Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 85. szám
2 ESZTERGOM és YIDCKE 1940. november 2 vatali főnök, dr. Szalay Gyula tiszi főügyész, Bogyai M. Ibolya szociális előadó és dr. Jánoskúti József tb. főszolgabíró, mint központi közjóléti előadó, • A felügyelő-bizottság tagjává, amelynek elnöke hivatalból a vármegye főispánja és helyettese a vármegyei számvevőség főnöke, vitéz Zsámbéky Pál törvényhatósági tagot választották meg. Reviczky Elemér elnök ezután meleg szavakkal köszönte meg a szövetkezet iránt megnyilatkozó élénk érdeklődést és a megjelentek további segítségét kérte, annak nagyjelentőségű munkájához. Majd a közgyűlés nevében köszönetét fejezte ki dr. Jánoskúti József tb, főszolgabírónak, aki, mint a megye központi közjóléti előadója, alapos és tüzetes munkájával nagyban elősegítette a szövetkezet létrejöttét. A szövetkezet 50 taggal és máris több mint 500 üzletrésszel alakult meg. A társadalomhoz szólunk, a közvélemény figyelmét hívjuk fel hazánk, vármegyénk, városunk nagy megpróbáltatása idején. A drágaság fokozódik napról- napra a kormány minden jószándékú korlátozása ellenére is. Élelmi cikkek, ruházati-, tüzelő- és sok más anyag csak mérsékelt meny- nyiségben áll rendelkezésre. A beszerzés, a megélhetési s különösen a téli gondok nehéz helyzet elé állítják a családfenntartókat. Mennyi teternrehívás, hány elégedetlenségre szolgáló ok sűrűsödik össze az élet küzdelmeinek kölönböző frontjain. A nemzetgazdálkodás bonyolult helyzetében mi tisztán látunk s tudjuk, hogy mindez világjelenség. A megoldatlan problémák máról- holnapra meg nem változtathatók, a nagy gazdasági válságban lemondásban kell élnünk, áldozatokat kell hozni. Azt is tudjuk és látjuk, hogy az általános világhelyzetben nekünk, magyaroknak kétszeresen össze kell fogni, erőinket egyesíteni kell, hogy közös erővel, egy akarattal megtaláljuk a kivezető utat, a jövő boldogulás lehetőségeit. Tudnunk kell azonban, hogy a közviszonyok megjavítása vagy elviselhetővé tétele nem nagyhangú jelszavakkal, társadalom-felíorgatást jelentő elégedetlenséget szító izgatásokkal oldható meg, hanem komoly, állandó munkateljesítménnyel. Nem elégséges, hogy mindent a kormányzattól, a hatóságoktól várjunk, hanem a társadalomnak a folytonos birálgatásokon felül részt kell venni az alkotó munkában is. A hatóság szeme nem nyúlhat el minden kis részletéig az elet eseményének A közönségnek magának kéll helyt állania, ellenőriznie a rendelkezések szigorú betartását, mód és alkalom nyújtásával, a szükséges javulást, fejlődést a társadalomnak kell megteremtenie. A társadalmi osztályaink, intézményeink, érdekképviseletek ma csak jóakaratu, áldozatos munka- vállalással nyúlhatnak bele a mindennapi élet problémáiba. Az emberséges életszínvonal biztosítására munkaalkalmakat, kereseti lehetőségeket, városfejlesztési feladatokat kell felállítanak és azok megvalósítását kell sürgetniük. így a sok hiábavaló szó helyett végre a tettek fognak beszélni s visznek mindannyiunkat a szebb magyar jövő felé. Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. A Pilis-Dunavidék és Esztergom fejlődési követelményeiről Amikor a „mindent vissza“ jelszó fellángolt és ezt a magyar milliók ajkáról világgá röpítette a rádió, s amikor előbb-utóbb vagy békés úton, vagy fegyverrel meg kell oldódnia a válságnak, időszerűnek tartom azokról a nagyvonalú esztergomi tervekről emlékezni, amelyeknek megvalósítását a világháború kitörése megakadályozta. Ezek a tervek egyrészt a Pilis- Dunavidéknek, másrészt Esztergomnak gazdasági fejlődését célozzák biztosítani, szószólójuk pedig a mindnyájunk kedves emlékezetében élő néhai Bleszl Ferenc volt. Emlékezetbe hozom ezeket a terveket. Az egyik azt célozza, hogy a Budapesttől Szentendréig vezető helyiérdekű vasútvonal Esztergomig meghosszabbítva bekapcsoltassék a Máv esztergomi vonalába egy Esz- tergom-Dunaparti rakodóval azért, hogy e meghosszabbítás révén a Szentendrétől felfelé eső vidék halódó gazdasági élete fellendüljön és Esztergommal, mint fogyasztó központtal, egyrészt előnyös összeköttetést nyerjen, másrészt mint közvasút biztosítsa az említett Du- navidék látogatottságát. A másik terv abból a megállapításból indult ki, hogy a Kassa- oderbergi vasútvonalon Budapest felé, illetve Budapest felől felfelé menő árúforgalom hosszú utat igényelt, holott hogyha ez a forgalom ■ Garamberzenczéről leágazólag Pár-! kánynánán, Párkányon és Eszter-' gomon át menne Budapest felé, ez a körülmény huszonnégy óra időidőmegtakarítást jelentett volna. Ez a terv megkívánta, hogy az ipoly- völgyi vasút Parkanynánától leágazva a párkányi határon át dunai új áthidalással Esztergomba vezettessek és az esztergomi Máv. állomásba kapcsoltassek, viszont az esztergomi dunai rakodóhoz is összeköttetést nyerjen A két elgondolás tervei aligha semmisültek meg. Az első terv megtalálható a budapesti Hév-nek központjában, a másodiké pedig a kereskedelemügyi minisztériumban és nem hallgathatom el, hogy a Pilis-dunavidéki Hév. vonalmeghosszabbítás gondolata 1932-ben már annyira érvényesült, hogy Szentendrétől Esztergomig a tran- szírozás munkáját is befejezték, míg az ipolyvölgyi vasút említett leágazása érdekeben a Mav-val való tárgyalások annyira haladtak, hogy a dunai új vasúti híd átvezetésének iránya is meghatároztatott. Bevezető soraimban azt mondtam, hogy ezen tervről akkor, amikor a Felvidéknek gazdasagilag jelentős része birtokunkba került, időszerű emlékezni és nem kevésbé fontos az is, hogy a világtól elzárt Pilis- Dunavidék Szentendrétől Esztergomig végre is ne maradjon az ország mostoha gyermeke. A központi hatalom nagy tervek érvényesítését tűzte maga elé. Ilyenek az Alföld öntözése, erdősítése, a földnélküli Jánosok földhöz juttatása, a nagybirtokoknak a szociális élet megjavítása érdekében tervezett okszerű elaprózása. Mindez halaszthatatlanul fontos, azonban az, hogy Pest megyében Szentendrétől Visegrádig es ettől Esztergomig tovább haldokoljon a Pilis- dunavidék, valóban tűrhetetlen és kell, hogy a körülményt a központi hatalom mérlegelje 1 Az ország köz- gszdasági életenek ép úgy érdeke ez, mint Pest és Esztergom varmegyéknek és Esztergomnak, mert a jelenleg életleien Pilis Dunavidék a nyaralóhelyek százaival népesülhet, hisz erre van teremtve, míg a másik terv gazdasági előnyökhez juttathatja Hont, Bars és Esztergom vármegyéken kívül a húszéves végvár nélkülözéseit szenvedő Esztergomot is! O’sváth Andor. WőnWW«MM«<88H»IHI Mikor rendelnek az 0TI szakorvosok ? Az OTI orvosi rendelő-intézete a kerületi pénztár székháziban megnyílt és a szakorvosok a következő időben rendelnek : a fogszakorvos naponként d. e. fél 9-től fél 11 óráig ; a nőgyógyász-szakorvos naponként d. e. 10-től 11 óráig ; a szemész-szakorvos hétfőn, szerdán és pénteken d. e, 11-től d. u. fél 1 óráig, kedden, csütörtökön és szombaton d. e. 12-től d. u. fél 2 óráig. A sebész-szakrendelést maponkint d, e. 8-tól fél 10 óráig továbbra is a Kolos- közkórházban dr. Eggenhof er Béla igazgató-főorvos látja el. A rendelő-intézet megnyitásával kapcsolatban az intézet dr. Hamza József szülész-nőgyógyász szakorvost, dr, Ka- zatsay Antal szemész-szakorvost és dr. Molnár József fog-szakorvost rendelő-in- tézeti főorvossá léptette elő. HhTrek Kedvezmény előfizetőinknek! A hosszú féli hónapokra kívánunk t. előfizetőinknek jó könyveket adni olvasásra és ezért azt az előnyös kedvezményt nyújtjuk, hogy előfizetőink 1.50 pengő havidíj helyett 1 pengő kedvezményes havi köl- csöndíjért kapja kölcsön a könyveket a MÜLLER-féle kölcsönkönyvtárbán. Az 1 pengőért is naponta lehet cserélni és az új megjelenésű könyvek is kölcsön kaphatók. Egyházközségi díszgyűlés. Dr. Feiber Gyula tb. kanonok, kegyúri plébános, november 3-án, vasárnap délelőtt 9 órakor mutatja be ezüstmiséjét a belvárosi kegyúri plébánia templomban. A szentmise után, délelőtt 11 órakor a belvárosi egyház- község díszgyűlést tart a városháza nagytermében, melyen a hívek, tisztelők és barátok üdvözlik a jubilánst. Erdélyből menekült németek meglatogatása. A románok Erdélynek fel nem szabadult részéből, különösen Arad és Temesvár vidékéről nemcsak a magyar fajú honfitársaikat üldözték ki a legkegyetleneb- bül, henem többezer ottelő, már évtizedekkel előbb ott letelepedett nemeteket is. Mintegy 250 ilyen német menekült van Bátorkeszin, akik a tábor parancsnokságának már korábban jegyzőkönyvbe mondtak azokat a bantalmakat és súlyos kínzásokat, amelyeket nekik a román bandáktól, hatóságoktól és mágáno- soktól el kellett szenvedniök. A jegyzőkönyvek Budapestre kerültek, ahol a magyar-nemet-olasz bizottság a legnagyobb meglepetéssel értesült a szörnyűségekről, f. hó 29-én pedig maga a budapesti német követ német és olasz követségi személyzet és németországi megbízottak kíséretében kijött Bátor- keszire, hogy személyesen győződjék meg a menekültek előadásából a történtekről. A bizottságban a m. kir. belügyminisztériumot dr. Antal József osztálytanácsos képviselte, a m. kir. honvédelmi minisztériumot pedig Fogarassy alezredes. Először Párkányba mentek a főszolgabírói hivatalba, ahol dr. vitéz Zsiga János járási főszolgabíró csatlakozott hozzájuk és kalauzolta ki őket Bátorkeszire. Ott hosszas kihallgatás volt. Tíz menekült, aki a legsúlyosabb bántalmazásokat szenvedte, újból jegyzőkönyvbe mondhatta panaszait. A bizottság Madáron keresztül Komáromba folytatta útját. A főszékesegyházi ének- és zenekar műsora. November 1-én : Introitus ésCommunio koralitar. IAitterer\: Gradale. fíaller-. Justorum animae Offertorium. Reichenberger: Mise C-dur. — Nov. 2-án Biebl: Requiem d-moll. Büchner: Libera. — Nov. 3- án Fiike: mise G-dur. Büchner.. De profundis offertorium. — Nov. 4- én Dr. Faist: Repuiem C-moll. Weirich: Libera. — Nov. 5-én Goller: Reqiuem d-moll. Gräber: Libera. Frontharcos vacsora volt Párkányban a Zahovay-féle nagyvendéglőben, amelyen a párkányi hadviselteken és hozzátartozóikon kívül Esztergomból is számosán vettek részt. Pohárfelköszöntő keretében dr. vitéz Zsiga János járási főszolgabíró mint vezetőtiszt emlékezett meg az aktuális eseményekről és a frontharcos élet újabb mozzanatairól. Vacsora után jólsikerült táncestély volt, mely hajnali órákig tartott. Rendezőségek figyelmébe. A mulatságok, összejövetelek, szórakozások ideje beköszöntött. Bonyadalmak és félreértések elkerülése érdekében ezúton hívjuk fel a nagyon tisztelt rendezőségek figyelmét arra, hogy az összejövetelekre és mulatságokra a szokásos tiszteletjegyeket küldjék meg szerkesztőségünknek az esetben, ha igényt tartanak arra, hogy a szerkesztőség a szórakozásokon képviseltesse magát s azokról a lap tudósítást közöljön. A jövőben ugyanis csak olyan beléptidíjas összejövetelekről hozunk tudósítást, amelynek rendezősége a tisztelet- jegyet eljuttatja hozzánk. Nem kívánható ugyanis a laptól, amely minden hozzájárulás, beléptidíj és felülfizetés értékénél nagyobb szolgálatot tesz a rendezőségnek, hogy még jegyváltással is tetézze hozzájárulását. Pár szó moldvai testvéreinkről. Minden magyar] embernek tudnia kell, hogy a Kárpátokon túl, a Szeret, Moldva, Beszterce és Tat- ros folyók völgyeiben él a magyarság egy kisebb csoportja. Ez a hely, ahol testvéreink ma szegény házacskákban laknak, az egykori magyar őshaza területe. Igen régen származtak ide, ahová kibújdostak azok a magyar vitézek is, akik annak ide _ FÉRFIÖLTÖNY, FELÖLTŐ és TÉLIKABÁTSZÖVETEK ÚGYSZINTÉN NŐI SZÓVETUJD0NSÁG0K NAGY VÁLASZTÉKBAN ÁLLANDÓAN KAPHATÓK SZOLIDSÁGÁRÓL KÖZISMERT ILLÉS SÁNDOR DIVATÁRÚ-ÜZLETÉBEN SZECHENYI-TÉR 21. SZ.
