Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-05 / 14. szám

2001. április 5. 9 Hol van a rác templom Esztergomban? A honi németség történetéből A válaszadás nem is olyan egyszerű: a barokk építészet e kis gyöngyszeme Pifkó Péter: Esztergomi utcák 17001990 című könyvében sem szerepel (67. old.). Aki azonban kíváncsi volt a nem látogatható, eddig lakat, ma felújítás alatt álló épületre, tudnia kellett a választ, ugyanis március 30-án itt, a Kossuth utca 60. szám előtt gyülekeztek az érdeklődők. A templomban először dr. Horváth István múzeumigazgató, régész ismertette a helyi ásatások eredményeit, s mint kiderült, a terület már az Árpádkor óta lakott volt. A középkor folyamán a Szent Kereszt kolostor temploma állt itt, fal a egészen a mai Kossuth Lajos utca közepéig húzódott. Az előadó a későbbi rác templomok (!) építéstörténetére és építtetőire, a rácokra is kitért. Dr. Prokopp Mária egyetemi tanár a ma látható kis templom belső kialakításának esztergomi vonatkozásairól és a szomszédos egykori fogadalmi kápolnáról, ennek kívánatos rekonstrukciójáról beszélt. A környék múltja után dr. Cselényi István Gábor görögkatolikus lelkész a jövőt vázolta fel. Az önkormányzattól átvett templom, amely egykor az ortodox, tehát görögkeleti egyházé volt, most a görögkatolikus híveket fogja szolgálni. Az új berendezések egy részét már beszerezték ehhez. Az épület belső és külső megtekintése után a Belvárosi Plébánia tanácstermében a terület korábban elképzelt különböző hasznosításáról és a készülő rekonstrukcióról folytak előadások, tervrajzokkal, vázlatokkal, makettekkel személtetve. Zsembery Ákos fiatal építész-tanár az ide kötődő diplomatervét, Mújdricza Ferenc építészmérnök a több évtizeddel ezelőtt készített, illetve a most zajló építési munkálatokhoz kapcsolódó terveit ismertette. Esztergom egy igen értékes, országos viszonylatban is ritka területének múltját, jelenét és jövőjét megismerve emelt fővel, de ráncok homlokkal távozott a hallgatóság. A büszkeség az építészeti, művészettörténeti kincsek megismeréséből fakadt, a terület rendezése körüli bizonytalanságok viszont nem hagyták nyugodni a lelkiismeretet. Az összejövetel szervezői, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóiból alakult Prohászka Kör tagjai elérték céljukat, de nemcsak a körülöttünk lévő értékek egyikére hívták fel a figyelmet. Ennél többet tettek: az előadóknak köszönhetően elmélyítették az értékőrző közös felelősségtudatot is. (A templom felújításáról és történetéről dr. Prokopp Mária az EVID, 2000. május 4-ei számában írt.) I.M. fa A cseresznye íze Egyre népszerűbbek Európában az iráni művészfilmek. A közelmúltban az Art Kino sorozatban ismét bemutatták A. Kiarostami iráni rendező filmjét, melynek címe: A cseresznye íze. A film elsősorban nem eseményekre épül, hanem beszélgetésekre, egy-egy karakteres emberi portré bemutatására. A történet valahol Teherán külvárosábanjátszódik. ahol a film főszereplője, akiről nagyon keveset tudtunk meg. autóval járja egy épülő külvárosi lakótelep meredek, homokos útjait. Időnként megszólít egy-egy munkást, vagy magányos gyalogost, és a kocsijába invitálja őket. Egy különleges kérést ad elő. mely szerint ő öngyilkos akar lenni és kellő pénzjutalom ellenében megkéri utastársait. hogy halála után ássák el holttestét egy nagy gödörbe. Először egy Kurdisztánból származó fiatal katonának adja elő hátborzongató kérését, de az kereken visszautasítja, sőt. elmenekül előle. Másodjára egy afganisztáni biztonsági őrrel, majd egy szintén afgán származású papnövendékkel próbálkozik, sikertelenül. Végül is egy idős török férfi elvállalja, hogy ő, bár fájó szívvel, de végrehajtja majd az ismeretlen öngyilkos-jelölt kérését. Mielőtt erre az autóban ígéretet tesz, költői módon beszél az élet szépségeiről, arról, hogy milyen csodálatos dolog élni, milyen felséges egy naplemente, vagy éppen a cseresznye íze. (Innen a címe.) Nem tudjuk meg, mi lesz az öngyilkos-jelölttel, mert hirtelen megjelenik a filmvásznon a film rendezője, és bejelenti a statisztáló katonáknak, hogy ezennel vége van a filmnek. Ebből az iráni filmből -csakúgy mint a többiekből - rendkívüli szeretet, az élet tisztelete árad. Ha az öngyilkos-jelöltet talán nem is, de minket, nézőket feltétlenül meggyőznek ezek a filmek, hogy a fogyasztói társadalom depressziója. kiúttalanságahelyett felemelt szívvel és fejjel vállaljuk sorsunkat, akár betegségeinket, vagy szegénységünket is. Dezső László • A kezdetek Magyarországot évszázadok óta számos népcsoport lakja. Az első német ajkú lovagi hűbéresek már a honfoglalás korában megjelentek (9. sz.), a német nyelvű telepesek jelenléte hazánk területén (Szepesség, Erdély, Wieselburg) szinte folyamatosnak mondható. Kezdve a frankok győzelmétől az avarok felett, a 10. század misszionáriusain át, ideértve a királyi frigyek következtében a német királynék (Gizella, Gertrudis) kíséretében érkezőket, a II. Géza király által telepített kézműveseket, bányászokat és földműveseket. Később Károly Róbert 1312. évi privilégiumai vonzottak sokakat a Szepességbe. A honi németség különböző korszakokban, más-más területekről vándorolt/települt hazánkba, kisebb-nagyobb csoportokban, majd szórványosan telepedtek le az ország (akkori) területén. Hozott életformájukkal, kultúrájukkal, hagyományaikkal, kézműiparukkal (kőműves, kőfaragó, üvegfúvó, fémöntő, ércöntő, fazekas, esztergályos, tetőfedő, bádogos, stb) erősen hatottak a honi népesség életére. A szervezett telepítések elsőjelentős szakasza a török hódoltság után, a második a 18. században zajlott. Az elnéptelenedett falvakba több mint egymillióan telepedtek le. A Habsburg-ház uralkodói kiváltságok ígéretével csalogattak Buda, Pest, Sopron és Pécs környékére földműveseket és iparosokat. A magukkal hozott kulturális örökség és az anyanyelv ápolásának szép bizonyítéka a nagyvárosokban megjelenő német nyelvű újságok, folyóiratok, kalendáriumok, irodalmi művek, az 1812. február 9-én, Pesten megnyílt Német Színház (Beethoven-Kotzebue), népviseletük, népi játékaik, népszokásaik, hagyományaik és táncaik megőrzése, vallásuk gyakorlása. Településeik eredetileg zárt közösségek, beleértve a házasodási is. Különböző politikai indíttatású magyarosítási törekvések, a nagyvárosok munkaerőelszívó hatása, ill. a második világháborút követő kitelepítések, határmódosítások következtében a magyarországi németek száma jelentősen csökkent, zárt közösségeik felhígultak, a nyelv és a kultúra ápolása megtorpant. 1955-ben létrejött ugyan a Magyarországi Németek Szövetsége, az anyanyelvi oktatás hiánya azonban generációk életére volt negatív hatással. Csak a '60-as években indult újra a nemzetiségi oktatás; 1982 óta léteznek két tannyelvű iskolák. Környékünkön is található több ún. „sváb" település (Siittő, Nyergesújfalu, Tát, Csolnok, Dág, Leányvár, Pilisvörösvár, hogy csak néhányat említsek). Miért csak úgynevezett? Hiszen ők maguk is sváboknak vallják magukat. A bevezetőben utaltam rá, hogy a betelepítések Mária Terézia, 111. Károly és II. József rendeletei nyomán több szakaszban zajlottak. Nyomon követhető, hogy mely területről érkeztek az első német családok. A németség nyelvében sohasem volt egységes, kb. 42 fő dialektusuk van, melyek lényeges jegyekben különböznek egymástól, azaz nem hasonlíthatók a magyarországi tájszólások eltéréseihez. Az úgynevezett „klasszikus svábok" a török hódoltság után a mai Baden-Württenberg területéről, elsősorban Buda (Offen) környékére érkeztek. Ok azonban idővel továbbvándoroltak (Volgadeutschen), csak kis részük (maradványtelepülések) maradt hazánk területén (Soroksár, Csepel környéke). A második hullámban a betelepülők főként bajor területről érkeztek, elsősorban Buda. valamint Mór és Zirc környékére. A harmadik etapban kerültek Délkelet-Dunántúlra (a mai Baranya, Tolna, Somogy megye és a mai Horvátország területeire, Bácskába, Bánátba) az ún. „Schwöbische Türkéi" német nemzetiségűek, de ez az irodalomból elterjedt elnevezés kétszeresen téves. A terület ugyan 150 évig török hódoltsági terület volt, de a betelepülők nem svábok, hanem a német nyelvterület nyugati részéről - a Mosel és a Rajna folyók mentéről - érkezők másféle dialektust beszélnek. Ezt a betelepítést elsősorban Bécs irányította, mégpedig katonai megfontolásból (hadi precizitással). A nyugat-magyarországi területekre, melyek a 19. század utolsó negyedéig közvetlenül Bécs közigazgatási területe alá estek, szintén történtek államilag irányított betelepítések. A betelepülők többsége frank, hesseni, Rajna-menti vagy bajor volt. Sőt a palettát színesítik a Szepességből érkezők (németek, szlovákok, magyarok vegyesen). • A „telepesek" dialektusai Valamennyi magyarországi német dialektus ún. „telepes-tájnyelv". Ez azt jelenti, hogy a betelepülők főbb vonásaiban megtartották az óhazájuk területi sajátosságainak megfelelő, jellegzetes dialektust, de az új hazában hosszú kiegyenlítődési folyamat következtében sajátos tájnyelvkeveredés során, fokozatosan alakult ki a mai nyelvhasználati forma. (Bővebbet Claus Jürgen Hutterer tanulmányaiból. ) Ez a magyarázata a területi megosztottság alapján „egységessé kopott" nyelvhasználat kialakulásának. Ezen túlmenően beszélhetünk még egy törekvésről, az ún. egységes irodalmi nyelvhasználat kialakulásáról. Ezt a szerepet azonban Magyarországon (az ismert történelmi okok miatt) a magyar tölti be. • Stílusjegyek 1. Északnyugat-Magyarország: kelet(közép)-Duna-bajor - a legelterjedtebb magyarországi dialektikus eredetijét Bajorország és Ausztria nagy részén, Dél-Tirolban és Csehország déli részén beszélik. A Duna-mentén elterjedt nyelvhasználat. („Bohnenzüchtern" = poncihter, Sopron környéke.) 2. Sváb: eredetileg Württenberg némely vidékén lakó népcsoport illetve az onnan származó magyarországi telepesek neve. A történeti Magyarország legnagyobb sváb nyelvszigetét a Nagykároly - Szatmárnémeti vidékén elterülő 31 német falu alkotta. Lakóik legnagyobb részét Károlyi Sándor telepítette le 1712-ben. Később az 1800-as évek elejéig Sárospatak környéke, Baranya, Tolna, Pest megye (Hajós, Taksony) is túlnyomóan sváb. Ma a köznyelv a magyarországi németség összességét nevezi sváboknak. (Pilisvörösvár: praud = Brot.) 3. Szászok: (szepesi, erdélyi, leányvárosi) az első német kolonizációs hullám a Rajna középső vidékéről, Luxemburgból, a Mosel folyó vidékéről. II. Géza telepítette be őket 11501160 körül erdélyi birtokokra (Königsboden). A 12-13. század elején újabb telepesek érkeztek Észak-Erdélybe. IV. Béla idején frankok települnek ide. 1224-ben II. Endre teljes körű autonómiát biztosít részükre. 1437-ben kapnak teljes jogokat az unióban, I. Mátyás 1486-ban alapítja az Universitas Saxonum-ot Nagyszeben városában. Mária Terézia idején érkeztek a „Landlerek" Ausztriából. II. József eltörölte a kiváltságokat. 4. Frankok és Pfalziak: a Rajnamentéről, Mosel vidékéről érkeztek a Dunakanyarba, Zebegény, Bogdány, Kismaros, Nagymaros környékére, valamint Csolnok, Dág, Dorog bányavidékeire, ahol azonban a bajorral sajátos keveréket alkot a dialektus. Bácska területén pfalzi nyelvjárás a jellemző, a Tisza-vidéken pedig Rajna-frank. 5. Hesseniek: tulajdonképpen egyik német testvérvárosunk nyelve, hiszen Maintal Hessen tartomány területén fekszik. E dialektus nyomai érzékelhetőek Zsámbék környékén és a Móri-árok Duna felé eső részén. Sajnos, leginkább őket érintette a nyelvi asszimilálódás folyamata. Babják Veronika 1. C. J. Hutterer a magyarországi német dialektológia megalapítója. Ungarndeutsche Studien; Band 3, 6. Deutscher Kalender 1998-2001. Beitráge zur Volkskunde der Ungarn-deutschen 1982. Néprajzi Lexikon 2. Társadalmi-politikai asszimilációs törekvések. Ungarndeutsche Studien; Band 3, 6. Deutscher Kalepder 1998-2001. Beitráge zur Voíkskunde der Ungarn-deutschen 1982. Néprajzi Lexikon fa Hétfőn és szerdán: Art Kino A Szabadidőközpontban április 9-én Alan Rudolph: Bajnokok reggelije című filmjét vetítik; 11-én pedig Gyöngyössy Bence: Romani eris - Cigánytörvény című filmjének bemutatására, majd filmklub-találkozóra kerül sor. A rendezvények 19 órakor kezdődnek. fa Bocskai Szabadegyetem A sorozat április 6-án, pénteken 18 órakor a Szabadidőközpont mozitermében ismét dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész előadásával folytatódik, amelynek címe: Ady magyarsága (Kelet és Nyugat közötti magyar sorsérzékelés. Magyar sors - kuruc sors). Házigazda: dr. Bodó Sándor. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. fa Zenés tárlatmegnyitó Aprilis9-én, hétfőn 17órakoraDobó Katalin Gimnázium Galériájában Nagy Ferenc festőművész kiállítását dr. Sörös Jenő nyitja meg. Közreműködnek Hornicsár Tihamér, Bartók-Pásztoridíjas hegedűművész, Reményi József, a Városi Zeneiskola igazgatója, továbbá a Zenede tanárai és növendékei, illetve a tanítóképző főiskola hallgatói. A kiállítás április 24-éig tekinthető meg.