Esztergom és Vidéke, 1993

1993-11-25 / 47. szám

1993. november 25. 47. szám Ára 23 Ft Alapíttatott 1879-ben * Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ * Újraindult 1986-ban ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Az Esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola pénteken, november 19-én egész napos programmal emlékezett névadójára. Délelőtt az osztályok szellemi, játékos vetélkedője zajlott; délután az iskolai ünnepségre, este pedig diákbálra került sor. Délután ötkor minden ülő- és állóhely gazdára talált az iskola dísztermében. Az intézet tanárain, diákjain kívül vendégek is szép számmal jöttek: Dékány Vilmos püspök, Balogh Péter és Kund Ferenc alpolgármesterek, Paál Anikó és Nagyfalusi Tibor önkormányzati bizottsági elnökök, Luciana nővér tartományi főnök, Reisz Péter Pál, Bánhidy László igazgatók, Meszes Balázs igazgatóhelyettes. A megjelenteket Szőke Erzsébet műsorközlő köszöntötte, majd a Liszt Ferenc Kórus éneke csendült fel. Zongorán Acsay Ákos kísért, vezényelt Vereckei Attila. Tizenegy művet szólaltattak meg, köztük Liszt Ferenc, Bárdos Lajos, Nagy Olivér, Náray, Josquin des Prés szerzeményeit, madrigálokat, spirituálékat A harminchat lány és tizennyolc fiú Vereckei Attila dirigálásával igényes műsort adott. Ok mindannyian a Szent Erzsébet iskola és a ferences gimnázium diákjai. Papp Hajnalka, az erdélyi Szatmárnémetiből itt tanuló diák szavalta el Szemlér Ferenc Megáldom a betűket című versét, majd Kiss Anikó mondta el Sík Sándor Te De urnát Ünnepi köszöntőt Sipos Imre iskolaigazgató mondott. (Beszédét külön közöljük - a Szerk.) A városunkban tanuló csángó diákok: Hodi Gabriella, Hercsu Krisztina, Imbrea Daniella, Kató Laura, Benke Lívia, Petrás Anria-Mária, Demsa Regina, Demsa Angéla népdalokat és saját himnuszukat énekelték, a Kárpátokon túli nyelvjárások ízeivel fűszerezve. A Csángó Himnusz gyönyörű utolsó sorai után hosszan ünnepelt a közönség: „Mert mi es magyarok vagyunk, Még Ázsiából szakadtunk, Úristen, sorsunkon segíts, Csángómagyart el ne veszítsd!" Az ünnepség végén a tornateremben bállal folytatódott az Erzsébet-napi program. Keringő volt a nyitótánc, melyet Szlávik Katalin testnevelő tanított be. A lányok fehér, a fiúk sötét ruhában a nagy hagyományú bálok hangulatát idézték. A közel ötszáz középiskolás kulturált, szép szórakozásban részesülhetett Azimmár hagyományos Erzsébet-nap este tízkor zárult (Pálos) Úgy, ahogyan minden mást, ünnepeinket is Istentől kaptuk. A történelem során - különösen az előző ötven esztendőben az ünnepek sajátos módon, különleges vigyázassa! zajlottak. Egy hamis ideológia kényszere alatt hangzottak el a beszédek, szólalhattak meg a versek, születtek a jelmondatok, lobogtak a zászlók. Ugyanakkor írásként ünnepeltek az otthonokban, a börtöncellák rácsos ablakai mögött, és másként azokban az épületekben, azokon a tereken, ahol az ideológia által emelt kidekorált dísztribünök, a hatalomra utalva a tömeg fölé emelkedtek. Mi, emberek hitünkkel, cselekedeteinkkel élünk és ünnepelünk a vüágban. A kérdés az volt és számunkra ma is az, hogy megtaláljuk-e a helyünket. Ez a helykeresés vonul végig a biblián, az értékes könyvek lapjain, az ,áldott betűk" soraiban. A Földön élünk, most már azon túl is. A felhők felett is jelen vagyunk, de bárhová kerülünk

t mindenképpen Isten alatt létezünk, az O oltalmában, és jó lenne reménységben élni egymás iránt. Ott vagyunk a terített családi asztal mellett, ott az óvodában, az iskolában, az utca forgatagában, a fohászkodásban, a vágyban, a hátszéllel sodródó tettekben, mely a jó ügy felé vihet bennünket. Sajnos jelen vagyunk a fékezhetetlen indulatokban, az egymás elleni acsarkodás ban, a hazugságban. A Földön élő ember igazi ünnepei a szívekben rejtőzködnek az emlékekkel együtt, és ezt sohasem szabad elvenni tőle, mert akkor lerogyasztják, vagy megalázzák. Erzsébet-napi ünnepségünk keretérózsák illatoztak. Ez a kislány Erzsébet volt, aki 1207-ben született II. Endre magyar király és Merániai Gertrúd gyermekeként, akinek testvérbátya volt IV. Béla királyunk. Erzsébet féijével, IV. Lajos türingiai tartományi őtgróffal boldog házasságban élt, és e házasságból három gyermekük született Féije a keresztes hadjárat során megSipos Imre Szent Erzsébet ünnepén ben írtam ezeket a gondolatokat, és ez a szerény iskolai ünnepség nem virágerdő közepén, sokszámjegyű bankszámlával megtámogatott, megrendelésre készült ünnep volt A mi vázánkban egy csokor rózsa ülatozott, a sok legenda közül azt a legendát villantva fel, amikor egy királyi gyermek titokban kenyeret vitt a szegényeknek a fagyos télben. Apja kérdésére, hogy mit visz a köténye alatt, a kislány zavartan azt felelte, rózsákat A kötény kitárulkozott és ott friss halt, így Erzsébet társ nélkül maradt Anyai rokonsága révén Bamberg ben élt, majd rövid türingiai tartórkodás után Marburgban telepedett le. 1230. november 19-én, alig 24 évesen halálos ágyán hallgatva egy madárka énekét megszűnt földi szenvedése és lelke az égbe szállt Életének egy részét a szegények, a betegek, az elesettek gondozására áldozta, vagyonával együtt Sok keserűség és szenvedések közepette élt férje elvesztése után. De megkapta a gyerekkor örömét, a gyermekáldásos családi élet boldogságát és arca halála után is az emberi szépség fényét árasztotta. Földi élete után négy esztendővel méltán került ő a szentek sorába Tetteivel, cselekedeteivel hozzájárult az Arpád-ház és a magyar nemzet dicsőségéhez és szeretetével 762 év távlatából is példát mutat Eletünk eliramlik és mi gyakran silányodunk erkölcsi lehetőségeinkhez képest A ki fulladásos mindennapokban, csak a jobb anyagi létben reménykedve gyakran letérünk a szeretet útjáról. Máshonnan és mástól várjuk az örömet a megértő gondoskodást, és önmagunk keveset adunk másoknak. Gyakran acsarkodva lépdelünk a demokrácia útjain és a lelkekben sajnos ott él a türelmeüenség, a rosszindulat a fékezhetetlen hatalomvágy, a gyarlóság. Gyakrabban jussanak eszünkbe Árpádházi Szent Erzsébet cselekedetei, többször idézzük fel életét, sugárzó szeretetét A szeretetnek a hit ad erőt, és ha van hitünk, reményeink nem törnek darabokra, emberségünk nem lesz félemberség, és meghallhatjuk azt is, ami a fülnek nem hallható és megláthatjuk azt is, ami a szemnek nem látható.