Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 73. szám
2 ESZTERGOM és VIDEl'.E 1940 szeptember 22 goztatott kívánságok, amelyeknek megvalósítását a közönség már hosszú ideje hiába várja. A városfejlesztési bizottságot, a- melyre várna e komolyabb tervek elkészítése, nem hívják össze Minden ügyet a megfelelő bizottság elé kell vinni s nem szabadna előfordulni annak, hogy a testnevelési ügyre költött 85.000 P pontos sorsáról nem tud a képviselőtestület. A városi épületek fenntartása hatalmas összegeket vesz igénybe, itt alapos revízióra van szükség. A beszállásolási költségek is sok terhet rónak a városra, itt a város többet adott, mint amennyit kellett volna. A városi gazdaságnál az volt a főcél, hogy legyen városunkban egy mintagazdaság. Ez a célkitűzés a- zonban sajnos nem valósult meg. A tehenészetre ráfizettünk, a disznóhizlalást beszüntették, a legelőjavitásnak nincsenek konkrét eredményei stb. Vitéz Szivós-Waldvogel József fel szólalásában ezután az üggyel kapcsolatban több példát mondott el. Dr. Brenner Antal bejelentette, hogy a házigazdaság adatait pontosan összeállítják, hogy hű képet lehessen nyerni az egész kérdésről. Dr. Etter Jenő közölte, hogy az iskoláknak a beszállásolás céljaira való igénybevétele teljesen jogosult a törvény alapján. A kártalanítás kérdésére pontos jogszabályi útmutatások vannak. Csákváry Mihály kiemelte, hogy mindig ellene volt a városi üzemek megszüntetésének, de most az a vé leménye, hogy a házigazdaságot fel kell osztani. Dr. Marcell Árpád indítványozta, hogy ezután a költségvetéssel telje sen külön közgyűlés foglalkozzék. A költségvetést a képviselőtestület elfogadta, kisebb felszólalások voltak még a köztisztasági szabály rendelettel kapcsolatban. Ezután a tárgysorozat során kisebb jelentőségű ügyek szerepeltek. A párkányi járásban közismert volt azon eredményes munka, amelyet dr. Serédi Jusztinián bi- oros hercegprímás előkelő külföldi össezköttetéseinek felhasználásával, külföldi ismerőseinek felkeresésével, vagy azáltal, hogy őket budavári és esztergomi palotájában vendégül látta, különösen pedig a Szent Imre és Szent István évek és a budapesti Eucharisztikus V iíágkongr^sszus megrendezésével fenti nagy cél érdekében mindenkor kifejtett. Ha a párkányi járásiak ezt maguktól nem tudták volna, ráesz mélhettek az akkori hatalmonlé vők kijelentéseiből, mert természetesen a csehszlovák uralom hatalmasai felismerték azt a veszélyt, amely trianoni tákolmányukat, Csehszlovákiát a magyar hercegprimás munkája folytán veszélyeztette. , így például a prágai cseh egyetemen egyetemi tanár szájából, —• nyilvános előadás keretében hangzott el ismételten oly nyilatkozat, amely szerint a magyar hercegprimás Csehszlovákia első számú közellensége. Ezt a járás népe soha sem fogja elfelejteni és a hercegprimás mostani látogatásai során az elhangzott beszédekből és méginkább a nép magatartásából közvetlenül láthatta, hogy ez a nép hálás iránta. Párkányban Kégly György esperes, vitéz dr, Zsiga János járási főszolgabíró, Dluhy László községi bíró és Motesiczky Károly rk, plébános köszöntötték az egyházfejedelmet, akinek kiséretében voltak dr, Weisz Ferenc primásí titkár, Esthy Miklós pápai kamarás. Elkísérték bérmáló kőrútjára dr. Késmárki -Frey Viktor főispán, Reviczky Elemér alispán és dr,vitéz Zsiga János járási főszolgabíró is, Muzslán Schenkengel Ernő főjegyző, Bélán Horváth Károly h. körjegyző és Gajdár József ig. tanító, Bátorkeszin dr. Korpás Pál körjegyző, Magyarszőgyénben Sipos István körjegyző, Nagyölve- den Fábry Ede vezető jegyző, Ké- ménden Bende János körjegyző es Garamkövesden vitéz Simon József körjegyző, valamint a községi bírák mondtak üdvözlő beszédet és a templomajtóban egy-egy bér- s málkozó kisleány köszöntötte a * főpásztort, akinek tiszteletére ki- £ vonultak a tűzoltók és leventék is. i A bérmálókörút végén Bélán * Kégly György esperes-plébános ' mondott nagyhatású beszédet, .. Az egybesereglett hivek mindé- 1 nütt mély áhitattal hallgatták a 1 hercegprimás válaszait s mély be- \ nyomást keltettek a templomokban elmondott szentbeszédei, 1 9-én a megye határára kisérték ' a biboros főpásztort, aki a szom- ' szédos Bars és Hont k. e. e. várme- 1 gyékben folytatta bérmáló körút- ' ját. Főigazgatói szózat Csaplovics József a komáromi tankerület kir. főigazgatója az új tanév megkezdése alkalmából az álábbi szózattal fordult a tankerület valamennyi közép-, középfokú és szakiskolákhoz és a kir. ; tanfelügyelőkhöz: Kedves Munkatársaim ! Uj munkaév indul, uj kezdet küszöbén állunk ! Ilyenkor a lélek mélyén megmozdul valami és a felszínre tör benne minden jó. A múltba tekint s leszámol annak minden gyarlóságával, a jövőbe néz s új elszánások, új felbuzdulások, új munkavágy ébred fel benne. Ha ráébred arra, hogy eddig téves ösvényen haladt, most jó útra tér. S ha önérzettel érezheti, hogy eddig jót hozott munkája, 1 igyekszik most még jobbat, tökéleteset í minden nemzetnevelője elvégzi magában ; ezt a lelki számvetést, a pedagógiai lel- i két szolgáló műveletét, s hiszem, hogy magunk megvizsgálásából, a iobbatakaBérmálás a túlsó járásban Az első bécsi egyezménnyel csehszlovák uralom alól felszabadult párkányi járás népének emlékezetes, felejthetetlen napjai let tek azok a napok, amelyeket dr Serédi Jusztinián biboros hercegprímás szeptember első felében a járás különböző községeiben töltött. hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét. Nemcsak a katolikusok, de vallásfelekezet nélkül mindenki nagy örömmel várta és szeretettel fogadta az egyházfejedelmet, mert a csehszlovák uralom 20 éve alatt sem szakították el azokat a lelki kötelékeket, amelyek őket az Esztergomban székelő hercegprímáshoz, Magyarország egyik legnagyobb közjogi méltóságához és első zászlós urához fűzték s amelyek az esztergomi érsek, mint megyés püspök és a dunabalparti katolikusok között a trianoni békediktátumok érvényesülése idején fennállottak. Sőt ha lehet, ezek a kötelékek még szorosabbá váltak annak folytán, mert az ottani magyarok is jól tudták azt, amit a csonka országban közvetlenül láttunk és örömmel tapasztalunk, hogy a herceg- prímás és elődje sohasem nyugodtak meg a trianoni békeszerződésben, annak embertelen és szívtelen rendelkezésében, hanem ellenkezőleg magas összeköttetéseiket felhasználva, buzgón és fáradhatatlanul dolgoztak a Trianonban szenvedett igazságtalanságok jóvátételén és az ország területi integritásának visszaállításán, rás örök vágyából még több munkasiker, még gazdagabb eredmény származik. A komáromi új tankerület első munkaéve mögöttünk van. Ugartörö, alapvető kemény munka volt ! S én megilletődve gondolok mindarra a jóra és szépre, amit arra a sok lelki jóra, nemes lendületre, munkakereső becsvágyra, áldozatot szívesen hozó nevelői lelkületre, amelyet őszinte megelégedésemre, igaz örömmel láttam meg. Köszönöm minden munsa- társamnak a lelkesen végzett munkát s ha az elmúlt év értékei még általánosabbak lennének s még gazdagabb eredményekkel tennék nevezetessé és emlékezetessé országgyarapodásunknak ezt a büszke esztendejét, amelynek küszöbét a Mindenható iránt érzett hálával, nemzetünk iránt érzett felelősségérzettel most lépjük át. A növekvő haza növekvő feladatok elé állít mindnyájunkat/ A magyar sors kedvező fordulatán fellángoló örömünk ne hamvadjon el, maradjon meg örökkön égő tűznek lelkünk mélyén, amelyből mindig meríthetünk lelkesedést, munkavágyat, munkaerőt. Hasson át mindnyájunkat az önnevelés szükségességénetk tudata ! Érezzük mindenkor, most a meginduláskor különösen, hogy a nemzetnevelő nem állhat meg soha a maga nevelésének munkájában. A változás és fejlődés folyamata örök, halálunkig meg nem szűnő. Ne dobjuk magunkat ebbe a sodró és formáló áramba akaratlan bábnak, különösen ráhatásokra és benyomásokra, viaszként alakuló játékszernek, hanem vegyük a magunk kezébe a magunk emberi és nevelői fejlődését ! Nézzünk a magunk leikébe s igye kezzünk onnan kigyomlálni minden gyarlóságot emberi és nevelői kiteljesedésünket gátló minden akadályt, minden hibánkat I Ha őszinték akarunk magunkhoz lenni,meg kell ismernünk, hogy az öntökéletesítésnek ebben a munkájában mindig akadunk teendőre s hogy Istentől nyert képességeink, lelki és szellemi erőink minél teljesebb kifejtéséhez, a tö kéletes emberséghez csak ezen az úton juthatunk közelebb. Szerezzen kedves munkatársaimnak minél több örömet ezen a krisztusi úton megtett haladás. Ennek az öntökéletesítő, magaformáló léleknevelésnek mindnyájan az önismeretben találjuk meg lehetőségeit. Kérem, hogy nemzetnevelő társaim keményen nézzenek szembe magukkal és szigorú önbirálattal keressék meg a kigyomlálásra váró gyarlóságokat. Nem akarok részletekbe menő tanácsokkal állaní útjába az egyéni meglátásoknak, mégis had mutassak rá az önvizsgálatnak arra a három terepére, amelynek útjain minden emelkedés, minden tisztulás együttesen szolgálja hivatásunk és nevelőrendünk érdekeit, céljait. Vizsgáljuk meg, hogyan állunk szemben ifjúságunkkal, kartársi együttesünkkel és a társadalommal ! Ifjúságunkkal szemben használt szavaink, emberi és nevelői magatartásunk, mindennapos szokásaink, gesztusaink, apró gyarlóságaink nem szorulnak-e a kemény önbírálat választóvizére ? Nyujt- sunkban azt a példát, amelynek nevelőereje minden szép szónál többet ér, minden tanításnál nagyobb hatású s amelyerkölcsi értékén győz vagy bukik minden nevelői akarat ? Mennyiben valósul meg bennünk az az eszmény, amelynek tanítványaink látnak, képzelnek ? A nevelői együttessel, kartársainkkal szemben meg van-e bennünk a hibákat is megbocsátó szeretet, megértés, türelem, kifelé páncélfalat mutató együttérzés, amelynek hiányán legszebb céljaink sikkadnának el ? S a társadalommal szemben szolgal- tatjuk-e az úri életformának nevelőhöz egyedül illő azt a példáját, amely nemcsak a társadalmi megítélés évezredes tévedéseit és sebeit volna hivatva kiküszöbölni, hanem a tanítói és tanári rend életstílusát is a nemzetnevelő tényezők sorába emelné ? A szülői társadalommal szemben van-e bennünk elég szeretet, tapintat, megér tés s vannak-e gyógyító szelíd szavaink a szülői szív sebeire ? Kérem munkatársaimat, hogy a tanítói, tanári élet e három síkjában keressék tisztulás, az emelkedés, a tökéletesedés útjait. A történelem most ismét mérlegre tesz bennünket ! A próbát elsősorban a nemzetnevelőknek s a kezük között formálódó ifjú nemzedéknek kell megállnunk Mi adjunk példát mindeneknek amelynek követésére önérzettel hívhatjuk fel : nemzet kicsinyjét, nagyját ! Adjunk pél dát a fokozott kötelességteljesítésben, : meg nem lankadó mukakeresésben és munkaszeretetben, a teljes magunkat ndó áldozatos nemzetszolgálatban. Érezze át ma minden nemzetnevelö hivatásának szépségét és fontosságát ! Érezze, hogy a nemzeti élet milyen fontos őrhelyére állította hivatása és legyen őrálló szolgálata, gáncsot kizáró, bírálatot elnémító teljes odaadással végzett hivatásszolgálat, nemzetépítés ! Dolgozzunk szent hittel és gyújtó lelkesedéssel, amelynek tüze magával ragadja tanítványainkat eszményeink szeretedre, követésére és szolgálatára ! Isten áldását kérem tankerületem minden nemzetnevelőjére. Az ö áldása tegye eredményessé munkájukat 's szerezze meg Önöknek a jól végzett kötelesség önérzetet adó büszke tudatát. Kérelem Esztergom város közönségéhez! Abba az örömbe, amelyet Erdély *gy részének visszatérése jelent, fájdalom is vegyül, mert a felszabadult országrész lakossága súlyos anyagi helyzetben van, a román hatóságok üldözése következtében pedig nagyszámú menekült kereste fel hazánkat. Hogy részükre legalább azt a legszükségesebbet biztosíthassuk, amit az édes anyaföldnek nyújtania kell, a Kormányzó Ur Őfőméltóságának nemeslelkű hitvese adakozásra hívta föl az ország közönségét. Addig is, amíg az adományok egybegyűjtésének más módja is megindul, felkérem a város közönségét, hogy nagylelkű adományát — még hogyha fillérekből adódik is az — szolgáltassa be a polgármesteri hivatalához (Városháza, köz* gyámi hivatal, földszint 25. ajtó). Ugyanott az "ERDÉLYÉRT” kibocsájfott jelvény 20 fillér ellenében megszerezhető. 'Kérem a város közönségét, hogy a fel- szabadulás örömét tetőzze meg azzal a jó érzéssel, hogy a támogatásra szorultak segélyezéséhez önkéntes adományával hozzájárul. , , , Esztergom, 1940. szeptember 20. Dr. Brenner Antal s. k. polgármester h. Panaszoslevél Vettük az alábbi panaszos levelet : Tek. Szerkesztő Ur ! A fogyasztóközönség abban a reményben tűrte hangtalanul a semmivel sem indokolható élelmiszerdrágaságot, hogy az csak időközi jelenség és a hatóságok rövidesen véget fognak vetni ezen kizsaroló állapotnak. Fájdalommal kell azonban tapasztalnia, hogy árenyhülés helyett fokozódik a drágaság. Joggal gondolhatunk szorongó érzéssel a télre. Minden okunk és jogunk meg van rá, hogy a nemtermelő és a fixfizetéses osztály nevében hathatósan kérjük az illetékesek szigorú és kérlelhetetlen intézkedését. Egy cseppet sem volna méltánytalan bizonyos német büntetési rendszer. A vidéki középosztályt már a cukorjegy kibocsájtásával nagy sérelem érte. A befőzőcukor elmaradása érzékeny kárt okozott nekik. Valóságosan belekénysze- ríttetett a nagytőkés kényekedve szerinti áraiba. A társadalom bizonyos rétegeit pedig igen szépen betanította a jegyreud- az illetéktelen haszonhúzás uzsoramesterségbe. Nyílt titok, hogy mind Budapesten, mind pedig falun igen szépen folyik az üzletenkivüli cukorkereskede- Kiloszámra kapják ugyanis olyan családok a cukrot, akik a jegyrendszer előtt csak dekaszámra vették azt, A piaci árak ma oly magasak, amire a világháború alatt sem volt példa. Ki halott valaha is szeptember elején 40—60 illéres paprikáról, 50—60 filléres fejtett babról, 18—20 fíléres paradicsomról, 14- 18 filléres burgonyáról. Mivel indokolható a 1.60—3.60 pengős húsár ? Már pedig zek legnagyobb része életszükségleti cikk. Ámbár fontos táplálkozási cikk a gyümölcs is, de nem nélkülözhetlen, de nem is luxuscikk. A gyümölcsárakról pedig óbb nem is beszélni, mert az áremlítéskor már keserű, fanyar íz fut össze a zánkban. Beszélhetnénk még a baromfiárakról is. No de a baromfit luxuscikknek is lehet tekinteni. Az azonban már nem luxusdolog, hogy amikor a legtöbb élelmiszer ára 200—500 %-kal emelkedett, akkor a csökkentett fizetéses közalkalmazottak ki legyenek téve az indoko- atlan áruzsorának. Meddig bírják ezt? Hát igazságos és méltányos dolog az, hogy az egyik társadalmi osztály dúskáljon, a másik pedig nyomorogjon? Kérdeznünk kell, vájjon a közadók befolv- nak-e olyan tempóban, amilyen arányban emelkedtek a termelő árai ? , Fel kell hívnunk a hatóságok figyelmét a zsirszalonnával folyó spekulációra is. A maximált szalonnával nem a hentesek hanem a vásárlóközönség űz pompás üzleteket Budapest felé. Jó volna megkérdezni a henteseket e dolog felől és átvizsgálni a Budapest felé utazó közönséget, különösen a kedvezményes vasúti jegyeseket. V. I. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.
