Esztergom és Vidéke, 1993

1993-03-25 / 12. szám

6 ESZTERGOM ES VIDEKE 3 Lapunk 1992. december 5-i számában Vendégjog? címmel reflexiót közölt a pilisszentlélek! telkek ügyének városházi vitájáról. A írás kapcsán viszontválasz érkezett az ügy egyik érintettjétől. Mivel ez a válasz terjedelmében messze meghaladta a lapunkban közölt írást, szerzőjét rövidítésre kértük - a sajtószokásoknak megfelelően. Újabb levele már a rövidített változat. - Szerk. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1992. december 5-i számának 5. oldalán Rafael Balázs úr cikkére - a tájékoztatásuknak megfelelő rövidítéssel - reflexiómat az alábbiak szerint ismételem meg. A kifogásolt rész elsősorban az, mely szerint (személyem) „Támadta az építészt. Támadta a plébánost. Az alapítványokat. A tervezőket. A várost. Mindenkit. Róla kiderült, hogy van ottegyjó nagy kukoricaföldje. (Ez alapján tartja magát - szentlélekinek?)" Csakhogy éppenséggel nem támadtam, nem azokat és nem kukoricaföld - a többi stimmel. A cikk arról nem ír, hogy dokumentumokkal bizonyítottam: Pilisszentlélek (Hute, Huta) falujában lassan két éve rágalmazásokkal, híresztelésekkel engem és más tulajdonosokat támad a Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell alapítvány. E támadások alaptalanságát az önkormányzat is megállapította, ennek ellenére a falu lakosságának tényleges megkérdezése nélkül, szerződésben állapodott meg a város vezetése az alapítvánnyal (és nem „alapítványokkal") az említett tulajdonosokjogainak korlátozásában. Sajnálatos, hogy a falu plébánosa szembekerült a falu önkormányzati képviselőjével, de az is tény, hogy e szembenállás ürügye az említett telkek ügye volt. Nem azért, mert az úgynevezett új tulajdonosok és a „telekért hiába fohászkodó, kérincsélő építkezni vágyók" (vagyis az őslakosok) szembenállnának, hanem azért, mert a híresztelők igyekeztek úgy beállítani, mintha a helyi lakosok telekhezjutásának bármi köze lenne a nemőslakosok tulajdonához. Ez a sajnálatos hangulatkeltés arra jó, hogy megnyerjék a lakosságot egy kampányhoz, aminek az ő valódi érdekeikhez semmi köze. A falu képviselője erre nem volt hajlandó, s ebből ered az álkonfliktus. Nem tartom szerencsésnek, hogy az újságíró e tények megismerése nélkül foglal állást- nem a városházi összejövetelről, hanem a mögötte rejlő eseményekről. Tény, hogy nem kukoricaföldem van, hanem a Köztársasági Megbízott Hivatala határozata szerint is 2 darab építési telkem, amely megosztással keletkezett. Tény, hogy a cikkben említett rendezvényen az oktatási bizottság elnöke az újságíróhoz hasonló stílusban azzal próbált lejáratni, hogy lám, akinek 2 telke van, az üzleti magánérdeket véd, tehát közérdekre nem hivatkozhat, amikor a rendezési tervet sürgeti. Ha kukoricaföldem lenne, azért kellene csöndben maradnom, ha telkem van, akkor meg azért nincs jogom szentlélekinek lenni? Akinek tulajdona van egy településen, annak el lehet vitatni a jogát arra, hogy saját érdekével együtt a közösre is hivatkozzon? A várost aligha támadhatom, ez a megfogalmazás zsurnalisztikái trükk. Hiszen hogyan lehet egy várost támadni? Talán azt mondtam, hogy Esztergom, te csúnya? Az építészt sem támadtam, de a cikkíró nem olvasta el magát a levelet (amely csak akkor vált volna nyílt levéllé, ha a címzett képviselő-testületen túl nyilvánosságra hoztam volna). Ebben kijelentem, hogy bármikor kötelezem magam arra, hogy Makovecz Imre tervei szerint építkezzek, mert neves építésznek tartom. Ez gyalázkodás? Ám ne tessék elvitatni a jogomat arra, hogy a településen ingatlannal rendelkezőként a különböző elfogult érdekek színterét jelentő rendezési terv döntőbírájául felkért személlyel kapcsolatban a saját meglátásom szerint elfogultsági kifogással éljek. A bírósággal szemben sem gyalázkodás, hanem törvényadta jog elfogultsági kifogást tenni. Ott, ahol az érdekellentétekbe egy - nézetem szerint egyoldalúan jogkorlátozó - önkormányzati megállapodás beavatkozik, ott bárkinek joga van az általa pártatlannak tartott döntéselőkészítőhöz ragaszkodni. (Egyébként lapjuknak ugyanabban a számában éppen a lap emeli ki az általam és a falu képviselője által is szorgalmazott OPEION alapítvány erényeit, egész Esztergom területén végzett színvonalas munkáját. Miféle támadás ehhez képest, hogy én is e szervezet eddigi tevékenységéről hallva elfogadtam volna?) És miféle sértés az, ha a település egyik tulajdonosa az árajánlatot is meg akarja ismerni? És ha az érintett ezt szándékom ellenére sértőnek érzi, ám ott, a levél címzettjei előtt elnézést kértem. „Már késő" - hangzott az építész lakonikus válasza. Ez a „Már késő" számomra elfogadhatatlan. Ha valakinek a számára csak az az álláspont, amit előre elhatározott, akkor én ezzel nem tudok mit kezdeni. Az én személyiségi jogaimat meg lehet sérteni, de ha én védekezem, akkor azt jogellenes támadásként kell a sajtó hasábjain beállítani? Már késő? Sohasem késő, ha valamennyien hajlandók vagyunk közeledni a másikhoz és legalább megismerve elfogadni. Ám azt visszautasítom, hogy a cikk szerzője - miközben engem vádol gyalázkodással - nyüvánosan emberi méltóságomban közvetlenül sérteget. Szerinte egy pesti ügyvéd kiszolgáltatottá tenné a falut - de az lám nem ijed meg. Ezzel a falu lakosai nevében szól olyat, amiről talán őket illett volna megkérdeznie - mielőtt régi szólamok stílusában az ügyvédet az ördöggel azonosítaná. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy az .jellegzetes, ijesztően elszorított torokhangon" szólal meg. A XX. század végén itt tartunk. Mindenről a jellegzetes, ijesztően elszorított torokhangúak tehetnek. Én mégis a kezemet nyújtom, hátha valaki elfogadja. Akkor is, ha torokhangom van. Akkor is, ha kopasz vagyok. Akkor is, ha szemüveges vagyok. Akkor is, ha van 2 telkem Pilisszentlélek településén, akkor is, ha szerettem volna ott egy családi házban lakni. Amiről leírtam: tájba illő, észrevétlen épületben, nem kivagyi hivalkodóban. Pilisszentléleki, s ezzel esztergomi polgárként. Nyújtottam volna a kezem: szervusz, Esztergom. Amikor az ott élő erdélyieknek nyújtottam, elfogadták. Akkor nem minősült spekulációnak a templom mögötti rész beépítése. Csak amikor a terv meghiúsult, akkor lett a tulajdonosból ellenség. A cikkíró hangzatos főtémára variálta írását: vendégjog. Azt már talán nem tudja, hogy a római államtól Szent Istvánig a máshonnan jövő letelepedőket is vendégjog illette: a befogadás joga. Persze, lehet építési tilalommal, a lakosság föllázításával befogadás helyett elüldözni is. Lehet a kinyújtott kezet félrecsapni is. Tisztelt Szerkesztőség, reménykedem, hogy ez nem következik be. Tisztelettel: Aradi Béla Esemény, ami életemet végigkíséri. Gyermekként izgatottan vártam anyámat, milyen hírekkel érkezik haza iskolámból. Aztán fordult a dolog, és szülőként vártam izgatottan, hogy milyen hírekkel fogadnak lányaim tanítói. Fokozatosan beleuntam a szülői értekezletekbe. Megtapasztaltam, hogy ezek is olyanok, mint általában a munkaértekezletek: kevés a vezérfonalhoz szükséges szövőszál, így kócosan minden összegabalyodik. Sok haszna - kevés kivételtől eltekintve - nem volt e szülői-tanári összejövetelnek! A közelmúltban dr. Bárányi Károlyt vártuk Esztergomba, hogy tájékoztatót kapjunk a Nemzeti Alaptantervről, a NAT-ról. Az előadáson ért utol a csoda! Igen, mert végre megértem valami olyan sodró lendületű, távlatokat felmutató tanári eszmefuttatást, amihez hasonlót, fentebb csak ritka kivételként említett példákon, emlékeimben kutatva találok. Kitűnhet, nem szakmabéliként szólok a NEMZET e nagy horderejű ügyéhez. Építészként fogalmazom meg véleményemet, aki őszülő fejjel is „küzdő, szabadlelkű diák" maradt. Maradhattam, mert Ady költészetének mélységéből nem lózungokkal címkéztek fel bennünket szeretett tanáraink. Gyermekeinket tehermentesíteni kell! Hiszem, hogy a képzést - mint egy ház építését - a munkafázisok értelmes sorrendjében, az alapozással Megszünteti a felső utasítások apró részleteit, a mennyiségi túlhatározás helyett minőségi súlyeltolódást kínál. Az „építőanyag" ismeretére alapozva választási lehetőséget kínál a gyakorlati kivitelezéshez. Felszabadítja a pedagógust a sziszifuszi erőlködés alól, miközben helyébe kínálja - keretek között - az értelmes, érzelmeket sem Esztergom- iskolavárost Szülői értekezlet '93 kezdve lehet csak jól elvégezni. Ha az alap elkészült, azzal nem kell tovább foglalkozni, épülhetnek a falak, födémek és így tovább. Azt igenis gondolom, hogy nem elég a fázisok sorrendjét betartani. Hiszen házgyári épületeink is az alapozással kezdtek épülni, mégsem szeretjük e lakásokat! Nem szeretjük, mert e lakások nem kínálnak otthont. Mitől lesz egy lakás otthonná? Ez az a TITOK, amit nehéz nevesíteni. Hogy e titok létrejöjjön, a tudáson túl érzelmi többletre, melegségre, valami olyasmire van szükség, amit az ÉPÍTESZ nyújthat. kizáró, szép, komoly játékot. Roppant izgalmas! Matematikatanár adta a tájékoztatást. A matematikaórán 1+1=2. De milyen érdekes, ha filozófiai megközelítéssel nézzük ezt az egyszerű példát! Mondhatjuk azt is, hogy egy meg egy, az egyenlő eggyel: férfi és nő lesznek egy test... (1. Mózes 2.21 vers) Ha a fizikai valóságot - a matériát részeire, atomjaira, sőt tovább, részecskéire bontjuk, a folyamat végén matematikai képlethez jutunk, ami már nem anyagi természetű. (Heisenberg: A rész és az egész) Nem hiszem, hogy az elemi iskolában Heisenberg filozófiai mélységű gondolatait megértenék a gyerekek. De hiszem, hogy e filozófia megértéséhez vezető úton el lehet indítani őket Nem mindenki fogja bejárni egyforma hosszan az utat de irányt mutatva a tévelygés esélye csökken. így ad számomra megnyugtató, a pedagógus szerepét felértékelő, szabad, tehát messzemenőkig liberális, de nem felszínes, a lényegi minőséget nem a mennyiséggel helyettesítő programot a NAT. Be más beszéd ez! Emberi, nem hamis! Joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeeséshez! (Szabadon idézve Illyés Gyulától.) A kétségbeeséshez, mi szerint a mély kútból hogyan juthatunk a felszínre? - Amiben vagyunk! Pedagógusok! Szülők! Gyerekek! Egy építész minden feladatában újat vállal. Minden új megbízás új izgalmak kimerítheteüen gazdagságát kínálja egy életen át. Ne féljen senki az újtól! Azért se féljen, mert ez új tantervet régi, ősi gyökerek táplálják - úgy, mint a jó építészetet! Értelmes, izgalmas játékot kívánok pedagógusainknak! Kund Ferenc építész, Esztergom Város alpolgármestere