Esztergom és Vidéke, 2001

2001-09-06 / 35. szám

6 JOBB ÉS OLCSÓBB KÉPEK Beruházás a Kati Foto-Fuji Laborban Az esztergomi Fuji Fotószalon 10 éves születésnapján hallottunk róla és hírül is adtuk, hogy digitális technika bevezetésén munkálkodnak (EVID, 2001. május 31.)- A Kossuth Lajos ut­cai üzletük előtt sétálva már hetekkel ezelőtt tapasztalhattuk a változás jeleit. Előbb a kőművesek jelentek meg, bon­tották a régi épületrészt, majd serényen építkezésbe fogtak. Kétszeresére na­gyobbodott az eladótér, légkondicio­nált lett a helyiség, és megjelent a cso­dálatos Digitális Frontier Fuji gépsor. A cégvezető dr. Varsányiné Juhász Kata­lin fényképészmester kérdésünkre el­mondta, hogy vállalkozásában a váro­szeretet vezérelte leginkább. Bátor lépésre szánták el magukat, hiszen a most üzembeállított laboratórium, me­lyet Könözsy Péter működtet (fotón­kon) az országban a harmadik. Eszter­gom régióján és a határon túlról is várják azokat a fotósokat, akik főként digitális felvevőkkel fényképeznek. Bármilyen digitális hordozóról, legyen az floppy, CD vagy Smart Media kár­tya, fotópapírra készítenek képeket. Sokkal jobb minőséget nyújt, mint bár­milyen számítógépes nyomtató, ráadá­sul olcsóbb is. Ezzel a technikával a hagyományos színes filmkockákra fényképezők részére is tág lehetőség nyílik. Számítógépes vezérléssel a la­borgép képes a korrekcióra. A túl- és alulexponált felvételeket, az életlen filmkockákat élvezhetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy a felvételről az érdekes részleteket kiváló minőségben kiválasszák és kinagyítsák. Minden filmszalagról tudnak „indexképeket" egy lapra készíteni, ezzel a nyilvántar­tást megkönnyítik. Ezekből a kisképek­ből készíthetőnévjegy, bármilyen meg­hívó, fényképes értesítő. Nemcsak az amatőröknek jelent újdonságot ez a fo­tólabor, hanem a fotóművészeknek is. Méretre nagyobb és jobb minőségű na­gyításokat tudnak készíteni. Régi, ar­chív képek javíthatók, fekete-fehérben vagy barnítással. Juhász Katalin elmondta, hogy nagy kockázatot vállaltak a több tízmilliós beruházással, de bíznak a fotósok ér­deklődésében. Pálos Egy véradás margójára Bekapcsolom a TV-t, a globalizációt szidják. Bekapcsolom a rádiót, úgyszintén azt hallom, és természetesen az újságokban is erről lehet olvasni. Mikor az ember bekerül bármiért a kórházba vagy egy orvosi rendelőbe, már eleve nyomasztja az a tudat, hogy valami baja van, és amikor valamilyen kezelést kap, vagy csak receptet írnak neki fel, hálásan megköszöni. Üde színfolt abban az életben, ahol állítólag senki nem tesz semmit a másik emberért, a véradó állomás. Igaz, ide eleve azért mennek az embe­rek, hogy segítsenek másokon. Amikor ide megyek be, nincs bennem szorongás, nincsenek kétségeim, hogy vajon mi bajom van. Igazán nem vártam el hogy bárki is megköszönjön nekem bármit is, mert nem azért megyek oda. Szűrővizsgálatnak veszem az egészet, és örülök, hogy nem kell orvoshoz mennem. Ami írásra késztetett, az az, hogy elmeséljem azt az érdekességet, amit megfigyeltem. Amikor beadom az adminisztráción a TAJ-kártyámat, már ott kezdődik az érdekesség. Kedvesen közli a hölgy, azonnal készen van a papír, addig talán tessék felvenni a cipőjére azt a műanyag cipőborítót. Mire végzek, tényleg kész a papír. Tessék, nyújtja a papírokat, köszönjük szépen, teszi hozzá. Itt valami nem stimmel, gondolom magamban. Mióta eszem tudom, ilyenkor mindig én szoktam megköszönni a munkát. Fenn a labor előtt pár pillanat várakozás után kedves invitálás, tessék befáradni. Melyik kezéből akar vért adni, érdeklődik kedvesen a hölgy. Túlkerülök a procedúrán. Köszönjük szépen, mondja a hölgy, pár perc múlva kész a laboreredmény, azzal tessék majd befáradni a doktor úrhoz, igazít el. Itt tényleg nem stimmel valami. Két perce vagyok itt, és a második köszönö­met mondják nekem. Már nem először járok itt. Látásból ismerem a dokit, kedves ember. Most meglepetés ér, fiatal kezdő doki várakozik a delik­vensre. Tetszenek érteni? A doki vár a delikvensre. Kedvesen, pedig milyen divat szidni a fiatalokat. Mikor megyek ki az ajtón, elköszön és hozzáteszi, köszönjük szépen. Tetszenek számolni? Körülbelül tíz perce vagyok itt, ez a harmadik köszönöm. A véradás. Ma kicsit nehezebben folyik le a mennyiség, közben kellemesen elcsevegünk. Készen vagyok, a vérvevő hölgy kedvesen elköszön, és természetesen az utolsó szava, igen eltalálták, köszönjük szépen. Pár szót váltok egy ismerősömmel még, aztán elköszönünk. Igen ő is azzal köszönt el, köszönjük szépen. Bevallom ezt az egészet már többször átéltem, és mindig zavarba hoz. Higgy ék el. nem sablonos köszönömöket kapnak a véradók. Tudom, hogy a betegek tudják, véradóktól kapjak a vért, és a kapott vért gondolatban megköszönik a véradóknak, de nem hiszem, hogy tudják azt (ezt nem rosszallóan mondom), hogy a véradó állomáson dolgozók úgy köszönik meg mindannyian, akik a véradókkal kapcsolatba vannak, mintha saját hozzátartozójuknak segítene a véradó. Tiszta szívemből kívánom, marad­janak meü ilven elhivatottaknak. &m Jegyzetek menet közben • Ifjú Muzsikásék hitvallása Az elvarázsolt Erzsébet-park igazi folklórközponttá vált augusztus 18. és 20. között. Reggeltől estig népzene szólt a parkban és fellépett három kiváló táncházas zenekar: a Csombor, az erdélyi Üsztürü és nem utolsó sorban az ürömi Ifjú Muzsikás Együttes. Ez utóbbinak a vezetője és alapítója ifjabb Csoóri Sándor, a táncház-mozgalom egyik kezdeményezője volt, még szinte gyerek fejjel, a hetve­nes években, amikor édesapjával, Csoóri Sándor költővel Erdélyt járták és gyűj­tötték az ősi néphagyományokat, népzenét, náptáncot. Ifjabb Csoóri együttesét - ezt az jelenleg öttagú zenekart - négy évvel ezelőtt alapította. -Milyen érzés Esztergomban, a végre elkészült Mária Valéria híd árnyékában játszani? - kérdeztem az örökifjú muzsikást. - Nagyszerű és felemelő érzés, már csak azért is, mert itt, az Erzsébet-parkban egész nap népzene szól, miközben szinte mindenütt az országban, még az üzletek­ben, benzinkutaknál is számunkra idegen zene dörömböl. - Miért hagyta el régi zenekarát, a Muzsikást? - Az elmúlt húsz évben sokat változott a világ. A Muzsikás együttessel bejártuk szinte az egész világot, de már nem tudtunk újítani, a felépések rutinszerűvé váltak. Ezért alapítottam meg fiatalokból az Ifjú Muzsikás Zenekart. Elsősorban nem az anyagi haszonért muzsikálunk, hanem tanulunk és tanítunk. Például Galántára járunk zenét tanítani... Most, hogy megépült végre az esztergomi híd, jóval könnyebben jutunk majd el a Felvidékre is. Úgy hallottuk, hogy Esztergomban a párkányi Tücsök zenekar közreműködésével kiváló táncházakat tartanak. Ennek nagyon örülünk, mi is szívesen fellépnénk máskor is itt, István király városában. -Miért tartja fontosnak a huszonegyedik században a népművészetet, a hagyo­mányok ápolását? - Meggyőződésem, hogy a mai modern, fogyasztói társadalmakban csak a néphagyományok ápolása tudja megmenteni a magyarságot attól, hogy végleg elmerüljön az arctalan globalizmusban! • Hajókirándulás Zebegénybe Gyermekkoromban, a hatvanas-hetvenes években minden hétvégét a festői környezetben fekvő Zebegény dunai szabadstrandján töltöttem. Akkoriban még közlekedtek a Dunán a nagy kétkéményes, lapátkerekes gőzhajók. Néhány forint­ból meg lehetett úszni a kiruccanást. Igaz, azóta nagyot változott a világ, sok-sok víz lefolyt a vén Dunán. Az öreg gőzösöket felújítás helyett szeméttelepre szállí­tották. Apró, de zajos, motoros hajók járnak. Tizenöt forint helyett 1500 forint egy felnőtt menetjegy oda-vissza Zebegénybe. Mitagadás, a MAHART nem túlságo­san támogatja a nagycsaládosok hajózási igényeit... Mit volt mit tenni, fogamat szívva, dühöngve, de leperkáltam a pénztárban a másfélezer forintot, és máris az álomhajón ültem... Felséges látványt nyújt a Mária Valéria híd, és a Vár északi bástyájáról felénk integető Melocco-emlékműSzent István királlyal! Stílszerűen a Zebegény nevű hajóval indulunk a Dunakanyar gyöngyszeme, Zebegény felé. Alig ötven perces, kellemes hajókázás után feltűnik a zebegényi sziget és a hajóállomás, háttérben a festői dombokkal. Nem véletlenül írtam afestői jelzőt, hiszen ott, a dombok között van a híres-neves zebegényi művésztelep, ahol a festők, grafikusok és más művészek búvóhelye van. Első utam a Kálvária-dombra vezet, nemcsak azért, mert onnan csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra, hanem mert a domb tetején van a híres-neves Trianon-emlékmű, a hatalmas országzászlóval! Maróti Géza iparművész tervezte meg az 1930-as években az oszlopos emlékművet, melynek virágtartójában az elcsatolt országrészekből származó földrögökből kis virágok nyílnak. Tavaly, június 4-én újította fel az emlékművet a Trianon Társaság. Ellátogatok a Szőnyi István Emlékmúzeumba, majd felkeresem régi kedves ismerősömet, Farkas Vince hajóskapitányt, akinek „múzeumában" hajómodellek, vasmacskák és totemoszlo­pok hirdetik a világ tengereinek üzenetét... Végezetül végigjárom az elszomorítóan lepusztult állapotban lévő egykori, dunai szabadstrandot. Gyorsan elszaladt Zebe­gényben a két óra. Már érkezik a kis hajó: irány vissza Esztergomba. A Mária Valéria hídról vidáman integetnek a munkások... Végre megnyílt...! Augusztus végén, több mint egy hónapnyi nyári szünet után újra várja olvasóit a Babits Mihály Városi Könyvtár. Béla és Manyi, a két rendszeres olvasó, akik szinte mindennapos látogatói az intézménynek, már nagyon várták a szünidő végét. - Naponta járunk a könyvtárba folyóiratokat, újságokat olvasni, könyveket kölcsönözni. Nagyon meg vagyunk elégedve a szolgáltatásokkal. Az irodalmi esteken is résztveszünk, csakúgy, mint az író-olvasó találkozókon. Különösen kedves a könyvtár dolgozói részéről, hogy teával és aprósüteményekkel kedves­kednek a vendégeknek az irodalmi esteken - mondja Manyi, azaz Rábay Magdol­na, aki a városi uszodának is állandó látogatója. - Viszont sok társunkkal együtt túlságosan hosszúnak tartjuk a nyári szünetet! - veszi át a szót Béla. - Lenne egy javaslatunk: a nyári szünet idején is tartsanak ügyeletet a folyóiratolvasóban. Elég volna egy könyvtáros is, aki kiadja az újságokat, folyóiratokat! Nagyon megkö­szönnénk. ha figyelembe vennék az illetékesek ezt a kérésünket! Dezső László Fúvószenekar Ausztriából Hangverseny Táton, térzene a Bazilikánál A tári Musik-Land Utazási Iroda szervezésében szeptember 7-én, pénteken érkezik megyénkbe Ró­bert Wöss és Ing. Franz Schöfl egyesületi elnök vezetésével a Fel­ső-Ausztriában található St. Geor­gen település fúvószenekara. A Musikverein St. Georgen 38 zenésze Ing. Johann Prammer kar­mesterrel az élükön még aznap Tát­ra látogat. Itt 17 órai kezdettel a Kultúrház­ban a Zagyi István karnagy vezé­nyelte Táti Német Nemzetiségi Fú­vószenekar társaságában adnak közös hangversenyt. A koncert befejezéseként a két zenekar tagja hat számot együtt fog­nak eljátszani. * Szeptember 8-án, szombaton 10.30 órai kezdettel a Halászbás­tyán adnak térzenét a Musikverein St. Georgen muzsikusai. * Az esztergomiak vasárnap 11.15 órai kezdettel a Bazilikánál hallgat­hatják meg a kiváló fúvószenekar játékát. Háromnapos programjuk során az osztrák vendégek megismerked­nek Budapest és Esztergom neveze­tességeivel, valamint egy magyaros pince-parti hangulatával is. Osztrák fúvósok Mogyorósbányán Szintén a táti Musik-Land Utazá­si Irodaszervezésében ugyanaznap, szeptember 7-én érkezik Magyaror­szágra Josef Loy egyesületi elnök vezetésével a Felső-Ausztriában ta­lálható Neukirchen település fúvós­zenekara. Musikkapelle Neukirchen an der Vöckla kd. 50 zenésze Johannes Kofler karmesterrel az élükön még aznap Mogyorósbányára látogat. Itt 16.30 órai kezdettel a Béke Művelődési Házban, a Mezei Zol­tán karnagy vezényelte Mogyorós­bányai Fúvószenekar társaságában adnak közös hangversenyt. A koncert befejezéseként a két zenekar tagjai hat számot együtt fognak eljátszani. A hangverseny színvonalas szó­rakozási lehetőséget ígér a fúvósze­nét kedvelők egyre nagyobb táborá­nak. Erre a hangversenyre is a belépés díjtalan. Szeptember 8-án, szombaton 12 órai kezdettel a Halászbástyán ad­nak térzenét a Musikkapelle Neu­kirchen an der Vöckla muzsikusai. Rózsavölgyi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom