Esztergom és Vidéke, 2000
2000-06-22 / 25-26. szám
muunS^Q A földrajzi elnevezések különös dolgokat rejthetnek magukban: a hely történetére, növényvilágára, geológiai alakzatára, egyszervolt emberekre utalhatnak. Érdemes figyelni rájuk, így találkoztam én is a Czillahó névvel, ami önmagában is különösen hangzik. Esztergom szabad királyi város határbejárási jegyzőkönyvében, mely 1887-ben készült, ezt olvashatjuk: „Az erdönyílást követve találjuk a 23. számú kettős határ halmot, a szentléleki halom a hagyományban élő Czillahó gunyhó romjai mellett áll." Ez így már több, mint figyelemfelkeltő. Mivel Esztergom és Pilisszentlélek közötti határpont volt, érdeklődtem az ott lakóktól, de nekik ma már nem mond semmit ez a név, sőt azt a határrészt „Csillag" néven emlegetik. Szent Mihály napot és környékét a gazdasági év fordulójának tekintették. Az ingatlant vásárló Esztergomban is az adósság megadásának időpontjaként tartotta számon. 1798-ban a város elöljárói a tanácsülésen felvetették: „ Következnek régi Szokás Szerint el jövetelivei Minden Szentek Napjának, az Nemes Váras részirül fel vett Mester Embereknek és Conventionatoroknak választási." Ugyanis minden évben kijelölték a mestereket, akik például a kőművesmunkát, üvegezést és minden egyebet végezték a város részére. Az úgynevezett város szolgáit, például a révészt, az éjjeli vigyázókat, a tömlöctartókat, a pásztorokat, csőszöket ilyenkor szerződtették egy évre és feleskették őket arra, hogy óvják a város vagyonát, a rájuk bízott értékeket. Czillahó Andrási legtöbbször mezőcsöszként alkalmazták. Ezeknek az embereknek a fizetése nagyon kevés volt, ezért sok egyéb munkát ügyeskedtek össze maguknak. Tobb, mint Egy érdekes földzajzi név nyomában 20 éve szokás szerint a mezőcsőszöké volt a Bottyán-tóban és a Zsidódban kaszált széna, mint ahogy „kevés híreknek jobbítása, mint hogy ló tartásra szüksíges legyen a takarmány", kérte Czillahó András és Kováts Istvány mezőcsősz. Volt amikor zöldséget termeltek ezek a határbeli emberek. A Diós-völgyi gazdák rossz néven is vették, hogy lyukakat ástak és „azon Kútbul kifolyó vizek nagyobb része" a hegypásztorok kertjébe folyt, ezáltal a kút vize csökkent. Anno ,tf2«-v M MUI^ma \ ta, majd az állatok által megtrágyázott területet felszántották és kapásokat, burgonyát, kukoricát vetettek bele. A hónapokon át szabadon élő pásztorok, csőszök igyekeztek valami kis védett helyet biztosítani maguknak, „ a kis Esztergomi Pásztor gunyhóhoz szükséges fasinák már kivágva és a Nixbródi Malom udvarában le rakva vágynák, hanem a' Nádverök a hideg idö miatt nem dolgoznak". Czillahó András is így élt, az esztergomi határ különböző pontjain IWcnsis i - Cooperatoribus:. \ < , . ^ < . 1801. novemberében „ Czillalu') nevezetű helett, akii Szöllö lopáson értek a Pásztorok", a Hegymester mást fogadott fel a következő évre. Ekkor ugarcsősz lett Czillahó András Kerekes Jánossal együtt. Az ugar fogalma a háromnyomásos gazdálkodás emléke. A termőterületeknek ezt a részét nem vetették be, csak állatokat legeltettek rajta. A múlt században már csak az év egy részéig legeltettek rajhúzta meg magát, ahova az azévi őrzésre felfogadták. Majd erdőcsősz lett, s kunyhójának romjai 60 év múltán is láthatók voltak. Neves ember lehetett, hiszen más hasonló emberek neve nem maradt fenn a köztudatban. Czillahó fennsíkja, Czillahó-völgy a mai napig megtalálható a Pilis térképén. Tehát nevezetes ember volt, esetleg „tudományos" is. Ismerte a természet rezdüléseit, valószínűleg a gyógynövényeket is. Tudjuk, hogy lovat tartott, tehát értett az állatokhoz, ezek betegségeit ekkor még a pásztorok, idős tapasztalt emberek gyógyították, az állatok ivartalanításához is ügyes, biztoskezű, hozzáértő kellett. Ha az állatok beleléptek valamibe és lesántultak, nem hívtak állatorvost hozzájuk. Messze a településektől álló kunyhójában lakó Czillahó önállóan kellett ellássa magát élelemmel. Ismernie kellett az erdei terményeket, bogyókat. A csőszök vadfogásra is vetemedtek, használtak rántó hurkot, parittyát, sőt előfordult a vermes vadfogás is. Vízhez a kunyhójához közeli Cserepes (Szentléleki)-patakból, vagy a Ráró-forrásból juthatott Ruházatát részben a város adta járandóságként. Mikor egy mezőőrnek két szökevény katona a köpenyét ellopta, akkor a polgármester engedélyével újat csináltattak részére. Más szükségletét pedig - amikor a novemberi következő évi szerződés miatt úgyis meg kellett jelennie a Városházán - a város évi negyedik, a három napig tartó Mindszenti országos vásáron elégítették ki. Czillahó András fölött is eljárt az idő, mert 1824-es telet már nem tudta vállalni, karácsony havában folyamodással fordult a városhoz, ahol több mint 20 évig híven szolgált és így a „mostani nyomorult állapottya tekéntetéböl a Szegények Pénztárából segedelmet adattni könyörög". Az ispotály gondviselőjét utasították, hogy az naptól neki is osszon alamizsnát Ezután még négy évig tengődött, mígnem 66 éves korában a hiányos táplálkozás miatt sorvadásban elhunyt, s eltemették a belvárosi temetőben. Hetvesné Barátosy Judit Cserkészélet >00000 0 000000000000000001 A 810-es Bottyán János Ipari Cserkészcsapat 1930-ban alakult. Az alapítóról és a további parancsnokokról nem áll rendelkezésünkre adat. Közülük csupán Erdős Mátyás hitoktató neve ismeretes. Azt tudjuk, hogy 1939-ben volt a Börzsönyi túra a Nagyhideg-hegyre, majd 1940-től már bővebben vannak adataink. Az akkori parancsnok Pusztai Prommer József volt A jelentkező (ipari) tanuló próbacserkész lett, több éjszakai hadijátékon és gyakorlaton vett részt az avatásig. Az ipari tanulók (inasok) általában nappal nem tudtak összejönni, esetleg vasárnap a mise és leventefoglalkozás után volt rá lehetőségük. Az egyik ilyen éjszakai gyakorlaton a Szent János patakon keresztül az ott lévő homokdomb volt a végcél. Éjfél után vidám énekszóval tértek haza. Ezután Gallyasi Béla és Czibik Ferenc lett a parancsnok. Az ő vezetésükkel is sokat kirándultak és gyakorlatoztak. A hadijátékok után rendszerint a Sipoló-hegyen őrsönként versenyeket rendeztek, ahol időre sátorverés, térképjelek, térképolvasás, morze stb. voltak a versenyszámok. Általában elég sokan vettek részt egyegy kiránduláson. Télen sí- és szánkókirándulások voltak. A Strázsa-hegyi, a Vasvári-kúti, a Vaskapui sí- és szánkótúra szép emléke maradt minden résztvevőnek. 1941-ben nagy ünnepség keretében került megrendezésre a csapatzászló felszentelése. Helyszíne a Legényegylet volt. A zászlóanya tisztét az akkori honvédkiegészítő parancsnok Keffler Gyula felesége töltötte be. A meghívott városi előkelőségek egymás után verték be a zászlórúdba a liliomos szegeket. 1942. július l-jén a Fári-kúthoz kirándultak Gallyasi Béla és Neuschl Gyula vezetésével. Itt rendezték meg a cserkészavatást az Ipariskola igazgatója, Hajnali Kálmán jelenlétében. Ugyanebben az évben jól sikerült kirándulás volt Budapestre. Végigjárták a Margitszigetet, a Várat, ahol a hegyitüzér emlékművet tekintették meg, majd a Halászbástyáról gyönyörködtek a szép kilátásban. A parancsnok ismertette a látottakhoz fűződő történelmi adatokat. Részt vett a csapat a Széchenyi emlékversenyen egy kerékpáros őrssel. A cél Bátorkeszi nagyközség volt, ahol sikeresen szerepeltek. Az őrs tagjai Neuschl Gyula, Kukucska Pál, Szurdi András, Bélay Ferenc, Cser Gábor, Bálái András és Kertai János voltak. A csapat egy fehér emlékszalagot, míg a résztvevők egy-egy kerékpárzászlót kaptak. 1943-ban kétnapos próbatáborozás volt a Vasvári-kútnál, egy őrsnyi résztvevővel. Ekkor már be kellett jelentkezni a hegymesternél az angol ejtőernyős veszély miatt. Éjjel a mezőőrök rendszeresen ellenőrizték a tábort, ami három lakó- és egy szersátorból állt Ezután a csapat feloszlott, mivel miniszteri rendelettel a Cserkészszövetség működését - angol eredete miatt - megszüntették. A tagok nagy része a vízilevente egyesületben találkozott és működött tovább, ápolva a cserkészszellemet és megtartva az „Emberebb embert, magyarabb magyart" jelmondatot A háború ezután megszüntetett minden ilyen egyesületi működést (Összeállította: Bélay Iván, dr. Márkus Pál, Holdampf Róbert, Bélay Ferenc, Steinvender József)
