Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 47. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1943. junlus 12 hiába a magyar történelem lapjaira. Ok bevonultak az örök halhatatlanságba és ott esdekelnek a magyar ügy igazságáért és a szebb jövőért. Mi vitézek tudjuk azt, hogy a fájdalom megosztva csak félig fájdalom, ezért vállaltuk, hogy osztozunk az örömben, fájdalomban és mi nyújtjuk át a Hadúr kitüntetéseit a hősöknek vagy azok hozzátartozóinak. Ezután felolvasta a kitüntetetteknek a neveit és átadta' a kitüntetéseket. A kitüntetettek : Bátky József, Papp József, Janicsek Mihály, Hegedűs Lajos, Madarász Lajos, Móczik Lajos. A kitüntetések átadása után a vitézi várományosokhoz fordult és figyelmeztette őket, hogy ne felejtsék el sona, hogy a hazáért bátran, szemrebbenés nélkül dobják oda drága életüket. A felemelő ünnepség után a hivatalos értékezlet tárgysorozatának letárgyalá- sára tértek át. Vitéz dr. Csiby László alezredes, vitézi .székkapitány ismertette a telepítés kérdését. Hangoztatta, hogy a vitézeknek kötelességeik vannak a hazában éspedig a végeken és a nemzetiségi vidékeken. A magyarságot meg kell erősíteni és ez a vitéz hivatása. Esztergom vármegyéből 9 vitézt, névszerint : Tóth Andrást, Malis Istvánt, Bélái Jenőt, Heves Jánost, 1. Molnár Istvánt, II. Molnár Istvánt, Csutora Vincét, Harangozó Lajost és Krajczár Józsefet helyeztük el és vezettük be a végeken kapott vitézi telkekbe. Ismertette ezután a zsidóbirtokok vitézek közötti felosztását. Esztergom vármegyében 35 zsidóbirto'k kerül felosztásra, A munka lassan megy, mert az a hivatal, mely ezt végzi, túl van terhelve munkával, de remény van rá, hogy rövidesen rendezni fogják. Megemlékezett ezután arról a szép és nemes munkáról, amelyet a városban ápolt sebesültek megvendégeléséért a vitézek tettek. Különösen közreműködött vitéz Zsámbéky Pálné és vitéz Ronkay Antal protonotárius kanonok, akik nemes szívükkel, áldozatkészségükkel vitézekhez méltó cselekedetet tetfek. Ugyanilyen nemes vitézi tett volt vitéz Morvay Gyula vendéglős cselekedete is, aki 35 sebesültet látott vendégül egész nap vendéglőjében. Vitéz Gerecsey Árpád vitézi széktartó ezután az egyesületekbe való belépésről beszélt, majd a Vármegyei Közjóléti Szövetkezetbe való bekapcsolódásra buzdította a jelenlévő vitézeket. Ezután megemlékezett vitéz Sághy Antal és vitéz Ronkay Antal nemes cselekedetéről, akik a vitézi gyermekek részére keresztelőleplet készíttettek. A lepel minden újszülött vitézi gyermek keresztelésénél rendelkezésre áll, A bejelentés után vitéz Bánomy Antal emelkedett szólásra, aki a vitézek nevében őszinte hálával mondott köszönetét ezért a szép megnyilatkozásért. Hangoztatta, hogy a vitéznek kell minden jó ügy szószólójának lenni. Ott kezdődik az ember, ahol elismerik az embert. Az élen haladni mindig küzdelmes volt és lesz a jövőben is, de a vitézeknek kell vállalni az élenhaladást. Férfierők megnyilatkozása nélkül nem lehet nagy és kiemelkedő dolgokat véghez vinni. A vitézség kötelez ! Az őszinte szavakért vitéz Sághy Antal mondott köszönetét. — Amit tettünk, vitézi kötelességünk volt. | Ezután vitéz Kalmár Gyula szakaszvezető, vitézi várományos tartott előadást az orosz harctéren szerzett tapasztalatairól. Az érdekes megfigyeléseket tartalmazó előadást a jelenlévők nagy tetszéssel fogadták. Az értekezlet a Szózat eléneklésével ért véget. 'íKJéÍBÉÉ inifiPiiiiJM!i!iniiiiii»iiitmiwiiuHii[nHiiiinniiimiiHiiiinuii«i]iii Szép jövőt Ígérő vendéglő nyitotta meg kapuját Esztergom városa mindig vonzotta idegeneket A történelmi múlt mellett, y’zik ide jönnek, jövőt látnak üzleti szempontból is. Esztergomnak meg vannak az adottságai, természeti szépsége, kitűnő nyaralóhely, hőforrása, főváros közelsége stb. Minden adva van, csak a lehetőségeket kell kihasználni. Ezeket ismerte fel Szép László, a volt Korona kávéház új bérlője, mikor óriási anyagi áldozatok árán átalakította a vendéglőt és városunkba telepedett. A volt kávéház új és méltó nevet kapott : Duna-korzó étterem. A régi helyiségeket új beosztással, átalakítással és modern berendezéssel tette fővárosivá és a Duna-korzó ékességévé. A Duna- korzó étteremben három helyiség van : az étterem a volt kávéházi helyiségben, ahol 150-—200-an kényelmesen elférnek, a söntés helyiség sokkal kisebb, de ez is csupa ízlés és csíny, a harmadik helyiség a volt étterem helyisége, ebben helyezte el a kávéházat, amelyet hangulatosan a fővárosi kávéházak stílusában rendezett be. A berendezés és az átalakítás oly széppé és hangulatossá tette, hogy alig lehet ráismerni a régi külsőben elhelyezett belső helyiségekre. A berendezésnél még fontosabb a tulajdonos szakértelme, amellyel ezt a vendéglőt üzembe helyezte. A vendéglőt kitűnő gróf Er- dődy-féle pincészeti, somlói és révfülöpi borokkal látta el, amelyeknek minősége a legjobb cégér. Aki egyszer a borokat megízlelte, azoknak állandó fogyasztója lesz, A vendéglőt a háborús idők ellenére is felszerelte és kitűnő ételekről kiváló szakember vezetésével gondoskodott, Ami Esztergomban egyedülálló, be szeretné vezetni délelőtt és este záróráig a zónákat. Terve, hogy az étteremben hetenkért háromszor a fiatalság szórakozására táncengedélyt kér. Az átalakított helyiséget szemlélve megállapítjuk, hogy Szép László vendéglősnek van szíve áldozni azért, hogy a város vendégeit meghódítsa magának és hisszük azt is, hogy a most befektetett óriási anyagi áldozatok meghozzák majd idővel a gyümölcsét. A megnyitáskor boldogan láttuk, hogy kiváló szaktudással, fiatalos merészséggel indítja el vendéglőjét Szép László tulajdonos. Minden pártfogást, megbecsülést megérdemel, mert háború közepette vállalkozott arra, hogy új színt és hangulatot vigyen Esztergom életébe, oint» Ölveczky Ferenc koporsójánál Legutóbbi lapunkban röviden megemlékeztünk arról, hogy egy szülőföldjét rajongásig szerető esztergomi, 01- veczky Ferenc, a váci osztálymérnökség vezetője elhunyt. Ölveczky Ferenc azok közé az emberek közé tartozott, akit a sors távol állított szülőföldjétől, de haza-hazajárt, itt érezte jól magát és ezt a várost akarta gazdagítani tudásával, mert nagyon szerette. Évekkel ezelőtt összevásárolta városunk határában a hasznavehetetlen parlagokat és azon olyan gyümölcs- és szőlökultúrát teremtett, hogy a hivatalos szakkörök a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. Ölveczky esztergomi gazdasága kísérleti állomás volt, mely fényesen bizonyította, hogy szakértelemmel és tudással ez a föld meghálálja a beléfektetett fáradságot. Mi esztergomiak lezárt koporsójánál fájdalmasan állapítjuk meg, hogy olyan szakember távozott el hirtelen körünkből, akinek gazdasági tudására még nagy szükségünk lett volna. Temetése óriási részvét mellett folyt le a belvárosi temetőben. Koporsóját elborította a szeretet és tisztelet koszorúinak sokasága. A tragikus körülmények között elhúnytat Vácon Varga László m. kir. kormányfőtanácsos, üzlet- igazgató búcsúztatta. — Am. kir. államvasutak nevében búcsúzom — mondotta — kedves munkatársamtól, a váci osztálymérnökség vezetőjétől, a körünkből tragikus hirtelenséggel eltávozott Ölveczky Ferenc- től. — Előttem a koporsó, mely elrejti előlünk azt, akit bár sokan vagyunk itt, de mégis kevesen ismertünk. Ezért megkísérlem elmondani én, aki gyakrabban érintkeztem vele, ki volt ő nekünk magyaroknak, vasutasoknak. Ne csak azt lássuk, hogy ez a ravatal a világ legszomorúbb képe, hanem lássuk meg azt, hogy kit adott nekünk benne az Isten. — Egy gyönyörű napfényes júniusi délutánon állapítottam meg, hogy az ő életének fundamentuma eképpen hangzik : senki sem él magának és senki sem hal magának, mert, ha élünk, az Urnák élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. — Életének minden percét másokért áldozta, mindig másokért fáradozott, másokért aggódott és mások örömének örült. Talán az örökkévalóságból hozta magával azokat a sugarakat, melegítő érzéseket, amelyeket mindig másra, másokra sugárzott. Ezért nem volt hideg körülötte a világ, mert ahol ő volt, ott az ő jó meleg szíve melegített. — Ezzel a meleget sugárzó szívvel, •— amelyből semmit sem tartott meg magának, — betöltötte házát, ahol nevelkedett, ahol családot alapított, ahol nevelte az ő nagyon szeretett gyermekeit. De betöltötte hivatalát is ez a szeretet melegsége, ahol szakadatlanul tervezett, alkotott, teremtett, épített, Sietve dolgozott, iparkodott mindent minél hamarabb elvégezni, hogy minél több jót, szépet, maradandót juttasson nekünk. — Úgy élt, mint aki tudatában van annak, hogy az élet az Isten ajándéka, kincs, amelyről számot kell adni odafenn, s ezért helyesen kell vele sáfárkodni idelenn. Tudta, hogy törleszteni kell az élet tőkéjét, s ezért minden napnak gyümölcsöt kell hoznia, mely gyümölcs nem egyéb, mint a munka. Ezért lett nála az, ami mások szemében robotnak látszik, hivatása és az önfenntartás nehéz küzdelme önfeláldozássá. Ez a nemesen felfogott munka őt szelíddé és áldozatossá tette. Ismerte, érezte, tudta ereje halárait. Ez fokozta önérzetét, amellyel függetlenítette magát mások befolyásától és így eredményesen dolgozhatott. Tehetségét, képességét mindig ideálok és igaz magyar célok elérésének szolgálatába állította. Amihez hozzákezdett, azt keresztül vitte és mindig jól befejezte — Mint mérnök dolgozott Esztergom városának mérnöki hivatalában, azután egy magáncég útépítési vállalkozásában és végül 15 évet egyfolytában a m. kir. államvasutak szolgálatában. Vasúti pályafutását a tapolcai osztálymérnökségünknél kezdte, majd a kiskúnhalasi osztálymérnökségünktől 1938-ban Vácra, mint vezető került. Boldogan és mindig szíves örömmel dolgozott itt. Sohasem zúgolódott, nem elégedetlenkedett. Tudta, hogy a munka Isten dicsősége. A jól végzett munkáról, melyet nehéz gazdasági és szociális viszonyok között végzett, megemlítem, hogy mintegy 80 km vágányzatot épített, több nagyobbméretü híd rekonstrukcióját vezette, számos állomásbővítést és víztelenítési munkálatot tervezett és fejezett be. Felelős vezetőállásban jó szelleme és szándéka sok-sok ezer embernek lett útmutatója. Igazán rátermett hivatalfőnök volt, Mindezt csendesen és hallgatagon végezte. — Szerette és rajongott a természetért. Szakembere volt a gyümölcs- és konyhakertnek, a házkörüli gazdálkodásnak. Most is látom csillogó szemét, miként tudott örülni egy-egy sikerült szép termésnek, gyümölcsnek, amelyért alaposan megdolgozott. — Hazájának rendíthetetlen bátorhitű katonája volt, aki az előző világháborúban 3 esztendőn át állott hősies küzdelemben az ellenséggel szemben, A tartalékos hadnagy zubbonyát 4 hadikitünte- tás díszítette, s az összeomlás alatti időkben is helytállva, elnyerte főméltóságú Hadurunktól érdemei elismeréséül a Nemzetvédelmi Keresztet is. — Kartársaiért is mindig önzetlenül dolgozott. Vállalta a magyar vasutasok országos szövetségének helyi csoport- elnökségét, hogy összefogja, összetartsa benne, taníthassa, vezethesse munkatársait, Mindezt megtette, hogy olyan otthont teremtsen, amelyben vasutasainkat a barátság férfias melegsége fogja össze. Közreműködött hivatalból is és felesége oldalán a MANSZ munkájának megsegítésében. Dolgozott, dolgozott. Mert jutalmat nem kért és nem várt, hanem csupán örömet akart szerezni. Országzászlót állított, amely köré gyűjtötte vasutasait, hogy egy szívvel, egy lélekkel örvendezhessenek annak, ha becsületes, hazafias munkálkodásukért mihamarabb az árboc csúcsáig felhúzhassák a nemzeti lobogót. — Aki ilyen ember volt, az halálával sem távozik körünkből. Itt előttünk lefolyt élete példaadás volt, amelynek emlékezete bennünk tovább él. Mindig őszinte szerető szívvel fogunk rá emlékezni. Isten veled, a viszontlátásra. Halála mélységes gyászba borította nemcsak a kedves családot, rokonságot, hanem mélyen fájlalja halálát a városban minden ismerőse is, ahol mindenki szerette és tisztelte. Esztergomért izzó, szülőföld szeretetéért lángoló lélek volt, akinek bölcsességét, munkabírását, szaktudását mindvégig élvezte városunk, s akinek emlékét kegyelettel őrizzük. Legyen áldott emléke ! A hercegprímás a család jelentőségéről F. hó 6-án, vasárnap délután fél hat órakor családfelajánlási ájtatosság volt a főszékesegyházban, amelyen dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is megjelent és szentbeszédet mondott. Az ünnepélyes alkalomból a vármegyei és városi, a katonai és rendőrségi hatóságok képviselőin kívül az iskolák és egyesületek testületileg vonultak fel a bazilikába és a hatalmas templomot zsúfolásig megtöltötték a családok és hívek ezrei. Dr. Szokolay Antal protonotárius kanonok és dr. Kaiser József Szent Anna- templomi plébános vezették a családfelajánlási ájtatosságot, majd dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a felajánlási ima elmondása után a hívek ezreihez beszédet intézett a család jelentőségéről. Az állam és az egyház szempontjából abban áll a család jelentősége, hogy a család adja az egyháznak és az államnak az embereket Istentől rendelt hivatása betöltéséhez. Ha elsorvadnak, meddők maradnak a családok, akkor az állam és az egyház is elsorvad. Arról szólott ezután a bíboros főpásztor, hogy éppen e nagy jelentőségénél fogva emelte szentségi méltóságra az egyház a házasságot. A házasságnak felbonthatatlannak kell lennie, mert csak így lehet tökéletes és áldásos a családi élet. A hitvestársak minden körülmények között legyenek hűek egymáshoz, mert a hűtlen hitvestárs oka a család szétbomlásának, a gyermekek elmaradásának, esetleg szétzüllésének, elveszítésének. A hitvestársak gondoljanak arra, hogy majdan Isten, az örök bíró előtt számot kell adni minden cselekedetükért és a házasság ellen elkövetett minden bűnükért bűnhődniök kell, Aki a házasság ellen vét, azt vádolja a hitvestárs, vádolják a gyermekek, vádolja az állam, vádolja az egyház és lelkiismeretének megszólalásakor önmagának is vádlója lesz! — mondotta a hercegprímás. A házassági élet tisztaságának megőrzése, a hitvestársi, családi hűség és a termékeny családi élet megtartása és viselése áldozatokkal jár, sőt sokszor önfeláldozást, tűrést, szenvedést, küzdelmet követel. Aki azonban Isten kegyelmét keresi, az megtalálja a segítséget és az erőt mindezek viseléséhez és vállalásához. Beszéde végén a szent család példás életére hivatkozott a bíboros főpásztor, majd Szent István király tiszta, áldozatos családi életére és a régi magyar családok hűséggel és áldással tele életére s ezek követésére buzdította a mai kor magyarját. A hercegprímás nagyhatású beszéde után a pápai és a magyar himnusz éneklésével ért véget a családfelajánlási ájtatosság. Zarándoklás Béke-oltár elárvult kövére teszem ma ember-milliók súlyos panaszát. Aranyszájú holnap hirdetők semmibe vésett útjain a nyugalmat nem leltük meg honul: fogytán a kenyér, s az eszme silány képletté alacsonyul. Csatamezők feldúlt földjén fásult tömegek menetelnek. És meddővé lesznek a barázdák, ahol acélgépek szörnyű talpa robog. Letarolva minden völgy minden halom : anyánk sirat, kedvesünk hív és senkinek nincsen irgalom. Béke-oltár elárvult kövéhez jöttem, magános zarándok. Magammal ember-milliók súlyos panaszát, [hoztam Nézd, Uram csupa kín, csupa seb a tes- Bocsásd meg mégis, hogy [tűk. szomjazva az örök békét — pusztító harcokban keressük. IfJ. Balázs János. Katonai kitüntetések és kinevezések a honvédségnél A Kormányzó Ur öfőméltósága a Szovjet elleni hadműveletek alkalmából az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a Magyar Kisezüst Vitézségi Érmei Mirák János tsz. szakaszvezető (Bátor- keszi), Szabó Béla tart. honv. (Dorog), a Magyar Bronz Vitézségi Érmet a Hadiszalagon Hatos István tart. honv. (Lábatlan), a Magyar Bronz Vitézségi Érmet Baksa József honv. (Nagysáp), Andro- vits András tart. honv. c. őrvezető (Far- nad), Kniezel Ferenc honv. (Csolnok), Biricz Lajos póttart. honv. (Farnad), Kurinyec Pál honv. (Sárisáp), Zgyerka Mihály őrvezető (Dág). A Kormányzó általános érvényű legfelsőbb elhatározással megengedte, hogy vitéz Hermándy-Berencz György százados a II. osztályú Német Vaskeresztet elfogadhassa és viselhesse. A Kormányzó Ur öfőméltósága 1943. május 20-án kelt legfelsőbb elhatározással a m. kir. honvédség nem hivatásos állományába kinevezte az alábbi c. századosokat századosokká : Zengő Péter (Mogyorósbánya), Borz József (Esztergom), Hortobágyi Károly (Kenyérmezőmajor), Kiinda László (Esztergom), Andréka Ödön (Piszke), Bezemek Béla (Esztergom), vitéz Bajor Ágoít (Esztergom). A következő tart. hadnagyokat tart. főhadnagyokká : Pintér István rep. (Esztergom), vitéz Oltóssy Oszkár (Esztergom), Kócsy Árpád (Esztergom), Cseicsner Gyula (Esztergom), Witt Lajos (Bátorkeszi), Kováts Lajos (Esztergom), Hajnal Nándor (Tokod), Dudás József Vince (Párkány), dr. Müller Győző (Esztergom), Papp Nándor (Esztergom), Pór Antal (Esztergom), dr. Csaba (Weiter) Ferenc (Esztergom), Vécsey Rudolf (Esztergom), Takács József dr. (Esztergom), dr. Magos Lajos (Esztergom), dr. Mohácsi Alajos (Esztergom), dr. Mezei Ferenc (Esztergom), Torondy (Tvarosek) László dr. (Esztergom), dr. Kálos (Klotz) Ferenc (Esztergom). A következő tart. zászlósokat hadnagyokká : Völgyi (Vanitsek) László (Esztergom), Bánomy Károly (Esztergom), Fogarassy Károly (Esstorgom), az
