Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-04 / 31-32. szám

2005. augusztus 4. eszösimm 6s VIP6%6 3 A gyakorlati szakképzést csak a kamara tanúsíthatja! (Pálos) A magyar gazdaság javulásának egyik feltétele a szakképzés, mellyel a másfél évtizedes stagnálás után végre újra felzárkózhat a fejlett nyugat-európai színvonalra. Esztergom és a régió napjainkban is magasan az ipari termelés országos átlaga felett produkál. Nemzetközi hírű cégek termelnek és foglalkoznak a szakmunkásképzéssel. Többek között: a Magyar Suzuki Rt., a TYCO Electronic Hungária Kft., a Diamond Electric Kft., a Neuzer Kerékpárgyártó Kft., vagy a legutóbb gyáravatót tartott Kirchhof Hungária Kft. (fotónkon). A szakképzés gazdasági jelentőségének megfelelően önálló törvény, mégpedig az 1993. évi hetvenhatos törvény írja elő a teendőket. Ezen belül is ez évtől a gyakorlati tanulmányaikat megkezdők csak tanulószerződéssel foglalkoztathatók. A szerződés a gyakorlati képzőhely és a tanuló között kötendő. Tudomást szerez erről a szakmai elméleti oktatást biztosító iskola, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága. A szerződést a kereskedelmi és iparkamarában kötik meg. Eddig ez nem így volt, illetve elég volt az iskola és a tanuló között megkötött együttműködési megállapodás. Mik az előnyei ennek az új rendszernek? Legfontosabb, hogy a szakképzésben résztvevők havi rendszeres pénzbeli juttatást kapnak a gazdasági vállalkozásoktól, legyen az egyéni vagy társas. Ez elérheti a minimálbér (jelenleg havi 57000 forint) felét is. Természetesen ehhez csatlakozik a 29 százalékos járulékfizetés a vállalkozó oldaláról, valamint 12,5 százalékos befizetés a tanuló részéről. Ebben már benne van a magánnyugdíj-pénztári befizetés is. Európai normák ezek, hiszen tőlünk nyugatra a gyakorlati tanulóképzés felér pályakezdéssel. Ezen túl a tanuló részesülhet kedvezményes étkeztetésben, munkaruhában, védőruhában, tisztálkodási eszközökben, útiköltség-térítésben, és nem utolsósorban rendszeres orvosi vizsgálatban. A gyakorlati képzés másik oldalán a vállalkozók állnak. A törvény részükre is számos kedvezményt fogalmaz meg, így tárgyi eszközök beszerzését, karbantartását, közüzemi díjak elszámolását is. A kereskedelmi és iparkamara eddig is nagy gondot fordított a gyakorlati képzőhelyek szakmai támogatására, ellenőrzésére. Azonban 2005. január 1. után már csak azokkal a képzőhelyekkel köthetett és köthet a jövőben tanulószerződést bárki, akiknek kamarai tanúsítványuk van. Megnövekedett a kamarák szerepe és felelősége is. Ezentúl tanulószerződés-ügyben a térségi kamarai székházat (Deák Ferenc utca 14., telefon 523-100, fax 523-101, e-mail egom@kemkik.hu) keressék még augusztusban. Az új tanévtől az érintett szakmunkásképzést már csak az említett meglévő és hiteles tanulószerződéssel kezdhetik vagy folytathatják. 20 éves a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar Nagyszabású ünnepséget rendeznek Táton augusztus 5-én, 6-án, és 7-én, az 1685-ös táti csata 320. évfordulója, a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar megalakulásának 20. évfordulója, valamint Tát nagyközség testvértelepüléseinek találkozója alkalmából. Pénteken este a népszerű Memory Band együttes kellemes zenéjére táncolhatnak a vendégek a kultúrház előtt felállított sörsátorban. Szombaton délelőtt 11 órakor bemutatkoznak Tát nagyközség testvértelepülései Molln, Buseck, Kaplony és Ebed. A Kultúrházban zajló baráti beszélgetésen elsősorban a települések közötti együttműködés eredményeiről és a további lehetőségekről lesz szó, a vendéglátók részvételével. Délután három órakor írja alá a testvérkapcsolati szerződést Tát és testvértelepülése, Kaplony, miközben az Ebedi és Kaplonyi Asszonykórus és a Táti Német nemzetiségi Dalkör ad műsort. Öt órakor kezdődik az ünnepi hangverseny, amelyet a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeznek meg. A műsorban közreműködnek a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar és a Schrattenbachi Fúvószenekar. Este kilenc órától kifulladásig Polka Partyra mulathatnak a táncolni vágyók a sörsátorban, amelyen a zenét a Pilischer Sramli (Pilisvörösvár) szolgáltatja. Vasárnap délelőtt tíz órakor a római Katolikus Templomban ünnepi szentmise lesz a táti csata évfordulójára emlékezve. - 320 évvel ezelőtt zajlott a térségben a táti csata, amikor Lotharingiai Károly és csapatai az első igazán jelentős vereséget mérték a török csapatokra, amely Tát nevéhez fűződik. Ezzel a kulturális programmal szeretnénk emléket állítani a csatának és terveink között szerepel, hogy ebből a későbbiekben majd hagyományt teremtsünk - tudtuk meg Szenes Lajos polgármestertől. A vasárnapi program folytatásaként a Kultúrház előtti parkban Lovagi Torna bemutatót tart Kelemen Zsolt szentendrei lovasíjász, az aranysólyom Lovagrend és a Táti Fehérlófia Baráti Kör. Délután három órakor kezdődik a felvonulás a község területén, majd zenekarok és mazsorett táncegyüttesek műsorát láthatják az érdeklődők. Részt vesz a Pilisvörösvári Ifjúsági Fúvószenekar, a Pilisvörösvári Fúvószenekar, a Dorogi Német Nemzetiségi Fúvószenekar, a Schrattenbachi Fúvószenekar és a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar, valamint a táti a büki, a kőszegi, a dömösi, a kisbéri és a tatabányai mazsorett csoport. A szervezők a háromnapos programra minden érdeklődőt szeretettel várnak! Kovács Ági A felfedezés időszerűsége Gondolatok Wrábel Sándor emlékkiállítása elé A nyár folyamán, augusztus végéig egy felfedezésre váró festőművész tárlata tekinthető meg a Keresztény Múzeum földszinti termeiben. Az festő első önálló bemutatkozására magyar földön csak életének utolsó évében, 1991-ben kerülhetett sor, és ugyancsak sok évet kellett várni az esztergomi emlékkiállításra is. E két időpont között bár több tárlat is megemlékezett a művész munkásságáról, festői hagyatéka, életműve tudományos feldolgozásával csupán egyetlen művészettörténész, Losonci Miklós foglalkozik. Egy hallgatásra ítélt, névtelenséggel sújtott művésznek ilyen nehéz kitörni ott, ahol korábban egy diktatúra tiltotta számára évtizedekig a kiállítás lehetőségét. A rendszerváltozás utáni, Csepel galériabeli kiállítására már ő maga sem ment el, mert kései felfedezése nem jelenthetett örömöt, kárpótlást a számára. A művész életét, pályáját a kor kötötte gúzsba, ám egyéni sorsán túl a kérlelhetetlen igazságszeretete sem hagyott sok esélyt a békés életre a szuronyok árnyékában. Apja orosz hadifogságban vesztette el életét, és a fiú is csaknem erre a sorsra jutott: félholtként ásták ki a tetemek közül a Gulágon (ahol három évet töltött), s csak így menekült meg onnan. Kedvelt műfaja, a tájkép már korábban is foglalkoztatta őt, nyugodt, kiegyensúlyozott személyiségének ez felelt meg legjobban, de amikor a Képzőművészeti Főiskolát végzett fiatalember harminc évesen az 56-os forradalom megrázó eseményeivel szembesült, sokalakos, drámai kompozíciók, egy forradalmi képsorozat került ki a keze alól. Ez váltotta ki a restaurált hatalom haragját, de az útlevélhez, mint elbocsátó szép üzenethez kötött külföldi kiállításai után a zaklatások ellenére is rendre visszatért Magyarországra. S míg külföldön, főként Olaszországban sikerekben és elismerésekben volt része, hazájában ezidő alatt a tulajdon házát is elosztották már már a feje fölül. Békásmegyeri házukból így Pomázra menekült a család, ahol a Pilis hegység közelsége, állatvilága megnyugtató környezetet biztosított a befelé forduláshoz. Itt Wrábel Sándor kivonult lassan a társadalomból, s már csak a természetben élt, kedvenc állatait a házába is befogadva. A Milánóban doktorált Pór Bertalan-tanítvány így vonult vissza a nyilvánosságtól, mielőtt a nyilvánosság felfedezte volna őt. Művészete az utolsó években ezt a fájdalmas magányt, a magára maradottság gyötrő érzését sugározta: az egykor harmonikus tájképei már nyugtalan komorsággal telítődtek, állatképein pedig a harc, a viaskodás lett az állandó motívum. Az esztergomi kiállításon csak a festmények beszélnek e gyötrelmes sorsról, s néhány adattal egy rövid életrajz is hozzájárul az egyéni érzésvilág és tematika megértéséhez. A képek évszám nélkül is jelzik a hányatott életutat, a fel nem dolgozható egyéni sorsfordulókat. Az első csendélet már élénk koloritról és nagyvonalú ecsetkezelésről árulkodik, a művész első önarcképén derű és irónia keveredik. A holland portréfestészet hatása a későbbi arcképein is érvényre jut, de rajtuk a keserűség, a komor tónus aránya növekszik meg. Most kiállított tájképei fakó, sötét színekbe burkolóznak, számára még behavazottan is ilyen a világ, koratavasza inkább zord, fagyasztó tél. Vad viadalt jelenítenek meg a ragadozómadarakat ábrázoló festményei, de a színek igazán csak a forradalom eltiprása hatására fogant képeken izzanak fel. Szimbolikusság és szürreális elemek keverednek e műveken (In memóriám Radnóti, 1970; Kőtáblák, 1977; Magyar Golgota, 1984), melyeken Goya és Daumier közvetlen befolyása is érezhető. E festmények tekinthetők Wrábel Sándor fájdalmas főműveinek, amelyek akkor készültek, amikor élt még benne az elveszett remény emléke. A festő felfedezése tehát még várat magára, de a szükséges első lépést a múzeumlátogatóknak is meg kell tenniük. Áugusztus 28-áig erre Esztergomban lehetőség nyílik. (Istvánffy) Patricio Baeza Band A múlt hét pénteken spanyol est volt a Várszínházban. Tiszta szívvel senki sem mondhatja, hogy akkoriban szűkölködnie kellett volna a földközi hangulatban, hiszen a Kis-Duna sétányon egész hétvégét betöltő Mediterrán fesztivál forrósította a levegőt, méghozzá valódi trópusi légáramlatok mellett. Az időjárást nem érheti szó; ő valóban mindent beleadott. Mialatt tehát a vízparton „mediterrán world music" névre keresztelt dallamokat ízlelgethetett az érdeklődő, addig a várban egy másik zenekar készülődött a fellépésre. Higgyék el, a rejtélyes megfogalmazás nem tőlem ered, hanem onnan, hogy a bejáratnál ezúttal nem osztogatták a már megszokott tájékoztató lapocskákat, így nem is sejthettük, melyik zenekar fog perceken belül színpadra lépni. Ki tudja, tán a végére kiderül! A world music meglehetősen friss találmány, állítólag éppen egy magyar együttes adott nevet ennek a zenei műfajnak, minek lényege a világ különböző zenei formáinak összegyúrása, így a belső-afrikai tam-tam dobok ütemét akár Vejnemöjnen mágikus éneke is kísérhetné. Ha ezúttal nem is feszítettek ekkorát az íven, a latinos zenét mindenesetre bátran fűszerezték az egészen más hagyományokkal rendelkező dzsesszel. Nem tudom mennyi összebeszélés volt a dologban, de a várszínházi zenekar ugyanezt tette. Persze ez már sejthető volt a színen megjelenő hangszerekből: trombita, két szaxofon, egy nagybőgő, dob, aztán tam-tam dob, a latin gitár, amit a formája árult el és a billentyűk, ami kétségtelenül az összeforrasztó elem volt; de még milyen! No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a spanyol est nem csak a zenéről, hanem a gasztronómiáról is szólt, igaz csak azoknak, akik a Bazilika felől közelítették meg a bejáratot, mert a büfé egészen a Vármúzeum bejáratáig szorult. A korgó gyomrúak viszont a szünetben pótolhatták a betevőt, a paella kivételével, ami már jóval a kezdés előtt elfogyott. Volt azonban tacos, no meg sangria, amit dinnyével és naranccsal adtak, és nagyon finom volt, csak a műanyagpohár némileg elrontotta a hatást. Sebaj, a zenészek nem plasztikból voltak. Be kell valljam, jómagam is színpadra léptem, mégpedig az előadás kezdete előtt, amivel célom az volt, hogy a bejárat túloldalán árválkodó néhány szűköcske foghíj egyikét elérjem. Elértem. Az első szám elhangzása közben némi csalódottság mocorgott bennem, mivel nem éreztem a spanyol virtusra oly jellemző zsigerekből fakadó belső feszültséget, a folyton ott lappangó kitörési vágyat. Az arcok sem igazán ibériaiak voltak, inkább honiak. A latin gitár azonban ott várt a színpad közepén, és ez ígért valamit. Egy dél-amerikai külsejű alacsony emberkét, aki tört magyarságával és közvetlen, „Egy éve nincs felelős, nincs büntetés, nincs biztonság" Több civil szervezet augusztus l-jén figyelemfelkeltő akciót és sajtótájékoztatót tartott a dorogi veszélyeshulladék-égetőnél, az egy évvel ezelőtti, az ONYX Magyarország Kft. által okozott vízszennyezés évfordulóján azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet az elmúlt egy év történéseire és visszáságaira - áll a lapunkhoz eljuttatott sajtóközleményben. Mint ismeretes tavaly július 30-án az ONYX Magyarország telephelyéről mintegy 48 m

3-nyi rendkívül veszélyes anyag került a Kenyérmezei patakba, onnan a Dunába, majd a szennyezés megjelent Esztergom város ivóvízbázisában is. Majdnem napra pontosan egy évre rá (2005. július 8-án) újabb, ezúttal kisebb mértékű szennyezés érte el a Kenyérmezei patakot, sajnálatos aktualitást kölcsönözve a mostani megemlékezésnek. Á sajtótájékoztatón a tavalyi szennyezés és az azóta történt visszáságok egyes momentumait idézték fel egy-egy performance keretében, majd a civü szervezetek hét pontban megfogalmazott követelései kerültek megfogalmazásra, melyhez a legnagyobb magyarországi környezetvédő szervezetek és helyi civil szervezetek is csatlakoztak. „Elfogadhatatlannak tartjuk többek között, hogy az egy éve kivetett környezetvédelmi bírságot a mai napig nem fizette meg a cég és a hatósági nyomozásokat sorra szüntetik meg minden eredmény nélkül" - áll a nyilatkozatban. A téma aktualitását jól mutatja, hogy a napokban tartott rendkívüli ülést a Parlament Környezetvédelmi Bizottsága és szeptember 15-ig szabott határidőt a Környezetvédelmi Minisztériumnak a mostani szennyezés felderítésére, továbbá a Miniszternek hogy számot adjon arról: miért nem történt előrelépés a tavalyi szennyezés ügyében?! de nem mesterkélt humorával pillanatok alatt elvarázsolta a közönséget. Nem kevésbé az énekhangjával, ezért már majdnem elfelejtettem, hogy még valami hiányzik, de ekkor a színpad feljáratánál mozgolódás támadt. Az est ugyanis gasztronómia és zene mellett táncról is szólt. Egy „fekete-fehér" pár gondoskodott a szemek gyönyörködtetéséről: a Kubából érkezett Juanita, és egy kolumbiai fiú, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, bár a hölgyek bizonyára megjegyezték. Most már biztosan mindenkiben ott motoszkál a kérdés: mitől spanyol hát ez az est? Ezen, úgy tűnik, chilei énekes is törhette a fejét, mert már a beköszönőben azt javasolta, tekintsük spanyol-latin műsornak a mait, de leginkább latin-amerikainak, elismerve, hogy van összefüggés a kettő között. Elhangzottak ugyan spanyol dallamok is, időnk java részét azonban a tengeren túl „töltöttük" a cha-cha-cha, a salsa, a rumba és a mambó ritmusában. A műsor vége felé az első sorban ülők interaktívan is bekapcsolódhattak a táncba, publikum egésze pedig az éneklésbe. Az utolsó dallamok rezgése közben a chilei fiú bemutatta a zenekart, amely, magát leszámítva, csak magyarokból állt. A csapat neve azonban valahogy itt is lemaradt, így aztán komoly nyomozómunkával végül magamnak kellett utánajárnom. Áz eredmény: Patricio Baeza Band. (Filemon)