Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 99. szám

2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1938 december 25 gának a nemzeti értékek és szociális igazság alapján való újjászületésében hiszünk a ka­rácsonyfa alatt. Az eszme meg­valósulásának hite egyesítsen minden magyart a Duna in­nenső és túlsó oldalán. Ebből a hitből fakadó szeretettel öleli magához Esztergom városa, az Árpádkori megyeszékhely az ősi vármegye visszatért községeit és jó magyar népét. Velük együtt várja az ő álmaik megvalósu­lását is, a mi drága szép fa­luinkéit, amelyek meghitt há­zacskáiban most felzeng a bet­lehemi angyalok éneke. Dicsőség mennyben az Isten­nek : országot, kardot, erőt és gazdagságot a magyarnak tör­ténelmi hivatása betöltésére! Békesség földön azj ember­nek : munkát, kenyeret, boldo­gulást, igazságot és megbecsü­lést, — ideáljaink, vágyaink teljesülésénekreménycsillagos Betlehemét a nemzet minden igaz fia számára! A lévaiak éi n esztergomi Balassa Társaság közös kaliúrestje A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének kezdemé­nyezésére az esztergomi Baiassa Bá­lint Irodalmi és Művészeti Társaság — mini megírtuk — meghívta a lévai irodalmi vezetőférfiakat Eszter­gomba közös kulturest tartására. Az esztergomiak érdeklődése és igen szépen megnyilvánult a Balassa Tár­saság estje iránt, mert annak elle­nére, hogy a kitűzött napon, mint karácsony előtti utolsó vasárnapon számos helyen tartottak jótékony ünnepélyeket és előadásokat, a ben­cés-gimnázium nagyterme szépen megtelt intelligens közönséggel. A jelenvoltak közt láttuk dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos al­ispánt, Glatz Gyula polgármestert, vitéz Kolczváry Béla ezredes, katonai állomásparancsnokot, dr. Csárszky István, Jeszenszky Kálmán és dr. Mertán János prelátus kanonokokat és még sok egyházi és világi vezető- egyéniségeket. A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségét dr. Térei-Kuthy Sándor a szövetség igazgatója képviselte. A lévaiak so­rában Schubert Tódor bankigazgató­nak, a felvidéki magyar élet egyik legagilisabb; vezető egyéniségének vezetésével megjelent Koperniczky Kornél, a „Bars“ c. 58 év óta fenn­álló helyi lap szerkesztője, Varga Imre, a Felvidéki Magyar Kultur- egyesületek körzeti titkára, Veres Vil­mos és Sass János lévai irók és több lévai úrhölgy. A műsort Bárdos Lajos „Áldott Szent István“ c. énekszerzeménye nyitotta meg, melyet az esztergomi tanítóképző énekkara adott elő Geyer Béla intézeti zenetanár vezénylésével. A lévaiak is, mint bizonyára minden jó felvidéki magyar, igen hálásak Szent István király iránt, akinek ju­bileumi esztendeje hozta meg ré­szükre a felszabadulást, igy hát a gyönyörű szerzemény kiváló elő­adása méltó bevezetője volt annak a műsornak, amelynek minden számát a Felvidék gondolata hatotta át. A nagy tetszéssel fogadott szép ének után dr. Lépőid Antal preláíus­kanonok, a Balassa Társaság elnöke mondott megnyitó beszédet. Mély történeti tudással világította meg Léva és Esztergom városok gazdag történelmi kapcsolatait, s a múlt mellett testvéri örömünket is tolmá­csolta a szomszédos város vissza­csatolása alkalmából a jelenvolt lé­vaiak előtt. Az üdvözlésre műsoron kivül Schubert Tódor bankigazgató, a lévai Kaszinó elnöke válaszolt a lévaiak nevében. Megilletődéssel köszönte meg az esztergomiak illusztris szó nokának megragadó üdvözlő szavait. Kegyelettel emlékezett meg a lévai és esztergomi kapcsolatokra való hi­vatkozással néhai Báthy László pre látus-kanonokról, Léva városának felejthetetlen emlékű egykori plébá­nosáról, akinek házában az Eszter­gomban megforduló lévaiak mindig otthon érezhették magukat. Azon reményének adott kifejezést, hogy az esztergomiak is rövidesen viszo­nozni fogják majd a lévaiak mai látogatását. A lelkes tapssal fogadott kereset­len beszédet Koperniczky Kornél lapszerkesztő Léváról szóló ismeret- terjesztő előadása követte. Léva múlt­jának ismertetése után a város mai kulturéletének képét vázolta meleg szeretettel. Igen érdekes és felemelő volt annak a heroikus küzdelemnek vázolása, amelyet a cseh megszállás alá került szinmagyar város iskolái­nak megmentéséért folytatott. Rá­mutatott arra a fontos szerepre is, amelyet Léva az egész Felvidék ma­gyarságának öntudatositása érdeké­ben játszott. E közben nem hallgat­hatta el az igazsághoz hiven Schu­bert Tódor érdemeit sem, aki pl. a „János-vitéz“ szabadtéri előadásának megrendezésével oly kultúrteljesít- ményt mutatott fel, amelyet ellensé­ges uralom alatt felmutatni más vá­rosok képtelenek voltak. A rendkívül tanulságos előadás még közelebb hozta Lévát és illuszt­ris magyar vezetőit az esztergomiak szivéhez. A lévai szereplők után P Szalóczi Pelbárt, az esztergomi szentferenc- rendi gimnázium tanára mutatta be több szép költeményét. A rendkívül finom hangulatú versek a modern költészet ama irányának termékei, amely rímek gazdagságával és töké­letességével külön is hangsúlyozza a vers nem mindennapi tartalmát. A költőt minden egyes verse után meg­értő tapssal ünnepelték. A szép versek után prózában elő­adott szép gondolatok következtek Varga Imre a fiatal lévai kulturtit- kár ajakéról. A visszacsatolás foly­tán tízmillióra emelkedett — úgy­mond — az egységes magyarság lélekszáma, mely szám világviszony­latban is jelentős, ha mind a tíz­millió egyet akar, egyformán gon­dolkodik. Nagy éleslátással világította meg azokat a kulturális lehetősége­ket, amelyek az elnyomatás nehéz­ségeit kipróbált felszabadult felvidéki magyarság sorsán tanulva, a ma­gyarság kulturnivóját emelni hivatot­tak. A mélyenszántó, bátorhangú előadás a haigatóság gyakori együtt­érzésének és helyeslésének nyílt ki­fejezésével találkozott. A műsor felejthetetlen száma volt ezután Frankó Ica lévai úrileány fellépése, aki Kersék János, Sass Já­nos és Veres Vilmos lévai költők több szép versét adta elő. Lelkes, átórzett szavalata nyomán a jelen­volt két költőt: Sasst és Verest, va­lamint magát az előadót a hálás kö- zönség szűnni nem akaró ünneplés­ben részesítette. Dr. Csonkás Mihály, az esztergomi Szent Imre gimnázium tanára, Ba lassa hamvainak hibbei exhumálásá­ról tartott rendkívül érdekes ismer, tatást. Sajnos, hogy a költő porai még cseh uralom alatt álló község templomában nyugszanak. így nagy örömmel értesültünk az előadás eg/ igen érdekes és aktuális esztergo ni És szól az angyal: Embeiek! Magyaroki Örömet hirdetek 1 Millió hű magyart Hoznátok vezetek“. — Szár: zon, tengeren, Harsan az égi szó : „Dobbanjon szivetek 1“ Száll angyallégió. „Magyar karácsonyfa Tele van aggatva. Millió piros szív Tüzel izzón rajta. Szeretettel küldi A kisded Jézuska, Szál jón öröm, béke Városba, faluba 1“ .Szeretet, boldogság Csillaga tündököl. Isten szárnya védjen Magyart minden földön ! Szeressen a szivünk, Legye ; meleg jászol, Egy magyar se fázzon 1“ „Királyok I Pásztorok I Jöjjetek I Zeng etek I A magyar B tiehem Békét hozott nektek. Millió magyar szív Isteni ajándék, Áldott kgy, Karácso y 1 Igaz szív 1 Jó szándék 1“ Buchnerné Nydrasdy Ilona Az OSzTGE RakdCid-traitusza Elnöki jelentés II. A nemzeti önérzet kassai impo­záns megnyilvánulását csak az tudja teljességében érezni, aki az óriási sereget látta tömörülni és egyesülni Kassa felszabadulásának napjaiban. Ekkor állapíthattuk meg, hogy a vallási érzületen kívül a hazafiasság az, ami az eggyéforrasztásnál cso­dás hatásokat vált ki, Mikor át va­gyunk hatva annak tudatától, hogy azok, akiket az Isten együvé terem­tett a haza szent földjére, azok érzik egymásrautaltságukat és azt a kötelességüket, hogy egymáson segítsenek. A hadsereg bevonulása az élelmiszerekkel és ruházattal fel­szerelt társzekerekkel azt a célt is kifejezésre juttatta, hogy nemcsak a haza szent földjét vettük birto­kunkba, hanem az azon élő testvé­reinket is szeretetünk melegével gondozni óhajtjuk. A kassai dóm, a négyszázéves Árpádházi Szent Erzsébet templom harangzúgásával, a „mindent vissza“ bizalomteljes viharos kiáltással az égig hatol és mélységes bizalommal tölt el mind­annyiunkat, hogy nincs messze az idő, mikor a teljes integritást ünne­pelhetjük. , Most csak Rákóczival foglalkozunk. És pedig boldoggáavatásának elő­készítésével. Előző elmélkedésünk­ben ismertettük Rákóczi érdemeit, azoknak gyümölcsöztetési módjait 1 és azt, miféle adatok volnának be- | szerzendők ahhoz, hogy általános | meggyőződéssé érleljék azt a kiván- 1 ságot, hogy Rákóczi boldoggáava- tása nemzetünk nagyságának kieme­léséhez nagy mérvben hozzájárul. Kassára zarándoklás és visszatérés alkalmával útközben vélemények hangzottak el mind a boldoggáava- tás mellett, mind ellene. Nem volt egy sem, amely ezt érdemes mun kának nem tekintette volna, de ag­gályoskodók is akadtak, hogy az előkészítés eredménnyel jár-e ? Ta­lán legerősebb volt azoknak az ag­gálya, akik azt emlegették, hogy Rákóczi a jansenismus tévhit álta­lános benyomása alól magát felsza badítani nem tudta volna. Hát igenis! Mielőtt az egyházi hatóság elé tér jesztenénk kérésünket a boldoggá- avatási eljárás megindítása iránt, mindenesetre tájékozódunk, hogy Rákóczi miképpen eshetett — ha csak egy pillanatra is — a jansenis­mus megtévesztésének áldozatává. Reméljük, hogy Szekfű hatása alatt ezek közül egyik sem áll, mert ha szörnyű tévedés áldozatáról be­szélhetünk, úgy ennek csak azt tekinthetjük, aki az ő állításainak egyikét is el tudja fogadni. Hóman ny. kultuszminiszter egyik beszédében így nyilatkozik: Rákóczi­ról, mikor önvallomásaiban foglalt alázatosságát kiemeli, mely távol áll a Szekfű által oly erősen kiemelt hiúságtól. Alázatosságát és hazafi- ságát Rákóczinak Hóman által hivat­kozott önvallomás-hely is bizo­nyítja : Egyedül te tudod, Uram, mily kel - lemetesen töltém a nyolc napot; tudod ez alatt mi ment végbe Főz­ted és köztem. Dicsérjenek mind­örökké valamennyi szentjeid és ma­gam, a féreg és hamu, a rám hal­mozott kegyelmekért, a lelki vigasz­talásokért és azért az erőért, amely- lyel akaratod követésére megerősí­tettél, meggyőzvén engem arról, hogy állásom hivatása avval összhang­ban vagyon . . .“ „Viágosíts fel, Uram, hogy felismerjem azt, amit tennem kell ... Az általod egykor vezérletemre bízott nép kiszabadítá­sára segedelmedet kérem. Tekints siralmaira, hallgasd meg kiáltásait, derítsd fel vakságát, engedd, hogy a te aklodba vezethesse a földön s egykor a te országodba juthas­sunk a választottjaid közé!“ Ez idézés magában jellemző volt kultuszminiszterünkre, aki Rákóczi­nál nem az általános emberi fogyat­kozásokat keresi, hanem azt a mély­séges, szép lelkületet, mely hivatva van a nemzet vezetésére. És ez az önvallomási hely volt befolyással egyesületi lelkigyakor­latainkra, mikor döntenünk kellett a szentévekben,vagy a novocentárium- ban, mily irányban fejlesszük kul­tuszunkat, hogy a szentévi, illetve novocentenáris munkánk eredmé­nyes legyen. És törvényhozóink s a magas kormány képviselői most már — bizonyára Rákóczi hatása alatt is — gyakran vonulnak vissza lelkigyakorlatokra, hogy meglássák a jó Isten segítségével a válságos helyzetből a hivezető utat. Igen felmagasztaló Rákóczi vallá­sos életére nézve Fraknói Vilmos alábbi megállapítása, hogy az általa kikért hazai és külföldi illetékes szakférfiak véleménye szerint: a katolikus egyház története nem mu­tat föl világi férfiút, ki a beiső hit­élet legfelsőbb irányának, az aszké- zisnek, irodalmi művelésében maga­sabb tökélyre emelkedett volna, mint II. Rákóczi Ferenc. Az írók hosszú sorozatát idézhet­jük még, akik mint egy tábor lép­nek fel a Rákóczi-tiszteletben azzal szemben, aki helytelen forrásból merítve bármiképpen is érinteni me­részkedik a Vezérlő Fejedelem haza­fias vallásosságban megnyilvánult érzelmeit. Zsitvay Tibor ny. miniszter Rákóczi­ról tartott nagyecsedi emlékbeszédét így fejezte be annak érdemei beható ismertetése után: ,11. Rákóczi lobo­góján, mint Veronika kendőjén, a Az 1938. november 11-iki zarán- doklásról beszámolni óhajtván, lehe­tetlen, hogy arról meghatottság hang­ján ne szóljunk. A kassai dómnál ez a meghatottság úgy jutott kifeje­zésre, hogy ott Szent Gél lért imánk elmondása után babérkoszorúnkat elhelyeztük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom