Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-11 / 6. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szomorú szívvel tudatom Esztergom természetkedvelő polgáraival, hogy ELPUSZTÍTOTTÁK ESZTERGOM LEGÖREGEBB TÖLGYFÁJÁT! A Polgármesteri Hivataltól alig 50 méterre, a Deák Ferenc utca 13. előtt állott a város egyik legidősebb tölgyfája. Becsült kora 150 év. Törzsét barbár kezek körbebaltázva elpusztították. Tavaszra talán még kihajt, összeszedve másfélszázados életerejét, de sorsa megpecsételődött. A FA élete során sok mindent megélt, átélte a történelmi és természeti viharokat, de az emberi barbarizmust nem tudta túlélni. Valakinek útjában állott. Tudomásom szerint a Város szolgálatában közterület-felügyelők is vannak. Vajon nekik feltűnt-e a pusztítás, hiszen a közterületeken történő tudatos károkozás felderítése az ő feladatuk lenne! A közterületek díszfáinak kivágását szigorú előírások szabályozzák. Közterületünk őrei vajon tettek-e bármit is ez ügyben?... Valaha sokkal több díszfa szegélyezte városunk utcáit. A mellékutak mellé évek óta egyetlen fát sem telepítettek és a kiszáradt, kitört fákat sem pótolták. Hasonló, tisztes korú fa városunkban nem sok található. Tőle való búcsúként a Kis-Duna sétányon lévő legöregebb magányos platán és a három 100 éves emléktölgy a református templom kertjében megsusogtatja koronáját. Ök még dacolnak a környék szennyezett levegőjével. Remélem, még sokáig IN MEMÓRIÁM - sch Magyar Amphion Konferencia Balassi Bálint halálának 400. évfordulójára Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél... - ez visszhangzik sokunkban, ha Balassiról szólunk; legtöbbször Cserhalmi György hangján hallom: szilaj, patáival fényesen kopogó paripa táncol alatta a sümegi vár bejáratánál, s mondja, szavalja, kiáltja, dübörgi a magyar költő szó-forradalmát az elementáris erejű színész. Balassi Bálint volt az, aki elsőként szólal meg a reneszánszban fényes, máig ható magyarsággal! olyan átütő erővel anyanyelvünkön, hogy hatása mai napig tart. Január ötödikén az esztergomi Városháza tanácstermében gyűltek össze azok a kutatók, fővárosi és helybéli szakemberek, akik 1994 májusában nagyszabású konferencia keretében kívánnak megemlékezni művészetéről négy évszázaddal ezelőtti halálának évfordulóján . A megjelenteket dr. Könözsy László polgármester üdvözölte. Köszöntötte a reneszánsz költőjével foglalkozók nemes szándékát: a költő halálának helyszínén kívánnak munkásságáról tanácskozni. Ezt emelte ki az irodalomtörténészek csoportjának vezetője, Nemeskürty István is: - Nem tudok jobb helyet elképzelni a konferencia helyszínéül. Költőnk szinte egész életét Észak-Magyarországon élte le, ebben a városban kapott végzetes sebet, itt halt meg - Esztergomban magától értetődő a Balassikultusz erőssége. A szakemberek gyakorlati kérdések megvitatására gyűltek össze. Jelen volt az. Akadémia Irodalomtudományi Intézetének gazdasági igazgatója, Visoczky Istvánná, Sánta Teréz, a reneszánsz osztály szakembere, Jankovich József\ az intézet szakvezetője, Balassi-kutató, Szabó Géza, az ELTE adjunktusa, a Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanára. Az esztergomi Balassa Múzeumot dr. Horváth István, a Balassa Bálint Társaságot dr. Pifkó Péter képviselte. Természetesen jelen volt hozzáértése és hivatala okán Nagyfalusi Tibor, az Irodalomtörténeti Társaság megyei tagozatának elnöke. A Vitéz János Tanítóképző Főiskoláról dr. Miillerné dr. Seres Ágota, a Városháza Oktatási Osztályától Zelenák Zsuzsa voltjelen. A szakemberek nemzetközi tanácskozásra gondolnak - elsősorban magyar résztvevőkkel. Nemcsak irodalommal, nyelvvel kívánnak foglalkozni. Helyet akarnak adni történeti, hadászati, társadalomtudományi előadásoknak, referátumoknak. Mintegy 150 -200 résztvevőre számítanak, s Esztergomban, a város vezetésében, hozzáértői szakembereiben partnerre is találtak: a gyakorlati kérdések megbeszélése után szó esett kísérő kulturális rendezvények soráról is. Az egyik nap pedig meg kívánják látogatni a költő szülőhelyét, Zólyomot, s csontjai őrzőjét, a közép-szlovákiai Hibbe templomának kriptáját. Esztergom városa a technikai gondok megoldásán kívül biztosítja a konferencia magas színvonalú megrendezését, kapcsolódó rendezvények: kiállítások, korabeli zenei koncertek, színielőadások létrejöttét. A tanácskozás résztvevői elégedetten váltak el Esztergom polgármesterétől és irodalombarát szakembéréitől. Rövid beszélgetésünk alapján biztosítottnak érzik a konferencia sikerét. A megbeszéléseket tavasszal folytatjuk, (rafael) AZ ESZTERGOMI VÁRRÓL A város fogalma nyelvünkben szépen fejezi ki, hogy olyan településről van szó, ahol vár van. Általában a központban helyezkedik el, magasságon, jól látható és belőle is messze látni. Veszély esetében menedékhely, ahová menekülni lehet. O az utolsó állomás, tovább már csak a végső pusztulás található. Minden vár csodálatos esztétikai élményt is nyújt, annak ellenére, hogy látszólag gyakorlatias szempontokból építették. Egyéniségek - mint az emberek és az állatok, mindenki pillantásnyi idő alatt felismeri az ungvári, siklósi, salzburgi várat. Kecsesek is, bár falaik vastagok, stabilitásukat,erejüket évezredekre szánták. Városunk vára váraink sorában kiemelt jelentőségű. Hogy miért, azt esetleg a külföldieknek magyarázzuk, nekünk természetes. Itt született első szent királyunk, itt koronázták, itt alakult meg a keresztény magyar állam. Mindez különös, mágikus erővel hat, nehéz, lehetetlen kivonni hatása alól magunkat. De ez a vár szenvedett a legtöbbet, mint a magyar sors jelképe, hajdani tökéletességéből csak részletek maradtak, jelenlegi formájában nem nyújthatja - önhibáján kívül - azt a tökéletes szépséget, ahogy megalkották. Mindig úgy éreztük, méltó lenne arra, elsődlegesen, hogy a lehetőségeken belül „visszaépüljön", visszanyerje eredeti alakját. Hiszen nagy örömmel látjuk, hogy testvérei szépen újraszületnek: a visegrádi, a sümegi, a trencséni... Volt egy szemlélet, szerencsére ez már a múlté, hogy nem építünk díszleteket, nem hamisítunk, legfeljebb állagot őrzünk. De e szemléletet a régi korokban sosem vallották. Ha a vár megsérült, visszaépítették, nem műemlék volt, hanem élő, működő épület, komoly szereppel, melynek folyamatosnak kellett lennie. Az esztergomi vár városképi jelentősége óriási. Aki már látta Párkányból, az érzi, hogy nem mindennapi látványban van része - s amit még foko zh atnának v i ss zaállí tásáv a 1. E feladat nem városi, megyei, hanem nemzeti jelentőségű, erre még a mostani szűkös esztendőkben is kell hogy legyen fedezet, hiszen múltunk egyik legjelentékenyebb emlékéről van szó. Reméljük, még életünkben láthatjuk a helyreállított lakótornyot! Barcsai Tibor MEGHÍVÓ Február 15-én (hétfőn) 18 órakor a Kolping-házban (régi művelődési ház) a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezetének rendezésében dr. Bárányi Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium irányítási főosztályvezetője A közoktatási reform és a nemzeti alaptanterv címmel tart előadást. A neves előadó szakmai kérdésekben sűrűn nyilatkozik a televízió nyilvánossága előtt. Matematika és fizika szakos középiskolai tanár, számos szakkönyv szerzője. Feladata - egyebek között - az új közoktatási törvény előkészítése, a Nemzeti Alaptanterv létrehozása. A sok szenvedélyes vita után egy nyugodt, a problémákat jól ismerő szakértő nyilatkozik. Az előadás után várja a hallgatóság hozzászólásait, kérdéseit, melyeket előzetesen a Kolpingház portáján is le lehet adni. Dr. Bárányi Károly a fórum végeztével a személyes ügyek megbeszélését és esetleges elintézését is vállalja.