Esztergom és Vidéke, 1989

1989. január / 1.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ 5 AZ ESZTERQOMI RÁCOK SOROK A CSERKÉSZETRŐL A XVIII. SZÁZAD VÉQÉN Talán a legismertebb esztergomi metszet Houfnagelnek 1595ben, Esztergom sikeres keresztény ostroma után készített munkája. A várat, várost két nézőpontból is bemutató metszeteken ott találjuk a „Rácváros" megjelölést. S városunk főutcáján, megfelelő feladatra, hasznosításra vár a ráctemplom, a város egyik jellegzetes műemléképülete. Messze a teljesség igénye nélkül szeretnénk röviden áttekinteni az Esztergomban élő görög-keleti vallású lakosság történetét. Esztergom 1543-as török elfoglalása után az esztergomi helyőrségben nagy számban szolgáltak olyan szerb, délszláv katonák, akik ortodox vallásukat megtartották, s elsősorban nem zsoldból, hanem háborús zsákmányból éltek. A magyar és török források is martalócoknak nevezték őket. 1575 körül készíttetett török defter templomukról is megemlékezett: „A martalócok temploma a nagy városban. Az esztergomi várhoz tartozó nagy város martalócainak temploma egykor leomlott. Minthogy a templomra szükségük volt, elmentek az akkori esztergomi kádihoz, mevlána ömer efendihez, hogy engedélyt kérjenek, a régi helyén — ahol egyik oldala Jovannal és Petkóval, három oldala a közúttal volt szomszédos — való helyreállítására. A kádi a korábbi nagyságban való kijavítását és felépítését megengedte és erről írásbeli végzést is adott. A nevezettek kijavították és templomukat 25 év óta használják. De mivel a kincstárnak a tapu-illetéket nem fizették meg és a tulajdonjogot igazoló okiratuk sincs meg, a kincstár részére 1500 akcse tapu-illeték szedetett tőlük. Ennek utánna még azzal a feltétellel, hogy évenként 50 akcse templomadót fizetnek, a defterbe bevezettetett és a tulajdonjogot igazoló okirathoz az elismervény kiadatott." Az esztergomi helyőrség későbbi öszszeírásaiból is tudjuk, hogy a rácok a török szolgálatban végig megmaradtak Esztergomban. Esztergom 1638-as visszafoglalását követően a fából és tapasztott sövényfonatból épült templomot a Magyar Kamara adminisztrációja elvette a rácoktól és a városnak adta kórház, xenodochium céljára. A Duna-vonalon a későbbiekben megszervezett, döntően rácokból álló sajkások kerültek, majd 1704-ben a Rákóczi-szabadságharc katonai fenyegetésével szemben újabb rác katonai egységet küldtek Esztergomba. A város tiltakozása ellenére báró Kucklander várparancsnok a templomot visszaadta a rácoknak, akik kalugyert is hoztak magukkal. Prokopp Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy a város 1706-os kuruc ostroma során leégett templomot a városi hatóság és a város plébánosa tiltakozásának ellenére 1708-ban kőből és téglából Szent Mihály tiszteletére új templomot kezdtek építeni. A város tiltakozásával szemben a várparancsnok és a bécsi haditanács a Rákóczi-szabadságharc elleni küzdelmekben nagy érdemeket szerzett rác tisztek mellé állt. A kegyetlenségéről ismert Jaksics Illés a magyar nemességet is megkapta, s a város tanácsába is bejutott. A rácok, ahogy akkor megfogalmazták görög nem egyesültek egyházának temploma végül 1765—1774 között épült ki véglegesen, tornyával együtt. A kuruc, majd török háborúk elmúltával a városban élő rácok már nem elsősorban katonák voltak, hanem nyelvismeretük, kapcsolataik révén a török birodalommal való kereskedésbe kapcsolódtak be. 1775-ben a város jelentéséből tudjuk, hogy az elmúlt években öt görögkeleti vallású kereskedő kapott polgárjogot Esztergom szabad királyi városában (ahol sem a reformátusok, sem a zsidók nem telepedhettek meg): Demetrovics Mihály, Tyro Gergely, Gyurkovics Kristóf, Jenei László, Konstantinovics Gábor. Tíz évvel később Tyro Gergely háza, kereskedése, szántóföldek és kaszálók után adózott, a kereskedők közül a legnagyobb adófizetők közé tartozott. Tagja volt a város külső tanácsának, s ebben az évben a néptribun tisztét is betöltötte, ő képviselte a külső tanácsot a magisztrátus előtt. Gyurkovics Kristóf szintén a görög nem egyesült egyház híve volt, ő a kereskedés mellett sóárulás után is adózott, sőt vái-osi haszonvételt is bérelt, árendált. De a szegényebbek közt is találkozunk velük, Konsztantinovics Gábor 1786—87-ben zsellérként élt, s kereskedése után mindössze 15 krajcár adót fizetett, Gyurkovics 9 forintot. 1796-ban készült egy részletes összeírás, amely adatai szerint Esztergom szabad királyi városban nyolc önálló háztartósban, háztulajdonosként 44 görög nem egyesült vallású lakos élt. Szenttamás mezővárosban 10 családban 28-an, a Vízivárosban egyetlen személy. A környéken Nyerges—Újfalun 16-an, a Duna túlparti Német-Szőgyénben 3-an, Vámosmikolán szintén 3-an. Esztergom volt a központ, itt a városban élt Perenchevits Lázár pópa, aki az összeírás szerint illírül és latinul jól beszélt, németül és magyarul pedig közepesen. A hívektől az évi fizetése 200 Ft volt. De hozzá tartozott filiaként Léva, ahol öt önálló háztartásban 36-an éltek, s több Léva környéki falu görög nem egyesült lakossága is. összesen 152 híve volt. Egy néhány évvel korábbi megyei összeírást is Lazarus Perenchevich írt alá, s a budai görög nem egyesült püspökség részéről a Jaksich-család egyik leszármazottja, Paulus de Jaksich. Itt az aláírásnál a latinos forma is a család nemességére utalt. A kereskedelmi utak megváltozása hozta a későbbiekben, hogy az esztergomi rác—görög kereskedők elvándoroltak a városból. A Jaksics-család egyik tagja a XIX. század első harmadában a görög nemzeti mozgalmak harcosa lett, a Leffterek Szegedre költöztek. A templomot az esztergomi rácok még századunk elején is fenntartották, de utolsó papjuk halála után már széthullott szervezetük. 1937-ben még rövid időre újjászervezték — most már görögkeleti magyar egyházközségként — egyházi közösségüket, de a II. világháborút már nem élte túl közösségük. Esztergom történetének századokon keresztül részesei voltak, emlékük nélkül szegényebbek lennénk. Ortutay András A magyar cserkészet közel négy évtizedes működése alatt nemzetközi összehasonlításban is számottevő eredményeket mutatott fel. A legfrissebb adatok szerint a cserkészek létszáma, éves szinten, 40 ezer körüli volt, de 400 ezer főre tehető azoknak a fiúknak, majd férfiaknak a száma, akik a négy évtized alatt cserkészek voltak. A magyar cserkészek a kemény, nemzeti öntudaton alapuló, de nemzetközi testvériséget építő világcserkészet tagjai voltak. A cserkészek, ha tehették, minden nemzetközi megmozdulásban résztvettek. Ezekre a találkozókra, jamboreekekre, általában három évenként került sor, amelyeken a magyarok mindig kiválóan szerepeltek, például az 1927es helsingöri (Dánia) vízitalálkozón is elsők lettek, megelőzve a tengerrel rendelkező Egyesült Államok és Anglia cserkészeit. A sok kisebb találkozó mellett a legjelentősebb az 1929-ben, Angliában megrendezett világtábor volt, amelyen a 60 ezer cserkész között 850-en képviselték hazánkat. Ezek a táborok és összejövetelek a világbéke ügyét szolgálták, éppen a nemzeti akarat megmutatása révén. E táborok magyar résztvevői — különösen Angliában — igen sok barátot, elismerést és megbecsülést szereztek hazánknak, nemzetünknek. Nem kis büszkeséggel mondhatjuk: valamennyi siker részesei között ott találjuk az esztergomi „HOLLÓ"-kat is! Többnyire köztudott: az első magyar csapatok 1912-ben alakultak meg Budapesten. Városunkban elsőként 1913. március 15-én a bencés gimnáziumban 40 fiú tette le a fogadalmat arra a tíz törvényre, amely később a kétmilliós világcserkészetet fajra, vallásra, nemzetiségre való küKRÓni^O 110 évvel ezelőtt jelent meg, 1879. január l-jén, az „Esztergomi Közlöny" c. újság. Szerkesztője Haan Rezső volt. A lap egyebek mellett városi és megyei hivatalos rendeleteket, hirdetményeket közölt. 1930-tól Esztergom vármegye hivatalos lapja lett. r // LAPKIADASUNK TÖRTENETEBOL 125 éve írták c. rovatunkat tavaly novemberben kissé talányossá változtatta a helyszűke. Elejéről ugyanis elmaradt a rövid tájékoztatás: melyik helyi újságból „ástuk elő" a régi híranyagot, és miért éppen 125 esztendővel ezelőtt lerakódott rétegeit bolygattuk meg a hétköznapok történelmének? Az akaratlan rejtvény megfejtése — reméljük — figyelmesebb olvasóinknak nem okozott túl nagy gondot, hiszen előzőleg több számunkban is idéztünk már ugyanebből a lapból. Ügy, hogy azt sem „titkoltuk el": városunk első önálló lapja — az Esztergomi Újság első évfolyamában tallózunk. Innen indulva, most többre szántuk el magunkat: sorozatot kezdünk közölni, amellyel szeretnénk a helyi sajtóhagyományok egész történeti gazdagságát dokumentálni, ha csupán vázlatos fővonalaiban is. Úgy gondoljuk: a helyi nyilvánosság múltbeli érdekességei — jövőnk szempontjából sem lesznek egészen időszerűtlenek. Meglehet, tanulságokat tartogatnak ahhoz az útszakaszhoz is, amelyet még e mostani Esztergom és Vidékének kell bejárnia, hogy valóban városi újsággá váljék. És talán nemcsak azok okulhatnak a példán, akik a szerkesztésre, kiadásra vállalkoznak, hanem a közönség is, amelyet „pártolóvá" — azaz érdekelt vásárlóvá — tenni ismét érdeke a „lapcsinálóknak". Napjainkban ismét úgy, mint hajdan? Természetesen úgy — és szükségszerűen másképp... Lényegében erről fog szólni sorozatunk: szükség szerinti bevezetéssel, kommentárokkal összefűzve következnek majd a válogatott szemelvények, s kiegészítésül egy kislexikon. Az első lapalapítás: 1862—63 Az 50-es és 60-as éveket a múlt században is megkülönbözteti egymástól a politikai „időjárásnak" egy kedvező fordulata. A szabadságharc leverését követő zord adminisztratív diktatúra lassan enyhülni kezd, jelezvén, hogy a győztes idegen hatalom kénytelen új eszközöket keresni. A kormányzáshoz szüksége van a közmegegyezésre, így tehát az alkotmányosság bizonyos mérvű helyreállítására és vele az egyesületek, a sajtó különböző érdekeket képviselő nyilvánosságára is. Az 1867-es „deáki tetthez" ez az alkufolyamat vezetett el, fokozatosan és megállíthatatlanul, noha 1861-ben még egyszer megpróbáltál^ Kof q avac7tan i" Ebben az évben költözött a szomszédos Hont megyéből Esztergomba, „gyermekeinek neveltetése végett" Pongrácz Lajos földbirtokos. Örömmel tapasztalja a közéletben, hogy az 1848-ig inkább „túlkonzervatív" kormányhűséget tanúsító Esztergom vármegye és város most kitünteti magát a passzív ellenállásban. Ettől is ösztönözve, 1862-ben elszántan rálépett a vidéki lapindítás rögös útjára, amihez nem csupán anyagi fedezet, de akkor még egy szigorúan centralizált engedélyezési eljárás is kellett: a királyi helytartótanács pecsétje, sőt az udvari kancelláriáé nemkülönben. Pongrácz húsz év múltán jo~ Ffos hüszkfSPÉfgel mérlegeli vállalkozásának jelentőségét: (.. .) „sikerült az első magyar (nem egyházi) lapot „Esztergami Újság" címe alatt megalapítanom, s ezáltal tán a későbbi helyi lapoknak alapját megvetnem." (Viszszaemlékezés az első lap keletkezésére. .. =Esztergomi Közlöny, 1882. febr. 26. 1—3. p. — A publikáló újság egyébként a második helyi lap, 1867-ben indult. Szerkesztője Haan Rezső, aki Pongrácztól még 1863 folyamán átvette az Esztergami Újság szerkesztését, majd megvásárolta tulajdonjogát is.) 1862. december 17-i dátummal kinyomtatott előfizetési felhívásában Pongrácz kitűnően érzékeli a kedvező „éghajlatú" történelmi jelenidőt: „A vidéki lapok szüksége hazánkban is néhány év óta elismerve van, s a Pesti Napló még 1857-ben, önzéstelenül azon nézetet fejtegeté: hogy minél több vidéki lap lesz, annál hűbben lesz képviselve minden vidék helyi és közérdeke." Ezután széles körű földrajzi kitekintéssel ébresztgeti a lokálpatrióta versenyszellemet: hazánkban annyi nagyobb, de kisebb városnak is van már saját lapja, — éppen Esztergom álljon hátrább náluk és Amerika „majd minden nagyobb falujánál"? „És ha a gőzfüst korszerű és hasznos, de nyomasztó légköréből pillanatra kitudjuk (!) magunkat bontakoztatni, úgy még arról is lehetne tán a szó: valljon (!) nem volna-e illő, hogy Esztergám szinte saját közlönnyel birjon? azon Esztergám, mely utolsó elhunyt érseke szép szavai szerint: ,e királyság székpspffvhnza Maevfli'nrszáonn n kereszténység kiváló bölcsője, mellyel Szent István keresztelése óta oly sok nagy emlék van öszszefüggésben'!" (Előfizetési felhívás — 1862. dec. 17.) A lap első megjelent számaiban Mayer István kanonok, irodalmár, minden helyi kulturális kezdemény buzgó mecénása — így üdvözli a vállalkozást: „Szívből örvendek, hogy a beköszöntő új évvel Esztergám élet jelét két irodalmi vállalattal nyilvánítandja: egyike a Magyar Sión havi folyóirat derék Knauz Nándornak szerkesztése mellett, mint szorosan a tudomány orgánuma; másik pedig az Esztergami Újság hetilap. Az elsőnek föladata a katholikus öntudatot megedzeni, s azt hatályos munkásságra villányozni; a másodiké pedig Esztergom és vidékének a gyakorlati életpályán a haladás korszerű zászlójával elöljárni. (. ..) Szerkesztő úr helyesen fogta fel, hogy a szorosan vett tudományos orgánumon kívül, kell, hogy a minden nyomon tevékeny közszellemet és közéletet más időszaki közlöny, úgynevezett újság is irányozza és ellenőrözze, mely minden helyi érdeket főleg a gyakorlatiasság szempontjából megvitasson és célra segítsen, így kedves városunkra és vidékére, sőt közvetve még az egész honra is bizonnyal korszerűleg jótékonyan fog hatni (...)" (István bácsi levele. —Esztergami Újság, 1863. jan. 6. 1. szám. •— Folyt. köv. — Kiemelések tőlem:) Waffiifülitei TíUnv lönbség nélkül tevékenységében összefogta. A bencés gimnázium és annak igazgatója, Matytyasovszky Kasszián, igen sokat áldozott azért, hogy a szegény és egyszerű családokból származó, de kiválóan képzett fiúk csatlakozhassanak az egész magyar cserkészetet képviselő versenyőrsökhöz. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez volt a főcél. Az elsődleges cél a különb ember nevelése volt. Az évközi elméleti, s főleg a jellemnevelő munka „vizsgatételei" a nyári táborozások voltak, az ország különböző részein. Ugyanis a létszám miatt egyszerre több helyen is volt táborozás. Az ezeken való részvételt a szülők esetleges anyagi nehézségei nem akadályozták. Az esztergomi Holló cserkészcsapat 1938-ban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Akkor egy 76 oldalas könyv-füzetet jelentettek meg, összefoglalandó a negyedszázad történéseit. Ebből a könyvecskéből bepillantást nyerhetünk nemcsak az esztergomi, hanem az egész magyar cserkészet életébe is. Az ott közölt adatok szerint a 25 esztendő alatt kb. ezer tagja volt az esztergomi csapatnak. A bencés csapaton kívül, városunkban több csei-készcsapat működött: a volt reáliskola Sirály csapata, a tanítóképző Pázmány Péter, a teológusok Szent Adalbert, az iparos tanonciskola Vak Bottyán csapata, és végül a 14-es öreg Holló csapata. Esztergom régi fényét, hírét a maguk módján öregbíteni igyekeztek. Hagyományaik továbbvitele ma is új erőt kölcsönözne e sokat próbált nemzedéknek, lendületet, tartást, öntudatot ifjainknak! Dr. Bády István 1919. január l-jén az Esztergom és Vidéke c. hírlap bejelentette, hogy a Károlyi-párt helyi szervezetének hivatalos orgánumává vált. így tulajdonképpen az újság a kormánypárt helyi szócsöve lett. * * * * Kétszázötven évvel ezelőtt, 1739. január 3-án, a pusztító pestisjárvány miatt Esztergom szabad királyi város és a vármegye közti forgalmat korlátozták. * * * * 140 evvel ezelőtt, 1849. január 5-én Windischgrátz herceg vezetésével a császári csapatok bevonultak az ország kiürített fővárosába, Budára. A honvédség által feladott területeket fokozatosan szállták meg. Esztergomban az első császári katonák Schifmanji ezredes vezetésével január 15-én jelentek meg. A katonaság egész éjjel készenlétben volt, mert attól tartottak, hogy felkelés tör ki a városban. 1839-ben — szintén e napon —, Kopácsy József elfogadta hercegprímási kinevezését. * * * * 1919. január 8-án a cseh légió csapatai megszállták Párkányt és megszüntették a forgalmat az esztergomi Duna-hídon. * * * * 1739. január 14-én, kétszázötven évvel ezelőtt, Ebért Kristóf „képíró" polgárnak jelentkezését nem fogadja el Esztergom szabad királyi város, mivel református. Esztergom város tanácsa úgy dönt, hogy további rácokat nem fogad be a városba. sfe * * * 1309. január 15-én Tamás esztergomi érsek parancsára Péter Chathi prépost kihirdeti az engedetlen Csepel-szigeti papok ellen Lodomér érseknek az 129 7-i esztergomi zsinaton kibocsátott kiközösítőlevelét. * * * * 1329. január 20-án Károly Róbert magyar király privilegiális oklevélben erősítette meg az Esztergom melletti ilömösi prépostság kiváltságait. Átírta a prépostság 1138-as birtokösszeíró oklevelét, amely számtalan helytörténeti adatot tartalmaz a város környékére. * * * * 1329. január 27-én Cerzetoi Olivér pápai káplán a pápa megbízásából az esztergomi kereszteslovagok mesterét és konventjét a pápai curia bírósága elé idézi meg, egy 25 éve folyó per eldöntésére, amelynek tárgya többek között a táti Szent György és a zsidódi Szent Tamás kápolna hovatartozása volt. \m Mnnftr r A.rAHá r.