Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-06 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Varsói tudósítás Aki összeköt - Szent Adalbert ünnepségek Gnieznoban JozefGlemp, Lengyelország prímása meghívására szombaton Rómából Varsóba érkezett Paskai László, Magyarország prímása, esztergomi éjsek. A repülőtéren Engelmayer Akos, hazánk nagykövete fogadta, majd együtt utaztak Gnieznoba az április 24-én kezdődött Szent Adalbert ünnepségekre. Engelmayer Ákos nagykövet a következőket mondta tudósítónknak a megemlékezésről: „Szent Adalbert a magyar és a lengyel nép ezer és ezer szálon összefonódó történelmének kimagasló egyénisége. Ó bérmálta első királyunkat és ő volt Szent István nevelője is. Magyarországról ment át Lengyelországba, ahol a pogány poroszok térítő útja során megölték. Esztergomban, a Várban ma is láthatók a róla elnevezett kápolna maradványai, és a főegyházmegye védőszentjéül is Szent Adalbertet választották. Gnieznoban komoly hagyományai vannak tiszteletének. Az ünnepségek előtt körmenetben átviszik ereklyéjét a főszékesegyházból egy másik templomba. Ezzel emlékeznek a pogány poroszok között vértanúhalált halt később szentté avatott püspök szenvedéseire. Most fordul telő először, hogy a magyar egyházfő is jelen volt az ünnepségeken. A körmenetet ezúttal Paskai László prímás-érsek vezette. Az ünnepi szentmise végén németül elmondott beszédében emlékeztetett Szent Adalbert magyarországi tevékenységére, amelyről a lengyel közvélemény csak keveset tud. A magyar egyházfő reményét fejezte ki, hogy a közös emlékezés hagyománnyá válik, és magyar egyházi vezetők a jövőben rendszeresen részt vesznek az ünnepségeken." E látogatás azonban túlmutat a megemlékezésen. Esztergom és Gniezno testvérvárosi kapcsolatok kialakítására törekszik, melynek létrejöttéért sokat tett Csombor Erzsébet, a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, dr. Dürr Sándor magyar és dr. Leszek Hensel lengyel konzulok. Tavaly szeptember l-jén a gnieznoi katedrálisban, szeptember 27-én pedig az esztergomi Bazilikában magyar és lengyel nyelvű emléktáblát lepleztek le. Ezek a második világháború alatt a lengyel menekülteknek nyújtott magyar segítségre emlékeztetnek. A hivatalos kapcsolatfelvételre akár már ebben az évben is sor kerülhet. Fülöp Géza 1993. április 29-én Regionális együttműködésről döntött Komárom-Esztergom megye Önkormányzata A Duna két oldalán kialakult régiók múltbeli összetartozásuk, jelenlegi gazdasági-kulturális kapcsolataik alapján természetesen közeledtek egymáshoz. 1993. március 30-án környékünk régióinak képviselői együttműködési megállapodást kötöttek, amely szerint: „... a felek egymásnak segítséget nyújtanak a régiók kialakuló szakmai munkájában, társadalmi szerveződésekben: egyesületek, intézmények munkájának összehangolásában." A szerződő felek: a Csallóközi városok és falvak régiója, elnök: Pásztor István, Újvár, Párkány, Surány régió, elnök: Csanda Ondrej; Déli régió, elnök: Oravec János, Hont és Ipolymente régió, elnök: Zsolnay ErnS; Győr-Moson-Sopron megye önkormányzatának elnöke: Botos Gábor-, Pest megye önkormányzatának elnöke: Inczédy János; KomáromEsztergom megye önkormányzatának elnöke: Kovács György Zoltán. Komárom-Esztergom Megye önkormányzatának döntésével a szerződés megyénk részéről életbe lépett. Esztergom városának és a megyének is nagy lehetőséget és nagy felelősséget jelent az új helyzet A térség városai, falvai évszázadokon keresztül együtt éltek, s jövőjük is csak közösen gondolkodva, közösen cselekedve lehet eredményes. yAz Árpád-korra és Esztergomra, valamint Oláh Miklós születésének 500-ik évfordulójára emlékezve konferenciát rendez az Esztergomi Érsekség, Esztergom városa és Komárom-Esztergom megye önkormányzata. Ideje: 1993. május 13. Helye::Szabadidöközpont (Esztergom, Bajcsy-Zs. u.4.) A konferencia támogatói: A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága, Kultsár István Alapítvány Kezdés:9 óra: Elnököl és beköszöntőt mond: Paskai László bíboros, prímás, érsek Előadások 1. Beke Margit: Oláh Miklós, esztergomi érsek (1553-1568

) 2. Adriányi Gábor: A magyar egyház nyugati kapcsolatai, európai integrációja az Árpád-korban 3. Erdő Péter: A nagyobb pátriárkák, a kisebb pátriárkák és az esztergomi érsek jogállása 4. László Gyula: A pogány vallás továbbélése az Árpád-korban 5. Takács Imre: Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház építése és újjáépítése 6. Györffy György: Jób érsek kiválasztása az esztergomi érseki székbe és következményei Szünet után elnököl: Kovács György Zoltán, Komárom-Esztergom Megye Közgyűlésének Elnöke 7. Bogyay Tamás: Jób érsek és Bizánc 8. Bertényi Iván: Címerek és zászlók az Árpád-korba

n 9. Horváth István: Esztergom városa a XII. század végén Ebédidő (12-14) után elnököl: Könözsy László, Esztergom Város polgármestere 10. Ladányi Erzsébet: Esztergom, a kiváltságlevél nélküli város 11. Solymosi László: Az esztergomi érseki oklevélkiadás kezdetei • 12. Török József: Egyházi szertartások a középkori Magyarországon, különös tekintettel Esztergomra 13. Ladocsi Gáspár: Teológiai képzés Esztergomban 14. Mészáros István: Egy Árpád-kori iskoláskönyv Esztergomban 15. Gerics József: A nemesi birtoklás és jogállás törvénybe foglalása III. András korában Szentjánosáldás életvidám emberre, a melegszívű barátra emlékezünk. Gyuri ismét közöttünk van. Azonnal tüsténkedni kezd, s öntudatlan mozdulataink instrukcióit követik. Talán kicsit mosolyog buzgolkodásunkon, hiszen régen túl van már minden földi hívságon. Jelenség őmár... égi jelenség... mint égi jelenség a horizonton végigszáguldó üstökös, amelynek csóvájára mindenki felkapja a fejét hirtelen jött és hirtelen májával jól szolgálja azt a rusztikusságot természetességet amit az egész emlékoszlop sugall. Nemes László - aki többször bizonyította már tehetségét otthonosságát e sajátos anyag megmunkálásában - a közeli ismeretség ellenére vagy éppen hatására nagy belső vívódásokkal, kételyekkel és visszatérő inspirációkkal készítette művét: vajon képes lesz-e Gyuri emlékének megfelelni, vajon In memóriám,.. Szent György napján - gondolatok egy emlékoszlop előtt Alig múlt néhány hete, hogy Kollár György művészetére emlékeztünk, halála évfordulóján az élet jelképeire, a színekből és formákból megálmodott műalkotásaira. És most György-napkor ismét emlékeznünk kell, hiszen ez az ő napja.A kis csapat talán ünnepélyesebb és megilletődöttebb, mint máskor ilyenkor szokott lenni.Régi György-napok emlékeit idézgetjük, az örökmozgó, tűnik el, és becsapódásának mély kráteréről majd csak az utókor mondja ki a végső igazságot. A mai napon a család és néhány barát emlékoszlopot állít sírhantjára, ósi hagyományra emlékezve, kézben viszik le a temetőbe a hatalmas (270x30x20 cm), egyetlen hasábból kifaragott tölgyfaoszlopot. Két alkotó tisztelgett művészien szép ajándékával Kollár György emléke előtt. Nemes László fafaragó oszlopát Horváth György kovácsművész kovácsoltvas foglalata tartja. Egyszerű, tiszta formegfelelő színvonalon tudja-e kifejezni megálmodott gondolatait? Az alkotás önmagáért beszél: a mindvégig tiszteletben tartott anyag, a megmunkálás tartalma és formája egyszerre sugallják a Gyurira oly jellemző egyszerűséget és lelki gazdagságot. A homlokzat kiképzése, a rusztikus felület úgy őrzi a véső nyomait mint a Kollár-képek szaggatott világa az ecsetvonásokat. Szimbolikája közérthetően és az alkalomhoz illően visszafogott tiszta és mégis - vagy talán éppen ezért - művészien szép. Az életrózsa és a kereszt a kezdet és a vég motívumai közé zárt tényadat: egy név és egy évszám, mely tragikusan rövid intervallumról beszél. A geometrikus elemek határozott ritmusát finoman oldja a félköríves lezárás háromszorosan visszacsengő motívuma. Az alkotó a két oldalfalon a szimmetrikus elrendezés elvét követi, a félbevágott életrózsából kisarjadó, nagyon szépen, míves gondossággal kifaragott viráginda szimbolikus tulipánjaival egy sokat ígérő, félbe tört élet egy félbemaradt életmű jelképe. Az emlékoszlop natúr tömbjét - se lakk, sem egyéb festékanyag - gondolatébresztő művésziséggel zárja le a kalotaszegi templomokat idéző fazsindely. Egy jó óra múlva az emlékfa már egyedül áll a temetőben. Esteledik. Az eltűnő fény, a lábánál imbolygó gyertyalángok sajátos árnyékhatásokat produkálnak az oszlop megmunkált és természetes felületein a visszanéző tekintet számára. Mintha egy vívódó, belső feszültséget tükröző Kollár-képet látnánk. In memóriám ... Szent György napján ... este a temetőben... Simon Tibor