Esztergom és Vidéke, 1996

1996-10-10 / 41. szám

Meddig QUI PRODEST? lehet még félelmek között élni, meddig lehet még információkat visszatartani?! - jegyzeteink a mindenkit foglalkoztató kérdésről a 2. oldalon es VIDÉKE 1996. október 10.-41. szám * POLGÁRI LAP * Ara: 29,50 Ft ji Az Aradi téren vasárnap reggel ij az újonnan épített emlékoszlop ii körül gyülekeztek az ünneplők, ji akik pontban fél tízkor nagy tapsji sal köszöntötték a hálastaféta beji futóit. (A futóverseny eredményét ij sportrovatunkban olvashatják.) ji Kezdetét vette a megemlékezés, ji és jó érzéssel töltött el mindenkit, ij hogy a tavaly ellopott 13 tuja he|i lyett a város újakat ültetett a térre. A Himnusz közös eléneklése ji után Csernusné Láposi Elza köij szöntötte a megjelenteket, köztük ji dr. Amon György alpolgármestert, ii dr. Haller Zoltán országgyűlési ij képviselőt és külön azokat, akik ij sokat tettek az emlékoszlop létesíjj téséért: Berényi Vilmos és Juhász ji Albin önkormányzati képviselőíj ket, a Relabor dolgozóit, valamint jj Vodicska Lászlói, Böcskci Józsefet ji és Hula Zsoltot, a GAMESZ munji kásáit. Ladányi Károly bottyános diák ij szavalata után Horváth Béla, a ji Vármúzeum igazgatója adta át vájj rosi tulajdonba az emlékkövet, ij amit eddig a Vármúzeumban őrizij tek, és ami ezután a közterületen jj hirdeti az aradi 13-ak emlékét. Beji szédében utalt a vértanúk példaAz aradi vértanúkra emlékeztünk mutatására, mely üzenet a ma élők számára emberségből, összefogásbólezekben a nehéz időkben. Dr. Amon György alpolgármester ünnepi köszöntőjében kitért arra, hogy a mai idősebb nemzedék 1956 őszén megtudta, hogy mi a terror. A Kádár-korszak háromszor annyi forradalmárt végeztetett ki, mint a hirhedett Haynau. Azt kívánta a fiataloknak, hogy ezt soha ne tudják meg, csak emlékezzenek a vértanúkra. Balogh Viktor bottyános diák mondta az ünnepi megemlékezést: „Az emberi nagyság leginkább akkor nyilvánul meg, amikor tenni kell valamit, amikor áldozatot kell hozni a közösségért, a többiekért. Ebben a helytállásban a legnagyszerűbb, a legtöbb az, amikor valaki az életét is képes odaadni. A Biblia szava szerint: nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja barátaiért. Ezzel a tudattal emlékezünk meg október 6 hőseiről, az aradi vértanúkról. Azon államférfiakról és katonákról, akiknek a haza becsülete drágább volt, mint a saját életük. Az elvakult bosszú követelte halálukat. Az akkori esztergomi érsek, Scitovszky bíboros négyszer kért kegyelmet számukra, mindhiába. Haynau és a császári önkény irgalmatlan volt. Csodálattal és tisztelettel adózunk emléküknek. Csodáljuk azt a bátorságot, ahogyan szembenéztek a halállal. Búcsúleveleik tanúskodnak lelkületükről. Nem roppantak össze, nem veszítették el emberi tartásukat. Tudták, hogy mit áldoznak fel, és tudatában voltak, milyen szent ügy az, amiért meghalnak. Akkor úgy tűnt, hogy ök voltak a legyőzöttek, a vesztesek. Lassan másfél évszázad távlatában ma már tudjuk, hogy valójában ök győztek. Győztek olyan emberséggel, ami ma is segít önbecsülésünkben. Hősi példájuk ma is irányt mutat. Nemzeti felemelkedés áldozatvállalás nélkül sohasem sikerült a történelemben. Márpedig akinek számít a haza, számít a népe sorsa, jövője, annak szívügye a felemelkedés. Az aradi 13 előtt lélekben meghajtjuk fejünket. Előttük gyöngének, kisszerűnek érezzük magunkat. Szükségünk van az ő emberi nagyságukra, hősiességük példájára, hogy merjünk mi is bízni önmagunkban, legyen bátorságunk és erőnk tenni valamit hazánkért és népünkért. Merjünk mi is áldozatot hozni a becsület, a tisztesség, az emberség szent oltárán." A beszédet követően dr. Ámon György alpolgármester átadta a kupát és az okleveleket a csapatoknak, majd - miközben a Liszt Ferenc Ifjúsági Vegyeskar énekelt - az ünnepségen részt vett intézmények, iskolák, civil szervezetek és magánszemélyek virágokat, koszorúkat és mécseseket helyeztek el az emlékoszlop gránitkő talpazatán. A városi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult. (Pálos)