Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

10 450 éve történt Szentgyörgy mezői arcok: PETRÓCZI LAJOS A dunai naszádos vitézek legfőbb támaszpontja, hadiszertára és kikötője a török időkben Komárom, a vízi végvár volt, vezérük pedig Thelekessy Imre hadnagy, a komáromi naszádos kapitány. Akkoriban nagy hadjáratoknak nem volt ideje, 1547-től öt évre békét vett magának Ferdinánd király Szulejmántól évi 30 000 dukáton. 1551-ben Török Bálint már 10 éve raboskodik a Héttoronyban. Áll még Drégely és Eger is. Buda vára körül ötven kilométeres körben védővonalat foglalt el a Porta, dc Komárom még ezen kívül esett. „Bálint úrfi" csak négy év múlva születik meg Zólyomban. A magyar Szent Korona Ferdinánd királyé, aki ezévben Erdélyben, Tordán kapta Zápolya (Szopolyai) János özvegyétől, Izabella királynétól. Esztergom várában és környékén Gesztesig, Tatáig a török az úr. Veli bég 1546 óta „Uszturgumban" szandzsák bég, várkapitány. Veli harcedzett, ravasz katona volt, végvári csatározások párbajhőse, aki a senkiföldjén sarcolva össze-összecsapott a magyarokkal. 1551 nyarán Zoltay Lőrinc drégelyi kapitály 90 vitézével megugrasztotta Veli béget és 400 szpáhiját, akik éppen Párkány fölött, Bart falunál igyekeztek vissza „Uszturgumba". Veli itt fogságba is esett, de aznap megszökött. Hadszíntér volt a Duna is. Évszázadok alatt kifejlődött a naszád, a járőr-futár, hadinaszád típusa. Hadihajók voltak, fegyvereseket ütközetbe vittek és képesek voltak magukat megvédeni. A naszádok csónak vagy inkább ladik-szerűhajók voltak, tüzérségük szakállas puska vagy kis „sajka-ágyú", katonásan mondva hátrasiklás nélküli löveg volt, mely a hajó orrában párosával, tyúktojás nagyságú golyóbissal tüzelt. A tüzér lábánál ládában, bőrzsákban puskapor, cserépfazékban faszénparázs szolgált. A naszádoknak a tör(Folytatás a 7. oldalról) A török közigazgatásban fontos szerepe volt az adóigazgatást vezető defterdárnak, aki a helyi vonatkozású pénzügyeket irányította, és vezette az adólajstromot (defter). A magyar lakosság fizetett állami adót, azaz a szultán adóját és a telek nagyságához igazodó iszpendzsét. Ehhezjárult a rendkívüli pénz- vagy terménybeli hadiadó (harács) és szinte legnagyobb terhet jelentő katonai célokat szolgáló várépítési vagy fuvarozási robot. Bár az ország három részre szakadása után a megyék vezetősége elmenekült a megszállt terüleüől, a középfokú magyar igazgatás mégsem szűnt meg teljesen. A török által megszállt vagy veszélyeztetett területen kialakult az. ún. parasztvármegye, mint a községek jobbágyságának önvédelmi szervezete. A parasztvármegye függésben volt a nemesi vármegyétől, innen kapott utasításokat, s az elfogott gonosztevőket is a vármegye ítélőszéke elé állították. Mivel azonban a török harcok alatt a nemesi vár megye hatósága székhelyéről sok helyütt elmenekült (Esztergom megye hatósága Érsekújvárra), és onnan nem tudta gyakorolni joghatóságát, a parasztvármegye önkormányzatának hatásköre és tekintélye meglehetősen megnőtt. II. A török kiűzése után sorra újjáalakultak a helyi közigazgatás legfontosabb szervei, a vármegyék, amelyek testületi szerve a közgyűlés volt. Itt választották országgyűlési követeiket (ablcgati), és itt adtak nekik utasítást (instructio), amelyhez alkalmazkodniuk kellett. A közgyűlésen olvasták fel a kormányhatóságoktól érkező rendeleteket s döntöttek azok végrehajtásáról vagy a végrehajtás megtagadásáról. Itt választották a megye tisztviselőit, állapították meg fizetésüket, a megye háztartását, kivetették a megyei szükségletek fedezésére szánt adót. Itt hirdették ki a vármegyébe költöző nemesek armálisait (címeres levél), statútumokat (szabályrendelet) alkottak, meghatározták bizonyos termékek árát, és egyes kézművesek munkabéreit. A közgyűlésen résztvetiek az egyháziak, nemesek, szabad királyi városok képviselői, megyei tisztviselők. Bizonyos, kisebb jelentőségű ügyekben hetente vagy kéthetente kisgyűléscket is tartottak, melyek jegyzőkönyveit a közgyűlés hitelesítette. Itt a vármegyei tisztviselőknek feltétlenül jelen kellett lenniük. A megye élén a főispán, a tisztikar élén ténet idején 14-30 evezője volt, csak később került rájuk golyófogó oldalpalánk, ponyvás, fedett evezőtér, egy-két árboc, orrvitorla, kalyiba. Sötétség, köd, nyirkos dunai hideg volt 1551. november 23-án este; világítás nélkül, hangtalanul indult 17 naszád majd' 1000 emberrel a portyára. Felkészítésük, eligazításuk még Komáromban megtörtént. Négy-öt óra alatt érkeztek Esztergom alá. Három csoportra oszolva megtámadták Szentkirály, Újváros és az istállók, szérűskertek palánkjait. Veli bég házáig jutottak. A felébredt törökök Veli bég alatt kirontottak, de a mieink hamar visszaűzték őket. A Duna másik oldaláról véletlenül akkor érkezett Esztergom alá Zoltay Lőrinc is, aki huszáraival a bástya ellen intézett támadást. Az Újváros ellen küldött hár om naszád felgyújtotta Veli bégnek óriási kazlakból álló szénáját, ezáltal szárazon és vizén mindent látni lehetett. Veli bégnek és az esztergomi agának háromezer birkáját elhajtották, egyből Nyergesújfalu felé terelve a hatalmas nyájat. A birkát hajtó naszádosok ellen a törökök újabb és újabb támadást intéztek, de azok vitézül tartották magukat. Thelekessy előbb a naszádokból majd 100 naszádossal újra partra-szállva a szárazföldön, a táti síkon ment segítségükre. A törökök hol előttük, hol mellettük lovagoltak és folyton harcolva vonultak Nyergesig, de ott megfordultak és visszavonultak. az alispán állt, helyettese pedig a másodalispán volt. Az adminisztrációt a megyei főjegyző vezette, és az ő irányítása alá tartozott a levéltárnok és a pénztárnok is. A megyék több járásra oszlottak, élükön a főszolgabíró állt. Hatáskörébe tartozott a katonák kiállítása, a lakosság öszszeírása, a helységek kötelezettségeinek ellenőrzése, a nemesség összeírása a katonai felkelés céljából, az utak karbantartása. Ő hajtotta végre a járás területén a vármegye és az alispán utasításait, valamint ő intézte el a lakosság panaszait. A járásokat további 2-3 kerületre (szakasz) osztották, amelyek élén álló alszolgabírák a főszolgabíró utasításai szerint tartoztak eljárni. II. József1784-ben megszüntette a vármegyék autonómiáját (pl. felfüggesztette tisztviselőválasztási jogukat), Magyarországot tíz, Erdélyt három kerületre osztotta fel, s ebbe sorolta be a megyéket. A kerületek élére királyi biztos főispánokat nevezett ki. Halálával megszűnt a kerületi rendszer, visszaállították a nemesi vármegyéket. A szabad királyi városok - Esztergom és Komárom mellett ilyen volt pl. Győr, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Pest, Buda, Debrecen, Szeged - élén a bíró, majd a XIX. század második felétől a polgármester állt. A két testületi szerv a városi tanács és a polgárság szélesebb rétegeit képviselő választott község (választópolgárság) volt. Az ügyész és a jegyző mellett a tisztikarhoz tartozott az adószedő, kamarás, városi mérnök, telekhivatali igazgató, árvaszámtartó, orvos, levéltáros, számvevő is. A lakosság növekedésével a fontosabb tisztségek mellett hivatalokat szerveztek. Az alkalmi, de a város szempontjából fontos feladatokra (városrendezés, egészségügy, választások) a választott község bizottságokat küldött ki. A városi szervezetben e korban mind nagyobb szerepet töltöttek be az iparosok érdekvédelmére alakult testületi szervek, a céhek. Maguk állapították meg belső szabályzatukat, amelyet a városi hatóság csak megerősített. A céhek az iparűzés jogát, a képzést teljesen kisajátították, s a nem céhhez tartozók (kontárok) iparűzését a városokban megtiltották. A községi igazgatás élén a bíró állott. Fizetést nem kapott, de hivatalviselése alatt mentes volt a földesúri szolgáltatások alól, s részesedés illette meg a kivetett bírságokból. Az írásbeli tennivalókat kezdetben még legtöbbször a pap vagy a tanító látta cl. A 18. század közepétől orszáA támadás igen jól sikerült, a magyar csapatból senki nem hiányzott a törököknek nagy veszteséget okoztak, összes téli takarmányukat, szénájukat elégették, 3000 birkájukat magukkal hozták. A várbeli török őrségnél négyszer kevesebben voltak, de sikeresen megsarcolták „Uszturgumot". A rajtaütést 1552 őszén megismételték, szintén nagy szerencsével. 1556-ban majd '83-ban ismét 20-20 naszáddal támadták a várost. 1604ben 60 török hajót tettek tönkre, 1605-ben 2645 katonát szállítottak le hajókkal Komáromból Esztergom török helyőrsége ellen. Ferdinánd király agyőri főkapitánynak igen dicsérte is Thelekessy Imrét, „ügyes, lovagias és bátor katonának" nevezte. Társai voltak Bakay Miklós, Kun Benedek, Kalauz Pál, Nehéz Demeter, Labady László, Dóka Demeter, Was Mihály és Nyalábos András. Miért nincs emlékezete mindezeknek, miért nincs Esztergomban egyetlen tábla a katonahősökről? Haditetteikről? Miért nincs sehol egy pár korabeli szép ágyú, mikor Esztergom az ország legtöbbet támadott városa volt. Miért nem büszkélkedik a város egykori haditörténetével? Miért nem masíroznak a talján zászlódobálók előtt Bajóti Simon íjászai, Nagy Máté várvédő kapitány hadinépe, Balassa bajtársai, Thelekessy naszádos hajóslegényei, Bottyán János kuruc lovasai, Besze János népfölkelői? Ideje lenne összefognunk, tenni értük, adósaik vagyunk. Dr. Kolumbán György gossá vált a községi jegyzők (notariusok) alkalmazása. A nagyobb községek külön jegyzőt alkalmaztak, a kisebbek többen egy ütt egy körjegyzőt fogadtak fel. A községi közigazgatást az egész országra kiterjedően először Mária Terézia úrbéri pátense (1767) szabályozta. A törvény részletesen meghatározta a jobbágyközségek háztartását. Szabályozta a községi haszonvételek hasznosítását, a közadó kivetését a jobbágyok között, amelyre a földesúrnak felügyeleti joga volt. Ha a község közjövedelmei oly csekélyek voltak, hogy a közszükségletek fedezésére igénybe kellett venni az adófizetők hozzájárulását, költségvetést (jegyzéket) készítettek, amelyet a földesúr hagyott jóvá. A falu és az árvák vagyonának számadását évenként terjesztették a földesúr elé. Az úrbéri pátens szabályozta a földesúrnak teljesítendő adókat és szolgáltatásokat is. Az 1723. évi LXXII. te. elrendelte, hogy azok a megyék, amelyeknek nincs megyeházuk, a megyegyűlések és ítélőszékek tartására, továbbá levéltár céljaira gondoskodjanak megfelelő épületről. A levéltári iratanyag főként az 1729. évi XXV. tc. megjelenését követően gyarapodott, mely elrendelte, hogy a megyei bíráskodásban és igazgatásban keletkezett iratokat évenként rendszeresen szolgáltassák be a megyei levéltárba. Mária Terézia uralkodása alatt került sor a vármegyei levéltárak első országos rendezésére, ennek során Brunswick Antal főispán gondoskodása alatt 1773 és 1778 között rendezték Esztergom vármegye levéltárát. A 18-19. század fordulóján a levéltár II. József közigazgatási reformjai miatt és Napóleon csapatai elől többször menekülni kényszerült (Tata, Komárom; illetve Muzsla, Dejtár). A költözködések során az iratok közt kialakított rend teljesen felbomlott, ezért 1819-ben Bencsik János levéltáros újra rendezte a levéltárat. III. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után szigorú megtorlás következett, amely a közigazgatás átszervezésében is megnyilvánult. Minden megye élére - a vármegyék autonómiáját megszüntetve - megyefőnököt neveztek ki, a járásokat a császári és királyi szolgabírák vezették, székhelyeiket pedig állandósították, mivel itt szervezték meg a járásbíróságokat, az adóhivatalokat és a fegyverestestületeket. A közigazgatást tehát szigorú központosítás, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszony jellemezte. Köztiszteletben álló ácsmester, amellett földet, szőlőt művelt. Két gyermeket nevelt: Annát és Istvánt. A Katolikus Olvasókörjegyzőkönyvei e sorokat is őrzik: 1941. január 16-án Farkas Ferenc helyett a háznagyi állásra Petróczi Lajost jelölik. Február 2-án az elnök közli, hogy a háznagyok Korencsi István és Petróczi Lajos lettek. Szeptember 28-án Petróczi Lajos háznagy kéri a Kör északi kapujának és a nagyterem padlójának megcsináltatását. 1942. február 2-án Korencsi Istvánt és Petróczi Lajost újból megválasztották háznagyoknak. 1943. április 18-án az elnök felkéri Erős József és Petróczi Lajos háznagyokat, hogy a nagyterem padlózására rövid időn belül adjanak be költségvetést. December 5-én Petróczi Lajos háznagy az elégtelen fűtés érdekében teszi meg észrevételét. A vezetőség ígéri, hogy gondoskodni fog megfelelő fűtésről. 1944. január 23-án Hegedűs Sándor titkár a II. alelnöki tisztségre Petróczi Lajost javasolja. Február 2-án Petróczi Lajos háznagy jelenti, hogy a leltárvizsgáló-bizottság a Kör tulajdonában lévő tárgyakat átnézte, megfelelőnek találta. Hegedűs Sándor titkár közli, hogy a választmányi ülésen kijelölt alelnökök: Érdy Ferenc és Petróczi Lajos. 1945. május 20-án az elnök jelenti, hogy Petróczi Lajos a házon a háború okozta károkat kijavította. Május 31-én Petróczi Lajos előadja, hogy a háború alatt többféle katonai alakulat fordult meg és vette a Kör helyiségeit használatba. Ezen idő alatt nagy mennyiségű felszerelés eltűnt, az említett károkat a háborús állapotok okozták. 1946. február 2-án Petróczi Lajos és Farkas Ferenc jelentik, hogy a Kör tulajdonát képező tárgyak megvannak. Az elnök megválasztás céljából ajánlja I. alelnöknek Érdy Ferencet, II. alelnöknek Petróczi Lajost. Február 17-én dr. A városok és vármegyék jogait csak 1861ben állították vissza. A jobbágyfelszabadításról a '48-as törvények intézkedtek, megvalósulására a forradalom és szabadságharc bukása után került sor. A jobbágyi viszonyok megszüntetésével gondoskodni kellett a földesúri és községi legelők elkülönítéséről (elkülönözés), illetve a község lakosai sok kis elszórt parcellájának lakosonként egyegy tagba egyesítéséről (tagosítás). 1867 után a minisztériumoknak alárendelt állami (királyi) közigazgatási szervek mellett a helyi igazgatás feladatait továbbra is a feudális korból örökölt önkormányzatok, elsősorban a vármegyék látták el. A vármegye legfontosabb szerve a törvényhatósági bizottság volt, amelynek tagjai fele részben a legtöbb adót fizetők (virilisek) sorából kerültek ki, fele részben a választottakból. Az 1876. évi VI. tc.-kel létrehozott közigazgatási bizottság tagjai a megye területén működőönkormányzati és állami szakigazgatási szervek vezetői és a törvényhatósági bizottság által választotttagok közül kerültek ki. Feladatuk a helyi igazgatás eme kétféle (önkormányzati és állami) szektora közötti összhang biztosítása volt. A vármegye élén továbbra is a király által kinevezett főispán állt, a vármegye első tisztviselője, a megyei tisztviselői kar főnöke az alispán volt. Helyettese a főjegyzz, aki mellett másodfőjegyző és aljegyzők működtek. Az önkormányzat tisztviselői voltak az árvaszék elnöke és ülnökei, a főlevéltárnok. A tiszti főorvos, főállatorvos, gazdasági felügyelő, a számvevőségi főnök az alispán mellé beosztott állami szakigazgatási tisztviselők voltak. A megyék hatásköre alól kiemelt városi törvényhatóságok jogköre többnyire megegyezett a megyékével, de ezek irányítását a város élén álló polgármester és a vezető tisztviselőkből alakult városi tanács látta el. Az 1871. évi községi törvény háromféle községet ismert: a.) kisközség, amely a községi tennivalókat önállóan teljesíteni nem volt képes. Ezért bár önálló képviselőtestületük volt, de közös jegy zőjük (körjegyző). b.) nagyközség, mely önállóan el tudta látni a községre rótt feladatokat. A kisközségekkel együtt a főszolgabíró vezette járásba tartoztak, a vármegyével is a főszolgabíró útján érintkeztek, c.) rendezett tanácsú város, amely közvetlenül a megyei hatóság alatt állott. A község legfőbb szerve a községi képviselőtestület volt, üléseikről 1872-vel kezdődően vezettek jegyzőkönyveket. A Bády István megemlékezik Petróczi Lajosról, a Kör volt alelnökéről, méltatja buzgó tevékenységét és javasolja, hogy fényképét helyezzék el a Körben. Mi történt Petróczi Lajossal? Petróczi István így emlékezik édesapja tragikus halálára: - Szentgyörgymező 1945 februárjában hadszíntérré változott, a nappali időszak jelentős részét pincében töltöttük. Házunknál két pince volt, a kerti volt berendezve állandó tartózkodásra. Apám, aki ács volt, a nagyobb biztonság erdekében belső ajtót is akart csinálni a kerti pincéhez. Már csak az ún. kallantyút kellett elkészíteni, amikor 1945. február 12-én házunkat ágyúgolyó-találat érte. A becsapódás épp a kamra sarkában volt, ahol apám dolgozott. A szilánkok egész balfelét érték úgy, hogy a bal szemét is elvesztette. Az orvosok áldozatos munkája, s anyánk hűséges kitartása végül a gyógyulást eredményezte. A háború megpróbáltatásai is véget értek, de a közbiztonság még hiányzott, az itt maradt orosz katonák borért és nőért mindent adtak még úgy is, hogy a másik lakostól lopták el a csereárut. 1946. február 5-én este apámhoz átjött a szomszéd néni, hogy az egyik fiatalaszszonyhoz - akinek epegörcsei voltak orvost kellene hívni. Apám azonnal elindult a városba, az orvos meg is érkezett. Míg a szobában tartott a vizsgálat, az utcában részeg orosz katonák bort kerestek, így jutottak el a szomszédba is, ahol a kapun bemen ve, a lakásba benyitva, rálőttek apámra úgy, hogy a helyszínen rögtön meghalt. A mellette tartózkodó orvos csak az azonnali halált tudta megállapítani. A szentgyörgymezői temetőben pihen. Neve az 1997. december 21-én felavatott II. világháború szentgyörgymezői áldozatainak emléktáblájára is felkerült. Bélay Iván rendezett tanácsú város első tisztviselője a polgármester volt, a községek irányítását pedig a háromévente közfelkiáltással megválasztott bíró látta el. IV. A két világháború között a helyi közigazgatás a dualizmus korában kialakult törvényhatóságokra és községekre épült. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi törvény szerint az elvi jelentőségűkérdésekben a döntést a megyéknél a testületi szervek (elsősorban a törvényhatósági bizottság [közgyűlés], illetve az ekkor felállított kisebb létszámú kisgyűlés) hozták, míg az ügyek konkrét intézése az egyedi szervek feladata volt. A helyi közigazgatás irányítását 1945től 1950-ig a lényegében változatlan önkormányzatok látták el. A vármegye helyébe a megye lépett, a főszolgabíróból pedig járási főjegyzőlett. Községi önkormányzati választásokra 1950-ig nem került sor. A testületi szervek továbbra is a megyei és városi törvényhatósági bizottságok, és a községi képviselőtestületek voltak, és megszűnt a virilizmus intézménye is. Az 1950. évi I. törvény hozta létre a tanácsrendszert. A minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek megyei, helyi vagy regionális kirendeltségeket, igazgatóságokat irányítottak, melyek elláttak bizpnyos szakhatósági feladatokat, míg a teendők másik része a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek hatáskörébe került. A másodiktanácstörvény a testületi jelleget jobban előtérbe helyezte, és nagyobb szerepet kaptak az állandó bizottságok is. A harmadik tanácstörvény (1971. évi I. tv.) a tanácsokat népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerveknek nyilvánította. Megszűntek az önálló járási tanácsok és VB-k, feladataik nagy része lekerült e községekhez, szakigazgatási szerveik a megyékbe olvadtak. A megyei levéltárak működését kezdetben a vármegyei közgyűlés ellenőrizte, majd 1867 után felügyeletüket, mint „a közigazgatás iratemlékeit őrző intézmények"-ét a Belügyminisztérium vette át. A 20. század második felében bevezetett tanácsi rendszer 1952-ben a megyei levéltárakat állami kezelésbe vette, 1968-ban pedig a megyei tanácsokhatáskörébe rendelte. A rendszerváltozás után, jelenleg is, a levéltárak a megyei önkormányzatok felügyelete alatt működnek. Erdélyi Szabolcs Tóth Krisztina