Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-29 / 34-35. szám

2002. augusztus 243. Esztergom és Vidéke 3 ÜNNEPI KALEIDOSZKÓP Az Ünnepi Szent István Napok (Szába) Az idei, ötnapos rendezvénysorozat annak ellené­re is sikeresnek mondható, hogy váratlanul jött és szokatla­nul magas dunai árhullám vízzel borította el a Szigetet és a Duna-part egy részét, leszűkítve ezzel a résztvevők - a vá­roslakók és az idelátogatók - mozgásterét, és változtatások­ra kényszerítette a rendezőket is. Végül is az Erzsébet park­ba tervezett programok jól vizsgáztak a Várhegyen is, a híd megépültével akadálytalanul átlátogató párkányiak pedig jól észlelhetően megnövelték az érdeklődők számát. Tisztelt Polgármester Úr! Olyan szerencsés voltam, hogy augusztus 16-20-át az Önök városában tölthettem. Úgy terveztük, hogy napköz­ben kirándulgatunk a kör­nyékre, de ebből egy nap kivé­telével nem lett semmi, mert olyan gazdag volt programok­ban minden nap, hogy nem akartuk otthagyni. Két estén a Szőré nyi-trilógia egy-egy darabját láttuk, az István, a királlyal zártunk. Felejthetet­len volt, de nemcsak az az es­te. Nagyon tetszettek a Szé­chenyi téri rendezvények is, az ottani neves művészek és a remek hangulat. Csak egyet sajnálok, a Duna-parti séták nem lehettek az igaziak az ár­víz miatt, de annak csak örül­ni tudok, hogy a város elég jól átvészelte ezeket a napokat. Kedves Polgármester Úr! Fogadja elismerésemet, hogy városa ilyen gazdag program­mal tudta megünnepelni Szent István királyunk ünne­pét. Kérem, tolmácsolja mind­azoknak köszönetemet és el­ismerésemet, akik ebben segí­tették Önt. Kívánom, hogy még nagyon sokáig tudja vá­rosát ilyen módon és fokon szolgálni, kívánok hozzá sok erőt, egészséget és derűt. Sze­mélyes életében megelége­dettséget és a siker ösztönző érzését. Székesfehérvár, 2002. augusztus 23. Sokszor üdvözlöm: Tamási Béláné Székesfehérvár, Malom utca 9/a. Az Új Kenyér Ünnepe ezúttal is Szentgyörgymezőn, az Olvasókör udvarán zajlott. Au­gusztus 20-án 9 órára többszázfős ünneplő tömeg jött össze az ün­nepség immár hagyományos helyszínén. Eljöttek megemlékezésre a térség „honatyái", az önkormányzat tagjai, az egyházak és a gazda­körök képviselői is. Az ünnepi beszédet Meggyes Tamás polgármester tartotta. - A Himnuszt az előbb örömteli szívvel, emelt fővel énekeltük együtt, mint ahogy elénekeltük a Búzaszentelő alkalmával is, ugyan­csak itt, Szentgyörgymezőn, amikor bőséges termésért fohászkod­tunk, és lám, a termés valóban bőséges lett - mondta többek között. ­Azt hiszem, az Isten áldása nemcsak a termésen volt rajta, hanem vé­dőkarját is kinyújtotta felénk, hiszen éppen 2-3 nappal ezelőtt úsz­tunk meg egy olyan árvizet, amelyhez hasonló az elmúlt száz évben nem fenyegette Esztergomot. Hálát kell mondanunk ezért, és szeretet­tel kell gondolnunk azokra, akik városunk árvízvédelmén dolgoztak. Azokra a katonákra, rendőrökre, tűzoltókra és önkéntes civilekre, akik határtalan lelkesedéssel végezték ezt a munkát, védték városu­kat.,Azt hiszem, az idén a bő termést nekik is köszönhetjük. Úgy gondolom, hogy itt, Szentgyörgymezőn, az Új Kenyér Ünne­pén Esztergom életerejét is ünnepeljük... De most, hogy egyre gyara­podik Esztergom, kell, hogy a Jóisten jókedvvel is megáldjon ben­nünket, s kell, hogy városunk visszanyerje büszkeségét és bizakodá­sát is. Az új kenyér megáldása és megszegése után Erős Miklós, a helyi Kertbarátkör elnöke nyitotta meg és értékelte a hagyományos Ter­mék- és Kézimunkabemutatót, majd átadta a kiállítás díjait. Vége­zetül Polgár József, az ünnepség házigazdája invitálta a kiállítás megtekintésére, az új kenyér, a szentgyörgymezői szőlő és bor meg­kóstolására a vendégeket. A Várhegyen is sokan megfordultak augusztus 18-án, 19-én és 20-án. Deszka­vár fogadta az idelátogatókat. A három nap alatt felelevenedtek a középkori magyar hagyományok. Játékos gyermekprogramok, harci bemutatók, mesemondók, zenészek szórakoztatták a különböző korosztályok képviselőit. Volt játékos vetélkedő, tábortűz, szalonnasütés, és innen volt leg­jobban látható az ünnepi napok fénypontja: a látványos tűzijáték. A Széchenyi téren augusztus 16-án délelőtt 10 órakor Meggyes Tamás polgár­mester nyitotta meg a Szent Ist­ván Napokat. Míg kellemes és hasznos időtöltést kívánt a meg­jelent többszázfős tömegnek, fel­hívta az ünneplők figyelmét ar­ra, hogy az önfeledt szórakozás közben gondoljanak azokra is, akik ezekben az órákban - dacol­va a pusztító árral - a város biz­tonságát védik. Öt napon át pezsgett az élet a téren. Míg vásárosok árusító sát­rai előtt és a kézművesek utcájá­ban kíváncsi tömeg nézelődött, míg az asztaloknál ízletes fala­tok és jéghideg sörök csúsztak le a megéhezett és megszomjazott vendégek torkán, Horányi Lász­ló színművész jó házigazdaként konferálta, irányította az egy­mást váltó programokat. Az idén is eljöttek és középkori öltöze­tükkel, ügyes zászlós trükkjeik­kel nagy sikert arattak az olasz zászlósok. Látványos volt a Lan­galéta Garabonciások gólyalábas komédiázása. Hangulatos szín­foltja volt a programnak a Szent György Lovagrend Katonai és Hagyományőrző Tagozatának, valamint az Aranysólyom Lo­vagrend harcosainak lovagi tor­nája. A gyerekeket a Bóbita és a Szélkiáltó együttesek, valamint a Ládafia Bábszínház, a Hattyú­dal Színház és a Pinocchio Báb­csoport szórakoztatta. Fellépett az Esztergomi Klubszínpad egy Róbert Burns összeállítással, Horányi László és a Hangfogó Együttes a Csend hangjai című műsorukkal, Környei Alice énekkel, mesével, a régi szoká­sok felelevenítésével. Esténként neves együttesek koncertjeit hallgathatták az érdeklődők. Az első napon, augusztus 16-án a Westergom, a Crystal és a Le Panic, másnap a Tequila and the Chicken Brass, a Bergendy Sza­lonzenekar és a Veracruz együt­tes lépett a színpadra. Vasárnap este a Sound Gixert, a Ghymes együttest és a szokatlan nevű Vodku v Glotkut hallgathatták, hétfőn pedig a Dr. Valter and the Lawbreakers, valamint a Boban Markovic Orchestra koncertje után a Memory Band zenéjére táncolhatott az utcabálon, aki­nek még volt hozzá ereje. A záró napon a Szépülő Városközpont és Szokolai Balázs együttese szó­rakoztatta a „nagyérdeműt". Morgolódok Kicsit vártam, hogy elmúljon az első mérgem, és ne dühömben írjak. Már csak szomorú vagyok (és egy ki­csit dühös is). Előzményként: a ba­rátom már napok óta kérdezi, tu­dom-e honnét fogják kilőni a tűzijá­tékot. Azt válaszoltam, amit a prog­ramfüzetből olvastam, „Várhegy, 21.00". A sokat tudók sejtető moso­lyával az arcán közölte velem, hogy hülye vagyok, az már régen nem ér­vényes, mert hogy onnét nem lehet, mert... Erre az orra alá dugtam a Fortuna informot, hogy ugyan nézze meg, ha közben változás lett volna, biztosan leírták volna, mint ahogy az Erzsébet-parki műsorváltozásról is informálták az embereket. Későn értem haza, ezért szinte rohanva, ki­lencre értem csak a Csülök csárda elé, ahol már nagyon sokan álltak. Lekapcsolták a Bazilika és a Vár vi­lágítását, de nem kezdődött semmi. Lassan araszolva haladtunk a Két­tornyú templomig, végighallgatva a várakozó emberek beszédét e pontos kezdést illetően. Aztán végül nagyon halkan meghallottuk a kezdő zenét, amiről nem tudtuk honnan szól, majd megláttuk az első rakéták Ba­zilikát megvilágító fényét, elkezd­tünk nyomulni az Erzsébet-park fel­ső bejáratához, ahonnét, végre lát­tuk a tűzijáték befejezését. Azokat a gondolataimat nem írom le, amiket akkor gondoltam, rrjeg azokat a kife­jezéseket sem, amiket a hazafelé tar­tó úton az emberektől hallottam. Ol­vasván a Polgármester Úr felhívását a 20-ai megismételt tűzijátékról, nem akarom hosszú lére engedni a morgolódásomat, de két kérdést azért az illetékessel meg szeretnék osztani a jövőre nézve: Miért titok az, hogy éppen honnét lövik fel a ra­kétákat? Miért van az, hogy nem le­het pontosan elkezdeni a tűzijátékot. Higgyék el, nem szeretném senkin elverni a port, de ez a pontatlanság évek óta megkeseríti az egyébként szép tűzijátékok élvezetét. Biztosan Önök is tudják, nagyon sokan bejön­nek erre az illusztris eseményre a környező településekről (találkoz­tam pilisvörösvári emberekkel is), hogy ne csak az esztergomi embe­rekről beszéljek (bár mi is megérde­A Mesterségek Terén ... a Kézművesek utcájában a régi mesterségek képviselői kínálták színes portékáikat, de az érdeklődők láthatták azt is, hogyan készülnek a népművé­szeti alkotások, hogyan alakul a textília, a bőr, a vas az értő kezek alatt. Megkóstolhatták a jó borok kedvelői régiónk napsütötte szőlőskertjenek legfinomabb nedűit, de a sört kedvelők is vá­logathattak a hazai és külföldi sörkülönlegességekből. melnénk), megérdemelné, az ekkora sokaság, hogy ne játszanak a türel­mükkel. Lehet hogy van rá magya­rázat, de ezt eddig nem osztották meg velünk. Nagyon szépen kérem ennek az örömteli eseménynek a szervezőit, tekintettel a nézők nagy számára, és arra hogy ezzel az ese­ménnyel örömet akarnak szerezni, az ürömöt, amit a fellövés helyének, és idejének titokban tartásával okoznak, a jövőben hagyják ki a programjukból. Molnár László Ui. Igen, így mint a másodikat, ez szép volt és pontosan kezdődött, ott ahol meghirdették. Természetesen a Várhegyen voltak az Ünnepi Szent István Na­pok egyházi rendezvényei is. A Bazilikában augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján és augusztus 20-án Szent István kirá­lyunk ünnepén egyaránt ünnepi főpapi szentmisét celebráltak. A várhegyi rendezvényekhez sorolhatjuk az Esztergomi Nyári Já­tékok előadásait is. Szörényi Levente trilógiájának mindhárom da­rabja színre került ezekben a napokban. Augusztus 16-án az Attila, 17-én az István, a király, 18-án pedig a tavaly már bemutatott Veled, Uram volt műsoron, augusztus 20-án pedig az István, a királyt ismé­telték meg ünnepi díszelőadáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom