszínre. Egy középkori kőház (benne megtaláltuk a ke­mencét is) falában pedig Zsig­mond-kori pénzt, az egyik padló­szintről Mátyás király dénárja ke­rült elő. Érdekesség még, hogy a hegyekből lezúduló víz a legutóbbi időkig iszapréteggel töltötte fel a térséget - a legkorábbi ilyen réteg­ben, körülbelül négy méter mé­lyen kelta leletek mutatkoztak. A terület keleti, szélén, az alapfal alatt még egy Árpád-kori kemencé­re bukkantunk, az egyik későkö­zépkori rétegben pedig egy szép gyékényszövés került elő. A legfel­ső rétegben egy török-kori sír ma­radványát tártuk fel. Más forrá­sokból tudjuk, hogy egy nagy ki­terjedésű török temető húzódott innen csaknem a református templomig, a Simor János utca és a kórház közti részen - ez a sír is ahhoz tartozott. - Nagy reményekkel láttak neki az ún Szenye-palota falmaradvá­nyai feltárásának, mely épület áb­rázolása szerepelt vélhetően a vá­ros pecsétjén is. Mit találtak itt a föld gyomrában ? - Á Széchenyi téren, a bíróság épülete előtt valóban arra számí­tottunk, hogy megtaláljuk a palota maradványait is, mert a mai belga étterem alatt a ház építése idején, (1961-1962-ben) 13. századi kőház maradványai kerültek elő, ahon­nan a járda alatt a tér felé Ár­pád-kori fal indul. A járda és a közművek miatt azonban az épü­letektől nagy, mintegy hat méter távolságra tudtunk csak ásni, ahol falakat már nem találtunk. Á mű­szeres bemérés korábban a feltá­rás helyén jelzett ugyan valamit, de ez a jelek szerint a tér középkori kövezete volt. Az azonban kiderült, hogy itt mindig is tér volt, amely­nek különböző szintjeit az újkortól a kora Árpád-kori szintig meg is találtuk. A 15-16. században pél­dául macskakő borította ezt. Csak egyetlen helyen tudtunk mélyre ásni, és itt a legkorábbi Árpád-kori szint (3-3,5 méter) alatt vastag ró­mai-kori réteg következett (körül­belül négy méterig), de végül a késő bronz-kori leletek tanúsították azt, hogy a főtér alatt mintegy 5 méter mélységig kultúrréteg van. Itt fő­ként kerámia, néhány pénz (a leg­korábbi a római-korból, amit egy III. Béla-korabeli érem követ), egy középkori bronz csengő, kengyel, zabla és a 14. századi rétegből egy csontból készült dobókocka került elő. Viszont a múlt év végén a mai bíróság udvarán egy nagy méretű, 13. századi kőház maradványait tártuk fel, amely valószínűleg a Szenye-palotához tartozott. Alsó szintjén eredetileg síkfödémes ház volt ez (ezt a 14. században bebol­tozták), a boltozat mögött az épü­let korábbi két kőkeretes ablakát is megtaláltunk, teljes épségben. Ez az Árpád-kori kőház a későbbi­ekben megközelíthető, bemutat­ható lesz majd, mert a bíróság most ide épült szárnyát áttervez­ték a ház épségének megőrzése ér­dekében. - A Széchenyi tér átalakítása so­rán a járda burkolatát is kicseré­lik, elképzelhető, hogy itt még foly­tatni tudják a kutatást? - Csak ha új közművet fektet­nek itt le, annak mélységéig. Az átépítés ideje alatt egyébként fo­lyamatos régészeti megfigyelést fogunk tartani, és ha valami előke­rül, azt dokumentáljuk. - Milyen eredménnyel folytató­dott idén a Kossuth Lajos utca házhelyeinek feltárása? - A 14-18-as számú házak he­lyén 1994-1995-ben a terület nagy részét már feltártuk. Mostanra egy kisebb, a járda melletti négy-hat méteres szakasz maradt, ahol négy méter mélységig leásva a bronzkortól a legújabb korig mindenféle korból kerültek elő lele­tek. A legalsó rétegek középső és késő-bronzkori anyaga 3-3500 éves. A kelta időkből korában itt fazekas kemencére, most gödrökre leltünk. A római kori temetőbői egy évtizede 66, idén 15-16 sírt tártunk fel, amelyek általában 3. századiak voltak. E sírokból szép leletek kerültek a felszínre: telje­sen ép kerámia- és üvegedények, pénzek, gyűrűk, karperecek, és a sí­rok egy részét bélyeges tetőcserép­pel, tegulákkal rakták körbe. Áz Árpád-korból a legjelentősebb le­let egy gerendából ácsolt ház, amely valószínűleg a tatárjáráskor égett le, benne ugyanis elszenese­dett gerendákat találtunk. Padló­szintje három méter mélyen a mai járda alatt volt, s egy része ki is nyúlik ez alá. A házból különböző időszakokból került elő pénzlelet, a római és Árpád-korból egyaránt. Ez utóbbi korát azért nehéz meg­állapítani - talán IV Béla idejéből való -, mert erősen eldeformáló­dott a házat elpusztító tűzben, és most restaurálják. Az Árpád-kor­ból kemencét és egyéb gödröket is feltártunk ezen a helyen. Volt itt egy középkori kőház (a mára el­bontott lépcsőház alatt), amelynek az egyik felét már korábban meg­találtuk, s most az alsó részébe ve­zető kapunyílás kövei kerültek elő. Felbukkant itt ezenkívül egy na­gyon szép, gótikus bronz gyertya­tartó - amelyből kiállítási darab is lehet -, egy kis hordóba való réz csap. A bronzöntésre utaló nyo­mok pedig egy bronzöntő vagy ko­vácsműhely létét feltételezik a kö­zelben. A ház a török ostromok alatt, a 16. század első felében el­pusztult, de újjáépítve ezután tö­rök korban is használták, amit a ház sarkából előkerült szemes kályha alapja bizonyít. A török korból sok kerek gödröt is kiás­tunk (a járókelők számára ez tűn­hetett fel leginkább - I. M.), ben­nük díszes, mázas kerámiák, tal­pas tálak, kályhaszemek, kemence­szemek, török-kori égető bakok vol­tak. Ezek alapján közelben egy fa­zekas műhelynek kellett lennie. Sok apró fém lelet, vasszerszámok, mezőgazdasági szerszámok, sar­kantyú, 15-16. századi pénzek ke­rültek még elő. A török korban rá­cok lakták ezt a várost, és kimon­dottan e balkáni népessségre utaló kerámiát is találtunk itt. Összessé­gében tehát igen gazdag leletanya­got tártunk fel ezen a helyen. - Folytatódtak-e közben a mun­kák a Vízivárosban lévő egykori dzsámi épületében ? - Február-márciusban egy ké­ményt kellett elbontanunk ahhoz, hogy a női karzatról a minaretbe vezető ajtónyíláshoz hozzáférhes­sünk. Ez az ajtónyílás teljes épség­ben megmaradt, és a bontás ered­ményeként a minaret kilenc lép­csője most már alulról is megköze­líthető. Tehát a dzsámi kutatása szintén folyt, melynek rekonst­rukciója után ez lesz a török biro­dalom legészak-nyugatibb, két­szintes, fennmaradt imaháza. - Milyen jelentős leletanyaggal szolgált még az idei év ? - A Molnár-soron a szeminári­um-kert leomlott támfala mögötti földből római kori téglaégető ke­mence került elő. Ez annyira jó ál­lapotban maradt fenn, hogy be is lehetett volna mutatni, de az épí­tőköveket megvizsgálva kiderült, hogy a kemence fala feliratos ró­mai oltárkövekből készült. így azu­tán 14 darab, különböző római ol­tárkőhöz tartozó maradványra lel­tünk, amelyet Jupiter isten tiszte­letére állított egy Solvában állomá­sozó hadtest, a pannonok egyes számú segédcsapata. Ez a 106-270 között épült szentély rendkívüli forrásanyag a kutatás számára, bár a kövek feliratainak megfejté­se a jövő évben fog folytatódni. - Hol fog kezdődni jövőre a fel­tárási munka? - Mivel az épülő Dorog-Eszter­gom távvezeték néhány oszlopa régészeti lelőhelyre esik, márci­us-április környékén ezeket az oszlophelyeket kutatjuk meg a Tá­ti út mellett, ahol főként Árpád­kori anyag kerülhet elő. - Köszönöm a beszélgetést és to­vábbi eredményes munkát kívá­nok! Istvánffy Miklós % Székely karácsony Hóba temetkezett csíki havasokon Áron - egymagában, fönn a Madarason. Uram, fohászkodik, fiad megszületett, Karácsony este van ... hogyha megteheted... Te, aki rendezed ezt a nagy világot, Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot! Hallottalak, Áron, de nem mondottad: kinek ? A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron, Jó kedvemben kaptál, legyen úgy, nem bánom. De még mielőtt a kérést teljesítem, Valamit meg kéne magyarázzál nekem. Én a székelyekről hallottam eleget, Regéltek már rólatok hideget, meleget. Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok, De szidásomban is világelsők vagytok. S bár magatokat székelynek valljátok, Kiválasztott népem neveit hordjátok: Áron, Abel, Mózes, Dániel és Dávid, Az egész Biblia egész Ábrahámig. Hajói meggondolom, szinte már úgy vélem, Hogy Csicsó Názáret, s Ditró Jeruzsálem. A székely észjárás, lám, furcsa mód csavaros, Nem gondolod, hogy itt valami zavaros? Mert - ha jól értettem - magyar a beszéded, Mégis a székelyek boldogságát kéred. Miféle náció, ha a nyelve magyar? O, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar... Csak egy kicsivel több, igaz, hogy nem sokkal, De több: legalább úgy három ... vagy négy fokkal... Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázba, Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban, Megkondult Csíksomlyó máriás harangja, S szelíd korholással szólott az Úr hangja: Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet, Ez a „kicsivel több" megmagyaráz mindent! Én megértettelek, és most érts meg te is: ... Ezért több a szenvedésetek is! A fenti verset Szélyes Sándor erdélyi versfaragónak tulajdonítják, de számtalan változata ismert Székelyföld-szerte. Mi Vargyason így hallottuk, amikor a refor­mátus templom avatására érkezett esztergomi képviselő-testület küldöttsége előtt Orbán Ernő székely honfitársunk elszavalta. (B.Cs.A.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom