Esztergom és Vidéke, 1995

1995-12-21 / 51-52. szám

3 ERDEKE - Dorog »> - A gazdasági fejlődés gyorsításához egy „indikátorra", azaz egy olyan látványos változásra van szükség, mely a fejlődés többi elemét is lendületbe hozza. Ez térségünkben a Mária-Valéria híd megépítése lehet A híd újjáépítése már a tervezési szakaszban kedvezően hathatna, elsősorban a Budapest-Esztergom közötti forgalom szűk keresztmetszetének feloldására, a gyorsforgalmi út kiépítésére, továbbá a Párkány-Léva közti közlekedésjavítására. így hamarosan kialakulhatna a Budapest-Léva közti közlekedési tengely. Esztergom belterületének rendezésere is kényszerítő erővel hathatna, hiszen a híd forgalmát a városközponton keresztül nem lehet átvezetni, így a tervek szerint el kell készülnie az Árok utcai Kis-Duna hídnak, valamint a két hidat a Prímás-szigeten összekötő útszakasznak is. Ez szükségessé teszi a Prímás-sziget rendezését is. A befektetéseknek az esélye jelentősen növekedne azáltal, hogy Esztergom mintegy Budapest elővárosa lehetne, annak minden előnyével, lényeges Mindig arról álmodoztam az emeleti albérletekben, vizesfalú szobákban, kilátástalan betontömbök között - hogy egyszer nekem is lesz földem. Igazi, tapintható, markolható föld, olyan, mint sokfelé ezen a bolygón. Néha álmaimban is előjött, széles síkságon álltam és éjfekete, ragadós termőföld csordult ki ujjaim között. Még az arcomba fúvó szelet is földszagúnak, és persze termékenynek éreztem. Sokáig tartott, míg akár csak maroknyi is lett. Harmincegy évesen vettem meg egy düledező kis „parasztházat" a Szenttamáson, és hozzá kilencven öl földet. A ház később nagyobb lett, a kis kert több oldalon is megnőtt - de az első napok érzése talán soha nem tér már vissza. Amint bezárult a kapu az eladók mögött, kimentem a házfal mellé, öreg, félholt gyümölcsfák szenvedtek ott, nem sok idejük volt hátra. Leguggoltam és megfogtam a földet. Ahogyan erdei kirándulásokon is tettem gyakran. Fák alatt falatozva, hegyormok szélén a mélymagasságba bámulva. Patakparton, erdőszélén, szántók és kertek mellett. Vággyal fogtam a földet, sok száz paraszt kiáltott bennem valahol mélyen. Apám délnémet földről jött ősei, akik kétszáz évvel ezelőtt tutajokon, szekérkaravánokkal utaztak keletre. Egy ismeretlen ország kimondhatatlan nevű grófjához, aki ráadásul csak ígérni tudott. Nádasok kiirtása, mocsarak lecsapolása fejében földet, falut, tisztes életet ígért az otthon nyomorgó sváboknak. Azok cserében csak szorgos munkát, istenfélő, lázadás nélküli életet, virágzó földeket ígértek. Mindkét fél betartotta szavát. Vagy anyám szintén paraszt vérei tették ezt velem? A tolnaiak, a tihanyiak? Mindegy már. Akkoriban testemben éreztem, hogy valami kezd helyrezökkeni bennem. Hiszen vanföldem!Nemsok;atúlsóvégénmég az evégi halk szót is hallani. Egy kert csupán, ahováaztánévekenátmindent magamültettem. Azótakomolyfákmagasodnak, némelyik már túl is terjeng mindenemberész-határon. Am agaösztöneikövetiHaddfcsinálja. Már kevesebbet dolgozom a kertben. A pázsit akár a smaragd, bár makacsul kopasz szélein itt-ott előbukkan az itteni föld - nem a legjobb, sőt. Ki tudja, mit rejt a mélye? A szomszéd szerint az egyik rész alatt betemetett pince van. Egy másikat magam temettem el, hiszem, örökre. Ha a két tenyerem a földre helyezem, mindig eszembejut: odalent is van élet. Apró, sötét folyosókon giliszták csúsznak, tán vakond halad, bogarak másznak. Hangyák teszik forgalmassá láthatatlan útjaikat. És még mélyebben, meddő rétegek között csak a homály, az egykorvolt felszín néma emlékei. Valamikor tenger volt itt is - hol nem volt? - de a hullámok kőzetbe fagytak a kagylókkal együtt. Most földbunda fedi a kőgerinceket. És jó lenne több, több. Az ősök vére bennem él tovább, tárgytalan, haszontalan. Hiszen nem értek a műveléshez, mégis kellene a föld. Hiszem, hogy nem üres bírásvágy ez csupán. Védeném, ápolnám a földet, ahogyan ápolom ezt a kertet is. Ha lenne hol, ezer más növénynek adnék otthont, fák gödreit ásnám tucatjával. Kizöldülne a föld, ez én földem. Nincs ennél szebb. És örülne az ősök lelke. De most csak ez van, csak ennyi van. A kert a fűvel, a fenyőkkel, ciprusokkal. Az árnyék a hőségben, a szemnek kedves zöld a csikorgó hidegben. Itt a fák nem vesztik lombjukat, puhazöld kabátjuk és széles ágaik hálásan intenek. Alul a föld pedig - hallgat. Egyszer talán tényleg több lesz belőle, és örömöm-tekintetem vele együtt a láthatárig futhat. A határon túli magyar irodalomra figyelők számára is meglepetést jelentett nyelvterületünk legtávolabbi csücskéből, a Barcaságból most érkezett kötet, a „Cenk árnyékában", alcíme szerint: a brassói költők antológiája. A brassói Fulgur Kiadónál megjelent könyvet „megálmodta és útjára indította" Bencze Mihály, a brassói Aprily Lajos gimnázium matematikatanára, a szövegválogatás, az előszó és az életrajzi jegyzetek Jancsik Pál neves erdélyi költő és szerkesztő munkáját dicsérik. (B. Cs. A.) Bányai Mátyás tanár úr megírta az István gimnázium történetének krónikáját. Az iskola múltjáról szólva megemlékezik kiváló tanárokról és hősies életutat bejárt istvános diákokról. Ezt a,.krónikát" folytatnám tovább, mint istvános diák a 25 éves érettségi találkozónk ürügyén. 1970-ben a 4 a. osztályban 29-en érettségiztünk. Tanáraink között volt Marton Kálmán, dr. Sinka István és Dévényi Iván is. Most a 25 éves érettségi találkozónkon 15-en voltunk, de tudtunk azokról is, akik nem jöhettek el. Jó csapat volt ez az osztály. Senki sem kallódott el közülünk. Néhány név: Debreczeni Kálmán Győrben gyógyítja az embereket Perényi Kati Dorogon fogorvos, Liszi Ági, akit Mancinak becéztünk, Jászberényben orvos, Pándi Jutka az esztergomi OFOTÉRT vezetője. Sokan léptek a tanári pályára közülünk, önálló üzletember lett Kohl Peti és György Lajos. Szintén vállalkozó az „örök lázadó" K. András, aki egy alkalommal szakítva a ruhaviseleti hagyományokkal, strandpapucsban, meztelen felsőtesttel, nyakában egy lyukas kővel jelent meg az iskolában, osztályfőnökünk, Poór Pálné (ma Mészáros Balázsné a neve) őszinte megdöbbenésére. Gyöngyös Erzsi Tatabányán él, gyógytornászként beteg gyermekeket gyógyít, férje dr. Kovács György Zoltán, a Megyei Közgyűlés elnöke, aki ferences diák volt Esztergomban. A Szekszárdon élő Majtényi Feri kedves meglepetést készített számunkra a 25 éves évforduló alkalmából. Feri szabadidejében fest és rajzol. Alkotásait már kiállításon is bemutatta. Szekszárdon élve a Bazilikáról, és az esztergomi városrészekről is készít rajzokat felidézve ifjúkori emlékeit A 25 éves érettségi találkozónkra is készített egy rajzot, amellyel megajándékozott minket Az emléklapon felidézte ifjúságunk városát és Babits Mihály soraival szent királyunk emlékét: „Az első szent király itt született, s azóta szent város ez: szent és gyámoltalan. ..Jdol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene! Balgán mentünk el és csonkán jöttünk meg..." Az István gimnázium krónikáját a most végzett diákok folytatják majd, és a Krónika tovább íródik az istvános diákok keze nyomán... Muzslai Zsitva Ágnes Onagy Zoltán Nap. 17. Hinni... „Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, vadászat, vágtatás megbolondít..." (Lao Ce: Tao Te King) Tehát az a kérdés: használ-e a Nógrád vármegyei ősi kegyhely „Drégely-Hont-Csitár, a Bibliás Szűzanya Három szent forrásánál, a Kutyikánál", mert varázsvíz. Használ-e a varázsszöveg, ha természetemből adódóan szkeptikus vagyok minden földönkívüli, földöntúli, Unidentified Flying Object Danikén és társai, ágy alatti negatív mágneses erők és egyéb ködös, pénztermelő agyszülemények vonatkozásában. A sejtelmes, bizonytalan ideák nem, csak hívőik érdé-, kelnek. Izgalmas megfigyelni, ahogyan elhúznak a valóság fölött, mint a gólya, mégis remekül érzik magukat sőt, nem értik, mit értetlenkedünk, miért kell ott rációt keresni, ahol arra semmi szükség, hiszen a dolog lényege éppen az, hogy ha nem hiszel, nem élvezheted a hit adta előnyöket, javakat. Tovább: felmerülnek a kérdések. Olvasom a szöveget kicsit megborzongat, mert a varázslat mélységeihez közelít nem vagyok benne biztos, ilyen feltételek mellett egyáltalán akarom-e, hogy ez a víz gyógyítson, mert mi van akkor, ha: mert nem hiszem az alaptételt az alaplegendákat és nem, hogy nem reparál a szemen, hanem ront, büntetésül. Naponta háromszor hét percre kell a benedvesített (Czestochowáról való, ott,.megáldott") gyapjútéglalappal lefedni a szemem, reggel hétkor, tizenhárom és huszonegy órakor. Ez összesen huszonegy perc. Belefér. Előtte gyertyaláng fényénél, (hogy nappal miképpen, erre vonatkozó utasítás nincs, hogy talán sötétítsek be), a következő vad imát kell felolvasnom. Szó szerint betűhíven másolom: „SÁTÁNTIPRÓ Asszony, a Világ dicső Királynője, az Isteni Ige Bibliás Édesanyja! - Nevednek erejével vakítsd meg a Sátánt és zúzd össze minden csatlósával és hazug eszközeivel együtt Szórd szét és semmisítsd meg Isten - és az Anyaszentegyház ellenségeit. Tevékeny Istenszeretetre és bátor hitvallásra serkentsd a gyávákat és a közömbösöket. Belőlünk pedig nevelj szenteket a Bibliából kiáradó kegyelem által. Győzd le bennünk a világ szellemét és győzd meg általunk a világot! - Segíts, hogy mielőbb megvalósuljon Jézus Szentséges Szívének országa a tökéletes és teljes vallásszabadságban, megalkuvást nem ismerő és nem tűrő Egyházad fölmagasztalásával, az emberi jogok diadalával, Szeplőtlen Szíved Szeretetlángja által. Mindig, Mindenben és Mindenütt Dicsértessék Magyarok Nagyasszonya, a Hont-Csitári Bibliás Szűz Mária. Amen." Miután a gyapjú eltöltötte a hét percet a szemhéjon, a következő imával, (mondókával) kell pontosítanom, mi is a célja az egész műveletnek. „S amikor az ég megharsan, Isten szól a viharban. Szeme fénye villámlás, Mikor az Úr megbékül. Lemosolyog az égből, Béke lesz nagy világán, Szemem fénye - szivárvány. Kutyika vize áldás, Alázatos kívánás." Ez a helyzet most. Fejből fújom a szövegeket. A víz egyébiránt éppen olyan, mint más forrás vize. Se nem kénes, se nem semmi. Mint amilyet a Lázkereszti kőbánya alatti forrásból hordtunk marmonkannában az akváriumba, hogy az érzékenyebb halak ne pusztuljanak el a klóros csapvíztől. Végzem, előírás szerint. Várom, hátha segít. De nem bízom nagyon. Két lehetőségem van. Csináltatok egy remek, profi szemüveget, (+pót, ha a szemüveg I-re ráülnék véletlenül, legyen tartalék), vagy nekilátok az A-vitamin pótlólagos betermelésének. De nincs kedvem nyers répát ropogtatni, mint a házinyúl, vagy csukamájolajat kanalazni, mint kölyökkoromban. Annyit teszek esetleg, hogy megkérem Kalifa mestert ha a zsákmányolt halból nem halászlé készül, hanem sült vagy bundás hal, nincs szükség a belsőségekre, akkor fagyassza le nekem a májakat, majd leballagok érte. Közben gyapjú téglalapok alatti sötétben várom a csodát. Várom, hogy hinni. Nem csak nézni, kíváncsiskodni, elfogadni, megérteni, közeledni, tudomásul venni, utánaolvasni, belemerülni, keresni. A napokban kompországunkból égi járaton elutazó Simonffy András mondta vagy tíz éve, Kisoroszi másik felén, a Dunánál: Negyvenöt vagyok, jó volna mostmár valamiben hinni. Hogy megtartson. Amikor csodálkozva ránéztem, azzal fejezte be: Csak ne türelmetlenkedj. Jössz majd te is. [NK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 51-52. SZÁM térségének gazdasága' hátrány nélkül. Megélénkülhetne a kishatár menti árucsere, a nemzetközi kooperáció, könnyebb lenne a munkaerő vándorlása, növekedhetne a vásárlóerő, javulna a kínálat. összegezve: kitágulna a vonzáskörzet ez pedig nagyobb biztonságot adhat minden vállalkozásnak. • Mire számíthatunk? - Bízunk abban, hogy reményeink belátható időn belül beteljesednek és az ezredfordulóra térségünk gazdasági fejlődése határozottá, prognosztizálhatóvá válik, amit sem politikai, sem pénzügyi korlát nem akadályoz. Azonban komoly akadály nélkül is lelassulhat ez a folyamat ha térségünk polgárai, vállalkozói, önkormányzati, társadalmi és érdekképviseleti szervei nem fognak össze közös céljaink megvalósítása érdekében. Térségünk felvirágoztatása mindnyájunk közös ügye. (Pálos) Gazdasági vezetők: Szekeres József (Tokodi Rosenberg Kft.), Engelbrecht József, Szűcs András (Dorogi Mészmű Kft.) A „Krónika" tovább íródik. Nemere István A GAZDA SZEME Földem Brassói üzenet Sohasem jártam még a Barcaság fővárosában, a Cenk és a Fellegvár alatt, a gótikus Fekete-templom hajóiban és a reneszánsz városháza terén - úgy hittem, messze van. Bár persze tudom, hogy Honterus János a három kultúra számára jelhagyó nyomdájával, Bakfark Bálint eleven emlékével, a híres szász és az első román nyelvű középiskolával és másokkal az elmúlt erdélyi időkben, - a Brassói Szemle, kivált pedig a Brassói Lapok működésével a mi századunkban Brassó mitől és miért lett örökhagyó. Emlékeit és kultúráját illetően a szászok Kronstadja szememben koronaváros ma is. A Cenk árnyékában című gyűjtemény, a brassói költők antológiája (1995) ismételt bizonyossággá érlelte bennem a korábbi feltételezést. Nem csak az e tájról elindulok (.Apáczai Csere János, Zajzoni Rab István, Áprily Lajos, az idősebb és ifjabb Szemlér Ferenc, Bartalis János és mások), de az élők (Lendvay Éva, Jancsik Pál, Bencze Mihály, Beke Sándor) és az ifjan, a művet töredékben hagyó, újabban eltávozottak is (Apáthy Géza, Ritoók János, Vass László Levente): mindnyájuk alkotásaiból ihletett élet és ihlető sorsvállalás sugárzik. A töredéksorból kiemelni még a töredék töredékét sem lehet így megilletődötten olvasom egy vékonyka kötet szűk terében egybefoglalva a múlt és a jelen töredékeit. Jelzés és üzenet a romlandó papírra nyomtatott híradás, akár a távoli hajósoké. Hírnökök születtek és eleven költők élnek a sokszor megzengett kopár hegy tövében, vállalva az egykori és mai jelent. Magunkat becsüljük azzal, ha róluk tisztelgő hírt adunk. Reménykedéssel egyben, hogy nyitott szemekre és be nem záródott szívekre talál ez a korántsem távoli és mindenképpen testvéri híradás - elmúltak és élők üzenete. A kéznyújtás és szép szó mindig jelenkorú. Bodri Ferenc *