Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-23 / 28-29. szám

1998. július 23. Esztergom és Vidéke 11 NAPTAR Július Az év hetedik (legmelegebb és legszeszélyesebb hónapja) július. Julius Caesarnak, a nagy római államférfinak nevét viseli. A nevet Augutus császár javaslatára a szenátus adta az addig „quintilis", azaz „ötödik" nevű hónapnak. Júliust Nyárhónak és Szent Jakab havámk is nevezzük. A Nap 21-én az Oroszlán csillagkép jegyébe lép, rövidülni kezdenek a nappalok. A népi meteorológia megfigyelései szerint: ,fía Sarlós Boldogasszony napján (2-án) eső esik, az sokáig tart. Illés (20.) zivatart hoz, sőt jeget, ami árt a szőlőnek. Dániel (21.), ha haragszik jéggel veri a szőlőt és a diót. Ha Szent Jakab (25.) napja s éjszakája jó, bőség várható a kertekben, ha esik kárt szenved a szőlő, dió, mogyoró. Ha júliusban a hangyák nagy halmot hordanak össze, lesz majd csikorgó hideg a télen." A régi megfigyelés szerint június a legcsapadékosabb és legzivatarosabb hónap. A június 8-i Medárd (az európai monszum) az idén bőséges esőt és zivatarokat hozott. Nem árt felidézni egy régi versikét a villámcsapás előli menekülésről. így szól: ,JIa nyakadba vihar szakad, Ne búj meg a tölgyfa alatt! Lucfenyőtől messze szaladj! Am a biikkhöz mind' hü maradj/" A tudományos megfigyelés tökéletesen igazolja a népi megfigyelést, mert kimutatták, hogy a villám legtöbbször a tölgyfát sújtja. Utána következik a fűzfa, hársfa, a kőris, a nyárfa. Veszélyes a lucfenyő is. A villám általában elkerüli a bükköt, égert, gyertyánt, nyírfát és a juhart. A kertbarátok és szőlészek az esők miatti igen fontos növényvédelmi munkák mellett se feledkezzenek el arról, hogy a július hónap a legalkalmasabb a szőlő szemzésére. Ahol a júniusi zöldoltások nem eredtek meg, ott most a szemzést alkalmazhatjuk! Júliusban virágzó növényeink: a begónia, bársonyvirág, dália, margitvirág, mályvarózsa, muskátli, pálmaliliom, petúnia, paprikavirág, rézvirág, rózsa, sárga cickafark, lángvirág, tigrisliliom, leánder, nyáriorgona, selyemakác. (Ez utóbbi ritkaság egy Pázmány Péter utcai kertben található.) A hónap gyógynövényei: apróbojtorján, cickafark, citromfű, csalán, ezerjófű, fodormenta, hamvas szeder, kakukkfű, kamilla, körömvirág, orbáncfű, zsálya. (A gyógynövényeket árnyékos, meleg és szellős helyen, rácsos felületen szárítsuk!) Gyűjthető jó gombák júlisban: kerti- és erdőszéli csiperke, dióízű-, kékhátú-, ízletes nagy- és varashátú galambgomba, árvégű- és gyökeres fülőke, bimbós- és óriás pöfeteg, mezei szegfűgomba, sárga rókagomba, arany-, molyhos-, érdesnyelű- és fenyőtinóru, nagy őzlábgomba, nyári-, okkerszínűés ízletes vargánya. (Vigyázzunk, mert már sok a mérgező gomba! Néhány ezek közül: fehér galóca, gyilkos galóca, légyölő- és párducgalóca, susulyka, döggomba, parlagi- és mezei tölcsérgomba, áltrifla, sárguló- és tintaszagú csiperke, farkas- és sátántinóru, világító tölcsérgomba, fenyőtőkegomba.) Ha nem ismerjük fel biztosan a gyűjtött gombákat, akkor azokat felhasználás előtt feltétlenül mutassuk meg gombaszakértőnek, mert a gombamérgezések 90 százalékát a saját szedésű (nem ellenőrzött) gombák okozzák! Klotz József Gasztronómia Babgulyás - ahogy a férjem csinálja Állítólag a halászlét és a különféle gulyásokat a férfiak tudják igazán jól elkészíteni. Ezt persze a férfiak állítják, de el kell ismernem van a dologban valami. A mi családunkban a halászlét csak a féljem főzheti, s a babgulyás is az ő specialitása. Ez utóbbi elkészítése kissé „macerás" ugyan, de megéri a fáradságot - főleg, mivel nem nekem kell vele pepecselnem! Leírom hát, hogyan készül ez az ún. ,Jánoskúti babgulyás". Áztass be hideg vízbe 20-25 dkg nagyszemű babot és 5-10 dkg lencsét. Vegyél 1/2 kg marhalábszárt, 1 sovány hátsócsülköt, 20 dkg kolbászt, 10 dkg füstöltszalonnát és 1 zacskó szója-kockát. A húsokat tisztísd meg, csontozd ki, és szelteld fel akkora kockákra, mint a szója. A szalonnát még kisebb darabokra vágd, a kolbászt pedig karikákra szeleteld. Önts egy 3 dl-es bögrébe 1 dl tejet, majd rakj bele ázni annyi szóját, amennyi belefér. Hagyj helyet a dagadásra is! Vágj apróra 2 fej vöröshagymát, 25 dkg sárgarépát, 1 fél fej zellert, 2 szem krumplit, 1 db csípős és 1 db édes zöldpaprikát Az egyik fazékba tedd fel főnni sós, vegetás vízbe a babot és a lencsét. Ha félig megpuhult, rakd hozzá a zöldségeket s még 3-4 szál petrezselyemzöldet, 3-4 babérlevelet, 2-3 gerezd fokhagymát, 1 füstölthús ízesítésű leveskockát, valamint a füstöltszalonna bőrét. Addig főzd, amíg megpuhul. Ekkor vedd ki belőle a babérleveleket és a petrezselymet. Szűrd le a levét, s arrri fentmarad a szitán, passzírozd bele a lébe. (A szitán csak a babhéj maradhat fenn!) A sűrű bab-lét rakd félre. Közben egy másik fazékban olajon futtasd meg a hagyma felét Szólj rá pirospaprikát, kevés borsot, add hozzá a marhahúst, s pár perces keverés után kevés vizet és egy csippetnyi köménymagot. Kb. 10 perc múlva önts rá még annyi vizet, hogy ellepje, sózd meg, és hagyd főnni kb. 1 óra hosszat. Ekkor önts bele 1-2 dl száraz bort, főzd még 10 percig, majd húzd félre. Egy harmadik fazékban kevés olajon fonnyaszd meg a szalonnát és a hagyma másik felét, szórj rá pirospaprikát, tedd hozzá a sertéshúst, kevergesd, önts rá vizet, sózd meg, és főzd kb. 20 percet. Ekkor add hozzá a kolbászt és a szójakockákat, szórj bele vegetát, és főzd még további 10 percig. A három fazék tartalmát most öntsd egybe, lassú tűzön főzd tovább - közben ízlelgesd, mi hiányzik még belőle. Ha szükséges, pótold borral az elfőtt levet. Közben 2 evőkanál sima és 2 evőkanál réteslisztből, 3 evőkanál búzadarából, 1 tojásból és annyi tejből, hogy híg-pépes legyen, keverj levestésztát. Egy nagy nyílású reszelőn át lapos élű fakanállal potyogtasd e tésztamasszát a lobogva forró levesbe. Hagyd még egyet forrni, s ha a csöppnyi nokedlik feljöttek a lé tetejére, kész az étel. Tejföl is kerül bele, de ezt csak a tálaláskor rakjuk a tányérokba Ha van lehetőséged a szabadban, bográcsban főzni, úgy - legalább az utolsó fázist, a három összetevő együttes főzését - végezd szabadtűznél, így az étel kap egy kis füstölt ízt is, ami különlegesen finommá teszi az amúgy is igen ízletes ételt. Családi, baráti összejövetelekre nagyon ajánlom Igaz, hogy hosszadalmas a főzése, de az alapanyagok már korábban előkészíthetők, a főzés közben pedig kedélyesen el lehet beszélgetni, borozgatni a bogrács mellett. A vendégek is bele-bele kóstolgathatnak a készülő „műremekbe", sőt aktívan is közreműködhetnek a főzésben, a tűzrakásban. Egyre azonban vigyázzunk: a sózás egy kézben legyen! K.-Sz.E. A forró nyárban üde színfoltja lehet díszkertünknek a csordogáló víz. Ha teljesen lapos akert, csobogót ajánlatos készíteni. Enyhe lejtés esetén forrást, nagyobb szintkülönbségnél akár vízesést is alkothatunk. Mindhárom lényege egy vízforgató berendezés, mely a kicsurgott vizet visszajuttatja egy tartályba, ahonnan egy csövön át újra a szabadba kerül. Ilyen szerkezetek ma már kaphatók a szakboltokban. Minden esetben egy-egy nagyobb szikla szükséges, melyet át kell fúrni, s a furaton átvezetni a víztartállyal és vízforgató berendezéssel összeköttetésben lévő csövet. A csobogó esetében ez a szikla önmagában áll a víz közepén. Ha enyhe lejtőn 2-3 sziklát helyeznek el, s a legfölsőből csurgatják a vizet a fent leírt módon, forrásról beszélünk. Ha ez a lejtő magasabb, meredekebb, s több szikláról zúdul le a víz, vízesés a neve. A víz mindig valamilyen mesterséges tóba jut, melyben egy túlfolyó csőrendszerből folyik vissza a víz a tartályba. A tó feneke szigetelt, hogy a víz ne szivárogjon le a talajba. Kaphatók különféle formájú és méretű műanyag-tavak, amelyeket jól ki lehet alakítani céljainkra. Az alját kaviccsal kell lefedni, a szélein sziklákat és dísznövényeket helyezhetünk el. A lényeg, hogy természetes hatást keltsünk, mintha nem is mi, hanem a természet alkotta volna. Akis szivattyúk, melyek a víz körforgását biztosítják, árammal működnek, tehát tetszés szerint ki- és bekapcsolhatók, fogyasztásuk minimális. A tavacskáknak nemcsak a szélére, de a belsejébe is ültethető néhány növény - hasonlóan az akváriumhoz természetesen ezek csak speciális vízinövények lehetnek. Arra azért vigyázni kell, hogy a növények ne takarják el a vizet, s legalább egy irányból megközelíthető legyen a tó. Díszhalakkal is próbálkozhatunk, de ezekkel sok vesződség van, nemcsak etetni kell őket, de a téli elhelyezésükről is gondoskodni illik, mivel e tavak vizét télen le kell ereszteni vagy ki kell szivattyúzni.