Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-29 / 17. szám

ESZTS5S3ÍK ^VMK

E 2004. április 29. Emlékezés Kiss György szobrászművészre 1852-ben született Szászváron. Művészeti tanulmányait a müncheni akadémián végezte, ahol Az irgalmas szamaritánus című szobrával már növendékként feltűnést keltett. Hazatérve, akadémiai stílusú díszítő szobrokat készített az Operaház, a pécsi székesegyház és az Országház számára. Ismert köztéri műve a szombathelyi Berzsenyi Dániel- és a pécsi Szepesy Ignác-szobor. Esztergomban sok megbízást teljesített. Az ő műve a Szentháromság-szobor, a padovai Szent Antal-szobra, és a Bazilika előtt álló Nagyboldogasszony-szobor, valamint a székesegyházunk két oldalán álló szoborpáros, mely Nagy Lajos királyt és Telegdi Csanád érseket ábrázolja. 1901-ben a Bazilika dunai homlokzatának attika-falára három nagyméretű fémszobrot készített. A kupola tengelyében állt a Vallás allegóriája, a földszinti ablakok tengelyében pedig Szent István és Szent László alakja. Ezek a monumentális művek a második világháború idején megsérültek, és sajnos azóta sem kerültek a helyükre. Ez a tény Esztergom városképének egyik legfájdalmasabb, szembeötlő hiányossága, amit mielőbb orvosolni kéne. Hiszen a jelen állapotban a homlokzatot díszítő pompás aranyfelirat - QUE SURSUM SUNT QUERITE (Az odafönt valókat keressétek) - a szobrok hiányát is eszünkbejuttatja. A művész nyolcvanöt éve, 1919. április 29-én hunyt el Budapesten. K.E. A Magyar Nyelv Hete Idén nyelvünk elszürkülése volt a központi téma. A felgyorsult életmód hatására egyre kevesebb köznyelvünkben a színes nyelvi fordulat, az ízes tájnyelv, a tájszólások is teljesen háttérbe szorultak. A kereskedelmi rádiók bemondóinak sokszor helytelen és magyartalan nyelvhasználata miatt a fiatalok kommunikációja teljesen elsatnyult. Ugyanakkor rengeteg idegen, főleg angol kifejezés lepi el az üzletek plakátjait, a hirdetőújságokat. Lőrincze Lajos, a legendás hírű kiváló nyelvész már a hatvanas években megjósolta ezt a folyamatot, mármint azt, hogy a modern, rohanó életforma, az urbanizáció veszélybe sodorhatja nyelvünk ősi magyar karakterét, Tisztelt Szerkesztőség! Április 12-17. között Bajmokon, Újvidéken került megrendezésre a 34. Nemzetközi Kézimunka- és Gyűjtemény Kiállítás (MIRK), melyen 13 országból 1097 felnőtt és 1279 gyermek, összességében 2376-an vettek részt, ebből 34 nívódíj került kiadásra. Kilenc Nagymesteri cím lett kiosztva, ebből 3 jutott Magyarországra - az egyiket én hoztam el. Ezen elismerést három első helyezés, aranyérem után, negyedszerre kaphatják meg a résztvevők. Nagymester az lehet, aki ugyanabban a kategóriában (pl. csipke, fehérhímzés, gobelin stb.) háromszor kapott első helyezést. Az 1970 óta fönnálló MIRK a tömeges részvételével kezdetektől a külföldi és a hazai gyűjtők, kézimunkázok nagyszabású seregszemléje. A színvonal megőrzésében nagy segítséget nyújtott a nemzetközi osztályozó bizottság: a népművészet mesterei, nagymester-gyűjtők, a vajdasági múzeumok néprajzosai, művészettörténészei és a festőművészek. Béndek József hőr. vezérőrnagy a Határőrség Országos ParancsTöbb mint harminc esztendeje minden tavasszal megrendezik a Magyar Nyelv Hetét. Az idén április 20-ától kezdődően tartották meg ezt az egész országra kiterjedő nyelvvédő rendezvény-sorozatot, mely Miskolcon, a híres nyelvész, Grétsy László előadásával indult. A Magyar Rádió is különböző nyelvvédő műsorok közlésével támogatta az eseményt-sorozatot. ízességét. Kodály Zoltán - aki nem csupán zeneszerző és népdalgyűjtő volt - szintén érezte nyelvünk elszürkülésének veszélyét. Ezért nyelvművelő írásaiban még a hatvanas években arra figyelmeztetett minden magyar nyelvéért aggódó hazafit, hogy ápolják népi-nemzeti hagyományaikat, minél több nyelvművelő önképző kört hozzanak létre, és bátran - a gúnyolódások ellenére - tartsák meg ízes táj szólásaikat: „Csak az a nép marad fent, amelyik megőrzi ősi, veretes nyelvét, népzenéjét és táncait, népi hagyományait" - írta Kodály egyik fontos tanulmányában. Dezső László Az EU-csatlakozásra készülődve nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket! Engedjék meg, hogy az alábbiakban adjak hírt az össztársadalmi fontosságú közbiztonság védelmére fölhívó Nemzetközi Rendvédelmi Magángyűjteményemről, amellyel örök emléket állítok a világ összes rendvédelmi szervének azért az áldozatos küzdelméért, amelyet életük kockáztatása árán is naponta értünk, törvénytisztelő polgárokért vállalnak a bűn, a terrorizmus és a maffia ellen. Szerencsére minden nap egyre jobban bővül, és hazailag és nemzetközileg is elismerik ebbéli munkámat. noka és a Cseh Köztársaság mezőgazdasági minisztere, ing. Jaroslav Palas úr is elismerte munkámat. Esztergom hűséges polgáraként örömmel adok hírt arról is, hogy az áldozatos munkát végző Meggyes Tamás polgármesterünknek köszönhetően gyönyörűen szépül szeretett királyvárosunk. Nagyon sok szép megújult pad és európai színvonalúan elkészített útbaigazító tábla várja és hívja vissza ősi településünkre zarándokainkat. Újra jó a kanyargó utcáinkon járni és látni a sok-sok turistától benépesült tereinket. Szívbéli jókívánságaim közepette kívánom Polgármesterünknek, hogy folytassa ebbéli fáradozásait, hogy ennek gyümölcseként Esztergom újra a régi fényében ragyoghasson! Tisztelettel: Ifj. vitéz Szilas László A „Kossuth Kard" adományozottja, Alabama Állam Tiszteletbeli Rendőre Esztergom hódolata a költészetnek^ A Babits Mihály Városi Könyvtár április 14-én látta vendégül mindazokat, akik szeretik a verseket és kedvük is volt egy közös megemlékezésre. József Attila 99 esztendeje, április 11-én látta meg a napvilágot. Az idén úgy adódott, hogy a kereszténység (katolikus, protestáns és ortodox egyaránt) is e napon ünnepelte Krisztus feltámadását. Mivel a magyar költészet is tudja, hogy ez vallásunk legnagyobb ünnepe (így van, a karácsony a kettes számú), alázatosan meghajol a világ legalázatosabbja előtt, és szerényen más időpontot választ magának. Aki gyakran jár a könyvtár rendezvényeire, örömmel tapasztalhatta, hogy a megszokottnál jóval több a fiatal érdeklődő; megnyugodhatunk: lesznek örökösök, akik továbbra is féltve vigyázzák a líra parazsát. A megemlékezés délután három órakor kezdődött Váradi Eszter, az intézmény vezetőjének köszöntőjével. Az igazgatónő felhívta a közönség figyelmét: ez egyben alkalom arra is, hogy néhány gondolattal Márai Sándor emléke előtt is adózzunk, aki szintén ezen a napon született. Emellett szomorú párhuzam az is , hogy mindketten önkezükkel vetettek véget életüknek. A bevezető gondolatok után az Esztergomi Klubszínpad nyújtott át egy szép verscsokrot a jelenlévőknek. A címet átfordítva úgy is mondhatnám, ez volt a költészet hódolata Esztergom előtt, hisZen az összeállításban elsősorban városunkkal valamilyen módon összefonódó versek szerepeltek. A sort Balassi Bálint megindítóan kitárulkozó, halálos ágyán írt egyik legutolsó költeménye nyitotta meg, majd József Attilán, Babits Mihályon, Berda Józsefen (a Falumúzeum épülhetne Táton Talán sokan emlékeznek arra, amikor tavaly ősszel az elkerülő úttal kapcsolatban a táti út mentén római, illetve őskori leleteket találtak a régészek. Az őskori leletek között megtalálható volt kőbalta, és több olyan tárgy, ami a régmúltat idézi. Ezen kívül két ősünk csontváza is előkerült, akiket még annak idején gúzsba kötve temettek el, időszámításunk előtt 5000 évvel ezelőtt. Szabó József táti műgyűjtő szeretné, ha ezek a régi, igen értékes tárgyak nem vesznének el, évtizedek óta gyűjtöget, és tervei között szerepel mindezek megőrzése és a lakosoknak való bemutatása. 1991-től a Helytörténeti Alapítvány elnöke és a hagyományteremtő táti aratóünnep főmunkatársa. Tűzoltással kapcsolatos régiségeiből a Tűzoltó Múzeumba is került néhány darab, de a gyűjteményét mégalapozó első darabot nem adta oda senkinek. Gyűjteményeinek különböző részéből már több alkalommal volt kiállítás Táton. Bélyeg, illetve környezetvédelmi kiállításon, és a tűzoltás történetét bemutató tárlaton már láthatták gazdag régiséggyűjteményének egy részét. - Mióta gyűjt régi tárgyakat? - Hat éves koromban, amikor Tát-Depón játszadoztunk, a hajóállomáson előkerült egy pipa. Egy olyan, ami zománcból volt és tűzoltófejjel volt kiképezve. Ez volt az első olyan „gyűjtemény", amely annyira megtetszett, hogy meg is tartottam. A múzeum is igényt tartott volna rá, de ez a mai napig is a birtokomban van. Ekkor kezdődött a gyűjtés nálam, hiszen nagyon megszerettem a régi, falusi tárgyakat. Ezekkel még őseink éltek, és olyan használati eszközök, szerszámok, amelyek a mindennapos életben szükségesek. Ezek között sokat már restauráltattunk. Próbáltunk Táton hagyományt teremteni ezekből az eszközökből, egy aratási jellegű bemutató keretén belül. A cséplőgép őse egy szecskavágó nagyságú verőgép, ami teljes mértékig jó állapotban megmaradt. Annak a meghajtása 1 az úgynevezett járgányos cséplő, j fekvőjárgány, amit szintén restauráltunk és ezen a bemutatón csépeltünk vele. Sajnos a második bemutatón a ló megbokrosodott, majd összedőlt a járgány fogaskereke. Később viszont örömmel hal! lottuk, hogy a faluban van még ilyen fogaskerék, amivel tudjuk pótolni a gép elromlott részét, így j a bemutatókat ^továbbra is meg tudjuk tartani. Érdekessége, hogy a környéken ezeket már nem igen lehet látni, ez tehát ritkaságszámba megy. Kilátásba van, hogy traktort is kapunk, de a problémánk az, hogy nincs hely, ahol ezeket a gépeket tárolni tudnánk. Jelenleg a szabadban ponyvával vannak lefedve, hogy a csapadék ne tegyen nagy kárt bennük - Honnan kerültek elő ezek a használati eszközök ? - A régi-régi tárgyakat ismerősöktől kaptam, vagy megvettem. Most már van belőlük egy szép gyűjteményem. Süttőről és a Viscosából is hoztunk segítőtársaimmal különböző tárgyakat, például egy olyan kovácsfelszerelést, amellyel még annak idején a táti kovácsok dolgoztak. A régi kettes telefonközpontokat is megtekinthetik az érdeklődők. Két évvel ezelőtt a kertvárosi általános iskolában pályázatot hirdettek meg a tanulóknak. Az volt a feladat, hogy jól figyeljék meg és fényképezzék le a réges-régi tárgyakat. A gyermekek szép eredményeket értek el. Tapasztalataik alapján leírták, hogy milyennek látják ők például a taligát, vagy az ekét, amivel szántottak, amivel még őseik dolgoztak. Óvnunk kell ezeket az értékeket, mert ha megrongálódnak, akkor a jövő generációja már semmit nem fog tudni ezekről a múlt századbeli szép eszközökről! A környék különböző településeit végig jártam, 30 évig dolgoztam a biztosítónál, mint kárszakértő. Ennek kapcsán sok házban megfordultam, ahol rengeteg érdekességet, különlegességet találtam. - Van-e valami igazán érdekes tárgy a sok között ? - Van egy nyergesújfalui sodrófám is, de ennek csak a fogantyúja van fából, a többi porcelán. Régen, mint a dísztányérokat, feltették a falra, s ez szintén ott lógott. A paraszti szerszámok közül meg van még édesanyám kapája, ami már ugyan el van kopva, de mégis megtartottam, hiszen annak idején ő a kapálással kereste a kenyerét. Ezen kívül a lovas és a tűzoltókocsiktól kezdve sok érdekességet

1 meg lehet itt találni. Néhány embernek sajnos már semmit nem jelent egy-két tárgy. Lomtalanításkor az emberek sok kacatot kidobnak, ami lehet, hogy még képvisel valamilyen értéket, csak esetleg nem tudják. Sok esetben ezekből a tárgyakból is begyűjtők néhányat. Legutóbb egy múlt század eleji babakocsit hoztam. Nemrégiben meghirdettük, hogy a régi tárgyakat ne dobják ki, hanem hozzák el ide a többi gyűjtemény közé. Sajnos nem értékelik ezt az emberek, inkább kidobják a szemétbe. Ez a szomorú. - Tát nagyközséget nem szabadna elhanyagolni, hiszen kedvező adottságai vannak...! - A falu értékekben igen gazdag, említésre méltó a Szentháromság-kápolna, a mellette lévő 1720-as évekbeli kereszt, ami klasszicista jellegű, illetve a Magtár. Sajnálatos módon nincs rendezve a tulajdoni viszony, ami nagy hátrány. Van olyan tulaj dolista nem teljes) az Esztergomban élő remek költőnkig, Wernke Bernátig jutottunk, így a versek hallgatása közben egy időutazásban is részt vettünk. Az eredeti terv szerint a költeményeket Bakai Márton hegedűjátéka kísérte illetve kötötte volna össze, de a hangszer nyűgös kedvében lehetett, mert közvetlenül a műsor kezdete után kilökte magából az ún. húrtámasztót, és hallgatásba merült. Nagyfalusi Tibor, aki prózában folytatta az ünnepséget, a hegedű viselkedésében a múzsák kezeit vélte felfedezni, utalva arra, hogy Balassi még, a kor szokásához híven, zenei dallamokra írta verseit. A könyvtár volt vezetőjét úgy tűnik megihlette Lator László televíziós műsora (no és talán a fiatal arcok látványa), mert egy rögtönzött(?) „Lyukasórát" tartott a résztvevőknek, amely rendkívül érdekes volt. Remélem, ez nem csak az én véleményem. F. B. nos, akinek nincs leszármazottja. A műemlékesek csak akkor adhatnak engedélyt, ha ezek a jogi dolgok rendeződtek. Az emlékeinket, régiségeket valahogyan meg kellene menteni! Mindezt én személy szerint a Magtárban tudom elképzelni raktározás céljából, vagy kiállításokat is lehetne ott rendezni. A Magtár jelenleg a termelőszövetkezet tulajdonában van, de mivel nem tudják kellőképpen használni, eladásra bocsátották. Tudomásom szerint 40 millió forintot kér érte, amit a Polgármesteri Hivatal nem tud megfizetni. Jelenleg üresen áll, használatlanul, nincs felújítva, így romlik az állaga. Nagy előrelépés lenne, ha ezeket bemutathatnánk a turistáknak, az ideérkező csoportoknak! Ha a falumúzeumot nem is lehetne teljes mértékben megvalósítani, a feltárásokat azért érdemes lenne bemutatni az embereknek! Az esztergomi múzeum igazgatója, dr. Horváth István engedélyezte, hogy ezeket a tárgyakat megkaphassuk. Tudomásom szerint nagyon sok korsót és egyéb tárgyakat találtak az őszi ásatáskor. Amit nem tudnak restaurálni, és zsákokban őrzik, mi szívesen átvennénk, ha már nem kell a múzeumnak. Érdekesség, hogy ráleltünk egy őskohóra is. Úgy gondolom, hogy a Magtár épülete elég nagy lenne a tároláshoz! - Az elkerülő út által talán megvalósulhatna egy másik régi álom is! - Az elkerülő út kezdeténél, 1926-ban jött létre az első magyar versenypálya Táton. Akkor még nem volt beton, csak kavicsos, zúzalékos út. Ebben az időben készítették el az úgynevezett táti betont, aminek köszönhetően a pályán sok világcsúcs született. Most kellene emlékművet állítani annak a versenypályának, hiszen még meg vannak az emlékmű makettje, rajzai, anyagai! Az elkerülő út által az egyik útszakaszt le lehetne zárni, így Tátnak ismét lenne egy versenypályája, ahol évente lehetne rallikat rendezni! Ha már meg lesz építve az elkerülő út, érdemes lenne kihasználni ezeket a lehetőségeket! A táti szigetet is be kéne védeni, ott lehetett volna befejezni a védvonalat. Már 1935-ben azt írták a táti lakosok egy jegyzőkönyvben, hogy „Táton a legnagyobb előrelépés az lenne, ha a szigeteket bevédenénk". Ez valóban gyönyörű, szinte már Európa-hírű. Sajnos betelepítették erdővel, de ki lehetne újra alakítani egy szép környezetet, így továbbra is megmaradna Tát gyönyörű szigetvilága. Mindez csak összefogás kérdése, és így lehet, hogy valami elindulna Táton. Iparunk, gyáraink nincsenek, ezért legalább a régi értékeket kellene megőrizni, amelyeket ükunokáink is megnézhetnének, és megcsodálhatnának. Kovács Ági