Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-24 / 28-29. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 3 ISTER^RAmiM EURORÉGIÓ Phare-pályázat a magyar-szlovák határmenti együttműködések támogatására A Hotel Esztergomban tartottak tájékoztató előadást a Miniszterelnöki Hivatal VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság munkatársai a magyar-szlovák Közös Kisprojkekt Alapban támogatható tevékenységekről. A tájékoztatón részt vett Agócs István, a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió elnöke, Heinrich Péter a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, valamint az Ister-Granum Eurorégióhoz tartozó települések polgármesterei és civil szervezetek képviselői. A tájékoztatón elhangzott, hogy a magyar és szlovák oldalon egyaránt 327 ezer euró támogatást osztanak szét, amelyből maximum 60 pályázat részesülhet. Egy projekt támogatása 5 000 és 50 ezer euró között lehetséges. A pályázóknak készpénzben 10 százalék önerővel kell rendelkezniük. Az igényelt támogatást és önerőt euróban kell számítani. A Közös Kisprojekt Alap célkitűzése, hogy a helyi és regionális hatóságok, szervezetek a határ menti régióban közös projekteket fejlesszenek ki és valósítsanak meg. Magyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-SopronMoson, Heves, Komárom-Esztergom és Nógrád megyék települései, valamint Pest megye területéről: Pilisvörösvár, Szentendre, Szob, Vác és környéke kapcsolódhat be ebbe a programba. Szlovák oldalon pedig: Bratislava, Trnava, Nitra, Banska Bystrica és Kosice megyék településeit érinti a Közös Kisprojekt Alap. A pályázók köre a meghatározott régióba tartozó önkormányzatok, önkormányzati társulások, jogi személyiséggel rendelkező társulások, önkormányzatok által alapított társulások, szakmai szervezetek, kamarák, regionális és megyei fejlesztési ügynökségek, oktatási intézmények, alapítványok, közjóléti intézmények, civil szervezetek és egyéb nem kormányzati és non-profit szervezetek. Támogatható területek: területfejlesztés, gazdaság és turizmus, humánerő-fejlesztés. A területfejlesztési projektek körében tanulmánytervek készítése, határ menti egészségügyi együttműködés - például integrált sürgősségi betegellátás, vagy egyesített egészségügyi centrum - kialakítása lehetséges. A gazdaság és turizmus körében a határ menti kapcsolatokat elősegítő infrastruktúra-, közlekedés-fejlesztés vonatkozásában, turizmus területén pedig vállalkozók turisztikai marketing-fejlesztéssel pályázhatnak. A humánerő-fejlesztés körébe pedig a képzés területén testvér-iskolák együttműködése szakmai ismeretek, know-how átadása, valamint kulturális csereprogramok, helyi demokrácia, a helyi civil kapcsolatok tartoznak. A pályázó szervezeteknek legalább egy projekt-partnerrel kell rendelkezniük a határ túloldaláról és a projekt-partnernek ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük, mint a pályázóknak. A projekt időtartama minimum 3 hónap , maximum 12 hónap lehet. Felhívták a figyelmet arra is, hogy például irodaalapítás esetében az 5 ezer euró feletti beszerzést pályáztatni kell, és ez időigényes folyamat. A pályázatokat magyar és angol nyelven, illetve szlovák nyelven a pályázati formanyomtatványon kell benyújtani, melynek formátuma és instrukciói szigorúan követendőek. Minden pályázat esetében egy eredeti és hét (7) másolati példány adandó be. A pályázati anyagot floppyn vagy CD-n is mellékelni kell. A pályázati nyomtatványok az internetről is letölthetők a www.pharereg.hu weboldaról. A pályázók kérdéseiket e-mailon is feltehetik, a leggyakrabban feltett kérdéseket a válaszokkal együtt a honlapra is felteszik. A magyar pályázók legkésőbb 2003. augusztus 29., 16 óráig nyújthatják be pályázatukat a VATI Területfejlesztési Igazgatóság Budapest, 1016 Gellérthegy u. 30-32. szám alatti irodájába. Az időpont után beérkező pályázatok nem kerülnek feldolgozásra. Nem fogadják el a faxon, vagy e-mailon beküldött pályázatokat sem. A pályázatokat az elbírálás során rangsorolják, és ennek alapján ítélik oda a támogatást. Az eredményről októberben küldenek értesítést valamennyi pályázónak. (muzslai) „JOVORE ISMÉT, UGYANITT" I

sterGranum Népművészeti Fesztivál Július 11. és 13. között ismét benépesült az Erzsébet-park javarészt népviseletbe öltözött fiatalokkal és idősebb bácsikkal, nénikkel. Immáron második alkalommal rendezték meg az Ister-Granum kisrégió népművészeti fesztiválját. A néptánccsoportok és az amatőr színjátszók bemutatóján kívül kézműves-foglalkozásokon vehettek részt mindazok, akik megtisztelték a rendezvényt, valamint ősi magyar játékokat is tanulhattak az odalátogatók. A rendezvény az Aranysólyom Lovagrend ünnepélyes bevonulásával kezdődött, a népdalkörök közül ki kell emelnünk a szálkái menyecskekórust, mely Ipoly menti népdalokat adott elő. A leányfalui szekérszínház pedig a „Kocsonya Mihály házassága" című népi komédiával szórakoztatta a nagyérdeműt, azt követően pedig svábbált rendeztek, melyen kitáncolhatták magukat az egybegyűltek. Másnap, szombaton az ebedi Búzavirág énekegyüttes és citerazenekar lépett fel, a pilisszentléleki Pávakör pilisi szlovák népdalokat adott elő, mintegy bizonyítva, hogy a vegyes lakosságú régióban nem léteznek valójában nemzetiségi ellentétek. Nagy sikert aratott az Aranysólyom Lovagrend harcitorna-bemutatója, csakúgy, mint az olvasóink által már jól ismert kéméndi Vasvirág tánccsoport gyermeklakodalmasa, vagy a szintén kéméndi Gyöngyösbokréta együttes pazar leánytánca, illetve fergeteges legényese. A pörge kalapú legényke táncát a pletykálkodó asszonyok vidám, humoros évődése követte, nagy nevetések közepette. A kéméndiek után következtek a vendéglátók, akiknek képviseletében az Esztergomi Városi Néptáncegyüttes mutatkozott be, Szénássy Attila és felesége, Katalin vezetésével. Különösen a mezőségi táncok, valamint Szénássy Attila szilaj pásztorbotolója aratott átütő sikert. Az esztergomi táncosokat most is, mint mindig, a párkányi Tücsök zenekar kísérte. A harmadik nap, július 13-a is gazdag, színes programmal várta az odalátogatót: fellépett az Erzsébet-parkban a táti nemzetiségi iskola tánccsoportja, a párkányi Szivárvány énekkar magyar népdalokkal, a kesztölci szlovák Pávakör - természetesen pilisi szlovák népdalcsokorral -, a kisgyarmati hagyományőrző csoport felvidéki magyar néptáncokkal, végül az Aranysólyom Lovagrend harcitorna-bemutatójával záródott a háromnapos rendezvény, melyről elmondhatjuk, hogy kiválóan szolgálta a Duna két partján élő nemzetiségek barátságának ügyét. Mint azt Polgár József, a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetője búcsúzóul mondta: „Jövőre ismét találkozunk, ugyanitt!" Dezső László Karván - Palkovies Károly nyomában Régiónk fejlesztésének kulcsa: egy teherforgalmi Dun

ahíd Számtalan történelmi példával bizonyítható, hogy egy-egy helység, vagy régió fekvése a múltban óriási jelentőséggel bírt az adott település, vagy régió fejlődése szempontjából. Példával való szemléltetésként elég, ha Bars és Pest esetét nézzük. Míg Bars a középkori Magyarország Bars megyéjének székhelye, Pest viszonylag jelentéktelen település volt. Bars kedvezőtlen fekvése folytán a fejlődésben megrekedt, Pest viszont a Duna-partján fontos kereskedelmi útvonalak mentén Budával együtt pár évszázad leforgása alatt 2 millió lelket számláló fővárossá nőtte ki magát. A szakemberek egyetértenek abban, hogy Párkányt ideális fekvése arra predesztinálja, hogy pár évtized múlva a vonzáskörzetéhez tartozó településeknek turisztikai, kulturális és kereskedelmi központjává váljék. A fejlesztés, fejlődés és a most még magas munkanélküliségi ráta leszorításának egyik elengedhetetlen feltétele egy teherforgalmi Duna-híd megépítése térségünkben. E több millió koronás tervet a Mária Valéria híd mintájára közös szlovák, magyar beruházásként, uniós támogatással kellene megvalósítani. A mindkét érintett város, mind Párkány, mind Esztergom által támogatott elgondolás elfogadtatását nehezíti, hogy Komárom és Révkomárom vezetését hasonló becsvágy fűti - a közeljövőben ők is szeretnének egy, Komáromot Révkomárommal összekötő teherforgalmi hidat felépíteni. A Párkányt Esztergommal összekötő teherforgalmi híd mellett a következő négy jelentősebb érv szól: régiónkban rendkívül magas a munkanélküliségi arány, amelyet a teherforgalmi híddal jelentős mértékben lehetne csökkenteni mind a magyar, mind a szlovák oldalon tervezik a Budapest és Esztergom, illetve Párkány és Garamszentbenedek közötti útszakasz gyorsforgalmi úttá történő átépítését. E két gyorsforgalmi szakasz és az új Duna-híd térségünkben új távlatokat nyitna a teherforgalom számára elsősorban észak-déli irányban és ösztönzőleg hatna új ipari létesítmények telepítésére. Egyúttal Párkányt és Esztergomot bekapcsolnánk a távolabbi régiók vérkeringésébe. E két település környékén több fontos ipari üzem létezik, amelyek figyelemreméltó közúti teherforgalmat bonyolítanak le (jelenleg legtöbbször kerülőutak igénybevételével). A Suzuki bővíteni akarja gyártási kapacitását és számára már most nagy jelentőséggel bírna egy, Párkányon keresztül Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonal. A párkányi Kappa Rt. kikötőjében minden feltétel adott arra nézve, hogy a vasúton, vagy közúton érkező szállítmányt uszályba berakják, vagy a dunai uszályok rakományát gond nélkül kezelni tudják. Ennek ellenére e jelentős víziforgalom lebonyolítására alkalmas hely évek óta nincs kellőképpen kihasználva. 2002. szeptember elején a Szlovák Köztársaság Közlekedésügyi Minisztériumának, Postának és Távközlésének államtitkára, a Kappa Stúrovo Rt. vezérigazgatója és Párkány polgármestere memorandumot (részletes adatokkal kifejtett tájékoztatást) írt alá a papírgyári kikötőjobb kihasználásáról. Az aláíró felek közös érdeke, hogy a vízen történő szállítás Párkányban újra fellendüljön, és új méreteket öltsön. A Párkányban tervezett ipari park létesítése ehhez mindenképpen hozzájárulna. Nemzetközi vonatkozásban azonban fontos, hogy a papírgyári kikötőt a pozsonyi és a komáromi kikötő rangjára emeljék, és ne kelljen a Párkányban berakott hajórakományt Komáromban elvámolni. A jelenlegi gyakorlat szerint a külföldre irányuló szállítmánnyal elvámolás céljával Komáromba kell hajózni, ami felesleges időveszteséget és pluszköltséget jelent. Ezen kívül az új teherforgalmi híd felépítéséig tervben szerepel egy teher-kompjárat létesítése a papírgyári kikötő és Esztergom között. Úgy fest, hogy a teherkompot üzemeltető társaság egyik legfontosabb ügyfelének a Suzuki mutatkozik. A Párkányt Esztergommal összekötő teherforgalmi híd problémája az uniós csatlakozás után remélhetőleg felértékelődik. A közelmúlt jól bevált mintájára talán célszerű lenne egy hídbizottság, esetleg hídalapítvány létrehozása. Oravetz Ferenc (Párkány) Esztergomi ismerőseink, Koditek Pál és Csombor Erzsébet levéltár-igazgató segítségével időpontot egyeztettünk a karvai polgármesterrel, Tóth Tiborral. Karva a Duna partján fekszik kb. 15 km Párkánytól, szinte nyaralóvidéknek tekinthették abban az időben, amikor Palkovies Károly, az 1849-es híres esztergomi kormánybiztos ott lakott. Erről nem tudunk mást, mint hogy Karván a 12. sz. házban élt második feleségével (az első meghalt), Burdina Helénnel. Idős korára is oda vonult vissza Esztergomból. A polgármester elhívta erre a találkozóra helyettesét, Duka mérnök urat. O egy fénykép megmutatásával kezdte a beszélgetést: a kép dédszülei, Palkovies József és felesége házassági évfordulóján készült, látni lehetett rajta 9 felnőtt gyermeküket, akik közül P. Katalin az ő nagymamája volt. Sajnos, két éve meghalt, pedig tőle biztos tudtunk volna hasznos információkat szerezni. Ez a bizonyos Palkovics-család párkányi, többen is élnek ott a családjából, a karvai polgármesteri hivatal egyik fiatal munkatársnője is épp egy unokatestvér. Palkovies Józsefről megtudtuk, hogy 1877(78)-ban született és 1902-ben volt az esküvője. Kortársa tehát Miklós nagyapjának, Lászlónak, aki szintén Párkányban élt. Miklós megmutatta a családfát és néhány régi családi dokumentumot. A csaknem egyórás beszélgetés után a régi községrészbe mentünk, ahol a már nem használt temetőben kerestük az emlékeket. Nem vártunk sokat, annál nagyobb volt örömünk: először megtaláltunk néhány Nedeczky sírkövet (az öreg Palkovies Károly, akinek a 32 gyermeket tulajdonítjuk, egyik felesége Nedeczky Eleonóra), majd Somogyi Gáspárékét (Burdina Alajos - Miklós ükapja- felesége a karvai Somogyi Jozefa, Palkovies Károly kormánybiztos első felesége Jozefa testvére, Somogyi Mária, ezek az ő szüleik sírja volt), majd Burdina Alajosné (Somogyi Jozefa 1812-1867. április), egy Palkovies Ágnes (sz. 1848., meghalt 1849.), és Palkovies László (Palkovies Károly és Somogyi Mária fia, aki 27 évesen halt meg, így lehetett a második feleségétől született egyik fiú, Miklós nagyapja szintén László) sírköveit. Ezek egy beszakadt kripta körül hevertek. Nem messze tőlük szintén meglepetésünkre Kayl Júlia (sz. 1798-ban) sírkövét láttuk meg, ő az öreg, 32 gyermekes Palkovies Károly egyik, osztrák feleségének (Kayl Teréz, akitől a mi águnk származik) testvére lehetett kor szerint. Ennél a keresésnél - bár Tóth Tibor már idáig nem szándékozott eljönni - mindkét kísérőnk szinte átvette a mi lelkesedésünket, próbálták láthatóvá tenni a köveket, elmozdították, leöblítették. Sőt megígérték, hogy legközelebbi jövetelünkre kicsit letisztogatják. Miklós csinált néhány fotót, azokon is kivehető néhány szó. Kölcsönösen megígértük, ha bármelyikünk a másik fél számára érdekes irattal, információval tud szolgálni, jelentkezünk. Útközben egyébként megnéztük a régi házakat, az egyiken még lehetett látni egy 2l-es számot, bizonyára a keresett Karva 12. nem lehetett messze ettől. Szerintünk már nem áll, mert nem nagyon láttunk ilyen régi épületet arrafelé. Valószínűleg ezt majd a telekkönyvi papírokon ellenőrzik. Megadták még a bátorkeszi plébános telefonszámát, és biztattak, hogy járjunk utána a családi eredetnek. Miklós elképzelése tulajdonképpen beteljesült ezzel a látogatással. Mint mondta, okmánya van neki épp elég, inkább maga a helység, de legfőképpen a temetőben található sírkövek vagy esetleg lakóház érdekelte. „ így kirándulásunknak konkrét, kézzelfogható eredménye is volt. (Kinga)