Esztergom és Vidéke, 1987

1987. április / 4.szám

4 Három esztendővel ezelőtt hét ősi diákváros kezdeményezésére országos találkozót rendeztek Debrecenben. E hagyományt azóta sem szakították meg, 1984ben Sopronban adtak randevút egymásnak a fiatalok, az idén pedig a Kecskemétieken volt a sor. Adózhattunk, a hajdani diákok, iskolák emlékének még pedig oly módon, hogy együtt elevenítettük fel az ősi diákhagyományokat, és három napig tartó vigassággal „emeltük" az Ősi Diákvárosok Találkozójának hangulatát. Szerencsés helyzetben vannak, akik nagy tradíciókkal rendelkező diákvárosban élnek, ápolják és gyarapítják a meglévő értékeket. Esztergom kevésbé mondható szerencsésnek e téren, mint Pápa vagy Debrecen, de úgy véljük, hogy a történelméről és kulturális gazdagságáról híres városunknak is szüksége van olyan hagyományokra, amelyet büszként tarthat fenn a diákság. A sokat emlegetett és tényleg rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a múlt emlékeire. A KISZ Városi Bizottsága április 23-25 között harmadik alkalommal rendezi meg a Városi Diáknapok rendezvénysorozatát, A programok fiataloknak készülnek, ám szívesen látunk, sőt elvárunk más korosztálybelieket is, a megnyitón éppúgy, mint a záróünnepélyen vagy a játékos vetélkedőn. Elképzeléseink között szerepel a diákpolgármester és a szenátus ünnepélyes megválasztása, NON-STOP MARATHONI (nyolc órás) vetélkedő, táncházak, színpadi produkciók, népművészeti kirakodóvásár, szalontáncbemutató, játékos vetélkedők és sportversenyek, pol-kaszinó, utcabál és még sok egyéb program, ami nagy érdeklődésre számíthat. Reméljük, elgondolásaink tetszést aratnak majd, mind a diákság, mind a város ifjúsága körében, MAGYAR VÍZÜGY! MÚZEUM Esztergom, Kölcsey u. 2. Tel.: 325 Nyitva: hétfő kivételével 9-17 óráig. Kiállításaink: A Duna és a magyar vízgazdálkodás története (állandó kiállítás) Beszédes József (1787-1852) emlékkiállítás (április közepétől) A Magyar Vízügyi Múzeumban Beszédes Józsefre emlékezünk születésének 200. évfordulója alkalmából. A magyar történelem során a gazdasági fejlődés meghatározó szakaszai a kor haladó irányzataihoz kapcsolódtak. Négy ilyen kiemelkedő fejlődési szakaszt ismerünk, melynek meghatározó szerepe volt a magyar technikai kultúra fejlődésében. A felvilágosodás kora, a reformkor, 1867 és az 1945 utáni időszak. A reformkor a nemzeti öntudatra ébredés, a társadalmi-gazdasági átalakulás és a szellemi újjászületés kora, egyben a vízügyek történetének is kiemelkedő fejezete. Ennek a kornak kiváló mérnöke volt Beszédes József, aki méltán érdemli meg, hogy születésének 200, évfordulója alkalmából megemlékezzünk róla. 1787. február 13-án született MagyarKanizsán Bács Vármegyében. Apja „szántóvető városi polgár" volt. Az alsóbb osztályok fiának előrelépését, feljutását ebben a korban a papi pálya jelentette. Beszédes József is így kezdte, majd hirtelen váltott át a műszaki pályára. 1813-ban az Institutum Geometricum-ban mérnöki oklevelet szerzett. Kezdetben az Eszterházy-uradalom mérnöke volt, ahol kizárólag vízimérnöki munkálatokkal foglalkozott. Számos helyi vízszabályozást végzett Tolna, Komárom, Veszprém, Pozsony, Nyitra és Vas megyékben. Pozsony vármegyében a Fekete és Csádé mocsarakat csapolta le, Diószegen négykerekű, alulcsapolt vízimalmot épített, a simontornyai határban 1000 kh. vizenyős területet szárított ki. Szabályozási tervet készített a Kapósra, a Rábó-a, az Ikva, Gyöngyös, Fertő, Hanság területére. 30 évesen végezte egyik legnagyobb munkáját, a Sárvíz rendezését, melynek során a medertelen, rakoncátlan folyóból közlekedésre és öntözésre alkalmas 176 km hosszú szabályozott, csatornázott folyó lett és több mint 50.000 hold föld vált termővé. Ekkor lett egy csapásra ismert híres ember és figyelt fel rá az ország — és Széchenyi István is. Beszédes József volt az első, aki vízosztó épülettel külön szabályzott csatornára telepítette a malmokat, így azok közel állandó vízadagolás mellett egyenletesen végezték a vízierő hasznosítást és a folyó főágában nem jelentettek árvízveszélyt. Beszédes József életpályájának jelentős és jellemző időszaka volt Széchenyi Istvánnal való együttműködése és kapcsolata. Mindketten főügynek tekintették a vízügyeket, ezen belül elsősorban a vízi utak fejlesztésének kérdéseit. Széchenyi támogatta a Duna—Tisza csatorna tervét, melyet Beszédes József készített el. Beszédes József abban különbözött Széchenyi műszaki tanácsadóitól, hogy ő részt vállalt a tervek elkészítésén felül a kivitelezés irányításában is. Néhány nagyszabású, műszakilag kiváló terve nem valósult meg, az utókorra maradt, a Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna terve, a D u n a-D r á v a-csatorna terve a maga nemében kiváló műszaki elképzelések voltak, de mégsem váltak valósággá. Miért nem valósultak meg? Mert már születésükkor elkéstek. A vasútépítés került előtérbe a víziutak rovására. A sors iróniája, hogy korának leghíresebb vízimérnöke is kénytelen volt átszegődni a vasútépítéshez. Ő vezette a Bécs—Pest vasút építését és elkészítette a Pest-Kolozsvár vasúti vonal terveit. Végül mégsem lett hűtlen a vizekhez. Vissza-visszatért kedvenc munkaterületéhez a folyókhoz. 1851-ben a paks-bátai töltéseket vizsgálta, amikor megfázott, megbetegedett és meghalt. Sírja a dunaföldvári temetőben van. A híres mérnöknek állít emléket múzeumunk áprilisban nyíló időszaki kiállítása. Szeder Balázs mérnök-muzeológus