Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 74. szám

2 1943. szeptember 18 ESZTERGOM él VIDÉKÉ san váltani és máris tudjatok száguldani, rohamozni és győzni ! — Akik pedig továbbra is soraink kö­zött maradtok és most majd visszatértek helyőrségetekbe, vigyétek magatokkal a kőrengetegekbe is ennek a tábori életnek és tábortűznek egészséges és szükséges magyar katonás, harcos és bajtársi lel- kületét, mely nemcsak megvéd bennete­ket minden csatornaszennytől és pat­kányszellemtől, a nadrágba bújtatott vénasszonyok locsogásával szemben, de égő fáklyaként világit a magyar mécsek milliói között, fényszóróként irányt szab, ahol magyar sötétséget lát és mint egy buzogány csap le oda, ahol a szent ma­gyar üggyel szemben árulást tapasztal. — Amikor ezer és ezer kilométerre Hazánktól a nagy orosz síkságon vívtuk harcainkat, abban a hitben és meggyőző­désben küzdöttünk, hogy harcaink elle­nében szépséges Hazánk és magyar faj­tánk megszabadul, a korszerű tatárjárás mindent elsöprő és megsemmisítő dúlá- sától. — Ha ez a veszély még nem is múlott el teljesen fejünk felől, de lényegesen csökkent. Minekünk most már készül­nünk kell arra is, hogy majdan a magyar béke a magyar igazság győzelmét hozza Strázsa hegyi kőkereszt fekete vonalak­kal megnúzoct betűi két szót őriznek : Zeloczuy-csaiad. A sirnalom mélyen nem sokan pinennetnek. Csak nehanyan nyu- gocüiatjak ott töldi iaraüaimuKat. A sír­hely nem sokkal nagyobb a szoKasos mé­reteknek A temető nyilvántartó könyve is csak a sirkó két adatat hozza, A család tóbo tagja a temető kulonbozo helyein ta­lálható sírok alj an került pihenőre. Az emieKezés több szavat megérdemlő üze- loczky András-ra majd később kerül szó. A követKezó sirdomb tetejen szárazra hervadt színtelen koszorúk hullanak ha­lomba. Zörgo hátukon kidőlt lakereszt nyúlik el, mint valami hasznamult útmu- tatótabla. A raerositett Jterekded iehér- marvany lapon bchalkhaz berencne Scnonbeck laa-nak neve vívja gyenguio küzdelmet a tépázó idővel, A meiiej e tö­redezett marvanydarabok még siralmasabb pusztulásról panaszkodnak, lovabb a szé­lén lankadt orgonabokor gyérült, ráncok­ba esett levéliuggönye sír és kesereg a hosszú, esötlen nyár tikkasztó, perzselő tüzéröl. Műkőből öntött kereszt tövében kő- rohamsisak szürke harangja kondit em- lekverset Schneider bereue-röl, aki 1918- ban áldozta vérét, életét a haborútepte hazaért. A gondozott sir most is elő ke­gyeletről beszel, mely ébrentartja a ha­lott hős emleket, Ationja sírja loldjet az emiekezes virágaival, akárcsak a tenger­zöld borostyán is kúszó testevei ölen at a kőkereszt fejét, karjat, egyszerű, karcsú, vékonyvonalú testét, mely az életnek a halai lelett aratott diadaláról zeng örök­ké csendülő éneket. Szépen sorjában következnek egymás után a hallgatag sírok, a beszédes kövek. Egyszer a meg élő gazda jelölte ki ma­gának a terjedelmesnek nem mondható pihenőhelyet, máskor masok, közelebbi- tavolabbí atyaliak avatkoztak bele a síri nyugalom helyének kérdésebe. Így is, úgy is eljutottak oda, ahova el kellett kerül­niük. Szürke márványlap süpped a haraszti kő kemény húsaba, Forgách Kálmán MÁV íőmozdonyvezető sírba omlott 59 esztendős életének zsong halkszavú em­léksorokat. Egykor száguldó, dörgő óriás gőzparipájával zakatoló vaskocsi sorokat röpített távoli tájak felé. Vágódták a vál­tók, jeleztek a csengők, suhantak az ál­lomások ! Vitte az emberek ezreit ! Az utolsó állomáson neki is ki kellett száll­nia, hogy atadja a „gőzöst igazító" tisztét a következőknek, akik ide is követték, követni fogjak a száguldó vastaltoson egyszer féket eresztő, máskor arra féket vető, szívvel-ideggel, lélekkel dolgozó bá­tor lovast I Sírverse ugyanaz, amellyel már találkoztunk az első telekrészben Sólyomi Lajosné díszes márványemléké­nek kőfalán. Szabolcska-verssel foglaljak koszorúba az elköltözött lelkének jósá­gát, szépségét. Karrarai márványból faragott obeliszk időszürkítette testén Feigler Jánosné Schaflarzsovits Hermin-nek nevét hor­dozzák a szolgáló betűk. Az árvaszéki ül­nök hitvesévé lett, Eszékről elszármazó úrasszony az esztergomi temető dajkáló földjében talált pihenőre. Alacsony vörös mészkőkereszt írása röviden tesz jelentést : Szabados István, nánai születés. A katonaságnál elhunyt, 1886, dec, 31-én. Élt 24 évet. A továbbhaladás során az apróbb-na- gyobb sírkeresztek sokadalmában két ma­gas, kőből faragott síremlék emelkedik előkelőségének, nagyságának elvitathatat­lan tudatában a környező összes társa fölé. Szépségük, értékük biztosított szá­meg. A magyar igazság : az ezeréves Ma­gyarország ! — Miként a múltban becsülettel telje­sítette, aképen a jövőre nézve várja leg­felsőbb Hadurának parancsszavát. Ama reményben, hogy ez mielőbb elhangzik : az ezeréves Magyarország feltámadására és a feltámadási hadak útjának földi Csabakirályfiára : legfelsőbb Hadurunk­ra, a Kormányzó Ur Ofőméltóságára — háromszoros huj, huj, hajrá ! A tábortűznek vége. A gyönyörű szep­temberi estén mintha a csillagok is szeb­ben ragyogtak volna, mint máskor. Tűnő fényességben vonult fenn az égen a Ha­dak útja, szinte láttatni engedi azt a sok­sok magyar vitézt, kik nemzetükért ad­ták életüket. Az élen ott megy ifj. Horthy István a nemzet hősi erényeinek és példátadó ön- feláldozásának örök mintaképe. Ö vezeti e sereget a csillagos magyar égbolton. Magyar ifjú ! E hősi példát kövesd ! Élj a Hazáért, s ha azt kivánja, egy jaj­szó nélkül add élted érte. Fegyveredet azonban még utolsó sóhajodnál se en­gedd ki kezedből, szoritsd magadhoz, hogy hősi harctól áthatott lelked, még a sírból is le tudjon csapni arra az idegen­re, ki e Haza szent földjéhez mer nyúlni. mukra hosszabb életet, míg egyszerűbb szomszédjaik kidőltek mellőlük, hogy ujabh zarándokok omló teste tölött ké­sőbbi emiekek hirdessék a sose megszű­nő költözködés egyre újuló állomásait. A zsambeki mészkőből vésett két, ko­rát erősen jellemző alkotás terjedelmes sírhely homlokreszen all egymás mellett. Az első díszesebb. Csúcsíves modorban laragiak. A iulttes oszlop toronyszerű kiképzésében iolytalódik. Kőrózsák s a stílus többi ismerős, szerves tartozéka találkozik nemes összhangban a vaskos talapzaton emelkedő síremléken. A kő­oszlop elülső lalaba mélyesztett fehér- marvany lapon adatokat jelez az emlé­kező írás ; t eigler Mari szül. Vagovich. Megholt éltének 20. évében. 1885-ik évi augusztus hó 11-én, Vigasztalhatatlan ierjetól. — Jobboldalt szinten negyzet- aiaKÚ, kicsiny lehermarvany lapon ol­vasható az ittmaradt hitvestárs áldást esdő búcsúzkodasa: Drága lélek Nyugodj csendben bús sir a oleben. OröK beke lengjen MeUemed kóreoer. A kis, tülkeszerű bemélyedésben vala­mikor szárnyas angyal allhatott. Kőtes­tének a laton maradt körvonalai élesen útköznek ki. Most díszétől losztottan, koíaus árván mereng a szemlélőre, akar a vak ember tény után síró iénytelen szemurege. — A másik emlék egyszerűbb munka, ingyenes, sírna vonalak hatarol­jak a testes kőtömböt, melynek telsö, kockára taragott tagjaba mélyen vésett, egyenesszarú kereszt iigyelmeztet meg­váltásunk szent jelére. Az emlék felírá­sát nem marvanylap hordozza. A homok­kő falara vésték az adatokat s a halotti verset. Üzért csak nehezen olvashatók a kopásnak kitett kissé elmosódott sorok : feigler Sándorné szül. Kinsztner Lujza. kihunyt életének 26. évében, A bzendc jo anya 8 a ritka nő pihen Nem bántja mar baj Cböndes piheniiben. De anyja éa a ferii 8 anyatUn ki -dede Enyhét hh.ba Kér 8 zokogni jár ide A 26 esztendős fiatal asszonyt gyer­mekágyi láz, ia szülő édesanyák rettegett réme ragadta el az élők sorából. Rá öt esztendővel melléje került apró árvája. Az emlék alsó mezején tovább menetel­nek a gyászoló sorok : Feigler Lujza A iontebfcnn.il leánykája Elhunyt életűnek 5. évében. Nem nyughatott a jó anya Amíg lanyuaja itt v-da I Must az iá, ez is olt pihen 0 elve egymást oly híven. Az édesanyának s utána hervadt kis lányának földbe visszatérő teste a rohanó évek tűnő sodrában csonttá foszlott, dísz­telen vázzá változott. Elszálltak a színes álmok, amelyek a szülőnek és gyermeké­nek elimbolygó életútján csipkéződtek, színesedtek csengő kacagásból, meleg si­mogató szavakból. A kőbe vésett sorok ár­kait is több helyen elsimította az őrlő idő, a szeretet azonban, amely életet fa­kasztott és hordozott, s szebben zengett a zengő ércnél vagy a pengő cimbalom­nál — hiszen az angyalok égi nyelvén szólott — most is, annyi évtized múltán átver a lemetőföldön. A sírdomb kőosz­lopának szellőpendítette muzsikájában, fenyőfáinak halk zsolozsmájában el nem múló életéről énekel. Soha el nem enyésző emlékezése jeléül emelt ékesen faragott márványikereszlct életepárjának, Gerendás Teréz-nek, aki 36 esztendős korában mondott búcsút a világnak, a gyászoló férj : Tátus Ferenc. Az írás szerint „a szomorú évek hosszú során sem fogja feledni kesergő árvái­val." A hosszú évek rövidekre fonnyad­tak, hiszen az árvák közül az egyik a fá­jó szakadásra egy évvel szállott le édes­anyja mellé, hogy öt évvel később a tá­vozó édesapa hagyja teljes árvaságra ke­sergő gyermekeit. Riethmüller Károly-nak borostyánleve­lek örökzöld sátrába búvó sírdombján a folyton‘újuló kegyelet színes virágai tün­dökölnek. A víz enyhén hulló zápora sző rájuk csillogó ruhát. Muskátlik égő sze­me tüzel a smaragd szőnyegen. Petúniák fehér, lila kelyhei küszködnek a hab­könnyű szirmokra hullott gyémántragyo- gású vízcseppekkel. Hintáznak, játsza­nak, mint a lepkeszárnyak. Esti álom felé futó játszi hajladozásukat mozdulatlan komolysággal szemléli az erősebb testvér, a ritkás ágú fátyolka. Szerinte nem kell mindjárt, a muzsikáló szellő első játéká­ra hajladozó testtel játszani, mosolyogni. A sírhalmok egymást szüntelen váltó láncolatában tovább tünedeznek elő a fejfák emlékét őrző vas lapjairól a ne­vek. Anyagtalan valóságok. Egykor, vé­dőszárnyuk oltalma alatt munkában fá­radó, hivatásuknak élő személyek iz- zadtak-küzdöttek, tettek-vettek az élet térségein, Jóvoltukból váltak ismerete­sekké tetteik, tündöklött dicsőségük ! Rajtuk keresztül rajzanak fel az em­lékek a már távozottakról ! Ideig-óráíg még hozzákapcsolódnak a ködbeveszett személyekhez, a valamikor húsba-vérbe öltözött alakokhoz. Bizonyára azért, hogy testetlen súlyuk, mely a múlás martaléka lett, egyre vigasztalanabb földi semmivé váljék a nagy úton, amerre a hűtlen szolga, az iramló feledés szedegeti száguldani sose szűnő szárnyas lábát. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Alispáni jelentés Esztergom varmegye és város múlt hónapjáról Esztergom vármegye törvényhatósága dr. jxesmarki Frey Vilmos iőispan elnök­lesével í, hó 14-én, kedden délelőtt kis- gyuíést, majd közigazgatási bizottsági gyűlést tartott. A kísgyülésen többnyire községi kép­viselőtestületi határozatok jóváhagyása zerepelt, A közigazgatási bizottság tudomásul vette az augusztus havi alispáni jelentést amely elsősorban a közigazgatasi ügyme­netről számol be. Az aiispani jelentés szerint a tisztviselők váltakozó katonai behívása folytan állandóan változtatni kell a hivatali ügybeosztast s ez késlel­teti az ügyek elintézését. A közrend és köznyugalom kielégítő volt, zavaró kö­rülmény nem fordult elő, A közellatással kapcsolatosan megem­líti az alispáni jelentés, hogy az eszter­gomi járásban a zsírellátás, a párkányi jarasban a húsellátás terén volt fennaka­dás. Beszámol az alispáni jelentés a Vár­megyei Közjóléti Szövetkezet által Bá- tcrkeszin épített 10 lakóház átadásáról a sokgyermekes csaladok részére, Beszá­mol arról is, hogy Esztergom város kö­zönsége a nehéz háborús helyzet ellenére is — bár az előző évekhez viszonyítva szűkebb keretben — megtartotta legna­gyobb egyházi ünnepét, Nagyboldogasz- szony napját. A varmegye területén a múlt hónap­ban többször volt tűzeset. Ezek közül a legnagyobb méretű a libádi tűzeset volt, amikor két lakóház, istálló és egyéb mel­léképületek váltak a tűz martalékaivá, mintegy 70.000 pengő értékben. A vizs­gálatok eddigi eredménye szerint a tüzet egy nyolc éves gyermek idézte elő. Né- metszögyénben villámcsapás okozott tü­zet. Itt gazdasági épület, szalma és ta­karmány égett le és a kár mintegy 15.000 pengő. A folyamatban lévő vármegyei építke­zések az alispáni jelentés szerint erőtel­jes ütemben haladnak előre. Az eszter­gomi járási főszolgabírói hivatal bontási és alapozási munkálatai befejeződtek. A kórházépítkezéssel kapcsolatban jelenti, hogy a belgyógyászati osztály már a na­pokban, a többi osztályok a közeljövő­ben átadhatók lesznek rendeltetésüknek. Országos Búvár Kund Úszó­hetet rendeztek városunkban Az Országos Úszó Hét keretében vet­tek részt leventéink f. hó 14-én a Búvár Kund tehetségkutató úszóversenyen a Szt. István strandfürdőben. Az előző évi csekély számú jelentkezővel szemben igen szép számú levente jelent meg a meghirdetett tehetségkutató versenyen. A versenynek az volt a célja, hogy az if­júság a hadviselés, a betegségek, vizbe­fulladás ellen felkészüljön és a magyar úszósport állandó minőségi utánpótlását biztosítsa. Vannak országok, ahol a lakosság nagy százaléka tud úszni. Nálunk sajnos, ahol az adottságok megvannak, az ifjúság visszahúzódik ettől a sporttól. Hála is­tennek f. hó 14-én éppen azok a fiúk bi­zonyították be, akik a leventecsapatok szerény munkásai és nem tagjai semmi­féle sportszakosztálynak, hogy ők is mű­velni akarják ezt a fontos sportot. így az esztergomi íparosszázad 124, .az esz­tergomi 3, sz, csapat 27, a pilismaróti le­ventecsapat 16, az esztergomtábori leven­tecsapat 36, és a szakosztály század 2 leventéje nyerte el az úszójelvényt és az emléklapot. A versenyt Séd Gábor, a csallóközi ke­rület titkára rendezte Kelemen László főhadnagy körzetparancsnokkal. A versenyről a fiúk nagy büszkeséggel távoztak és a vezetők boldogan vettek fel egy-két tehetséges fiút az úszószak­osztályba. Terménykiállitás és őszi ailatüijazas A Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara, az Esztergomvármegyei Lrazüasági Egye­sület, az Esztergomvarmegyei Állatte­nyésztő Ü-gyesulet, a Kisaiioldi Növény­termesztők Szövetsége, a JAisaltöldi Me- zogazdasagi Kamara Kisérletugyi Szak­osztálya, valamint a Varmegyei uazdasa- gi Etgyesület Lótenyésztési Szakosztálya Karöltve rendezik meg az őszi allatdíja- zasokat és tenyészailatkiallítast, A szarvasmarha állatdij ázások Epöl, Kéménd, Nagyölved, a lódijazasok Par- kany községben lesznek megtartva. Határ­időket a varmegye minden községeben kixuggesztett íairagaszok hirdetik. Kö­zelebbi ielvilágositast a községi mező­gazdasági elöljárók, községi mezőgazda­sági bizottsági elnökök és a községi elöl­járóságok adnak, nemkülönben a ter- ményKiallitásra vonatkozólag is. A kiállítás iránt a kisebb-nagyobb bir­tokosok és a gazdak körében nagy az ér­deklődés, s igy minden remény megvan, hogy a háborús nehézségek és az idei na­gyon gyenge termés mellett is szép és fi- gyelemremeltó kollekciót tár majd az érdeklődők elé, Elismerésreméltó a nagyobb gazdasá­gok és iparvallaiatok érdeklődése, mely abban nyilvánult meg, hogy a tisztelet­dijakat, vagy azok megváltásának össze­gét az elnökség rendelkezésére bocsáj- tották. Eddig a* következő tiszteletdijak ér­keztek be : Magyar Élet Párt, Tokodi Üveggyár Rt., báró Ulmann György, Schalkház Ferenc egyesületi elnök, Bars- megyei Népbank párkányi fiókja. Tiszte- letdij megváltás címén ; Salgótarjáni Kő­szénbanya Rt. Dorog, Salgótarjáni Kő­szénbanya Rt. labatlani cementgyára és a Magyar Viscosa Rt. 100—100 pengőt küldtek be. A tiszteletdíjakat, mint pe­dig a íiszteletdijak beszerzésére szánt összegeket magyaros köszönettel nyug­tázza az elnökség. Tiszteletdijat helyeztek kilátásba a hercegprimási és székesfőkáptalani ura­dalmak, tiszteletdij beszerzésére pedig a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és az Ella Malom Rt. Bátorkeszi 100—100 P beküldését jelezte, Kiállítók : a hercegprimási uradalmak figyelemreméltó nagy kollekciója a Bel­városi Gazdakör egész színpadi részét foglalja el. Igen gazdag a gyümölcskol­lekció, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen fajtákat termeljünk várme­gyénkben, hanem egyúttal a jövőben be­szerzési forrásul is szolgál. Nem kevésbé gazdag s nemcsak vármegyei, de orszá­gos relációban is nagy figyelmet keltett a burgonyanemesités, amely Veneny ne­mesítő irányítása mellett halad s már most látni fogjuk a legkiválóbb egyede- ket. Páratlannak igéfkezik az erdészeti rész is. Ugyanis az érdeklődők némi ké­pet alkothatnak maguknak, hogy az er­dészet helyzete milyen nehéz, nemcsak most a háborús adottságok mellett, ha­nem még a nyugalmasabb napokban is, Ugyancsak igen gazdag kollekció a Székesfőkáptalan gabona és ipari növé­nyek kiállítása, nemkülönben az erdé­szet is, Metternich Sándor Klementina herceg­nő órisápi gazdaságának megfelelő kimu­tatásokkal ellátott gabona és tengerifé­leségek kollekciója 'különösen a gazda­szemeknek lesz lenyűgöző. Báró Ullmann György gazdasága és szárító üzeme a maga korszerű berende­zéseinek és produktumainak különfélo- ségével fogja vonzani a háziasszonyokat. Ugyanilyen figyelmet érdemel a gazda­sági, szöllő- és gyümölcs'kiállitása is. A terménykiálíitás egyik jelentős ré­sze lesz Veneny Lajos nemesítő kollek­ciója, durum (makaróni) búzák és csu­paszárpák, sör- és takarmányáprák so­rozatai és burgonya nemesítvényei. Ott fogjuk látni a M. kir. Párkánynánai Téli Gazdasági Iskola tabellátumait és ipari Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XXXVII. Séta a halottak városának utcáin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom