Esztergom és Vidéke, 1992

1992-08-28 / 32-33. szám

4 AUGUSZTUS 12-16. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE AUGUSZTUS 14-én este a Monteverdi Kórus ünnepi koncertjét Nagyfalusi Tibor nyitotta meg. Bevezetőjének néhány részletét a következőkben idézzük: „Igen tisztelt közönség! Méginkább tisztelt esztergomi és nemzetközi magyar közösség - amelynek képviseletében önök itt vannak ezen a mai estén. Köszönöm, hogy eljöttek Esztergomból és - az Anyanyelvi Konferencia résztevőiként - széles e világ minden részéből. Köszöntöm mindnyájukat az esztergomi képviselőtestület Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága és a Várszínházi Alapítvány kuratóriuma nevében - mindkettőnek elnökeként és köszöntöm természetesen az est főszereplőjének, a Monteverdi Kórusnak nevében is. Köszönjük, hogy a kórus és az önök ma esti találkozója része lehet a nagy gyülekezésnek: a Magyarok ül. Világtalálkozójának, azon belül pedig a VII. Anyanyelvi Konferenciának, amelyet tegnap polgármesterünk nyitott meg vendéglátó házigazdaként, így örömmel jegyezhetjük fel krónikánkba az Esztergomi Ünnepi Hét feltámasztásának idei kísér letérői,hogy első megnyitójára - tegnap - éppen az teremtett alkalmat, ami magyarságunk legegyetemesebb összetartó ereje: anyanyelvünk. E mai műsor tehát a második megnyitó: zenei anyanyelvünk, énekkultúránk jegyében. A háború előtti Ünnepi Hetek szép hagyományai szerint most is Bazilikánk Nagyboldogasszony-napi búcsújának előestéjén. (...) Városunk két európai hírű, számos fesztivál-díjjal koszorúzott vegyeskarral büszkélkedhet: a Balassa Bálint Kórussal és a most fellépő Monté verdivei. Ez a kórus jövőre ünnepelheti 30. évfordulóját. Hogy ennél mindig és tartósan fiatalabbak: - hátterüknek köszönhetik, az általános és középiskolásokból, a Vitéz János Tanítóképző Főiskoláról folyamatosan érkező utánpótlásnak. Alapító és örökifjú karnagya, Hunyady Zoltán vezetésével a kórus idén ismét elnyerte a Kiváló Művészeti Együttes címet, illetve az 1992. évi Nívódíjat, amelyek ünnepélyes átadására augusztus 19-én kerül sor Budapesten." A hatalmas tapsban, amely a felsorakozó kórust fogadta, nyilván e bejelentésnek is része volt,de méginkább annak, hogy esztergomi híveik utoljára májusban hallgathatták éneküket, a Bárdos Lajos műveiből összeállított emlékhangversenyen. Tavaszi meghívásaik Erdélybe - Csíksomlyóra, Székelyudvarhelyre - szólították az együttest, majd a közelben, dunamenti községekben turnéztak (Süttőn, Nyergesújfalun, Pilismarótűn) az ottani templomok felújítása érdekében rendezett jótékonyságú koncertek szereplőiként. Annál hosszabb utakra keltek a nyár folyamán: előbb Olaszországban, (ottani fellépéseikről július 10-i számunkban adtunk hírt), majd legutóbb Franciaországban jártak, az Atlanti óceán partjától nem messze fekvő Niort-ban, mint az Europe d'Art, d'Art elnevezésű fesztivál meghívott vendégei. Igazi ünnepi hazatérés volt ez a várszínházi hangverseny, bensőséges és nagytávlatú: Esztergomba s egyúttal a magyarság világnyi „hazájába"... A Balassi, Babits - aztán a második tételben Sík Sándor versszövege (Te Deum), - a harmadikban Kodály, Bárdos, Karai József vegyeskan népdalfeldolgozásai: így lehetett ez az est nem csak énekes kultúránk, de „lírai anyanyelvünk" ünnepe is. Érzelmi hőfokát jelentősen emelte Szabó Gyula színművészközremködése, olyan verses és prózai művek előadásával, amelyek kitűnően illeszkedtek a három tétel különböző hangulatához. (A szerzők: Garay János, Pál apostol, Szentgyörgyi Albert, Tamási Aron, Petőfi Sándor.) AUGUSZTUS 19-én este nagyrészt esztergomi közönséggel telt meg a nézőtér (bár közben folyt a dunaparti zenés „népünnepély" is). De azért képviselve volt a nemzetköziség is: eljöttek a „Piktor" gyermektábor résztvevői, közöttük szomszédos testvérAZ ESZTERGOMI ÜNNEPI HÉT kulturális műsorai a Várszínházban kórus gazdag repertoárjából felépített műsor nyitószáma a helyszín történelmi szellemével is találkozott: a szöveg - Kerekes Márton jezsuita pap-költő 1729-ben írott verséből - a törökkori ostromok dúlta Várhegy ősi dicsőségét idézte meg. Abban a várszínházi „arénában", amelynek nézőtere alatta régészeti kutatások szerint - a török katonaság és vámép temetkezőhelye található... Bárdos Lajosnak ez az alkotása (Esztergom sorsáról) egyike a számos kórusműnek, amelyeket legjelesebb zeneszerzőink az esztergomi együttes számára komponáltak. Ilyen mű az is - Gárdonyi Zoltáné -, amely a várhegyi koncert első tételét zárta. Szövege ennek is helyi ihletésű: Babits Mihály előhegyi Verses naplójából való (Reggeli hat óra). E tételen belül a műsor létrehozta azt a találkozást, amelyre történelmi alkalom is nyílt, szintén a török időkben, de akkor valószínűleg csak lehetőség maradt. 1594-ben a várostromra összegyűlt keresztény seregben itt harcolt (majd halt meg) Balassi, miközben a mantuai herceg egyik kísérőjeként jelen volt udvari muzsikusa is: Claudio Monteverdi. A műsorban a kórus névadója egy madrigállal „felelt" Balassinak Szép könyörgésére, amelynek Kodály adott halhatatlan dallamot. városunkból, Párkányból magyar és szlovák iskolások, továbbá gyergyószentmiklósi magyarok Finn vendégeket is köszönthettünk - mind a nézőtéren, mind a műsorban - Espoo-ból, amely a legtávolabb fekvő és a leghosszabb idő óta testvérvárosunk. A Szent István napi ünnep előestéjére készült műsor összeállítóit két gondolat vezérelte. Az egyiknek államalapító királyunk Intelmeiben lelhető fel az ősforrása. Több kultúra egy országban... „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli (...) Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő." Az örökérvényű királyi szózat gondolataira épült & Magyarok fénye című oratórium, amelyet Mészöly Gábor (várszínházunk egyik művészeti vezetője) szerkesztett és állított színpadra; a Honvéd Művészegyüttes férfikara Tóth András vezényletével - és szólistái (Bárkány Miklós, Petrozsényi Eszter, Szvorák Katalin) adtak elő. Az Intelmek szövegét korabeli egyházi ének kísérte, s természetes módon társult hozzá néhány - pogány hagyományokat is őrző - regölés, népdal, illetve későbbi korokból való Szent István-himnusz és nép-ének. A műsort szervező másik elv az elsőből ágazik ki: testvérvárosaink előadóművészeinek meghívása. Most a műsor második felében Espoo-ból és Gyuláról való „vendégek", jövevények" szerepeltek. (Egyszer talán valóra válhat az az elképzelés is, hogy mindegyik testvérvárosunk művészköveteit ide gyűjtse ugyanez az ünnepi alkalom...) A finn együttes már nevével is ide illett. (Köyhat Ritarit - magyarul: Szegény lovagok. Egyébként 1988-ban már bemutatkoztak városunkban.) Nyolc fiatalemberből áll, - igazából nagyon pontos koreográfia szerint mozog, zenél és énekel. Reneszánsz klasszikust és modernet, bensőségesen lírait és mókásan harsányat: egyformán kifinomult kultúrával, a mesterség felső fokán. A műsorzáró Körös táncegyüttes Gyulát képviselte. (Ezt a délkeleti „végvárat", határvárost bízvást választhatnánk „belföldi testvérvárosnak"...) Náluk a néptáncnak vannak olyan erős gyökerei, mint a kóruséneklésnek Esztergomban. A Körös együttes még 1950-ben alakult, tagjai tanuló és dolgozó fiatalok. A folyamatos utánpótlásról néptánc-óvoda és iskola gondoskodik, a legutóbbi tanévben 300 növendékkel. Európa szinte valamennyi országában közvetítették már néptánckultúránkat A magyart együtt a kisebbségekkel - a többféle kultúrát egységben -, ahogy itteni műsorukban is. Nyitásul parajdi, zárásul széki táncokat, közbül „botolót és oláhost" láthattunk. (Koreográfus: Gyalog László, az együttes művészeti vezetője és Dede Zoltán.) A három zenészkísérő pedig - önálló bemutatkozásként - szatmári táncokat játszott. (Vezetőjük: Téglás Ferenc.) Hogy esppo-i és gyulai vendégeink - igazolván a királyi szavakat - milyen szép ajándékkal „díszítették" Esztergom várszínházát s „emelték fényét" városunk ünnepi hetének: bizonyítja a sok taps. Amelyet annyi ráadás követett, hogy majdnem lekéstük a dunai mellvédről kinyíló látványt: a tűzijáték díszes fényeit. Ezt a végső ráadást, az ünnep mindnyájunknak - közönségnek és szereplőnek, városlakóknak és vendégeknek - szóló ajándékát. (újvárt)