Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-14 / 2. szám

Bemutatjuk az Egészségügyi és Szociális Bizottság új elnökét — lapunk 3. oldalán — ESZTERGOM es THE 1999. január 14.-2. sz. * POLGÁRI HETILAP * Ara: 50 Ft VILLÁMINTERJÚ NEMESKÜRTY ISTVÁN MILLENNIUMI KORMÁNYBIZTOSSAL Lapunk előző számában tudósítot­tunk a Rudnay Sándor Városvédő és Kulturális Egyesület ünnepségéről, amelynek Nemeskürty István törté­nész-professzor volt a főelőadója. A tanár urat Orbán Viktor miniszterel­nök a millenniumi esemény-sorozat államtitkári rangú kormánybiztosá­nak nevezte ki. Városunkban decem­ber 29-én a Mindszenty katolikus is­kolában tett látogatása után exkluzív interjút adott lapunknak. - Milyen szellemisséggel támogatja a kormány a nagy nemzeti évfordulót? - Már a hivatalos elnevezés is maga helyett beszél: Magyar Millennium. A kormány kiemelt feladatnak tekinti államiságunk, kereszténységünk ez­redik évfordulóját, a harmadik évez­red nyitányának méltó megünneplé­sét. A millennium az állam és benne minden polgár, a teljes magyarság ­határainkon innen és túl - olyan közös ügye, amelynek méltóságát minden­kinek feladata ápolni és megőrizni. A millenniumi eseményeknek ki kell fejezni és be kell mutatni állami­ságunk ezer esztendejét, Szent István királyunk emlékezetét, magyar kultú­ránk értékeit. Millenniumunk kifeje­zésre juttatja a magyar állam egységét és függetlenségét, az emberi jogok tiszteletben tartását, Európához való tartozásunkat, valamint a világ vala­mennyi nemzetének tiszteletét. Kor­mányunk döntése szerint az esemény­sorozat 2000. január l-jén kezdődik, és 2001. augusztus 20-án végződik. A kormány elvárja tőlünk, rende­zőktől, hogy olyan kulturális eszmét valósítsunk meg, melynek eredmé­nyeként erősödik polgáraink önma­gukba és az országba vetett hite. El­várja, hogy képesek legyünk a világ kihívásaihoz alkalmazkodni, és ha kell, szembenézni. Olyan programo­kat, alkotásokat kell létrehoznunk, melyek gazdagítják nemcsak a saját, de a világ kultúráját is. - Milyen eszközök állnak rendelke­zésre e nagy célok megvalósításához? - Az összes kommunikációs lehe­tőséget kihasználva minden család­hoz el fogunk jutni, biztosítani fogjuk az eseményeken való részvétel, a kul­turális javakhoz való hozzájutás lehe­tőségét. Olyan színvonalú rendezvé­nyeket kell produkálnunk, hogy kedvező képet mutassunk a világnak. Millenniumunk nemcsak kulturális, de gazdasági esemény is lesz, ahol az állam, az önkormányzatok igyekez­nek az értékteremtő emlékállításra oly módon, hogy egységes kulturális, környezeti és gazdasági fejlesztés va­lósuljon meg. Mindezeket a kormány pénzügyileg támogatja központi költ­ségvetésében. Mivel Esztergomot ki­emelten érinti a történelmi, az egyházi értékek megóvása és bemutatása, ép­pen ezért rangjának megfelelően fog­juk segíteni - anyagilag is. A kormány felkérte az önkormány­zatokat és számít is rájuk a helyi ün­nepségek, események megrendezésé­ben, az ünnep alkalmából állítandó különböző emlékművek létrehozásá­ban. Pálos ÚJRA MŰKÖDŐKÉPES KÓRHÁZUNK GYERMEKOSZTÁLYA! Lapunk elmúlt évi szeptember 10-ei számában írtunk arról, hogy bezárták a Vaszary Kolos Kórház gyermekosztályát. Ak­kor még kilátás sem volt az újraindításra. Ez az év jól kezdődik - írhatjuk most a gyermekes családoknak-, újra működőképes e fontos kórházi osztály! A hír kapcsán kerestük fel dr. Szon­tagh Csaba orvos-igazgatót. - Miben látja az okát, hogy ide jutott e nagyhírű kórház? - A gyermekosztályunk gondjai valójában a magyar egészségügy egé­szének bizonyos problémakörét is jel­lemzik. Augusztus l-jétől szünetel­tetnünk kellett az osztályt, mivel a nyugdíj aba távozó osztályvezető volt az egyetlen szakorvosunk. Távozásá­val megfelelő szakvezető nélkül ma­radt az osztály. A gyermekosztály osztályvezetői állását és a beosztott orvosi állásokat is meghirdettük, de közel nyolc hónapos hirdetés, és sze­mélyes tárgyalás volt szükséges ah­hoz, hogy talán végre folyamatosan működtethető lesz ez az osztály. Fel kell tenni a kérdés, hogy akár a környezetünkben dolgozó közel 20, a megyében dolgozó csaknem 80 gyer­mekgyógyászati alapellátásban dol­gozó kolléga vagy az ország egyéb területein működő gyermekgyógyá­szok számára miért nem vonzó osz­tályvezető főorvosnak lenni akár Esz­tergomban, akár más, hasonló nagyságú kórház gyermekosztályán. Velünk egyidőben ugyanis az ország különböző területein kényszerültek gyermekgyógyászati osztályok szü­neteltetésére szakember-hiány miatt. - Máskor is számíthat-e a lakosság ilyen bezárásra? - A jelenlegi finanszírozási rend­szerben, illetve a demográfiai válto­zások következményeként rendkívül nehéz, sőt gyakorlatilag lehetetlen a gyermekosztály veszteségmentes működtetése. Következik ebből az a felelősség, hogy amennyiben igé­nyeljük, hogy területünkön gyermek­gyógyászati osztály működjön - el­képzelhetetlennek tartom az ellenkezőjét! akkor ez nem lehet pusztán a kórház felelőssége, az ön­kormányzatok anyagi támogatása is szükséges a gyermekosztály működ­tetéséhez. Más osztályok esetében a feszes gazdasági szabályozás lehetővé teszi, hogy a finanszírozás biztosítsa a mű­ködés feltételeit, de csak azóta, amió­ta megtörtént az ún. „kiegyenlítő fi­nanszírozás". Ez azt jelenti, hogy Esztergom is ugyanolyan juttatást kap a betegellátáshoz, mint az ország bármelyik kórháza. Ez a körülmény 1998. július 1-től van így, de néhány ellátási forma - és ilyen a gyermek­osztály is - csak kívülről jövő, tehát a területen érdekelt önkormányzatok segítségével képes fenntartani műkö­dését. - Akkor ez már nemcsak a kórház és Esztergom ügye? - Meggyőződésem, hogy mind az esztergomi, mind más kórház gyer­mekgyógyászati osztályával és az egész magyar gyermekgyógyászat ügyével kapcsolatban az alapvető probléma az, hogy lényegesen keve­sebb számú gyermek születik, és a most ránk telepedett piaci hisztériá­ban intézményesen úgy bánnak az üggyel, mintha valahol egy jól szer­vezett tűzoltóságot szétzavarnának, arra hivatkozva, hogy már hosszú ide­je nem volt tűz. A társ adalom ilyen megnyilv ánulá­sa számomra azt jelenti, hogy nem­csak lemondott róla, hanem a hite is meghanyatlott abban, hogy túlélheti önön dekadenciáját. A mai társada­lom a gyermeket is tulajdonnak tekin­ti, ha így gondolkodik. Pedig a gyer­mek nem tulajdona, hanem ajándéka. Az Élet önmaga iránti kötelességét teljesíti a gyermekek születésében, és ránk bízza őket, szülőkre, orvosokra. Tehát nem tulajdonként, hanem ránk bízott tálentumként kellene elszámol­ni a meglévő és megszületendő gyer­mekeinkkel. Ezért felül kell emelked­ni önmagunkon, fent kell tartani a gyermekosztályt - nem a szolgálta­tást, hanem a szolgálatot mert ez a felelősségtudat kifejezheti jövőnk iránti elkötelezettségünket. (os)

Next

/
Oldalképek
Tartalom