Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 19. szám

2 ISZTEIftOft «• VIDÉKÉ 1943. március 6 Különösen nagy feladata lesz az Idén a Szövetkezetnek a földbirtokpolitikába való bekapcsolódása, főleg az 5 holdon aluli zsí dóbirtokok átvétele és juttatásá­val, majd a 100 holdon felüli egyes zsi­dóbirtokokból alakítandó kisbérlőszövet- kezetek létesítése. IgE Gyümölcsfaárusitás A'ki Esztergomban az OTI hátamögött a városi kertészet felé sétál, egy idő óta nagy tömeg gyümölcsfát láthat gon­dosan elvermelve. Közelebb menve látjuk, hogy minden fajtájú és minden nagyságú gyümölcsfa található itt, a kétszer ójtott törpe körtétől a félmagas alma és magas cseresznyefákkal együtt. A kapun olvas­hatjuk : ,,Az Esztergomvármegyei Köz­jóléti Szövetkezet gyümölcsfalerakata. Árusítás reggel 8—11-ig." Nem nehéz kitalálni, hogy mi a célja a Szövetkezetnek a sok ezer gyümölcs­fával. Emelni az esztergomi gyümölcs- kultúrát, hogy a mai beszerzési és szállí­tási nehézségeket levegyék sok ember válláról és azok is kedvet kapjanak gyümölcsfaültetéshez, akik a háború előtti könnyű beszerzési lehetőségek al­kalmával sem akartak bajlódni messzebb­ről hozatott gyümölcsfákkal, A szövetkezet gyümölcsfalerakatában nem kell zsákbamacskát venni, mert ki­ki a saját szemével győződhetik meg a megvásárolni szándékolt fáról. A gyü­mölcsfák megrendelését hosszabb előze­tes tanulmányozás, szakértői véleménye­zés, határbejárás előzte meg, amikor megállapítást nyert, hogy tömegterme­Cillek Lipót halála után a temető nem maradt gondozó nélkül. A négy apró ár­vával magáramaradt özvegy vezette to­vább — ideiglenesen — a temető ügyeit, hogy később vejének, Fuchs Tamás-nak adja át a sírkert gondozását. Az ismere­teit külföldön gyarapító s a fejlettebb te­metőművelést a budapesti kerepesi te­mető kertészetében elsajátító fiatalember nagy szakképzettséggel fogott munkájá­hoz. Az Országos Kertészeti Tanintézet oklevelének birtokában Maiina Lajos polgármester idejében foglalta el hivata­lát. Számbavette tartományának telekré­szeit. Sorok, sírok szerint szedte rendbe a temető területét. A sírkert nyilvántar­tásának megszervezése az ő nevéhez fű­ződik. 1900-tól kezdve pontos könyvve­zetés teszi lehetővé a könnyebb, eligazító tájékozódást. Az adatok rendelkezésre bocsátása esetén még a keresztjük elkor­hadt sírok is megtalálhatók. — Az első világháború előtt a ravatalozó-kápolna padlózatán égették a gyertyákat. Kegye- letes elgondolására a háború első évé­ben a kápolna előtt futó nagy kör kőke­resztes területén a gyertyák százainak er­deje lobbant fényáradásba mindenszen­tek napjának estéjén, hogy a lobogó fé­nyek azok emlékét is hirdessék, akikről már nem emlékeznek, akiket már elfelej­tettek. A szép kezdeményezés az említett időtől számítva szokássá fejlődött. — Sokat fáradozott, hogy a temető gondo­zott vírágoskertje legyen a megpihenni idetérőknek. 50 évi szolgálat után vo­nult nyugalomba. Munkás éveinek gya­korlóterétől azonban nem tudott meg­válni. Pihenésének megkezdése után egy évre az ő számára is szállást vetettek ab­ban a földben, amelyben annyi esztergo­minak a temető második főkertésze je­lölt ki néma lakást. A sírkő szűkszavú betűi és évszámai csak könnyű függöny az előtt az élet előtt, mely öt évtized szolgálatával a földről távozott eszter­gomiak síri pihenőhelyének gondozásá­ban morzsolódott és lobbant el. Fehérre meszelt hatalmas, sírboltzáró kőlapok fejénél díszes faragású vörös- márvány-kereszt vigyázza „Főtisztelendő Mészáros János hétéves aranymisés ál- dozár"-nak síri lakását, aki 82 esztendő Krisztusnak szentelt napszáma után tért meg égi Urához. Az emlék felső meze­jére vésett könyv és kehely az áldozat és szolgálat fenséges gondolatát, tartalmát sodorja az emlékezők leikéhez. A közelben virágos, nagy koszorú ka­réjában a fakereszt vastáblájáról Iontól Rajner Dezső intézőnek, tart. főhadnagy­nak 39 évet futott életéről sírnak halotti búcsúztatót a betűk vaskatonái. A sír­domb földes ágyán egyenesre nyírt bu- xus-sövény örökzöld levelei búsongják és zörgik a múló évek nesztelen rohanását. A sor sírjai mellett elhaladva a vonal végén svédgránit-emlék zárja vizsgálódó utunkat. Az Adorján-család sírjához ér­keztünk. Adorján János bérkocsi-tulaj­donos nyugtatja megfáradt testét a sír árnyas mélyén. A fekete márványkő két oldalán kovácsoltvas lámpatartók hajlí­tott nyakán üvegfalú sírlámpák tárt sze- ai9 vet kérdező tekintetet az úton felsé­lésre milyen fajták és féleségek a leg­alkalmasabbak és csak azokat hozatták nagy mennyiségben. Nem kell tehát senkinek törni a fejét, hogy milyen fajtáját is ültessen, mert azt elvégezték helyette a szakemberek és így mindenki a legjobb gyümölcsfát kapja, ami Esztergom és környékére való. Ezenkívül a Szövetkezet felvilágosítással, tanfolyamokkal, vetített képes és szabad­téri bemutatásokkal, ingyen kiosztott füzetekkel és szaktanácsadással igyek­szik mindent elkövetni a gymölcstermelés érdekében. Mindezt pedig csinálja nemcsak eszter­gomi viszonylatban, de szerte esztergom- vármegye több községében, így Nagy­sápon, Bajnán, Köbölkúton, Bátorkeszin, ahol mindenütt a legnagyobb érdöklődés- sel hallgatják az előadásokat. Ugyan­csak a gyümölcskultúra fejlesztése érde­kében a Szövetkezet kiküldte saját szakemberét a Lelédi Népfőiskolára, ahol alapos kiképzést nyernek a hallgatók, különösen az elhanyagolt gyümölcsfák rendbehozásáról. Bátran elmondhatjuk, hogy a Szövet­kezet minden lehetőt elkövetett eddig is és el fog követni a jövőben a gyümölcs- termelés érdekében, ha a közönség kö­réből megértésre talál munkája azáltal, hogy a rendezett bemutatókon minél nagyobb számban vesznek részt és a ne­hézségek árán beszerzett gyümölcsfák jó kezekben, jó helyen, még ezen a tava­szon földbe is kerülnek. Itt kell megemlíteni, hogy a Közjóléti Szövetkezetnek Bátorkeszin is van gyü­mölcsfalerakata, ahol szintén több ezer gyümölcsfa várja a vevőket tavaszi ülte­tésre. tálók felé, míg a játszó, himbáló szél másfelé nem tereli merev nézésüket ! Uj sort kezdve kissé beljebb kerülhe­tünk. Apróbb tisztás közepén szinte pusz- títhatatlan, hatalmas, zömök talapzat te­tejéről strázsahegyi kőből faragott óriás­kereszt tárja két karját az ég felé. Krisz­tus megfeszített kőtestét hordozza. A te­mető beosztása és tereprajza a negye­dik telekrész keresztjének tünteti fel a több tekintetben érdekes emléket. A ta­lapzat mellén német írás ad felvilágosí­tást a kereszt történetére vonatkozólag. ALL HIER RUET DER EHRENGEACHTE HERR SEBASTIAN KITZPÉRGER bürgerlicher steinmetz­meister. GESTORBEN IM IAHR 1764 DEN 30. MAY SEINE* ALTERS 48 JAHR. DER DIESE SAULEN GOTT UND DEM GEKREUTZIGTEN HEILAND ZU EHREN ALLJHE- RO, NOCH IN SEINER LEBENSZEIT VERORDNET UND DESSEN VERWITIBTE EHEGEMAHLIN FRAU ANNA CHRISTINA HAT AUFSETZEN LASSEN. IM JAHR 1768IDEN 30. APR. A befejező három sor a kőmező leg­alján fut. Több betűje teljesen elmosó­dott. Párszor szónyi üres helyek ásíta­nak. Az úgy-ahogy épségben maradt be­tűk segítségével, helytálló kikövetkezte­téssel, értelmi összevetéssel így olvasható a záró szöveg : GOTT^GEBE IHM UND AL­LEN HIER RUENDEN DAS EWIGE LEBEN. AMEN. Az emléksorok szerint ezen a helyen alussza síri álmát Kitzperger Sebestyén, esztergomi polgár, kőfaragómester. 1764. május 30-án távozott az élők sorából 48 éves korában. Még életében rendelte meg, de csak özvegyi sorsra jutott fele­sége állíttatta fel Isten és a megfeszített Megváltó tiszteletére az emlékkeresztet. 1768. április 30-án. Az özvegy férjének s a közelében nyugvóknak az élet Urától örök életet esdekel. A kereszt érdekes adattal szolgál a te­mető történetének tekintetében, A halálo­zás évében, 1764-ben ez a hely már te­metőterület volt. Itt temették el a kereszt gondolatának magvetőjét, hogy halála után négy évre az özvegy urának sírja fölé állíttassa az emlékkőnek és sírem­léknek szánt Krisztus-keresztet. Azóta ejti az ügyes kézzel megfaragott Is­tenember-test csukottszemű, szomorú fejét a temető apró halmai, sirkö- vei fölé. Megjegyzésre érdemes : a ke­reszt tövében szomorkodó Szűzanya s a kereszten függő Krisztus-test egy darab­ból faragott a hatalmas kereszttel együtt. A talapzat fölött a hagyományos koponya és keresztbefektetett csontok is a kereszt síremlék-rendeltetését bizonyít­ják, Tört ablakú lámpa fölött lombko­szorú fonnyadozík, akárcsak a kereszt előtt rendberakott téglák, kőkeresztek, koszorúk és szalagok egymásra omlott kő- és növényteste sírja a világ Urának szo­borképe előtt a pusztulás, változás és enyészet síri énekét. A kereszt körül kissé nehéz a határo­zott tájékozódás. A sírok itt-ott kiugra- nak az egyenes vonalból annak bizony­ságául, hogy ezen a helyen estek — a mostani időket tekintve — a legrégibb temetkezések. A kereszttől jobbra, a vonal szélén nyugszik Hajdú Istvánná Kurcz Mária. A sírkeretre húzott kőfal csillogó márvány­lapján aranyfutotta sorok kesergík az el­válás fájdalmát : Letört rózsaág, Melyet egyesíteni Nincs földi erő. Felejthetetlenül Velünk élsz, Mert szlved-lelked Itt maradt közöttünk. A síri pihenőhely korábbi lakója Gia- none Jánosné volt, De szálltak az esz­tendők, a rétegek elavultak s a régi helyre új lakos költözött. A kereszttől balra, kissé előreugró vo-> nalban újra megsüppedt idők sírjára aka­dunk. Félkarú sírkereszt dől előre, mint­ha megtántorodott volna. Másik karját az idővel vívott pusztító harcában veszí­tette el. De meg így is, csonkán, bénán állja a viadalt, Nagy napokat látott mel­lén cirádás német betűk vágódnak a már­vány kemény húsába s erejük fogyottan is hirdetik a földbe került gazda emlé­két, aki egykor Kircher Ferenc névre hallgatott, a követ faragta díszesre s 1808-ban tette lábát a sír lépcsőire. Szomszédságában hasonló kiképzésű, ép vörösmárvány-kereszt ,, Cser ép János választott polgár" meghalkult emlékét idézi, aki életének 55. évében tért meg a síri árnyékok honába. Szürke márványkereszt csillogó ara­nyát vesztett sorai Istenben boldogult két unokatestvérről emlékeznek. Tölgyesi Já- nos-t és Burány Erzsébet-et siratják a gyászoló bánat véste sorok : Bús szülőknek két árva nefelejcse "-"-V.í Hervad e sötét sírban temetve. ^ V De hoz majd egykor szebb tavaszt az ég, !J £ Midőn viszontlátandjuk egymást még, S az ég Urának keze Visszatűz sziveinkre A sír mellett bozótos fák sűrű ágai ta.- karják a bújó neveket s borítanak árny­ba, múltba zuhant emlékeket. A közelben egy sorban, katonás rend­ben három sírhalom melegedik össze testvéri együttesben. Fakeresztek köze­pén, bádoglapok homlokán festett betűk vonulnak tova. A két első kereszt Trei- ter Imre, Treiter ' Kálmán nevét őrzi az őrlő feledéstől, a harmadiknak rozsda­ette lapján a régi név lepattogzott törme­lékei peregnek le s hagynak egyre vi­gasztalanabb képet a vissza nem térő ra­gyogóbb napokról. Ezen a részen helyükből kifordult kő­keresztek hullottak össze az erők küzdő­terén. Másfelé keresztvesztette, jeltelen sírdomb közepéből csenevész, nyurga, kétágú orgonabokor búsong miagáraha- gyott árvaságában. Fakó színben, száradó testtel panaszolja elmúlt virágos nap­jait I (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A leventék országos vezetője városunkban Az esztergomi leventéknek nagy ün­nepe volt február hó 25-ike, mikor vitéz Béldy Alajos altábornagy a leven­ték országos parancsnoka látogatott el városunkba. A járási leventeparancsnokság épülete elé délben 1 órakor érkezett vitéz Béldy Alajos altábornagy autóján, itt fogadta Kollier Gyula járási levente- parancsnok jelentését és oktatói karának bemutatkozását. A délutáni órákban és még utána két napig a felszabadult Felvidék tót­ajkú községeit látogatta végig, ahol meggyőződött a nemzetiségi vidékek leventéinek hazafias magatartásáról és fegyelmezett magyar leventéhez illő szelleméről. A kétnapos szemleútjáról szombaton a késő délutáni órákban ér­kezett vissza városunkba. A szombati napon szűkkörü vacsorán vett részt dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás­nál és az éjszakát is ott töltötte. Vasárnap a reggeli órákban a leventék zeneszó mellett vonultak a vízivárosi templomba, ahol az országos főparancs­nokkal együtt leborultak az Ur elé. A templom bejáratánál Pollák Miklós plé­bános fogadta vitéz Béldy Alajos al­tábornagyot kiséretével, akik között ott láttuk vitéz Somogyváry József ezredes, II. hdt. leventeparancsnokot és Tenke Lajos ezredes, a 6. könnyű hadosztály parancsnokát és Kollier Gyula járási leventeparancsnokot. A szentmisét és szentbeszédet dr. Mátray Gyula pápai kamarás, herceg- primási titkár mondotta. A szentbeszéd­ben a leventék figyelmét felhívta arra, hogy olyan vallásosak és olyan hazafiak legyenek, mint amilyen az országos pa­rancsnokuk. A szentmise alatt a fúvószenekar Szeredi Károly vezénylésével egyházi énekeket adott elő. A szentmise után fogadta az orszá­gos főparancsnok az érseki nőnevelő intézet leányleventéinek hódolatát, A lányok fogadása után a leventék fel­sorakoztak a díszmenethez. A zárda­templomnál fogadta nagy megelégedéssel a leventék feszes díszmenetét. A dísz­menet után kiséretével a levente­otthonba ment, ahol dr. Marczell Árpád leventeegyesületi elnök fogadta az elő­kelő vendégeket, s végigvezette az ott­hon helyiségein. Az otthon helyiségében elhelyezett Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap mo­dellező műhelyében Philipp József egye­sületi elnök üdvözölte és adta meg a szükséges felvilágosításokat. Az otthon megtekintése után a MOVERO sportrepülő téren szemlélte meg a levente modellezők mutatványait. A szemle után a megjelent vezetőségnek a legteljesebb elismerését nyilvánította a látottak felett és messzemenő támo­gatását ígérte. Felhívás Esztergom város Közönségéhez! Magyar Testvéreim ! Megjöttek városunk falai közé a mi drága, hős sebesültjeink! Értünk hul­latták vérüket, értünk szenvedték a ret­tenetes orosz tél csonkító fagysebeit. Szép hazánk különböző városaiban, fal­vaiban, tanyáin, születtek. Messze van­nak szeretteiktől, kiknek távollétét fáj­dalmasan nélkülözik. Esztergom város megértő, hűséges ma- gyarszívű családjaihoz fordulok. Arra kérem, fogadjon minden tehetősebb csa­lád egy-egy sebesült hősünket fiává! Pó­toljuk tőlünk telhetőleg a szülőt, a gon­dos, jó feleséget, a szerető testvért! „Amit egynek tesztek az Én nevemben a legkisebbek közül, —• nekem tettétek /“ mondja az Ur. Lehet, hogy szivünk sze- retetet, vagy egy jó szóval nyújtott fi­nomabb falat engeszteli meg a méltán haragvó Mennyei Atyát, ki jóságunkat a fronton küzdő fiaink életben maradá­sával fizeti vissza nekünk. Jöjjetek magyar Testvéreim hős sebe­sültjeinkhez ! Vigyünk nekik sok-sok szeretetet ! Isten hozott Benneteket drága Hő­seink ősi városunk falai közé! Városunk minden egyes polgára aggódó szeretettel imádkozik gyógyulástokért, mert fiaink vagytok ! Hősök vagytok ! Egy magyar honleány. Kisgazdaasszonyképző tanfo­lyam a Szentistvánvárosban Február hó 28-án ért véget Esztergom- Szentistvánvárosban a kisgazdasszony- képző tanfolyam. A szép egyetértésben, jó magyar lélekkel vezetett munka, ki­váló eredményt hozott. A záróünnepélyt Mihályi László igaz­gató nyitotta meg. Beszédében üdvözölte a megjelenteket és beszámolt a tanfo­lyam eredményeiről. Utána szép és han­gulatos műsor pergett le, amelynek sze­replői Szórádi Mária,, Markovits Anna, Máthé Irén, Leher Róza, Molnár Gizella, Markó Ilona, Reininger Anna, Mihályi Évike, Juhász Margit, Juhász Erzsébet, Erős Etel, Szerző Jánosné, Maros Iza­bella, Szilas Róza, mind kivétel nélkül lelkesülten és átérezve játszották meg szerepüket. Lélekemelő volt az a figyelmesség, hogy a tanfolyam hallgatói köszönetül azért, mert a tantestület tagjai odaadóan foglalkoztak velük, az igazgatónak át­adtak egy nyugtát arról, hogy 15 pengő összegyűjtött pénzüket ajándékmegváltás címén, a Magyar Vöröskereszt céljaira befizették. A tanfolyam szép eredményét, vala­mint a tanítótestület és hallgatók együt­tes munkáját Horváth József vármegyei népművelési titkár köszönte meg. A tanfolyam hallgatóit lelki nemes­ségükért és szorgalmukért, a tanítótestü­letet fáradhatatlan lelkes munkájáért őszinte elismerés illeti meg. BORT LEGMAGASABB NAPI ÁRBAN VESZ ESZTERGOMI BORÁSZATI EGYLET Rt. |Ai esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XVIII. Séta aíhalotfak városának utcáin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom